Vasárnapi Ujság – 1914
1914-04-19 / 16. szám - Úton ötödször a világ körül (képekkel). Gróf Vay Péter: Cambodgia 312. oldal / Általános nép- és országisme
3 Í2 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 16. SZÁM. 1914. 61. ÉVFOLYAM. ÚTON ÖTÖDSZÖR A VILÁG KÖRÜL CAMBODGIA. Emerek földjén. — Hajózás a Mekongon. — Pnom-Penh. — Sissowath király udvarában. Cambodgia, daczára fényes múltjának és bámulatos műemlékeinek, mai napig csaknem ismeretlen. A középkor nagy utazója, Marco Polo megemlíti, sőt elmondja, hogy fővárosa a Kelet csodái közé tartozik. Akkor létezéséről a későbbi portugál és németalföldi kereskedők is bírnak tudomással. De későbben minden feledésbe merült és midőn pár évtized előtt a régészek a helyszínére érkeztek, jelentéseik a tudományos világban valóságos eseményt képeztek. Cambodgia területét időszámításunk elején, mint az egész indiai tenger mellékét és a malaji félszigetet hindusztán fiai foglalták el. E harczosok magukkal hozták kulturájukat, szokásaikat. Elterjesztették eszméiket, meghonosították vallásukat. Ilyen módon lett a középkor folyamán az egykori Emer föld a nagyvilág egyik legvirágzóbb része. Az idő folyamával, mint mindenfelé, a fejlődést hanyatlás követte. A szomszéd államok megerősödve, háborúkat üzentek. Birma, Siam, Anam egymásután foglalták el gazdag tartományait. Mindennek daczára még ma is vagy ötszáz kilométer a hossza Cambodgiának és szélessége több mint háromszáz. Földje felette termékeny és ha lenne elég munkaereje, gazdagsága megkétszeresednék. Az utazás módjai, fájdalom, mindekkoráig lehetőleg kezdetlegesek. Vasutakat csak jelenleg tervez a franczia védnökség. Országutak is ösmeretlenek. A völgyekben mindenfelé rizsföldek terülnek, a dombokat pedig átdatlan őserdők fedik, tele ragadozókkal. De vannak nagy tavak és folyamok kanyarognak minden irányban. Vizén utazott e nép emlékezet óta. Hajón indultam én is neki vándorlásomnak. A Mekong Ázsia hatalmas folyamai között méltán foglal helyet. Szélessége több mint háromezer méter, sőt vannak időszakok, mint a hóolvadás idejében a Himalaya csúcsain, honnét táplálékát veszi, midőn szabad szemmel alig láthatjuk a túlsó partot. * Saigont egy nyomorúságos gőzbárkán február 17-ikén este hagyom el. Sok a teher és még több a buli, így a behajózás sokáig tart. Végre a horgonyt felhúzzák és elindulunk. Az idő csendes, az ég csillagos, így némileg elfeledem a kényelmetlenséget, lármát és piszkot. Később a holdvilág is felemelkedik a pálmaerdőkkel benőtt partok megett és a tájkép olyan festői jelleget nyer a derengő világításban, hogy bőséges művészi kárpótlást nyerek a fizikai szenvedésekért. Két egész éjjel és egy nap tart a hajózás Cambodgia fővárosáig. De az idő gyorsabban eltelt, mint hittem volna. A Mekong sok varázzsal bír. Folyása olyan lassú és olyan méltóságteljes. A partok mentén számtalan a kisebb-nagyobb község. Megannyi primitív, nádkunyhóból épült falu, félig meztelen népességgel. De megállunk a jelentékenyebb városokban is. Mytho meglep, milyen gyorsan európai jelleget nyert. Határában több rizsmalom épült, így könnyen megmagyarázható az átalakulás. A folyó vize tele van kisebb-nagyobb vitorlásokkal. A nagy szállítóhajók hosszú lánczolata a Duna búzaszállítóit juttatja eszembe. A különbség, hogy itten valamennyinek vitorlája van és hogy búza helyett rizst szállítanak. Korán reggel érkezem végre 36 órai lapátolás után Cambodgia székes fővárosába, Pnom-Penh-be. Az első benyomás jó. A nap épen felkelőben, a vidék a korai sugarak aranyzáporában úszik. A ragyogó láthatáron pedig a királyi palota pagodái meseszerűen csillognak. A KIRÁLYI KIHALLGATÁSI TEREM PNO YI-PENHBEN, CAMBODGIA FŐVÁROSÁBAN. A SZANSZKRIT MŰVÉSZET MARADVÁNYAI CAMBODGIÁBAN. ANGKOR-WATT LÉPCSŐZETE.