Vasárnapi Ujság – 1913
1913-07-20 / 29. szám - Báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter 29. szám / Arczképek, Hazaiak - Henri Rochefort 29. szám / Arczképek, Külföldiek - Manuel volt porutgál király menyasszonyával 29. szám / Arczképek, Külföldiek - Az árvíz pusztításai Máramarosban és Erdélyben (képcsoport) 29. szám / Időszerű illusztrácziók - Az árvíz pusztításai Tiszaujlakon (5 kép) 29. szám / Időszerű illusztrácziók - A kassai múzeumból (11 kép) 29. szám / Táj- és útiképek; épületrajzok, Hazaiak - Wilhelmshöhe; Cassel mellett; a német császár nyaralóhelye (7 kép) 29. szám / Táj- és útiképek; épületrajzok, Külföldiek
SZÁM. 1913. 60. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 567 Dóra grófnőt fölötte bosszantotta, hogy a comtessek Magoryt, a feltűnőn délczeg huszárt, most már annyira körülvették, hogy egyenesen elvágták közeledési útját Jolánta felé. Pedig a bárónő azt tartotta róla, hogy férfias szépségének élénk öntudata, kissé erőltetett karcsúsága és «Prince of Wales»-illatárja daczára, nem veszít semmit egyéni komolyságából ez az érdekes, gonoszhirű szerelmi lovag. De azért, és talán épen azért, folyton kerülték szemei Magory tekintetét, aki most már belátta, hogy rá nézve Jolánta Capulet-leány, Julia szerelme nélkül, nővére , Hilda Tybaldi gyűlöletével. Most a frissítőket a lakásokkal felszolgáló komornyik Magorynak halk szóval jelentett valamit, mire az fölkelt és az első termen át, feltűnést nem keltve, távozott. • Gróf Keresztessy miniszterelnökné, látva őt a távozni, magához intette gróf Asszonyfayt, ki közelben ülő Szentágotay és Dalmossy grófnők (egyik a kir. főudvarmester, a másik a kir. főpohárnok neje) körül kellemeteskedett, hogy szólítsa hozzá a másik szalonból gróf Bodaszékyt, a kedves cousint és mikor ez megjelent, így szólt hozzá: — Miklós Magoryt hivatta. Most tehát a némethunniai ügy és karádi főispánság tárgyalására került a sor. — Én a karádi kinevezés dolgában egészen semleges vagyok. Bár Várhelyi Felicie is, ki hozzá Miklósnak is sürgönyözött, kérte pártfogásomat Niki érdekében . . .— Ismét rrogat, sürgönyöz férjemnek? — kérdezte pillanatnyi felhevüléssel gróf Keresztessyné. — És most Vojnovszky kinevezése mellett! Ez utóbbi annyit jelent, hogy Magory ellen. Mert mi neki Vojnovszky? De Magorynak, cauvinizmusa miatt, nyilt ellensége . . . Eh, mit: Félicie befolyásának nem szabad érvényesülnie ! — Hiszen már nincs okod a féltékenységre, édes Joumi, — jegyezte meg bizalmaskodva a cousin — talán nem is volt. — Én, féltékeny ? Nevetséges ! — fakadt ki a grófné pillanatra fölhevülve. — De Félicie folytonos apró agresszivitásai sértik önérzetemet. — És Magory Béla — kérdezte a gróf, más személyre akarván irányítani a társalgást, — nem tett rád kedvezőtlen benyomást? — Nem ! Hogy is mondjam : kellemesen csalódtam benne, — válaszolt a miniszterelnökné nyugodtan. — De jegyezd meg magadnak, édes Lajos, én nem egyéneket pártfogolok, hanem elveket képviselek. Gróf Bodaszéky ajkába harapott, hogy mosolyát palástolja, de aztán komolyan így beszélt : — Itt is, mint eddig már sok kérdésben, a pro és kontra szavazatok előrelátható egyenlősége mellett, valószínűleg Miklós elnöki szava fog dönteni. Mit mondjak neki ? A méltóságos szavú, vontatott hangú válasz ez volt: — Mondd, kérlek, Miklósnak, hogy, a Magory kinevezésére nézve : «ha mindnyájan egyetértenek , én nem ellenzem azt.» — Hogy magyarázza a kormány feje ezt az orákulumot? «Ego non contradico», vagy a történelmi nevezetes vesszővel: «Ego non, contradico ?» — Ahogy akarja, így vagy amúgy! 0 már érteni fog, — válaszolt hideg közönyt színlelve a miniszterelnökné. — Végre egy főispáni kinevezés nem állami érdek. — A nemzeti politika nem állami érdek?!— mondta magában Bodaszéky gróf, egy opportunista államférfi iróniájával és átment a miniszterelnökhöz. Gróf Ladáryné Jolánta bárónőhöz fordult. — Magory Bélát, mint Asszonyfay mondja, a miniszterelnök magához kérette. — És mit jelent ez? — kérdezte a bárónő egykedvűen. — Azt jelenti, hogy a karádi főispán valahára lemondott és most helyének betöltéséről van szó. Győzni fogunk. Keresztessy félig-meddig biztatott is. — Hát erről beszéltél vele? A jótékony sorsjátékunkról még eddig talán nem is esett szó. Ez volt a jótékony ügy, amelyben az utóbbi időben Dórával leveleztél? És hozzá: még engem is felcsaltál ide . . . Pedig kár, mert most még erősebben zártátok el előttem az ajtót. — Te akaratlanul elárultad érzelmedet Magory iránt. De amint igaz, hogy te nem voltál ebbe a kis cselszövénybe beavatva, úgy ő sem tud, gyanít róla semmit. És végre most még csak a karádmegyei főispánságról lehet szó és ebben minden igaz nemzeti érzésű nő, kit sorsa ahhoz a nemzetiségi izgatóktól társadalmilag feldúlt vidékhez köt, a főispáni székre bátran és nyiltan pártfogolhat egy olyan férfiút, mint a minőnek most Magory bizonyult. Aztán mindenki tudja, hogy férjem a vármegyében a báró Hellmuth főispán elleni hazafias agitáczió vezére. Nemsokára gróf Keresztessy a theára maradó báró Sólyomházy, Zerénváry, Lászlóffy miniszterekkel és Magoryval a társasághoz érkeztek. (Gróf Drugeth kereskedelmi miniszter visszaszökött a kaszinóba.) A Karádmegyei kérdésben gróf Keresztessy, a beteg Gál igazságügyminiszter véleménye alapján is, elnöki szavával Lászlóffy, Salgó és Petrovics miniszterek által támogatott ama javaslata mellett döntött, mely szerint a némethunniai főispánt hoznák javaslatba, eddigi hatáskörének megtartása mellett, a Karád megye (melynek területén Némethunnia város is fekszik) főispáni székére való legfelsőbb kinevezésre. És e döntést azzal okolta meg, hogy Magorynak sikerült néhány nap alatt öntudatos, erélyes, bár kissé túl erőszakos föllépésével, a kormány politikája ellen áskálódó elemeket a törvény korlátai közt megfélemlíteni. Báró Sólyomházy, gróf Zerénváry és gróf Drugeth, kik gróf Vojnovszkyt forceirozták, csakhogy Magory kinevezése meghiúsuljon, eleinte bosszankodtak, de aztán tak ezen, gróf Zerénváry a latere megnyugodminiszter szerint: «Nemzeti érdekekből, meglehet, fontos, de magasabb politikai szempontokból mégis csak alárendelt kérdés ilyetén elintézésében.» Gróf Keresztessy miniszterelnök pedig így okoskodott magában : — A belügyminiszter e kinevezési ügyből tárczakérdést csinálhat, s ezért —• már (és főleg !) Joumi megnyugtatására is — Lászlóffyék felé kell hajlanom. Az osztrák kormánnyal ez idő szerint folytatott tárgyalásokat pedig megakaszthatná egy kabinetválság, mely pártban, sőt, mondhatni az egész házban népszerű belügyminiszter visszalépését követhetné... Várhelyi Felicie sürgönye és naiv «sérelmi felirat»-a épp jókor érkezett és így most Joumi beavatkozása, mely pedig, megvallom, gyakran irányt szokott adni, nem okozott zavart . . . Ah, már unom Félicie nyilvános szereplését, összes pártfogoltjaival együtt! Azok a napsugaras és holdfényű idillek végtelen sok árnyékot, unalmas zaklatást hagytak maguk után . . . Gróf Keresztessy Niki gróf előtt sajnálatát fejezte ki, hogy kinevezése épen nem személyi, hanem tisztán «kicsinyes» (így mondta) politikai okokból nem volt keresztülvihető. Diplomata őszinteséggel flastromot nyújtott neki — nem létező sebére. Gróf Vojnovszky monokliját szemébe vágva, blazírt nyugodtsággal így szólt: — Hellmuth Stefi bácsival szemben nem ellenkezhettem. De most örülök, hogy kiestem az általam épen nem óhajtott kellemetlen kombináczióból. Gróf Zerénváry ironikusan mosolyogva, gróf Keresztessynéhez fordult: — Egy huszáruniformis reászált a fiakkal szemben, mint — rendesen. — A közös vámértekezlet mumusa győzött, — válaszolt a miniszterelnökné odavetve, mintha semmi része sem volna az egészben, de azért gróf Ladáryné hálás kézszorítását méltóságteljes szívességgel fogadta. Jolánta bárónőt a két herczeg és a secundogenitúra grófjai vették körül, élő sorfalat képezve közte és Magory közt. A szép hölgy nem kérdezte, hogy ki lett a győztes. Magory, gróf Bodaszéky figyelmeztetésére, mint új főispánjelölt bemutatta magát a miniszterelnöknének, kihez Lászlóffy a diadal sugárzó arczával így szólt: — A huszárkard helyett egy második főispáni kormánybotot kap. A miniszterelnökné vidáman, de nem épen a megelégedés hangulatában, (mert hiszen ő nem Magory mellett, hanem Felicie grófnő ellen foglalt állást) ezt felelte magyar nyelven: — Gratulálok a kormánynak a vasbothoz ! Magory mélyen meghajtotta magát, s aztán a szalon túlsó oldalára tekintett Jolánta bárónőre, ki egész közönyösnek látszó arczczal társalgott a kis Oldofredi herczeggel. Fehér hattyú, fekete hattyú. Gróf Zerénváry a ház úrnőjének nyújtotta karját, a házigazda herczeg Oldofredinének, gróf Bodaszéky a kis főudvarmester nejének. Mindenki kereste párját a vacsorához. Dóra grófnő már előzetesen odaszólt Cserhalmy Pista grófnak, ki Magoryt, anélkül, hogy megakadályozhatta volna, kezénél fogta és mintha csak egy franczia négyes figurájáról volna szó, ketté szakította a Jolánta bárónőt körülvevő lánczot. Az a kitüntetés, hogy magát, Jolánta bárónő, vacsorához vezesse, Karádmegye leendő főispánját illeti meg, ki, bár ma kivételesen a csodamadaras csákót tette fel és a császári zsinórzatú uniformist visel, zászlajára mégis a maga lelkes karádi honleányi mottóját írta. Nos, nincs igazam? Jolánta bárónő büszkén emelte föl fejét és válasz helyett komoly feddő tekintetet vetett gróf Cserhalmyra. Magory bosszankodott, hogy a híres jockeykirály őt, mint egy szabadban idomított telivért, vezette elő. Annál inkább fellázadt benne a nőktől annyira elkényeztetett lovag hiúsága a szótalan, rideg visszautasításra, pedig már előre el lehetett rá készülve. Mélyen fellobbant indulata egész lángjával szemébe tekintett a gőgös, szép leánynak és karját nyújtva, szilárd, de az érzelemtől kissé elfogódott hagon mondta: — Engedje meg, bárónő, hogy az asztalhoz vezessem! Magory határozott föllépése, minden bóktól ment egyszerű szavai, oly hatással voltak Jolánta bárónőre, hogy pillanatnyi habozás után, elfogadta karját. — A hetumoger főispán és a szittya bárónő,— jegyezte meg Niki gróf, a karját kelletve-kelletlenül elfogadó Ilona grófnőnek, ama bizonyos kedves-kiállhatatlan hangon. De Ilona grófnő ignorálva fecsegését, e szavakkal fordult Magoryhoz: — Foglaljuk el itt ezt a kisebb asztalt Dóráékkal. Épp hat személyre való. Míg az asztal körül elrendezgettek, Jolánta bárónő és Dóra grófnő összesúgtak: — Hiába zúgolódol, édes Jolántám, máskép nem kerültetek volna össze. Minek árultad el magadat oly élénken Erdőfalun, midőn a minap Sándor Magolynak párbajban való koholt súlyos megsebesülését beszélte nekünk. — Szivemből sajnáltam, — válaszolt Jolánta bárónő zavarban. Pír futotta el arczát. Tésay szeretetreméltó figyelmeztetésére a három hölgy is elfoglalta helyét. Dóra, miután leült — látva, hogy itt segítségére van szükség — odafordult Magoryhoz. (Folytatása következik.) Koller utódai felvétele: BÁRÓ HARKÁNYI JÁNOS, AZ ÚJ KERESKEDELMI MINISZTER.