Vasárnapi Ujság – 1914
1914-07-05 / 27. szám - Ferencz Ferdinánd trónörökös 1863-1914 (képekkel) 526. oldal / Élet- és jellemrajzok
61. ÉVFOLYAM. F 27.~8ZAM.N914. kikkel érintkezhetik, kikkel és mikép szórakozhat, miféle mulatságokban vehet részt. Mielőtt egy ebédre vagy vadászatra szóló meghívást elfogad, jelentést kell tennie az udvarmesternek, s ki kell kérnie az arra hivatottaknak engedélyét, te tegyük még hozzá, hogy e tekintetben az etikett szigorúbb Bécsben, mint akármely más udvarnál a világon. Tegyük hozzá azt is, hogy aki saját maga iránt nagyon szigorú és a kötelességteljesítést nézi elsősorban, az másoktól is sokat követel, — márpedig nincs kötelességtudóbb fejedelem a mi királyunknál. Tegyük hozzá végül, hogy a nagy, gyógyíthatatlannak vélt betegség magában véve is zárkózottá teszi a lelket, — már pedig az elhunyt trónörökös esztendőkön át tüdővészesnek tudta magát. ok Ennyi belső és külső hatott közre, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg szinte teljesen elzárta benső életét világvizsga szemei elől. a De a világ egyik leghatalmasabb koronájának leendő viselője természetszerűleg érdekli az embereket. Nemcsak közönséges kíváncsiakat, de azokat is, a kik a hazafi előrelátásával vizsgálgatják a jövő eseményeit és embereit. Ferencz Ferdinánd életét is sokan vizsgálták, sokat beszéltek és sokat irtak róla. S minél jobban elzárkózott, annál több volt a valótlanság amit felőle terjesztettek. Meg volt benne az a kötelességtudás, hogy nem hallgatott agyon minden felőle tett hamis hírt. terjesz-Egyes pillanatokra megtörte a hallgatást a titkolózás zárja felpattant, s egyegy pillantást engedett ebbe a zárkózott lélekbe. És megjegyzésre méltó, hogy ilyen megnyilatkozás csaknem mindig abból a czélból történt, hogy megnyugtassa jövő felől a közvéleményt. Ne féljetek tőlem ! jó, kötelességtudó, sőt alkotmányos uralkodó leszek, — mindig ez az alaphang csengett ki a megnyilatkozásaiból. Jele és mindennél erősebb bizonyítéka annak, hogy ilyennek készült, mert különben semmikép sem tartotta volna se szükségesnek, se czéljával megfelelőnek a megnyilatkozást. Azonban tegyük hozzá, hogy minden nyilatkozat után egy «be» következett. Ismerjük egy-két kijelentését, melyet magyar kormányférfiak előtt tett a jövőt illetőleg, mindegyikben benne volt a magyar nemzet iránti nagy szeretet kifejezése. Tudjuk, hogy magyar urakat, kikkel összejött, felkért arra, hirdetnék az ő magyar szimpathiáit, amelyeknek bizonyságaképen fiaival is elsajátíttatta nyelvünket. Azonban a végén mindig következett a hozzáadás. «De a királyi előjogokat nem engedem megnyirbálni, a hadsereg dolgaiba való beavatkozást nem fogom tűrni.» Ilyennek készült ez a zárkózottan titkolódzó, aczélakaratú férfiú. A kiben törhetetlen volt a feltett szándékokhoz való ragaszkodás és akaraterő — mint ahogy házassága tanúsítja. S a kiben a mellett érző szív lakott, — erre ez a házasság a bizo inyíték. Nagy, erős katonai államot akart alkotni, megtartva az alkotmányosságnak és törvényszerűségnek minden külső attribútumait. Erre czélzott minden tette, ezért dolgozott az utóbbi esztendők alatt szünetlenül és fáradhatatlanul — daczára annak, hogy a katonai körökben is sokszor félreértették. Mert a katonaság mint intézmény foglalta le minden gondosságát, s kevésbbé az egyes katona vagy a katonai körök. A politika is csak annyiban érdekelte odáig, hogy annak irányításában részt kérjen: amennyiben a hadsereg intézményével jött kapcsolatba. És különös fordulata a sorsnak, hogy ép a politikáért kellett megfizetnie az életével. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS MINT FŐHADNAGY. FERENCZ FERDINÁND TRÓNÖRÖKÖS TIGRIS-VADÁSZATON, KELETI UTAZÁSAKOR. 4.. T *;