Vasárnapi Ujság – 1909
1909-01-31 / 5. szám - A Cordilllerák magyarjai közt (képekkel). Gróf Vay Péter 85. oldal / Általános nép- és országisme - Kempelen Farkas 5. szám / Arczképek, Hazaiak - A városligeti jégünnepről (5 kép) 5. szám / Időszerű illusztrácziók - Jézus megkeresztelése. Carlo Maratta oltárképe a Santa Maria degli Angeliben 5. szám / Műtárgyak - Favágók az erdőn 5. szám / Népviseletek; genreképek - Szalmaárulók a budapesti hetivásáron 5. szám / Népviseletek; genreképek - A Csengery-villa az Aréna-úton 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - A veszprémi új színház U3 kép) 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - Szendrey Júlia szülőhelyéről (2 kép) 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - A Sta. Maria Degli Angeli templom kerszthajója Rómában 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Képek a Cordillerák vidékéről (7 kép) 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Szendrey Júlia anyakönyvi lapja 5. szám / Vegyes tárgyúak; illusztrácziók elbeszélésekhez; költeményekhez; térképek; hasonmások
86 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 3. SZÁM. 1909. 56. 1VFOLYAM. százával dolgoznak véreink. Sorsukkal aránylag eléggé meg vannak elégedve. Jól keresnek. Életök tűrhető. Meglátogattam a nagy részét. Megannyi apró munkásházban vannak elszállásolva. A legtöbb család több nőtelen munkást lát el. Ez a mellék kereseti forrás. Az asszonyok nyeresége. A nevezetes Crows-Nest-Pass szénbányáiban is vannak magyarok nagy számmal. A legtöbb persze a felső vidékről vándorolt ki. Megannyi tót nemzetiségű. De pár év óta tiszta magyar is érkezett nagyobb számmal. Abauj, Borsod, Zemplén, Szatmár és Szabolcs megyebeliek. A viszonyok e tájékon már kevésbbé kielégítők. Elsősorban a munka felette veszélyes. A tárnák tele vannak szénsavval. Minden untalan ismétlődnek a robbanások. Csak alig pár hónap előtt lelte egy egész tárna munkása halálát. Magyar származású is lehetett vagy tíz közöttük. A legtöbb családos ember, kik egy kis tőkét szerzendő, vándoroltak ide. De ha még nincsen is robbanás, a tájék gyászos és sötét. Komor. Soha komorabb, sötétebb vidéket nem láttam. Minden kopár. Minden kiégett. Szennyes. Színtelen. Hamu és fekete szín fedi az egész vidéket. Növény és állatvilágot mintha tintaeső áztatta volna, vagy pedig korommal mázolták volna be. Feketék a házak és feketék laktak. A szűk völgy mentén a kohók állanak. Kemény kémény mellett meredez a sötét égbolt felé. Mindannyi fullasztó fekete füstöt okád. Tekintsek bármerre, a kép egyaránt kietlen és ijesztő. Jobb nevet, mint crows-nest, alig adhattak volna a siralom e völgyének. Az elnevezés megilleti minden tekintetben. Igazi varjúfészek az. Szegény kivándorlott földjeink. Hiszen érzik is nagyon az elszomorító táj komor hangulatát. A varjúfészek fullasztó fekete légköre mint lidércznyomás nehezedik mindannyiukra. Panaszkodtak is őszintén. Mit tegyenek. Itten legalább megtalálták a kereseteket. Lélek van biztosítva. De milyen szívesen mennének haza fele bérre is ! És mégse tér haza többé egyik sem. Mentül többet vagyok ez emberek között, annál jobban tapasztalom, hogy még azok is, akik visszautaznak a hazába - hosszabb-rövidebb idő után ismét csak kijönnek ide az újvilágba. Elszokott hazuból, mint mondja. Anélkül, hogy cselekvéseit részletesen indokolná, még kevésbbé, hogy érzéseit elemezni tudná, azon szóba: elszoktam, foglalja össze magát a való tényt. Elszokott hazulról. Még ha keresett is bőven és módjában lenne otthon letelepedni, csendben, gondtalanul élni, nem találja többé magát bele a viszonyokba. Hány ember nézetét hallgattam végig. Hány mondotta el, hogy pár év alatt tőkét szerezve hazatért. Vásárolt földet és telket és felépítette szülőházát. És meddig maradt? Miért jött ismét vissza? A szavak eltérően hangzottak, de a fogalom ugyanaz volt. Elszoktak, jobban mondva, nem találták magukat bele a hazai viszonyokba. Más a gondolkozás, eltérő az életmód. Egyszóval más az egész kultúra. Az ok lényege ezen körülményben rejlik. A helyzet kifejezésére a szavak ritkán megfelelők. A legtöbb esetben egy-egy véletlen okot, vagy mellékkörülményt említenek. Azt mondják, hogy nem maradtak, mert nem volt igazság. Vagy azt említik, hogy nagy volt a falu népe között az irigység. Mások a községházát és a jegyzőt okolják a helyzet tarthatlanságával. Egyszóval a viszonyok voltak olyanok, melyek a tartózkodást kellemetlenné tették. Se a társadalom mint olyan, sem az államrendszer nem felelt meg többé igényeiknek. A Rocky-Mountain vegyes lakossága a világ négy feléről verődött össze. Találtam minden nemzet fiát. Vannak poroszok, szászok, skandinávok, francziák és taliánok. Sok nagyon a khinai és japán is. Azonkívül, hogy az emberi ábrázat egy színárnyalata se hiányozzék, a vasúttársulat sok négert alkalmaz. A vidék egyes tájai pedig az őslakosoknak, a veres indiánoknak vannak fentartva. A nemzetiségek szerint a foglalkozás is változó. Az angolok többnyire a völgyekben bírnak tanyákat, a francziák az erdők fáit vágják. A tenger partján sok a dalmát és japán halász. Üzletek, vendéglők alkalmazottjai csaknem mindenfelé khinaiak. A bányákban pedig akad minden nemzet fia, így alakul egy új világrész. Egyenesen Kelet-Ázsiából érkeztem ide. Korea nagyon megviselt. Lázaim ismét jelentkeztek. Az első állomást fent tartottam a Glacier Houseban. A világhírű vasútvonal erre a legmegragadóbb. Meredeken kígyózik az út a hatalmas hegység oldalán. Szédítő viaduktokon át halad, míg végre felér a hómező szomszédságába. A hely igazán megragadó. Nemcsak itt, Amerika egyhangú földjén lep az meg, de a világ nevezetes hegyi tájképeivel méltán hasonlíthatjuk össze. Felmentem az úgynevezett fellegek közötti tavakhoz. E részt tartják Canada édenének. A Lake in the clouds méltó nevéhez és mintha csak a fellegek között volna elrejtve. Itt már a növényvilág is megszűnik. Kimaradnak az utolsó fák. Csak sziklák és szirtek, havasok és jégmezők emelkednek körülöttünk. Mintha teljesen elszakadtunk volna a világtól. Mintha túlhaladtunk volna a földgömb határain. Mintha csak egy más planéta hemyspharájába jutnánk ; minden olyan eltérő, minden olyan más. Más a formáczió és más a kolorit. Csupa crystallisatio, megannyi jegecz. Amerre tekintünk, prysmák csillognak. Hó és jég fedi a hegycsúcsokat. Jégmezők és mozainok ereszkednek alá a partokra, mélységes tavak, feneketlen tengerszemek szunnyadnak a völgyek mentén. De mi e sajátos tájat még meglepőbbé teszi, az a világítás, ami egyedüli, az annak légköre, páratlan atmospharája. Az alpesek csodálatos áttetsző, éles színei teljes erővel érvényesülnek. A tiszta, világos légkörben előtér és távlat egyenértékűek. A tájkép úgy hat, mint egy bámulatos üvegfestmény. A legapróbb részletek teljes finomsággal érvényesülnek. És a kis tavak sima vízfelülete híven, mint a legfényesebb tükör, vetíti vissza teljes egészében, összes árnyalataival a környező táj képét. Több napon át nem mozdultam. Tudtam : szebb pontot úgy se találok semerre sem, így felkerestem ismételten ugyanazon pontokat. Elsétáltam nap-nap után ugyanazon tengerszem partján vezető ösvényen. Elvándoroltam minden reggel a jeges széléig. Megkerültem délutánonként az ezüstös tavat. Soká elnéztem a hatalmas sziklaképződéseket, a hozzáférhetlen csúcsokat. Az utolsó állomást Banfiban tartottam. A hely kénes fürdőiről híres. Négyezer láb magasan, erdők között, hegyóriásoktól körülvéve, fekszik a folyó partján. Szép pont. Jobban mondva szép lehetett. A természet maga páratlan. Az ember keze azonban sok helyen tönkre tette. A források körül város épül. És a mi fertelmeset és retteneteset magába zár e fogalom : rút — ez épülő városban az teljes kietlenségében tárul elénk. Irtott erdőrészek, széles, útonásott poros utak. Itt-ott egy-egy nyomorult faépület. De a legszomorúbb hatást maga a főutca kelti tarkára mázolt homlokzataival, a messziről virító korcsmákkal, a kisebb-nagyobb pálinkamérések és «Bar»-ok egész sorozatával. A LOUISE AND CHALETTO. A LEFEOY, ABENDEEN ÉS HADDO PEAK CSÚCSOK. KÉPEK A CORPILLERÁK VIDÉKÉRŐL.