Vasárnapi Ujság – 1910
1910-10-02 / 40. szám - A szibériai végekről (képekkel) 830. oldal / Általános nép- és országisme
830 VASÁRNAPI ÚJSÁG-40. SZÁM. 1910. 57.FVFOLYAM posan sikerült s első példánya a szófiai királyi palotába került, a második pedig Klotild főherczegnő birtokában Alcsuthon maradt. Midőn Klementina herczegasszony 1907 február havában elhunyt, a temetés után a bolgár király azt az óhaját fejezte ki testvérei előtt, hogy édesatyjuk szarkofágja mellé készíttessék el Stróbl mesterrel édesanyjuk szarkofágját is, a mihez úgy Koburg Fülöp herczeg, mint Klotild főherczegasszony kész örömmel hozzájárult. A feladat megoldása nem volt valami könnyű, mert a kitűnően rajzoló bolgár király maga adta meg a magyar mesternek a szakszerű utasítást édesanyja, a franczia királyleány síremlékének elkészítéséhez. A karrarai márványból készült síremléken Klementina herczegnő jellemzetes fejét fehér liliomokkal díszített koronaszerű diadém fedi, alakját Bourbon-orleansi liliomokkal kivarrt palást takarja, rendkívül kicsi kezeiben feszületet és olvasót tart. Maga az alak életnagyságnál valamivel nagyobb. Markó Miklós. A SZIBÉRIAI VÉGEKBŐL. Szibériának még az említése is borzongós érzéseket támaszt bennünk. Ennek a névnek a hallatára véghetetlen hó- és jégmezők tűnnek elénk és fülünkbe zúg a fagyos Észak muzsikája, a kavargó burán sikongatása, meg a farkasüvöltés. Olyanféle gondolataink is ébrednek, mint hogyha a pokol kapujának felirata volna rávésve a szibériai határkövekre. Azok számára persze, a kiket az atyuska küld ide nyaralni, telelni. És ilyenkor mintha lánczcsörgést hallanánk... Pedig csendes, langyos nyári alkonyat volt, amikor legelőször ráléptem a szibériai puszták homokos földjére. A gyepes lankás rónaság egyáltalában nem hasonlított a hómezőkrhöz. Nem volt benne semmi a borzalmak és a rejtelmek sugallatából, hanem inkább valami úgy húzta lefelé a térdet a sárgás homokra, mert úgy tűnt fel, mintha egyszerre száz müezzin kezdene énekelni a régmúlt időknek minaretornyaiból. Borulj le a földre és imádkozz..! Ezeknek a keleti pusztáknak a szeretetét hozta el a magyarság Napnyugatra, mert mindig úgy képzelem, hogy amikor a mi Alföldünket szeretjük, és büszkén tekintünk végig rónaságainkon, — akkor mindig egy-egy kései sziporkája lobban fel bennünk a hajdani nomád érzéseknek, és mindahányszor a keleti puszták őstalaját szeretjük a magyar földben. Hajó virágokból. — Óra virágokból, járó szerkezettel. — Nagy platán. — Délszaki növények a fürdő előtt. — Nyírfák. ŐSZ A MARGITSZIGETEN.— Balogh Rudolf fölvételei,