Vasárnapi Ujság – 1914

1914-07-05 / 27. szám - Ferencz Ferdinánd trónörökös 1863-1914 (képekkel) 526. oldal / Élet- és jellemrajzok

61. ÉVFOLYAM. F 27.~8ZAM.N914. kikkel érintkezhetik, kikkel és mikép szóra­kozhat, miféle mulatságokban vehet részt. Mi­előtt egy ebédre vagy vadászatra szóló meghí­vást elfogad, jelentést kell tennie az udvarmes­ternek, s ki kell kérnie az arra hivatottaknak engedélyét, te tegyük még hozzá, hogy e tekin­tetben az etikett szigo­rúbb Bécsben, mint akár­mely más udvarnál a világon. Tegyük hozzá azt is, hogy a­ki saját maga iránt nagyon szi­gorú és a kötelesség­teljesítést nézi első­sor­ban, az másoktól is so­kat követel, — már­pe­dig nincs kötelességtu­dóbb fejedelem a mi ki­rályunknál. Tegyük hozzá végül, hogy a nagy, gyó­gyíthatatlannak vélt be­tegség magában véve is zárkózottá teszi a lel­ket, — már pedig az el­hunyt trónörökös esz­tendőkön át tüdővészes­nek tudta magát. ok Ennyi belső és külső hatott közre, hogy Ferencz Ferdinánd fő­herczeg szinte teljesen elzárta benső életét világ­vizsga szemei elől. a De a világ egyik leg­hatalmasabb koronájá­nak leendő viselője ter­mészetszerűleg érdekli az embereket. Nemcsak közönséges kíváncsiakat,­­ de azokat is, a kik a hazafi előrelátásával vizs­gálgatják a jövő ese­ményeit és embereit. Fe­rencz Ferdinánd életét is sokan vizsgálták, so­kat beszéltek és sokat­ irtak róla. S minél job­­­ban elzárkózott, annál­­ több volt a valótlanság a­mit felőle terjesztet­tek. Meg volt benne az a kötelességtudás, hogy nem hallgatott agyon minden felőle tett hamis hírt. terjesz-Egyes pillanatokra megtörte a hallgatást a titkolózás zárja felpattant, s egy­egy pillantást engedett ebbe a zárkózott lélekbe. És megjegyzésre méltó, hogy ilyen megnyilatko­zás csaknem mindig ab­ból a czélból történt, hogy megnyugtassa jövő felől a közvéleményt. Ne féljetek tőlem ! jó, kötelességtudó, sőt alkotmányos uralkodó leszek, — mindig ez az alaphang csengett ki a megnyilatkozásaiból. Jele és mindennél erő­sebb bizonyítéka annak, hogy ilyennek készült, mert különben semmikép sem tartotta volna se szükségesnek, se czéljával megfelelőnek a megnyilatkozást. Azonban tegyük hozzá, hogy minden nyilat­kozat után egy «be» következett. Ismerjük egy-két kijelentését, melyet magyar kormány­férfiak előtt tett a jövőt illetőleg, mindegyik­ben benne volt a ma­gyar nemzet iránti nagy szeretet kifejezése. Tud­juk, hogy magyar ura­kat, kikkel összejött, fel­kért arra, hirdetnék az ő magyar szimpathiáit, a­melyeknek bizonysá­gaképen fiaival is el­sajátíttatta nyelvünket. Azonban a végén min­dig következett a hozzá­adás. «De a királyi elő­jogokat nem engedem megnyirbálni, a hadse­reg dolgaiba való be­avatkozást nem fogom tűrni.» Ilyennek készült ez a zárkózottan titkolódzó, aczélakaratú férfiú. A kiben törhetetlen volt a feltett szándékokhoz való ragaszkodás és akarat­erő — mint a­hogy házassága tanúsítja. S a kiben a mellett érző szív lakott, — erre ez a házasság a bizo­ i­­nyíték. Nagy, erős katonai államot akart alkotni, megtartva az alkotmá­nyosságnak és törvény­szerűségnek minden kül­ső attribútumait. Erre czélzott minden tette, ezért dolgozott az utóbbi esztendők alatt szünet­lenül és fáradhatatla­nul — daczára annak, hogy a katonai körök­ben is sokszor félreértet­ték. Mert a katonasá­g mint intézmény foglalta le minden gondosságát, s kevésbbé az egyes ka­tona vagy a katonai körök. A politika is csak an­­nyiban érdekelte odáig, hogy annak irányításá­ban részt kérjen: a­men­­nyiben a hadsereg intéz­ményével jött kapcso­latba. És különös fordu­lata a sorsnak, hogy ép a politikáért kellett meg­fizetnie az életével. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS MINT FŐHADNAGY. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS TIGRIS-VADÁSZATON, KELETI UTAZÁSAKOR. 4.. T *;

Next