Vasárnapi Ujság – 1914
1914-07-05 / 27. szám - Ferencz Ferdinánd trónörökös 1863-1914 (képekkel) 526. oldal / Élet- és jellemrajzok
526 VASÁRNAPI ÚJSÁG. "27. SZÁM, 11I14. 61. ÉVFOLYAM. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS HADNAGY KORÁBAN. VILMOS NÉMET CSÁSZÁR FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖSSEL. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS 1863—1914. Alig volt a világtörténetben uralkodó, a kit gyakrabban félreértettek volna, mint Tiberius római császár, Augustus unokaöccse és utóda. Voltak, kik csak a zsarnokot látták benne, aki lábbal tipor törvényt, jogot, sőt erkölcsöt is, s a kinek szemében a mások élete kevesebbet nyom egy pehelynél. Mások viszont emberismerő bölcsnek nézték, a ki a filozófus magasabb szempontjából látja az életet és benne a maga feladatát, s akit éppen ez a magasabb szempont különít el a tömegtől s az emberismeret tesz emberkerülővé, talán kissé embergyűlölővé is. Mert az vala. S a tömeg, kortársainak legnagyobb része, s az utódoknak is jelentős fele : hasonló pénzzel fizetett neki. Gyűlölték. Jobbadán a nélkül, hogy megértették volna. Mert a tömeg szemében valóságos bűnszámba megy az, ha kiváló férfiú került s nem törődik vele. Pedig Tiberiusban nagy tulajdonságok laktak, s évszázadoknak kellett eltelnie, hogy a történelem igazat adjon neki. A mi elhunyt trónörökösünkben, a gaz módon megölt Ferencz Ferdinánd főherczegben is kiváló képességek rejlettek, megvoltak benne azok a kvalitások, melyek egy nagy uralkodónak nélkülözhetetlen sajátságai, s mégis aggodalommal néztek sokan az ő uralkodásainak évei elé. A tömeg, amely nem ösmerte, félt tőle. Odaát Ausztriában attól tartottak, hogy inkább a magyaroknak fog kedvezni mint nekik ; itt nálunk azt hitték, hogy családi összeköttetése a cseh szimpathiáknak fog engedni helyet, mig a csehek azt panaszolták hogy ép az ő érdekeiket nem istápolja. A polgári körök úgy vélték látni, hogy csak a hadsereg érdekei iránt van érzéke, míg a katonai körök úgy találták, hogy ügyüknek nem eléggé energikus szószólója. Találgatták igazi érzését, lesték lelkének minden titkos megnyilatkozását. Éber vigyázó szemek kisérték minden lépését, s a sok milliónyi érdeklődő tömeg között ott állott hideg merevségében, mint egy megoldhatatlan örök rejtély. Pedig mindezt csak az okozta, hogy módfelett zárkózott természet volt. Zárkózott volt bizonnyal természeténél fogva. De zárkózottabbá tette még az a környezet, a mely egy főherczeget körülvesz, s a trón várományosát különösen. Egy ifjú főherczegnek alig van egy ellenőrizés nélküli pillanata, a mikor tisztán saját magának, passzióinak és lelke szabad megnyilatkozásainak élhet. Rémlő pillantások veszik körül. Öreg udvarmesterek vigyáznak minden lépésére, s ők, akik rég elfelejtették saját ifjúságuk boldog gondtalanságát, homlokukat ránczolják minden ártatlan bohóságon, amely szinessé teszi az életet. Talán kötelességének is tartja némelyikök, hogy minden tapasztalt kicsiségről jelentést tegyen. A fiatal főherczeg megszokja, hogy kémeket lásson maga körül — s a lelke elzárkózik. Kivált ha amúgy is hajlama van reá. Uralkodó családok fiú-tagjai nemcsak apaihatalom erős fegyelme alatt állanak, hanem reájuk nehezedik egy másik nagyobb, merevebb, mert a szülői elnézés által nem enyhített hatalom is, a családfő, az uralmon levő fejedelemnek hatalma is. Az pedig természetszerűleg csakis a dinasztia érdekei szerint mérlegeli a tényeket. A főherczeg és a főherczegnő élete szigorú rendszabályok szűk korlátai között folyik le. Kimérik minden lépését. Előirják, hogy FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS 1889. ÉVI ARCZKCÉPE. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS ARCZKÉPE A 90-ES ÉVEK ELEJÉRŐL.