Vasárnapi Ujság – 1914
1914-03-15 / 11. szám - A hegedű (képekkel). Polgár Géza 208. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
208 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 9. SZÁM. 1914. 61. ÉVFOLYAM. A HEGEDŰ. (Hogyan csinálják a hegedűt ?) Szerte az egész világon mindenütt ismerik és gyönyörködve hallgatják az emberek a hegedű hangját, de alig-alig ismerik a bájos hangú hangszer keletkezésének a történetét és talán még kevésbbé készítésének a titkait. Nemcsak érdekes, de szinte bámulatos, hogy több mint négyszáz esztendő óta semmit sem változtattak a hegedű készítési módján, ami manapság, a művészi-, iparművészeti-, ipari- és egyéb kézi alkotásoknak a tökéletességig kifejlesztett gyors, könnyű és tömeges előállítása idején szinte meglepő. Sem a hegedű alakján, sem az összeállításán, sem a megmunkálásán, sem a beosztásán, se kívül se belül, nem változtattak rajta nagyon csekély módosításoktól eltekintve semmit, sőt azok a mesterek, akik ma hegedűkészítéssel foglalkoznak, épen arra törekszenek, hogy készítményeikkel mind jobban megközelítsék azokat a régi műremekeket, amelyek a világhírre vergődött nagynevű mesterek művész-Dávid király képe, kezében keze al0l kerültek ki. hegedűhöz hasonló hang- Szembetűnőbb éltészet, a kirotta. rést csak akkor láthatunk, ha a mai hegedűt, a mintegy ezer esztendővel ezelőtt keletkezett ősével hasonlítjuk össze. A kilenczedik évszázadban például van némi nyoma a húros és vonós hangszernek; Dávid királyt ábrázolják ez időből származó képek, amint az úgynevezett krottát tartja a kezében. Ennek a hangszernek a felfelé tartott részén nyílás van a balkéz ujjai számára, hogy velük a játszó a húrokat lenyomja, míg a vonót a jobb kéz vezeti. Lehetséges, hogy ez a vonós hangszerek őse. De az arabok is játszottak húros hangszeren vonóval, amit sok erről szóló írás és régesrégi kép sejtet. A gitárt ekkor már jól ismerték az arabok, sőt azt tartották felőle, hogy annak édesdeden csengő hangja a betegeket is meggyógyítja. Valószínű, sőt csaknem bizonyos, hogy az első hegedű gitárkészítő mester kezéből került ki, amire a két hangszer között való hasonlatosságból lehet kö-nak a Jele' hogy VÍ" V ^héU n.M.lágszerte a «hangszerek királynőjének» ne-Jp~!±_l-^-jfflL vezik. Rá is illik ez az elnevezés a kecses, for-v , . . , ,„ , .. más, kis fahangszerre, •Középkori hegedű legom , , „, ° „ , holyitett szélekkel, oldalt a melyből a művész bemélyítve, a húrokon végighúzott kerültek ki a világ légvonóval bűbájos, szinte varázserejű hangokat csalhat ki. Ámbár az olaszországi Cremona városából sem olasz mester készítette az első, legtöneve is elolaszosodott tette hegedűkben ez a szítette. . , „ , , , „ részben az orosz udvari Az első mesterhegedű. . , ,, , A mai hegedű feltalálója- muzeumban, az aktheninak: Duiffoprugyárdás- múzeumban és egy-két párnak első és legrégibb (közöttük egy Hunyadi műve nevű magyar) gyűjtő tulajdonában. Ötvennyolcz faalkatrészből, a legkisebb szögelés nélkül illesztette, faragta és ragasztotta össze Duiffopruggár a hegedűt és pedig annyi ötletességgel, tudással és olyan czélszerűen, hogy napjainkig alig kellett valamit változtatni rajta. Az alig 4—5 kilogramm súlyú faalkotmány, amelyen a négy húr feszítő ereje körülbelül 40 kiló súly nyomásának felel meg, gyönyörű hangjával a legnagyobb hangversenyterem minden zugát is be tudja tölteni. Kétségtelen tehát, hogy a nemesebb értelemben vett műhegedű épen olyan művészi alkotás, mint a legszebb kép vagy szobor és csakis istenáldotta művész az, aki ilyesmit teremthet. Természetesen mint minden más művészeti foglalkozás terén, a hegedűkészítők között is akadhatnak egyszerűbb kézművesek, sőt kontárok is, akik nem tudtak és ma sem tudnak olyan tökéletes hangszert készíteni, mint azok a régi hírneves mesterek, akiknek alkotásai világhírre tettek szert. Ha megtekintünk egy mesterhegedűt, minden legparányibb részecskéjén gyönyörűséget lel a szemünk. Csupa szabályosság látszik minden porczikáján, alakja, külseje, megmunkálása maga is merő harmónia. A legfőbb kelléke azonban, hogy szépen csengő hangja legyen, ami sok minden egyében kívül attól függ, hogy makulátlan gondossági legyen a megmunkálása. Beszélnek egyes hegedűkészítő mesterek titkokról is, amik a hegedűhöz felhasznált fa minőségében, a rajta látható fényesítő lakk előállításában rejlenek. Ezeknek a kikutatása azonban szinte lehetetlenség, mert ahány mester volt, annyiféleképen változott a hegedűkészítés módja és a régi mesterekkel valószínűleg ezek a titkok mind sírba szállottak. Annyi azonban bizonyos, hogy a mi változtatásokat tettek a késő utódok a Duiffopruggár hegedűjén, azok mind csak ártalmára voltak a hegedű jóságának. De nemcsak a külsején, hanem a belső összeállításán sem lehet módosítani semmit. Belül ugyanis, a hegedű fedelének az alján van az úgynevezett ferenda és ugyancsak belül a fenék és a fedél között áll a hanglécz. A hegedűnek ezt a két legfontosabb szervét a legkisebb változtatásnak sem szabad kitenni, különben a hegedű megnémul. Nemhiába nevezik a gerendát a hegedű ideghálózatának», míg a hangléczet a hegedű «lelkének» vagy «szívének». Az első hegedűkészítő mestert rendkívül nagy megbecsülésben részesítették. I. Ferencz franczia király egy ezerötszáztizben meghívta=zasw3 ®< az udvarához is, ahol ^jg^öl ®^ egyik - másik hangszeré-' '' Í.A SÉSsL nek a fenekére az akkor I |' íp_ íS • ' \ I ott élt világhírű festő-I ... jj művész: Leonardo da Vinci, páratlan remek-ifjú műveket festett. Ez időtájt a hegedűkészítés Olaszországban mindjobban erőre kapott és a világ minden tája felé elterjedt, de ban, Francziaországban és Angliában indult virágzásnak. A tizenhatodik századból ismeretesek a földkerekségén legnagyobb hírnévre és dicsőségre szert tett mesterek: Duiffopruggár után Gaspard di Salo, Maggini, Mariani, Amati András, Stradivárius, Guarnerius, Bergonzi, Guadagnini, majd a tizenhatodik század vége felé Stainer, azután a Klotz és az Albani családok stb. Ezidőben már apáról fiúra szállott a hegedűkészítés titka és a Klotz-család késő utódai tették híressé Mittenwald kis bajorországi városkát, ahol ma is óriási mértékben, háziiparképen űzik az egyes családok a hegedűkészítést. A városkának majd minden házában hegedűkészítők laknak. A férfi nép faragja, összeragasztja, az asszonyok, leányok lakkozzák a hegedűket. Érdekes, hogy míg az olasz mesterek régente túlnyomó részt németországi erdők faanyagát használták a hegedűkészítéshez, mégpedig leginkább körtefát, fenyőfát, addig manapság a legtöbb külföldi mester különös előszeretettel vásárolja és dolgozza fel az Erdélyben termő jávorfát. Csíkszereda vidékéről órási mennyiségben szállít Ll*jják a jávorfát Olasz-rjjraországba, Francziaorszaggországba, Csehországba, Angliába és Németországba, a hegedűfa A nagykereskedőkhöz és az egyes mesterek — j|gle^kedőktől hozatják az M idehaza termő, de már l|Í 5g gra deszkává fürészelt A nyak és a csi„a dok métermázsánként 2, faragás előtt, faragás után. leginkább Németország-Ezek a nagykereske k Az arabok ősi hangszere a rebab vagy rebek. fe^^a frvÉc YV'-W^V vetkeztetni. /N^A - Mai formájában 400 f ® re használják a hege 1 ^ ® s h °gy mily be& $ / j ^"(ÍP^^k csülésben tartják, an Tiefenbrucker Gáspár, aki az első mesterhegedűt készítette. A kávák (oldalak) hajlítására váló vashenger, amelyet megmelegítve használnak. |• *&£| Ii I | ;>* : ;' ... í Já>-£, ^v) 1-B A deszkára rajzolt fenék kis kézi gyalu, amivel körvonala. a deszkát gyalulják. BK^rM •wfifeg ^ffik H fj