Vasárnapi Ujság – 1914

1914-05-17 / 20. szám - Úton ötödször a világ körül (képekkel). Gróf Vay Péter: Annam 392. oldal / Általános nép- és országisme

21. SZÁM. 1914. 61. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 41 7 Hué azonban még így megkisebbítve is Ázsia egyik legnagyszabásúbb székvárosa. Nagysza­bású a tervrajz és még nagyszabásúbb annak eszméje. Négyszög alakban épült és egyenes utak osztják szabályos négyzetekre. Köröskörül széles vizes­ sánczot ástak. A sánczokon túl magas kőfal emelkedik. Minden oldalon három nagy kaput építettek pagodaszerű tornyokkal díszítve. A város egyik sarkát az egyházak, gamenek és egyéb ünnepélyes csarnokok foglalják el. Itt áll a könyvtár is. Mint a többi csak olyan oszlopsoros, sátortetejű gamen. A kötetek pedig szép veres lakkszekrényekben vannak felhal­mozva. A minisztériumok mindjárt a szomszéd négyszögleteket foglalják el. Mindannyi ugyan­azon széles fasorra néz. Valamennyit árnyas kertek környeznek. Kétszáz mandarin vezeti Annám ügyeit. Hatalmuk, befolyások, foglalkozások természe­tesen eltérő. Minisztertől a szolgabiróig a hi­vatalos tevékenységük eltérő. Reájuk bízza a franczia kormányzó is a tartományok vezeté­sét. Ők érintkeznek közvetlen a néppel és mi fő, hordják a felelősséget. * Hué közepét teljesen a királyi palota fog­lalja el. Tulajdonkép város ez a városban. Csak úgy, mint a metropolist, a palotát is vizes sáncz környezi, magas falak védik. A kapukat hidak előzik meg és pagodák ko­ronázzák. Minden részlet teljesen szimmet­rikus, sőt azt mondhatnám, szimbolikus. Mert minden legkisebb részletnek meg van a maga átvitt értelme. Hué hűen utánozta, habár kisebb arányok­ban a pekingi mintát. A sáncz víztükrén át íves híd vezet a tornyos főkapuhoz, mely három nagy ív valóságos diadalívre emlékez­tet. Áthaladva, egy óriási díszudvaron talál­juk magunkat. Kétoldalt az előírt mandarin­szobrok képeznek sorfalat, aztán még három díszudvar következik, mindenikhez pár lépcsőn át jutva, míg végre az első csarnok elé érünk. Csak úgy, mint Pekingben, itten is az oszlopok alapszíne veres, gazdagon kifaragva és fényesen megaranyozva. Hasonló a gerendázat is, mely­ről rojtos-bojtos díszlámpások függenek alá. Hasonló díszudvarok és csarnokok következ­nek aztán fokozott pompával kiállítva, míg a trónteremhez érünk, — mely persze a leg­káprázatosabb. Itten vannak fölállítva a leg­értékesebb dísztárgyak, a legritkább porczellá­nok. A hatás valóban mesteri. Ilyen tökéletes összhangot csak a khinai díszítő művészet ké­pes előidézni. Két mellék­lament, fájdalom, az európai társaság kedvéért nyugati ízlésben rendezték be. A­mi legszomorúbb, hogy franczia gyarmathivatalnokok izlése felette ké­n­tes. A legtarkább és feltűnőbb bútorokat vá­lasztották. Szinte el vagyunk csodálkozva, hogy Francziaország, mely egykoron vezetett a jóizlés mezején, ennyire hanyatlott. Szerencsére a mellékudvarok teljesen érin­tetlenek maradtak. A legtöbb csak kivételesen nyílik meg az idegen előtt. Ott, hol a király­nék élnek, teljesen el van szigetelve a kül­világtól. Az ősök tiszteletére épült csarnokban töltik napjaikat a valósággal múmiákká szá­radt egykori feleségek. Napjaik kizárólag az elhaltak emlékének vannak szentelve és mai napig annyi év után sohase mulasztanák el elkészíteni a theát, dohányt és mindazt, mi az elköltözöttnek kedves volt, csak úgy, mintha még itten élne. fiai palotája valóban az élőholtak otthona nevét érdemelné. Az élők el vannak benne zárva, mint a sírboltokban,­­ de a halottak fényes csarnokaiban a látogatások kötelezők. Ott találunk mindent, csak úgy, mint volt az illetők életében. A legapróbb használati tár­gyak helyeiken vannak, mintha az egykori tulajdonos bármely pillanatban visszatérhetne. Annám sajátos udvara maradt meg utolsó viszfényeként a nagy khan­ok hagyományai­nak. Visszatérve Pekingbe, az egykori ragyogó császárvárosnak csak árnyékát fogom találni. Mindaz, a­mit ottan csodáltam, nagyjára el­enyészett. A világ legpompásabb udvartartása, melyet még ottlétem alatt olyan sokszor volt alkalmam láthatni, azóta megszűnt örökre. A nagy régenscsászárné halálával sírba ha­nyatlottak az egykori hagyományok is. Hué, 1914 márczius. Gróf Vay Péter: ANNAMI UDVARI VISELET. MEGÉRKEZÉS ANNAM PARTJAIBA. AZ ŐSÖK TEMPLOMA HUÉBAN.

Next