Vasárnapi Ujság – 1914

3. Élet- és jellemrajzok - Ferencz Ferdinánd trónörökös 1863-1914 (képekkel) 526. oldal

526 VASÁRNAPI ÚJSÁG. "27. SZÁM. 11114. 61. ÉVFOLYAM. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS 1863—1914. Alig volt a világtörténetben uralkodó, a kit gyakrabban félreértettek volna, mint Tiberius római császár, Augustus unokaöccse és utóda. Voltak, kik csak a zsarnokot látták benne, a ki lábbal tipor törvényt, jogot, sőt erkölcsöt is, s a kinek szemében a mások élete keveseb­bet nyom egy pehelynél. Mások viszont em­berismerő bölcsnek nézték, a ki a filozófus magasabb szempontjából látja az életet és benne a maga feladatát, s a kit éppen ez a maga­sabb szempont különít el a tömegtől s az emberismeret tesz emberkerülővé, talán kissé embergyűlölővé is. Mert az vala. S a tömeg, kortársainak legnagyobb része, s az utódoknak is jelentős fele , hasonló pénzzel űzetett neki. Gyűlölték. Jobbadán a nélkül, hogy megértet­ték volna. Mert a tömeg szemében valóságos bűnszámba megy az, ha kiváló férfiú kerüli s nem törődik vele. Pedig Tiberiusban nagy tulajdonságok lak­tak, s évszázadoknak kellett eltelnie, hogy a történelem igazat adjon neki. A mi elhunyt trónörökösünkben, a gazmó­don megölt Ferencz Ferdinánd főherczegben is kiváló képességek rejlettek, megvoltak benne azok a kvalitások, melyek egy nagy uralko­dónak nélkülözhetetlen sajátságai, s mégis ag­godalommal néztek sokan az ő uralkodásainak évei elé. A tömeg, a­mely nem ismerte, félt tőle. Odaát Ausztriában attól tartottak, hogy inkább a magyaroknak fog kedvezni mint ne­kik ; itt nálunk azt hitték, hogy családi össze­köttetése a cseh szimpathiáknak fog engedni helyet, míg a csehek azt panaszolták hogy ép az ő érdekeiket nem istápolja. A polgári kö­rök úgy vélték látni, hogy csak a hadsereg érdekei iránt van érzéke, míg a katonai körök úgy találták, hogy ügyüknek nem eléggé ener­gikus szószólója. Találgatták igazi érzését, les­tek lelkének minden titkos megnyilatkozását. Éber vigyázó szemek kisérték minden lépését, s a sok milliónyi érdeklődő tömeg között ott állott hideg merevségében, mint egy megold­hatatlan örök rejtély. Pedig mindezt csak az okozta, hogy mód­felett zárkózott természet volt. Zárkózott volt bizonnyal természeténél fogva. De zárkózot­tabbá tette még az a környezet, a­mely egy főherczeget körülvesz, s a trón várományosát különösen. Egy ifjú főherczegnek alig van egy ellenőrizés nélküli pillanata, a­mikor tisztán saját magának, passzióinak és lelke szabad megnyilatkozásainak élhet. Kémlő pil­lantások veszik körül. Öreg udvarmesterek vi­gyáznak minden lépésére, s ők, a­kik rég el­felejtették saját ifjúságuk boldog gondtalansá­gát, homlokukat ránczolják minden ártatlan bohóságon, a­mely színessé teszi az életet. Talán kötelességének is tartja némelyikük, hogy minden tapasztalt kicsiségről jelentést tegyen. A fiatal főherczeg megszokja, hogy kémeket lásson maga körül é s a lelke elzár­kózik. Kivált ha amúgy is hajlama van reá. Uralkodó családok fiú-tagjai nemcsak apai­hatalom erős fegyelme alatt állanak, hanem reájuk nehezedik egy másik nagyobb, merevebb, mert a szülői elnézés által nem enyhített ha­talom is, a családfő, az uralmon levő fejede­lemnek hatalma is. Az pedig természetszerűleg csakis a dinasztia érdekei szerint mérlegeli a tényeket. A főherczeg és a főherczegnő élete szigorú rendszabályok szűk korlátai között fo­lyik le. Kimérik minden lépését. Előírják, hogy FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS HADNAGY KORÁBAN. VILMOS NÉMET CSÁSZÁR FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖSSEL. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS 1889. ÉVI ARCZICÉPE. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS ARCZKÉP­E A 90-ES ÉVEK ELEJÉRŐL.

Next