Vasárnapi Ujság – 1909

1909-01-31 / 5. szám - A Cordilllerák magyarjai közt (képekkel). Gróf Vay Péter 85. oldal / Általános nép- és országisme - Kempelen Farkas 5. szám / Arczképek, Hazaiak - A városligeti jégünnepről (5 kép) 5. szám / Időszerű illusztrácziók - Jézus megkeresztelése. Carlo Maratta oltárképe a Santa Maria degli Angeliben 5. szám / Műtárgyak - Favágók az erdőn 5. szám / Népviseletek; genreképek - Szalmaárulók a budapesti hetivásáron 5. szám / Népviseletek; genreképek - A Csengery-villa az Aréna-úton 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - A veszprémi új színház U3 kép) 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - Szendrey Júlia szülőhelyéről (2 kép) 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Hazaiak - A Sta. Maria Degli Angeli templom kerszthajója Rómában 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Képek a Cordillerák vidékéről (7 kép) 5. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Szendrey Júlia anyakönyvi lapja 5. szám / Vegyes tárgyúak; illusztrácziók elbeszélésekhez; költeményekhez; térképek; hasonmások

86 VASÁRN­API ÚJSÁG. 3. SZÁM. 1909. 56. 1­VFOLYAM. százával dolgoznak véreink. Sorsukkal arány­lag eléggé meg vannak elégedve. Jól keresnek. Életök tűrhető. Meglátogattam a nagy részét. Megannyi apró munkásházban vannak elszál­lásolva. A legtöbb család több nőtelen mun­kást lát el. Ez a mellék kereseti forrás. Az asszonyok nyeresége. A nevezetes Crows-Nest-Pass szénbányáiban is vannak magyarok nagy számmal. A legtöbb persze a felső vidékről vándorolt ki. Megannyi tót nemzetiségű. De pár év óta tiszta magyar is érkezett nagyobb számmal. Abauj, Borsod, Zemplén, Szatmár és Szabolcs megyebeliek. A viszonyok e tájékon már kevésbbé kielé­gítők. Első­sorban a munka felette veszélyes. A tárnák tele vannak szénsavval. Minden un­talan ismétlődnek a r­obbanások. Csak alig pár hónap előtt lelte egy egész tárna mun­kása halálát. Magyar származású is lehetett vagy tíz közöttük. A legtöbb családos ember, kik egy kis tőkét szerzendő, vándoroltak ide. De ha még nincsen is robbanás, a tájék gyászos és sötét. Komor. Soha komorabb, sö­tétebb vidéket nem láttam. Minden kopár. Minden kiégett. Szennyes. Színtelen. Ham­u és fekete szín fedi az egész vidéket. Növény és állatvilágot mintha tintaeső áztatta volna, vagy pedig korommal mázolták volna be. Feketék a házak és feketék laktak. A szűk völgy mentén a kohók állanak. Ke­mény kémény mellett meredez a sötét égbolt felé. Mindannyi fullasztó fekete füstöt okád. Tekintsek bármerre, a kép egyaránt kietlen és ijesztő. Jobb nevet, mint crows-nest, alig adhat­tak volna a siralom e völgyének. Az elneve­zés megilleti minden tekintetben. Igazi varjú­fészek az. Szegény kivándorlott földjeink. Hiszen érzik is nagyon az elszomorító táj komor hangu­latát. A varjúfészek fullasztó fekete légköre mint lidércznyomás nehezedik mindannyiukra. Panaszkodtak is őszintén. Mit tegyenek. Itten legalább megtalálták a kereseteket. Lélek van biztosítva. De milyen szívesen mennének haza fele bérre is ! És még­se tér haza többé egyik sem. Men­tül többet vagyok ez emberek között, annál jobban tapasztalom, hogy még azok is, a­kik visszautaznak a hazába - hosszabb-rövidebb idő után ismét csak kijönnek ide az újvilágba. Elszokott hazub­ól, mint mondja. A­nélkül, hogy cselekvéseit részletesen indokolná, még kevésbbé, hogy érzéseit elemezni tudná, azon szóba: elszoktam, foglalja össze magát a való tényt. Elszokott hazulról. Még ha keresett is bőven és módjában lenne otthon letelepedni, csend­ben, gondtalanul élni, nem találja többé magát bele a viszonyokba. Hány ember nézetét hall­gattam végig. Hány mondotta el, hogy pár év alatt tőkét szerezve haza­tért. Vásárolt föl­det és telket és felépítette szülőházát. És meddig maradt? Miért jött ismét vissza? A sza­vak eltérően hangzottak, de a fogalom ugyanaz volt. Elszoktak, jobban mondva, nem találták ma­gukat bele a hazai viszonyokba. Más a gon­dolkozás, eltérő az életmód. Egyszóval más az egész kultúra. Az ok lényege­­ ezen körül­ményben rejlik. A helyzet kifejezésére a szavak ritkán meg­felelők. A legtöbb esetben egy-egy véletlen okot, vagy mellékkörülményt említenek. Azt mondják, hogy nem maradtak, mert nem volt igazság. Vagy azt említik, hogy nagy volt a falu népe között az irigység. Mások a község­házát és a jegyzőt okolják a helyzet tarth­atlan­ságával. Egyszóval a viszonyok voltak olyanok, melyek a tartózkodást kellemetlenné tették. Se a társadalom mint olyan, sem az államrend­szer nem felelt meg többé igényeiknek. A Rocky-Mountain vegyes lakossága a világ négy feléről verődött össze. Találtam minden nemzet fiát. Vannak poroszok, szászok, skandi­návok, francziák és taliánok. Sok nagyon a khinai és japán is. Azonkívül, hogy az emberi ábrázat egy színárnyalata se hiányozzék, a vasúttársulat sok négert alkalmaz. A vidék egyes tájai pedig az őslakosoknak, a veres indiánoknak vannak fentartva. A nemzetiségek szerint a foglalkozás is vál­tozó. Az angolok többnyire a völgyekben bír­nak tanyákat, a francziák az erdők fáit vág­ják. A tenger partján sok a dalmát és japán halász. Üzletek, vendéglők alkalmazottjai csak­nem mindenfelé khinaiak. A bányákban pedig akad minden nemzet fia, így alakul egy új világrész. Egyenesen Kelet-Ázsiából érkeztem ide. Ko­rea nagyon megviselt. Lázaim ismét jelent­keztek. Az első állomást fent tartottam a Glacier­ Houseban. A világhírű vasútvonal erre a legmegragadóbb. Meredeken kígyózik az út a hatalmas hegység oldalán. Szédítő viaduk­tokon át halad, míg végre felér a hómező szomszédságába. A hely igazán megragadó. Nemcsak itt, Amerika egyhangú földjén lep az meg, de a világ nevezetes hegyi tájképeivel méltán hasonlíthatjuk össze. Felmentem az úgynevezett fellegek közötti tavakhoz. E részt tartják Canada édenének. A Lake in the clouds méltó nevéhez és mintha csak a fellegek között volna elrejtve. Itt már a növényvilág is megszűnik. Kimaradnak az utolsó fák. Csak sziklák és szirtek, havasok és jégmezők emelkednek körülöttünk. Mintha teljesen elszakadtunk volna a világtól. Mintha túlhaladtunk volna a földgömb határain. Mintha csak egy más planéta hemyspharájába jut­nánk ; minden olyan eltérő, minden olyan más. Más a formáczió és más a kolorit. Csupa crystallisatio, megannyi jegecz. A­merre te­kintünk, prysmák csillognak. Hó és jég fedi a hegycsúcsokat. Jégmezők és mozainok eresz­kednek alá a partokra, mélységes tavak, fene­ketlen tengerszemek szunnyadnak a völgyek mentén. De mi e sajátos tájat még meglepőbbé teszi, az a világítás, a­mi egyedüli, az annak légköre, páratlan atmospharája. Az alpesek csodálatos áttetsző, éles színei teljes erővel érvényesülnek. A tiszta, világos légkörben előtér és távlat egyenértékűek. A táj­kép úgy hat, mint egy bámulatos üvegfestmény. A legapróbb részletek teljes finomsággal érvé­nyesülnek. És a kis tavak sima vízfelülete híven, mint a legfényesebb tükör, vetíti vissza teljes egészében, összes árnyalataival a kör­nyező táj képét. Több napon át nem mozdultam. Tudtam : szebb pontot úgy se találok semerre sem, így felkerestem ismételten ugyanazon pontokat. Elsétáltam nap-nap után ugyanazon tengerszem partján vezető ösvényen. Elván­doroltam minden reggel a jeges széléig. Meg­kerültem délutánonként az ezüstös tavat. Soká elnéztem a hatalmas sziklaképződéseket, a hozzáférhetlen csúcsokat. Az utolsó állomást Banfi­ban tartottam. A hely kénes fürdőiről híres. Négyezer láb magasan, erdők között, hegyóriásoktól körülvéve, fekszik a folyó partján. Szép pont. Jobban mondva szép lehetett. A természet maga páratlan. Az ember keze azonban sok helyen­­ tönkre tette. A források körül város épül. És a mi fertel­meset és retteneteset magába zár e fogalom : rút — ez épülő városban az teljes kietlen­ségében tárul elénk. Irtott erdőrészek, széles, útonásott poros utak. Itt-ott egy-egy nyomo­rult faépület. De a legszomorúbb hatást maga a főutc­a kelti tarkára mázolt homlokzataival, a messziről virító korcsmákkal, a kisebb-na­gyobb pálinkamérések és «Bar»-ok egész soro­zatával. A LOUISE AND CHALET­TO. A LEFEOY, ABEN­DEEN ÉS HADDO PEAK CSÚCSOK. KÉPEK A CORPILLERÁK VIDÉKÉRŐL.

Next