Vasárnapi Ujság – 1910
1910-05-08 / 19. szám - Oláh Gábor: Hess madár 391. oldal / Költemények
394 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 20. SZÁM. 1910. 57. ÉVFOLYAM. csányi uradalom erdőségeit József főherczeg áldozatkészsége és elsőrangú szakértelme tette. Talán nem túlozunk, a mikor azt hiszszük, hogy mint vadászterület, és pedig elsősorban, mint nagyvadas terület, a legelsők közt is első a kistapolcsányi főherczegi uradalom egész Magyarországon. Márpedig ez körülbelül azt is jelenti, hogy egész Európában. Mert ha talán van is vadban még gazdagabb terület valahol, de ahol egyszersmind a kvalitás is ehhez hasonló volna, olyanról igazán nem tudunk. Márpedig, nagy vadról, nemes vadról lévén szó, ez számít elsősorban. Íme, a gödöllői híres királyi vadászterület már hanyatlik mindenképen ; öreg királyunk alig látogatja; egy pár kedves vendége jelenik meg ott évről-évre, de azok is fogynak, kereskednek. Pedig valamikor, nem is olyan régen, koronás vadász urak mulattak ott és töltöttek feledhetetlen vadásznapokat. Most, ha egy igazán jó szarvast óhajtanak lövetni valamelyik ilyen legmagasabb vadászvendéggel, Frigyes főherczegnek, vagy gróf Festetich Taszilónak a vendégszeretetén kívül sokkal többre aligha számíthatnának az illetők. Máramaros béretem bizonyára hozzá lehetne jutni a legnagyobb vadászigény kielégítéséhez is, de mennyi és minő fáradsággal! Ez már egy kissé sok is a jóból, ami a férfiasan nehéz sportot illeti, viszont a bélyei szarvas, ehhez képest legalább, nélkülözi a nehezen megközelíthetőség ingerét. Ám itt vannak a kistapolcsányiak, amelyek nemcsak egyéni remekségekkel, hanem a becserkélendő terep hegyi jellegével és ezzel kapcsolatos szépségeivel, változatosságával, olyan élvezetet kínálnak, hogy mindent egybevéve, a kistapolcsányi vadászatok szinte horsconcours vannak a maguk nemében. Nem kell túlságosan szakembernek, vadásznak lenni ahhoz, hogy a legnagyobb érdeklődéssel vágyjunk megismerni a mi főherczegünk eme gyönyörű uradalmát, amelynek a leírását a Borsiczky füzetében kaptuk legújabban. Azonkívül, hogy a wieni nemzetközi vadászati kiállításon (amely most, május 7-ikén nyílik meg) ez a díszes füzet adja majd meg a tájékoztatást a magyarországi legszebb vadászterületről, még azért is figyelemreméltó munka ez, mert az első minálunk, a mi szakirodalmunkban, amely egy bizonyos meghatározott területről (az erre legérdemesebbről) szinte számtani pontossággal ad felvilágosítást, s bebizonyítja, hogy amikor vadászatról van szó, nem csupán magát a vadászatban rejlő mulatságot kell érteni, hanem egyúttal mindazt, ami a sikeres és korrekt vadászatnak nélkülözhetetlen előfeltétele; tehát a minél tökéletesebb vadevást s vadtenyésztést, amihez igen sok szaktudás és lelkiismeretes törekvés szükséges, temérdek mindenféle erre a czélra való berendezkedéssel egyetemben. * A kistapolcsányi főherczegi uradalom elsősorban mint vadászterület tekintendő, mert a majdnem harmincznégyezer holdnyi egész uradalomból több mint harminczezer hold csupa erdőség; szántóföld van összesen 1266 hold, rét 1166 hold, szőlő 67 hold, kert és háztelek 84 hold, legelő 306 hold, útt meg patak 263 hold. El lehet képzelni, mit alapozhatott meg itt az olyan vérbeli, áldozatkész vadász, a minő József főherczeg, a ki ezt az uradalmat Károly Lajos főherczegtől vette volt 1897-ben (a ki viszont gróf Keglevich Istvántól szerezte meg, szintén vétel útján, 1890-ben). De ez a régi uradalom csak egy tekintélyes része volt a mainak, a melyet József főherczeg új vásárlásokkal kerekített ki teljesen összefüggővé. Az uradalom területét főképen a Nagy-Tátra hegylánczolatához tartozó hegyvidék teszi, közép és alacsony hegységekkel és lankás dombokkal is, tehát a legalkalmasabb terepalakulással arra a czélra, hogy nagyszerű vadtenyésztést honosíthassanak meg benne. Legmagasabb pontja a károlyvölgyi «Skala», amely nyolczszázegy méternyire van a tenger színe fölött, legalacsonyabb pedig az a rész, a hol a kastély van, s ennek a pontnak a tengerszin fölötti magassága kétszáztiz méter. Vize az uradalomnak bőségesen van, patakjai részint a Zsitvába, részint a Nyitra folyóba szakadnak. Az évi középhőmérséklet 85 fok. Erdőségének fő faneme a tölgy, tehát a világ legszebb fája, de van benne jóformán minden magyarországi ismertebb fanem, kivált bükk, a mely ép úgy, mint amaz, az erdőségnek négytizedrészét teszi. A többi kéttizedrész vegyes. Az uradalom területén van Hrussó vára, a mely ma már rom. 1253-ban mint erősség szerepelt, s attól fogva sokszor cserélt gazdát ; királyok adták ajándékba a híveiknek, míg végül a Rákócziak után az Erdődyeké, aztán a Zichyeké, a Balassáké és a Keglevicheké lett. Ettől kezdve már a legújabb kor történelme következik mind a mai napig. A mai nap már mint nagyszerű vadászuradalmat állítja elénk, még pedig a legnemesebb értelemben, mint a nagy vadnak, az erdők koronás urainak az otthonát. A «nagy vad» alatt Magyarországon elsősorban a szarvas értendő, mint minden vadnemünk legszebbje, legnemesebbje. De nagy vadnak számít általában minden olyan vad, amely, vadászfelfogás és megállapítás szerint, méltó a golyóra, amelynek tehát tulajdonképen egy szem golyó való, amelyet ez illet meg. «Nagy vadról» szólván, növényevő vadat kell értenünk, ellentétben a «nagy ragadozókkal», amelyek szintén méltók ugyan a golyóhalálra, de elpusztítandók akár vasszöggel, vagy ólompitykével is, hisz főczélunk mindig az, hogy megszabaduljunk tőlük bárhogyan. Nagyvad tehát: a szarvas, a dámvad, sőt az őz is (ámbár gyakran lövik söréttel), aztán még a zerge, meg a vaddisznó. (Az újabban betelepített nagyvadféléket, a melyek nem igazi magyarországi vadak, itt figyelmen kívül hagyom.) A XVII. századig terjedő hiteles hagyományok szerint, őzet és vaddisznót kivéve, nagy vadja nem volt ennek a területnek. Gróf Forgách Károly ghimesi birtokos 1862-ben hat szarvasbikát, tizenhat szarvastehenet és néhány dámvadat bocsátott egy ezerhatszáz holdas vadaskertjébe, a melyet azután 1878-ban már feloszlatott. Akkor tizenhat bikát és negyvenöt sutát eresztettek onnan szabadon. Ez a hatvanegy szarvas tulajdonképen az a törzs, a mely a környékbeli hegylánczolatot ez idő szerint már hét-nyolczezer darabot számláló állománnyal népesíti be. Ugyancsak gróf Forgách hozta be Corsicából és Sardiniából a mouffront is (vadjuh), amely bár nem «magyar honos», itt mégis tűrhetően elszaporodott. Ez régebben jóval több és szebb volt, mint most; ennek oka a szarvasok elszaporodása.Érdekes tudni, hogy a mai kistapolcsányi főherczegi vadászterületen az utolsó medvét 1880-ban, az utolsó farkast pedig 1876-ban (tehát ezelőtt harmincznégy esztendővel) lőtték. Ezek is valószínűleg már csak a Kárpátokból letévedt magányosok voltak. Azóta lassankint sok minden megváltozott; a nagy vad a főherczeg erdeiben úgy elszaporodott, hogy vadkár czimén évről-évre rengeteg összeget kellett fizetnie az uradalomnak. És ekkor a főherczeg azt cselekedte, a mi tulajdonképen az egyetlen tökéletes, bár kétségtelenül jelentősen költséges módja minden érdek biztos védelmének: bekeríttette vadas uradalmát, illetve annak a szívét, körülbelül huszonötezer holdat. A kerítés anyaga részben vas-, részben faoszlopokra erősített sodronyháló. Egész hossza majdnem százezer kilométer. Került pedig kilométerenként ez a kerítés négyezer koronába. Van a területen az erdőben huszonkét erdőőr- és vadőr-lakás és számtalan vadetető-pajta. Az uradalom hat erdészeti kerületre oszlik, mindeniknek az élén egy-egy fővadásszal; ezek alatt pedig vannak az erdő- és vadőrök, összesen harminczhárman. Valamennyiüket a vadászatok fővezetője, az uradalmi főerdész regulázza. S mindez a kiterjedt készenlét, ez a nagy terület, ez a rengeteg költség, amibe még a vadellátás és a területnek vadászati rendbentartása is tartozik, végeredményében a legszebb vadászélvezetet van hivatva biztosítani a tulajdonos főherczegnek. De ezalatt mit kell érteni ? Azt, hogy ha minden megtörténik állandóan arra, hogy a vadállomány pontos statisztikai felvétele mellett ezer darabból álló szarvasállományt tart fenn az uradalom, abból évenként nyolcz vagy tíz erős bika és negyven vagy ötven gyöngébb lesz lelőhető. Persze anélkül, hogy akár az állomány mennyisége, akár minősége hanyatlásba jutna. És most következik az, ami a kistapolcsányi főherczegi uradalmat vadászszempontból a legmagasabb színvonalra emeli, ami csak képzelhető. Tudniillik, hogy azzal a vadászati tervvel, amit évek hosszú sorára előre megállapított a szakértő főerdész, nemcsak hogy bizonyos marad ennek az eredménynek az állandósága, hanem a nagyvad klasszisa, minősége még jelentékenyen tökéletesedik is. Márpedig, szarvasról lévén szó, ez az első szempont-Hozzáértőnek gyönyörűség ezt a tervezetet végiglapozni, tanulmányozni. Hisz az van kifejtve benne, hogyan kényszeríthetjük a természetet, hogy minden más befolyás nélkül, mint csupán a vadállománynak az ivarok szerint való helyes arányban tartásával, a legjobbat adja nekünk a tenyészet terén, amire csak egyáltalában számíthatunk. Mert arról van szó, hogy miután csak akkor várhatunk sok reménnyel biztató erős ivadékot, ha erős apaállatok utódait kapjuk, tehát ha tíz-tizenöt esztendős vén szarvasbikák fiai és leányai teszik a szaporulatot, úgy kell meghagynunk a suták állományát, hogy a gyönge bikáknak, amelyek után gyöngének indulna az ivadék is, suta már ne, vagy csak elvétve juthasson. Ezt pedig úgy érjük el, ha pontos arányban tartva a különböző életkorú szarvasbikák számát, épen annyi sutát hagyunk meg a területen. A vének, a nagy EDVI ILLÉS ALADÁR FESTŐMŰVÉSZ, A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT NAGYDÍJÁNAK NYERTESE. STIPL KÁROLY, AZ ÚJ KORONAÜGYÉSZ-HELYETTES.