Vasárnapi Ujság – 1914
1914-06-21 / 25. szám - Úton ötödször a világ körül (képekkel). Gróf Vay Péter: Kokinkina 493. oldal / Általános nép- és országisme
496 VASÁRNAPI IJSÁG. 25. SZÁM. 19u. Ill. ÉVFOLYAM. A KYRENEI APHRODITE. Az olasz állam új gyarmatain, Líbiában és Kyrenaikában, mindjárt azok elfoglalása után ásatásokat kezdett, hogy számot adjon az új területek föld alatt rejtőzködő múltjáról. E czélra külön műemléki felügyelőséget szervezett, mely működése javát Észak-Afrikának művészileg egykor legfontosabb városára, Kyrenére összpontosítja. Háromnegyed századdal ezelőtt Smith és Porcher végzett már itt, sok nehézséggel küzdve, ásatásokat. A mostaniak azonban úgy a területet, mint a felkészültséget illetőleg sokkalta nagyobbszabásúak. Alig lehet ásatásra kedvezőbb területet képzelni. A mióta az arabok a VII. században rombadöntöttek s eltemettek itt mindent, ami a régi görög és római világra emlékeztetett, azóta a nagy északafrikai fensík nomád nép lakhelyévé lett, s e pásztorkodó nép egész élete a beduin sátrak köré konczentrálódik. Ekként nem rakódtak újabb építkezések rétegei a rombadőlt régi városokra, melyek most a modern műveltség munkája gyanánt föltámadásra várnak. Kyrenében, az eddigi ásatások legszebb jutalmakép legutóbb egy pompás Aphrodite-szobor került napfényre. A Findaros pythiai énekeiben megörökített legenda szerint Apollo egy szép napon meglátta Kyrenét, a merész thessaliai vadásznőt, Hypseusnak, a lapiták királyának leányát, amint a Pelion hegység erdejében fegyver nélkül legyőzött egy oroszlánt, menten belészeretett, s Libyába szöktette, melynek királynéjává lett. «Latona szépfürtű fia — énekli Pindaros, — elrabolta a Pelion szakadékaiból Kyrenét, a szűz vadásznőt s arany szekéren érczekben és gyümölcsben gazdag földre vitte, s annak úrnőjévé tette. Az ezüst sarujú Aphrodite fogadta a delosi vendéget, kezét gyöngéden a kocsira, az istenek művére téve.Ő így egyesül a kyrenaikai mythoeban Kyrene Apollóval és Aphroditével. A szobrot a kyrenei Apolló-templom híres forrása mellett találták huszonkét kisebb testvérével együtt. A habokból kikelő Aphroditét ábrázolja, s görög márványból életnagyságnál valamivel nagyobb méretben van faragva. Feje s két karja körülbelül mellmagasságig letört. De töredékessége mit sem von le az egésznek rendkívüli szépségéből. A kar megmaradt felső része és a kissé félre fordított nyak, illetve fej elárulja, hogy a művész az istennőt azon momentumban akarta ábrázolni, amint a tengerből kikelve, széjjelbontja fürtjeit, hogy megszárítsa őket. A képzelet könnyen kiegészíti a hiányzó részeket, a szép ifjú arczot, a mint nagy szemeivel meglepetten néz a világba, a tiszta, nemes vonalú szájat, mely túl a csudálkozáson mintha az élet örömének vidám énekére akarna megnyilni. Kétségkívül görög eredeti a szobor, mely az u. n. Venus Anadyomene eddig ismert számos ábrázolásai közt a legtisztább és legklasszikusabb típust képviseli. A többiek, a késő római korban másolt Colonna-Vénustól a nápolyi Nemzeti Múzeum udvarán látható fejnélküli Vénusig, a Lepsis Magnából származó, s ma a homsi múzeumban őrzött életnagyságú társától a berlini múzeum kisméretű Aphroditéjéig e típusnak a mindennapi élet szerény realitásaihoz különböző változatokban való fokozatos közeledését jelentik; az eredeti típus nagy, szimbolikus értelme mindinkább elvész a női élet intim epizódjainak kicsinységes ábrázolásában. Az eredeti jelentés híján van az eddig ismert legszebb változat, a párisi Perrod-gyűjtemény bánatos s kissé senzuális kifejezésű Aphroditéje, melyet szintén Kyrenaikában találtak. A most lelt kyrenei Aphrodite ellenben tisztán fejezi ki az eredeti értelmet. A lábánál álló delfinnek nemcsak díszítő és statikai szerepe van, hanem elsősorban a tengert jelképezi, míg a rádobott, s nedves voltában a művész vésőjétől kitűnően jellemzett lepedő az ábrázolás érthetőségét még inkább fokozza, s körülményeit világosabbá teszi. S amily tisztán jut kifejezésre a kompozíczió jelentési tartalma, ép oly tiszták a szobor formái, nemesek körvonalai, előkelő ritmusa a mozdulata. Az istennő meztelensége nem bántó, sőt fönséges összhangba simul a benne kifejezésre jutó ideával, mely a női eszményt a tenger hullámaiból kristályos ragyogással szüli világra. Praxitelesz az istennőt már közelebb hozza a földhöz, s emberibb tulajdonságokkal ruházza föl. A kyrenei Aphrodite, vagy legalább is annak tipusa a Kr. e. IV—V. századból, mindenesetre a Praxiteleszt megelőző időből származik. A knidiai és a miloi Vénusz közül inkább ez utóbbihoz áll közelebb. Esztétikai értékre nézve pedig fölülmúlja a siracusi Vénuszt, sőt a nápolyi Nemzeti Múzeum híres Venus Callipygáját is. Arduino Colasanti: AZ AFRIKAI KYEENÉBEN LEGÚJABBAN KIÁSOTT ÚJ VÉNUSZ-SZOBOR. Egyike a legszebb ismert ókori szobroknak , pároszi márványból készült görög munka, magassága egy méter hatvan centiméter. Mariano tanár, az afrikai ásatások vezetője szerint, a Krisztus előtti negyedik századból való s a tengerből kikelő Vénuszt (Venus Anadyomene) ábrázolja. A szobornak műtörténeti szempontból is nagy fontossága van, a Praxitele3 előtt élt Polykletos hagyományait mutatja. Rómába viszik és a Termák múzeumban fogják felállítani.