Vasárnapi Ujság – 1913

1913-11-30 / 48. szám - Kaukázus hegyei között kép. Gróf Vay Péter 948. oldal / Általános nép- és országisme

948 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 47. SZÁM. 1913. 60. ÉVFOLYAM. KAUKÁZUS HEGYEI KÖZÖTT. A Fekete-tenger riviérája, Tiflis, Orosz hódító politika. A Kaukázus az emberiség bölcsőkora óta nagy szerepet játszott a világtörténelemben. A Fekete- és Kaspi-tenger közé beékelt föld­szoros, fellegeket verő hegyeivel felette alkal­mas talaj volt a népek vándor­korában az ellenség elől meghúzódni. A hozzáférhetlen sziklaszorosokban a különböző törzsek bizton­ságban érezhették egymás támadásaitól ma­gukat. Nem érthető-e tehát, ha a legrégibb legen­dák nagy része e vidékhez fűződik. A mytho­logia nem egy költői terméke fűződik a hatal­mas sziklákhoz. Prometheus, mint tudjuk, itten szenvedte kegyetlen büntetését, és Kothis, hol az argonauták az arany gyapjat megtalálták; Kutais, az egykori Mingrelia máig virágzó fő­városa. És így minden lépten-nyomon akadunk hajdani események színhelyére, melyek mélyen és eltörülhetlenül vannak bevésődve az em­beriség emlékezetébe. Az idők folyásával sok minden megváltozott még itt, az «Óperencziás tengeren túli» Kauká­zusban is. Ma vasutak szelik át a hajdan já­ratlan vadonokat. Sőt legújabban automobilok közlekednek az országutakon. A tenger partján felkapott üdülőhelyek emelkednek, a hegység legszebb pontjain fürdők létesülnek. Egyszóval a Kaukázus ma divatos kiránduló területté alakult. Szebb vidéket valóban nehezen lehetne fel­keresni. Az örök hóval fedett csúcsok nem egyszer felülmúlják az Alpesek magasságát. A kúp alakú­ Kasbek 5043 méter, az Elbrus pedig még jelentékenyen magasabb. De leg­megragadóbb a czukorsüveg alakú Ararat hegye, melyen, mint tudjuk, Noé bárkája fu­tott volt zátonyra. Az óriási sziklatömeg ottan áll változatlanul évezredek után, büszkén emel­kedve ki a magas fensíkról és mintegy termé­szetes határczölöpöt képez a lábánál elterülő három nemzet, Persia, Török­ és végre Orosz­ország között. A Kaukázus szépségeit sokszor leírták. Mél­tán meglepték e bérezek az ide kerülő ván­dorokat. A híres Wladikawkast Tíflis­szel össze­kötő útnál változatosabbat nem képzelhetnénk. Hol mélyen a szűk völgyekben halad, hol meg felkígyózik szédületes magasságba a hegyek oldalán. Néha olyan meredek a lejtő és olyan tátongó az úr körülöttünk, hogy szinte csodál­kozunk, miképen építhettek egyáltalában ide országutat, pedig nemcsak hogy megépült, de ma a legfontosabb kapcsot képezi az éjszak és déli Kaukázus között épen ez a kétszáz werst hosszú útvonal, melynek elkészülése csaknem egy félszázadig tartott. Legújabban a közlekedést rendes automobil-járatok tartják fenn. A hajdan napokig tartó vándorlást ma mindössze tíz óra alatt tehet­jük meg, bár ezt a gyors közlekedési módot nem ajánlhatom senkinek. A tájkép szépsége veszít általa első sorban. A sebesség nem en­gedi meg, hogy a környék nagyszerűségét kel­lőleg felfogjuk. A legváratlanabb kilátások egy­másba olvadnak, ellapulnak, míg végre az egész Kaukázus hegyi i­ncza vad szakadékaival, hótakart csúcsaival és csillogó jégmezeivel egy­szerűen panorámává lapul Végre is itt a Kaukázusban, mint bármely más helyen a világon, nem az egyszerű látás, nem az átutazás az, a­mi érdekes, de a tar­tózkodás, az itten lét mind olyan. Érintkezés a néppel, megismerése a viszonyoknak bír értékkel. E tekintetben pedig kevés hely nyújt­hatna több anyagot. R­itkán lehet alkalmunk gazdagabb és változatosabb tapasztalatokat sze­rezhetni, mint épen ezen a kiváltságos földön. A Kaukázust a mai napig a legváltozatosabb népek lakják. Vannak eraniak, turkománok, örmények, cserkeszek, dageszánok, tatárok, szlávok, de ki tudná mind e különböző nép­fajok leszármazottait osztályozni, kik itten megtelepedtek és mai napig megmaradtak ere­detiségökben. A georgiai tartja magát e föld valódi urá­nak. Uralkodásuk a leghosszabb és a legfénye­sebb volt. Még a VI. században megkeresztel- KANYARODÓ A MLESZKI-HÁGÓN. POSTAKOCSI A KAINAURI KANYARODÁSOKON. A KOBI-HEGY ÉS A TEREK FOLYÓN ÁTVEZETŐ HÍD.

Next