Vasárnapi Ujság – 1909
1909-12-19 / 51. szám - A spanyol-marokkói háború színhelyéről (képekkel). Gróf Vay Péter 1067. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
so. SZÁM. 1909. 5(i. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1067 az Atlanti-óezeánig. Majd átvitorláztak e félelmes harczosok a szoroson és nyomultak mind előbbre Ibéria félszigetén, egész a Pyrenéek lánczáig. Tehát mint látjuk, a mai háború szinhelye folytonos csaták mezeje volt. Egymásután hódította egyik világhatalom a másik után e SZÍVÓS népet a nélkül, hogy megsemmisíthette volna. Mindenik foglaló hagyott emlékeket, mindegyiktől találhatunk mai napig leszármazottakat. De az őselem ma is az, mely évezredek előtt volt: a Sallustiustól olyan mesteri vonásokkal ecsetelt, vad rengetegeiben elrejtőző, meggyőzhetlen berber. II. A spanyol hadsereg és berber ellensége. E berber, vagy mint később nevezték, barbár elem képezi a jelen háború ellenségét is. Mint egykor Róma, majd később az arabok, ma a spanyol seregek küzdenek ellenök. Közel félesztendeje, hogy a hadjárat tart, és daczára annak, hogy semmi áldozattól nem riadt vissza a madridi kormány, a végeredmény még nagyon távoli, és mi több, felette kétséges. A berberek csakúgy, mint századok előtt, nemcsak az oroszlán bátorságával bírnak, de ravaszok, mint a tigris, és minden nyilt ütközet elől ügyesen rejtőznek el a hozzáférhetetlen hegyszorosok, és hasadékok mögé. A spanyol seregekről nem nyilatkozhatnánk kevesebb dicsérettel. A legénység szívós, kitartó és sok nélkülözésre képes. Összehasonlítva más európai hadseregekkel, felszerelése, ruházata, lakásviszonyai lehetőleg szerények. Még a táplálkozás is a minimumra szorítkozik. Egyegy angol harczos legalább kilenczszeresét megeszi naponként, a német pedig megiszik négy annyit, amennyi egy-egy spanyol katonának napi részre kijár. Hasonlóan szerény a tisztek életmódja, fizetésök pedig a szó szoros értelmében nyugateurópai viszonyokhoz hasonlítva nyomorúságos, és szinte el vagyunk csodálkozva, hogy telik ilyen kevésből a nagyon fényes egyenruhára. De mint látom, az élet mai napig felette olcsó, és Spanyolország azon ritka államok közé tartozik, ahol nemcsak az ezüst, de a rézpénz is sokat számít. Ha a népnek pár krajczár van a zsebében, ami úgy látom, ritkaság számba megy, megannyi hidalgónak tartja magát, és nem is dolgozik, míg az utolsó darabot ki nem adta. Számtalan gyengéik, maradiságuk és előítéleteik mellett ez embereknek vannak nagyon számos és kiváló erényeik is. Elsősorban csodálatra méltó a mértékletességök. Melillában, a táborban, vagy bárhol ugyanazon rendkívüli mértékletesség tűnik szembe. A seregek, javarészben egészen fiatal, és jóformán kiképzetlen katonákból állnak. Megannyi az ekeszarvától egyenesen érkezett munkás, de viselete mindannyinak kifogástalan. Tivornya, rakonczátlankodás, ami rendesen a tábori élettel jár, nem fordul elő. A legkoldusabb ujoncz önérzete tiltja, hogy kihágásokra vetemedjen. A spanyol grandezza a rongyokba burkolt, sokszor éhező földmívesnél nem kisebb mértékben jó kifejezésre, mint a Grand-ok társaságában. Az ősi hagyományokat egyaránt sértetlenül igyekeznek megóvni a társadalom felső, mint alsó osztályaiban. A hol, fájdalom, az ősi erények kihalóban vannak, és az erkölcsi érzék eltompulással fenyeget — az a középosztály, a félművelt elem, és a befolyások alatt álló városi kézművesek. Az utóbbi idők szomorú munkászavargásait ezen emberek szervezték, és a mi legsajnálatosabb, rendesen idegen befolyás alatt, a nemzet határain kívül székelő vezérek izgatása következtében. A spanyol szocziális forradalom és a folyton megújuló kegyetlen vérontások, gyújtogatások fókusa nemzetközi bizottságok tanyáin keresendő. III. Tábori képek. Sebesültek. Veres kereszt. A jelen háború mintha lekötné az egész nemzet figyelmét. A legellentétesebb pártok érdeklődése a harcz mezején központosul. Szoczialisták és anarchisták, republikánusok és royalisták egyforma türelmetlenséggel várják az afrikai hadjárat kimenetelét. A tábornokok így a legmegfeszítettebb eréllyel siettették az egyes hadműveleteket. Nincs nap, hogy ne érkeznének pótcsapatok, tábori készletek és élelmiczikkek. A múlt héten egy egész karaván teve jött Kazablankából, Malagából pedig új ágyúkat szállítottak egy egész ezreddel együtt. Igaz, hogy sok nagyon a távozó is. Csak tegnap hagyta el Melillát ezer sebesült és beteg. Mert sok az áldozat már idáig is. A kabilok kitűnő puskások, ezenkívül elsőrangú fegyverekkel vannak ellátva. És mint fentebb megjegyeztem, mindig biztos fedezet mögül támadnak. A spanyolok csaknem kihívó bátorsága pedig a legkárosabb következményeket vonja maga után. Itt máig a középkori harczok codexe a mérvadó. Mindenki személyes bravúrral akar kitűnni. A meggondoltabb mai taktikát mintha megvetnék. A tisztek adják e tekintetben a legveszedelmesebb példát. A veszéllyel mit sem törődve, mindig ott haladnak a csapataik előtt, így estek el június eleje óta olyan nagy számmal közülök. Generálisoktól elkezdve az önkéntes tiszthelyettesekig aránytalanul magas a halottak száma. Mindez annál szomorúbb, hogy a legtöbb esetben egy kis elővigyázattal könnyen elkerülhető lett volna. A betegségek még nagyobb réseket ütnek a sorokon. Az éghajlati viszonyok rostak. A környék mocsaras, így nagy számmal fordulnak elő lázas betegségek. Szállítják is, mihelyest csak lehet, a sebesülteket és maláriás paczienseket egyaránt. Spanyolország városainak kórházai ez idő szerint telve vannak a harcztérről érkezett katonákkal. A királyné védnöksége és Squilace őrgrófné elnöksége alatt működő vöröskereszt tevékenységét a legnagyobb dicséret illeti. A betegápoló apáczák önfeláldozása ismeretes. Ez alkalommal utólag bebizonyították és nemcsak beváltották a hozzájuk kötött reményt, de felülmúlták minden tekintetben. IV. A háború utolsó fordulatai. Nándor elfoglalása. A Rif megszállása. Pár nap óta ünnepi szint öltött Melilla. A háztetőkről, erkélyekről vígan lobognak a veres és sárga lobogók. A lakosok és katonaság víg csoportokban beszéli meg az utolsó órák eseményeit. Nándor megadta magát. Marina tábornok előtt letették fegyvereiket a legelszántabb felkelők. Családjaik kegyelmet esdekelve járultak a spanyol seregek közt. Nándornak bevétele már fekvésénél fogva is nagyon fontos, az itt lakó törzsek hódolata pedig befolyást fog gyakorolni a szomszéd felkelőkre is. A mai hírek nem kevésbé kedvezők. Tovar, Munoz, Cobos, generálisok csapataikkal elfoglalták az összes jelentékeny pontokat, így a Rif területe, hol a bányák terülnek, melyeknek tulajdonjoga képezte a háború fő okát, biztosítva van. A legtöbb felkelő megadta magát, köztük maga Abd-el-Kader. Az utolsó ellentálló törzsfő, a Beni-Ru-Ifruz hatalmas ura Fez-be menekült. A spanyolok eközben mind előrébb nyomulnak, mindenfelé utakat törve és az egyes partokat megerősítve. A nandori táborban eddig 17,000 ember, 5000 ló, 400 teve. A jelen afrikai hadjárat egyik legérdekesebb jelensége a nagy kormányozható léghajó, az Urano. Ott kíséri magasan repülve a hadtest mozdulatait és értesíti a tábornokot az ellenség mű- SPANYOL TÁBOR A MORCHICAI PARTON. A MELILLAI HARCITÉRBŐL. A MAROKKÓI SZULTÁN SÉTÁJA.