Vasárnapi Ujság – 1909

1909-12-19 / 51. szám - A spanyol-marokkói háború színhelyéről (képekkel). Gróf Vay Péter 1067. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

so. SZÁM. 1909. 5(i. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1067 az Atlanti-óezeánig. Majd átvitorláztak e félel­mes harczosok a szoroson és nyomultak mind előbbre Ibéria félszigetén, egész a Pyrenéek lánczáig. Tehát mint látjuk, a mai háború szinhelye folytonos csaták mezeje volt. Egymásután hó­dította egyik világhatalom a másik után e SZÍ­VÓS népet a nélkül, hogy megsemmisíthette volna. Mindenik foglaló hagyott emlékeket, mindegyiktől találhatunk mai napig leszár­mazottakat. De az őselem ma is az, mely évez­redek előtt volt: a Sallustiustól olyan mesteri vonásokkal ecsetelt, vad rengetegeiben elrej­tőző, meggyőzhetlen berber. II. A spanyol hadsereg és berber ellensége. E berber, vagy mint később nevezték, barbár elem képezi a jelen háború ellenségét is. Mint egykor Róma, majd később az arabok, ma a spanyol seregek küzdenek ellenök. Közel fél­esztendeje, hogy a hadjárat tart, és daczára annak, hogy semmi áldozattól nem riadt vissza a madridi kormány, a végeredmény még na­gyon távoli, és mi több, felette kétséges. A ber­berek csakúgy, mint századok előtt, nemcsak az oroszlán bátorságával bírnak, de ravaszok, mint a tigris, és minden nyilt ütközet elől ügyesen rejtőznek el a hozzáférhetetlen hegy­szorosok, és hasadékok mögé. A spanyol seregekről nem nyilatkozhatnánk kevesebb dicsérettel. A legénység szívós, kitartó és sok nélkülözésre képes. Összehasonlítva más európai hadseregekkel, felszerelése, ruházata, lakásviszonyai lehetőleg szerények. Még a táp­lálkozás is a minimumra szorítkozik. Egy­egy angol harczos legalább kilenczszeresét meg­eszi naponként, a német pedig megiszik négy annyit, a­mennyi egy-egy spanyol katonának napi részre kijár. Hasonlóan szerény a tisztek életmódja, fizetésök pedig a szó szoros értel­mében nyugateurópai viszonyokhoz hasonlítva nyomorúságos, és szinte el vagyunk csodál­kozva, hogy telik ilyen kevésből a nagyon fényes egyenruhára. De mint látom, az élet mai napig felette olcsó, és Spanyolország azon ritka államok közé tartozik, a­hol nemcsak az ezüst, de a rézpénz is sokat számít. Ha a népnek pár krajczár van a zsebében, a­mi úgy látom, ritkaság számba megy, megannyi hidalgónak tartja magát, és nem is dolgozik, míg az utolsó darabot ki nem adta. Számtalan gyengéik, maradiságuk és előíté­leteik mellett ez embereknek vannak nagyon számos és kiváló erényeik is. Első­sorban cso­dálatra méltó a mértékletességök. Melillában, a táborban, vagy bárhol ugyanazon rendkí­vüli mértékletesség tűnik szembe. A seregek, javarészben egészen fiatal, és jóformán kikép­zetlen katonákból állnak. Megannyi az eke­szarvától egyenesen érkezett munkás, de vise­lete mindannyinak kifogástalan. Tivornya, ra­konczátlankodás, a­mi rendesen a tábori élet­tel jár, nem fordul elő. A legkoldusabb ujoncz önérzete tiltja, hogy kihágásokra vetemedjen. A spanyol grandezza a rongyokba burkolt, sokszor éhező földmívesnél nem kisebb mér­tékben jó kifejezésre, mint a Grand-ok társa­ságában. Az ősi hagyományokat egyaránt sér­tetlenül igyekeznek megóvni a társadalom felső, mint alsó osztályaiban. A hol, fájdalom, az ősi erények kihalóban vannak, és az erkölcsi érzék eltompulással fenyeget — az a közép­osztály, a félművelt elem, és a befolyások alatt álló városi kézművesek. Az utóbbi idők szomorú munkászavargásait ezen emberek szer­vezték, és a mi legsajnálatosabb, rendesen ide­gen befolyás alatt, a nemzet határain kívül székelő vezérek izgatása következtében. A spa­nyol szocziális forradalom és a folyton meg­újuló kegyetlen vérontások, gyújtogatások fó­kusa nemzetközi bizottságok tanyáin keresendő. III. Tábori képek. Sebesültek. Veres kereszt. A jelen háború mintha lekötné az egész nemzet figyelmét. A legellentétesebb pártok érdeklődése a harcz mezején központosul. Szo­czialisták és anarchisták, republikánusok és royalisták egyforma türelmetlenséggel várják az afrikai hadjárat kimenetelét. A tábornokok így a legmegfeszítettebb erél­lyel siettették az egyes hadműveleteket. Nincs nap, hogy ne érkezné­nek pótcsapatok, tábori készletek és élelmi­czikkek. A múlt héten egy egész karaván teve jött Kazablankából, Malagából pedig új ágyú­kat szállítottak egy egész ezreddel együtt. Igaz, hogy sok nagyon a távozó is. Csak tegnap hagyta el Melillát ezer sebesült és be­teg. Mert sok az áldozat már idáig is. A ka­bilok kitűnő puskások, ezenkívül elsőrangú fegyverekkel vannak ellátva. És mint fentebb megjegyeztem, mindig biztos fedezet mögül támadnak. A spanyolok csaknem kihívó bátor­sága pedig a legkárosabb következményeket vonja maga után. Itt máig a középkori har­czok codexe a mérvadó. Mindenki személyes bravúrral akar kitűnni. A meggondoltabb mai taktikát mintha megvetnék. A tisztek adják e tekintetben a legveszedelmesebb példát. A ve­szél­lyel mit sem törődve, mindig ott halad­nak a csapataik előtt, így estek el június eleje óta olyan nagy számmal közülök. Generálisoktól elkezdve az önkéntes tiszthelyettesekig aránytalanul ma­gas a halottak száma. Mindez annál szomo­rúbb, hogy a legtöbb esetben egy kis elővi­gyázattal könnyen elkerülhető lett volna. A betegségek még nagyobb réseket ütnek a sorokon. Az éghajlati viszonyok rostak. A kör­nyék mocsaras, így nagy számmal fordulnak elő lázas betegségek. Szállítják is, mihelyest csak lehet, a sebesülteket és maláriás paczien­seket egyaránt. Spanyolország városainak kór­házai ez idő szerint telve vannak a harcztér­ről érkezett katonákkal. A királyné védnök­sége és Squilace őrgrófné elnöksége alatt mű­ködő vöröskereszt tevékenységét a legnagyobb dicséret illeti. A betegápoló apáczák önfelál­dozása ismeretes. Ez alkalommal utólag bebi­zonyították és nemcsak beváltották a hozzájuk kötött reményt, de felülmúlták minden tekin­tetben. IV. A háború utolsó fordulatai. Nándor elfogla­lása. A Rif megszállása. Pár nap óta ünnepi szint öltött Melilla. A háztetőkről, erkélyekről vígan lobognak a veres és sárga lobogók. A lakosok és katona­ság víg csoportokban beszéli meg az utolsó órák eseményeit. Nándor megadta magát. Marina tábornok előtt letették fegyvereiket a legelszántabb felkelők. Családjaik kegyelmet es­dekelve járultak a spanyol seregek közt. Nán­dornak bevétele már fekvésénél fogva is na­gyon fontos, az itt lakó törzsek hódolata pedig befolyást fog gyakorolni a szomszéd felke­lőkre is. A mai hírek nem kevésb­é kedvezők. Tovar, Munoz, Cobos, generálisok csapataikkal elfog­lalták az összes jelentékeny pontokat, így a Rif területe, hol a bányák terülnek, melyek­nek tulajdonjoga képezte a háború fő okát, biztosítva van. A legtöbb felkelő megadta ma­gát, köztük maga Abd-el-Kad­er. Az utolsó ellentálló törzsfő, a Beni-Ru-Ifruz hatalmas ura Fez-be menekült. A spanyolok eközben mind előrébb nyo­mulnak, mindenfelé utakat törve és az egyes partokat megerősítve. A nandori táborban ed­dig 17,000 ember, 5000 ló, 400 teve. A jelen afrikai hadjárat egyik legérdekesebb jelensége a nagy kormányozható léghajó, az Urano. Ott kíséri magasan repülve a hadtest mozdu­latait és értesíti a tábornokot az ellenség mű- SPANYOL TÁBOR A MOR­CHICAI PARTON. A MELILLAI HARCITÉRBŐL. A MAROKKÓI SZULTÁN SÉTÁJA.

Next