Vasárnapi Ujság – 1911

6. Általános nép- és országisme - Az Elba alatti kettős alagút (képekkel) G. L. 846. oldal

t AZ ELBA ALATTI KETTŐS ALAGÚT. Azt az óriás­forgalmat, melyet Hamburg belvárosa és külvárosa között eddig úgyszólván csak az Elbán átjáró gőzhajók bonyolítottak le, a múlt hónapban megnyílt kettős alagút mintegy láthatatlanná varázsolta. A folyón át­törtető ezer meg ezer ember ma már huszon­egy méternyire az Elba alatt megy Steinwär­derből St.-Pauliba s innen vissza. A modern építőművészetnek valóságos re­mekműve, Hamburgnak meg s Németországnak egyik legszebb látványossága ezen Elba alatti kettős alagút, melynek egyik ága St.-Pauli felé, másik ága meg innen Steinwärder felé viszi az átjárókat. Az alagútnak gyönyörű tervezete Wende­muth építésznek agyában fogamzott meg még 1900-ban, de csak 1907 júliusában fogtak az első munkálatokhoz, melyek négy esztendőt vettek igénybe. A két alagútnak hossza 448 m, átmérője 4-5 m. Boltíves tetejét porczellánlemezek fedik, melyekről a villámoslámpácskák fénye ragyogva verődik vissza az alattuk lévő úttestre, mely úgy gyalogos, mint kocsiforgalomra van be­rendezve. A kocsiforgalomra szolgáló középső úttest 1'80 m, a többi helyet a két oldalt húzódó gyalgyáró foglalja el. Az alagutak végén gyönyörűen felszerelt felvonókészülék áll a közönség rendelkezésére. 22 m széles térségben 6 kocsi jár fel és le liftszerűen, melyek közül a középső négy kocsiknak és automobiloknak, a két szélső pedig személyeknek a szállítására szolgál. Oldalt még egy 141 fokos lépcső is van a gyalogjárók számára. Az egész remekmű kerek számban 12 millió koronába került, de a­ki azt látja, egyáltalán nem fogja sokallni. G. L. 846 Don Josét nagyon nyugtalanította leányának viselkedése. Midőn melegen megölelte őt és közölte vele, hogy beleegyezik házasságába, Concha egész természetesnek találta ezt; túl­ságosan fel voltak csigázva vágyai, mintsem hogy azok be nem teljesülésével még számot is vetett volna. Erre, miután a commandante hosszadalmasan elbeszélte a papokkal és kor­mányzóval folytatott tárgyalását és egyúttal intette leányát, hogy el ne bízza magát, a­miért most személye szerepet játszani van hivatva egy nemzetközi fontosságú szövetség megköté­sénél (Concha csupán vidám kac­agásba tört ki erre és atyját a legfurfangosabb diplomatá­nak nevezte); végre némi aggodalmak közt és hivatalos modorának segítségül vételével közölte vele azon tényt, hogy Bezánov házasságukhoz személyesen szándékozik a pápa és a spanyol király beleegyezését megnyerni, és ez számukra nem kevesebb, mint kétévi elválást jelent. Don José csodálkozására leánya nem borult nya­kába, hogy könnyek és hízelgésekkel rávegye egy kedvezőbb határozatra, csupán teljesen el­csendesedett, mint mikor vihar előtt beáll a szélcsend. Atyja, miután hasztalan igyekezett újra fel­kelteni érdeklődését, lóra kapott és elvágtatott, Concha pedig leült egy padra a fal árnyékában és ott teljes mozdulatlanságban egy órán ke­resztül gondolkodott. Első benyomása a Bezanov iránt érzett heves harag és csalódás volt, a­ki, úgy látta, mind­járt a legelső tárgyalás alkalmával beleegyezett házasságuknak ily hosszú időre való elhalasz­tásába. Mióta ez az ember feltűnt Kalifornia kikötő­jében, a leány gondolatvilága teljesen átalakult, nyugtalanná lett. Hirtelen szétfoszlottak leányos ábrándjai a büszkesége és felébredt női ösz­tönei közötti tusában, midőn első szerelme alá­zatosságában nem tekintette magát különbnek ama sok, sok leánynál, kiket ezen nagyművelt­ségű, hatalmas nagyúr már ő előtte ismert. Csak rövid volt ugyan a bizonytalanság, hogy szerelme viszonoztatik-e, de elég hosszú arra, hogy felébreszsze egyidejűleg a szenvedélylyel a benne lakozó léleknagyságot is. Ama napok­ban azt tűzte ki élete czéljául, hogy teljes ere­jét és minden idejét nem csupán a szegény tudatlan nők, hanem a saját társadalmi osz­tályához tartozó leányok kiművelésének és ok­tatásának szenteli. Azon iskolák, miket a tisz­teletreméltó emlékű Borica atya hajdan létesí­tett, már jóformán mind eltűntek, és most Concha volt úgyszólván a legnagyobb művelt­ségű nő egész Kaliforniában. Ilyenek számára, mint ő, égető szüksége volt hazájának, kérlel­k­etlenül állt előtte hazája iránti kötelessége. Úgy vélte, hogy ő is hosszú életű lesz, mint az Argüellók és a Moragák mind, de szeplőt­len lelke mélyén ott lángolt mindig az örök ifjúság tüze, egy eszménykép és egy emlék által tápláltatva, a­mely még túléli majdan a fáradt testet is. És ebből meríti ő akkor inspi­ráczióját, úgymint a rokonszenvet azok iránt, kiket oktatni, tanítani fog. Ekkor érte őt hirtelen Bezánov szenvedélyes szerelmének megnyilvánulása. Az eszményi élet­czél szétfoszlott. Lelke felváltva a boldogság és a kétségbeesés tragikus szélsőségei közt inga­dozik. Oly tökéletesen megegyezett saját hév­teljes természete Rezanovéval, oly szenvedély­lyel, oly elemi erővel követelte egész lénye pár­ját, melyre rátalált, hogy sem szülei bánatával, sem Kalifornia sorsával nem törődött többé. Nincs tökéletes szerelem, mely ilyen önzéstől ment legyen, melyben eleinte tisztán a fajfen­tartás vad ösztöne nyilvánul meg, még mielőtt felébred a lélek nemes önuralma, hogy a szen­vedélyt lehűtse. Az előző estén még nem látta az életet ily komoly színben; fiatal leány módjára, regényes boldogságban úszott csupán. Igaz, hogy szíve verését még a kőfal is meghallhatta, midőn Bezánov csókjaival borította ajkát, és hogy őrülten lüktető vére majd megfojtotta. De mind­ezalatt tudatával bírt a regényes környezetnek, a csendes és szelíd bájának és ama gyönyörtel­jes gonoszságnak, hogy így éjnek idején, egy tíz lábnyi magas faltól elválasztva találkozik szerelmesével. Nem tudta okát adni, de szinte örült annak a tíz lábnyi magas falnak. És íme, ilyenné lett a férfiszerelem: éjjel hévteljes, nappal halasztásra hajló ! Vagy talán Bezanov elsősorban üzletember és csak úgy mellékesen szerelmes férfi? Mert hogyan vehette még csak megfontolás alá is, még kevésbbé, hogyan egyezhetett bele az évekig tartó elválásba egy olyan ember, mint ő, ki még csak egy rövid félnap előtt is a férfiak legszerelmesebbjének mutatkozott? Szegény Concha sötétben tapogatódzva a való élet árnyoldalaihoz közeledett, a­melyben a szerelem csak mint mellékes körülmény szere­pel, futó vízióban látta meg, mily sok, sok üres óra van az olyan nők életében, kik előtt csak a házasélet bir érdekkel. De félreintette magá­tól e kevéssé kecsegtető képet és ezzel már mentegetni is kezdte maga előtt Rezanovot. Senki nem ismerte jobban, mint ő, ama nagy kérdés minden árnyalatát, a­mely nem csupán saját életére, de Kalifornia jövőjére is kihatott. Tudta, hogy a kormányhoz vagy a papsághoz folyamodni csak időveszteség lenne. Az egyet­len megoldás szerinte a szökés volt. (Folytatása következik.) "PR­ÍVEJA' GÖRÖG' PALERMO ORSZÁG MALTA .TRIPOUSZ ERNA BENGAZI. SZOKNA ORUBSZJA MURZUK"J­ORHAT GATRUN A TRIPOLISZI HADMŰVELETEK SZINTERE. 4­2. SZÁM. 1911. 58. ÉVFOLYAM.

Next