Vasárnapi Ujság – 1911
1911-04-02 / 14. szám - La Saxe Galante. Junius 269. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
c270 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 15. SZÁM1. 1911. 58. ÉVFOLYAM, amit ő nem kis dicsőséggel kezdett, eltanulta és tovább folytatta egész Európa. A franczia trónon a galanteriában XI. Lajosnak voltak elődjei: I. Ferencz és IV. Henrik; de az ő példája nyomán vékonyul a szerelem galanteriává, a mely csak megkiván és udvarol. A katona és diplomata IV. Henrik, bár sűrűn cserélte kedveseit, még tudott szeretni szenvedéllyel s nem csupán változatosan ölelkezett. Unokája, a napkirály, minden inkább mint katona. Ifjúságában komédiás és ballettánezos. Szenvedélyesen udvarolt, nagyon megtudott kivánni valakit, zabálta a gyönyört, meg is csömörlött tőle, de soha vele jól nem lakott. A nyomába lépő két-három ivadéknak ő adta a mintát életével és ízlésével. Egy századon át a szerelem csak mohó, sóvár ölelkezés, merő állati falánkság. Kikapós férjek, akik szerettek a tilosban vadászni, akik nem tudták magukat egész életükre egy szoknyához kötni, voltak előtte is, de ő tette divattá, ami egyébként korábban is divat volt egy párszor, hogy a királyok s a társadalom előkelői csupán hagyományos szokásból, törvényes ivadék föntartása érdekéből lépjenek a legális házasságra. Francziaországban a maitresse XIV. Lajos előtt sem ritkaság, de az ő példája teszi kötelezővé nemcsak Francziaországban, hanem Európaszerte mindenütt. Az aztán a járvány s a divat közös, veleszületett természete, hogy másodhajtásban degenerálódjék. XIV. Lajos számos kisérletezés után megállapodott Scarron özvegyénél, Maintenon asszonynál s öregségét legalább nem megbotránkoztató módon morzsolta le. A kik példáját utánozták, köztük utódja és unokája, XV. Lajos, Pompadour és Dubarry kedvese, egyben-másban túltettek a mesteren. Olyan tanítványa volt Erős Ágost szász fejedelem és választott lengyel király a Saxe galante hőse, aki tanulhatott XIV. Lajostól és példát adhatott XV. Lajosnak, élvén e két király uralkodása között. Az ő érdeme, hogy korában Drezda az első város a kontinensen, amely sikeresen konkurrál Versaillessal. Páris után ott volt az első olasz opera és ballet; Versailles után ott emelkedett először hatalommá, az udvari élet központjává a maitresse. Ma a királyi szerető csak privát kedvtelés, ami leheti botrányos, talán kárhozatos is (például a belga II. Lipót esete), de a XVII. században, a rokokó korában, a mint Bielfeld: des institutions politiques (A politikai intézmények) czímű munkájából megtanulhatjuk, államügy, olykor államérdek volt, vagy legalább is annak hirdették. Ma a királyi szerető csak a király magánvagyonát, czivillistáját dézsmálhatja meg; akkor a népet zsarolták ki, hogy a király a galantéria törvényei szerint élhessen Erős Ágost negyven év alatt (1696—1733) egy, bizonyára nem túlzott számítás szerint húsz, mai értékben legalább kétszáz milliót költött szeretőire. Mellékesen megjegyezve, foglalkozott donjuánkodáson kívül egyébbel is. Jó katona, nem közönséges diplomata, hisz magánál hatalmasabb vágytársak ellenében választatta meg magát lengyel királynak, de a szoknya körül aratta legnagyobb diadalait. Veleszületett hajlandóságát jó és praktikus iskolában művelte a tökéletességig. Ifjúságában beutazta Európát s még nem volt húsz esztendős, a midőn kalandjairól már Európaszerte ismerték a nevét. Spanyolországból egy hatalmas tőrszúrást hozott magával emlékül, a mit egy tréfát nem ismerő hidalgótól kapott, a ki feleségével tetten érte. Az antik világ olimpusi Jupiterének hitte magát, a mit egyébként udvaroncz költők is tanítottak, van rá példa Moliérenél is, a kinek joga volt minden asszonyhoz s az asszonyok, mert értette a módját, nem soká huzakodtak, amikor élni akart jogaival. Egy kortársa, a beyreuthi őrgrófné följegyezte, hogy negyedfél Nádler Róbert: Falusi tócsa. Mérő István: ki udvaron. Jendrassik Jenő : S. S. arczképe. A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁRÓL.