Vasárnapi Ujság – 1917
1917-08-19 / 33. szám - Nádorfehérvár visszafoglalása 1717. augusztus 18-án (képekkel). Marczali Henrik 528. oldal / Történelem és rokontárgyuak
33. SZÁM.JI 117. T 4. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 529 ismert és átadta neki a hozott" leveleket, így teljes értesülést nyertek a török szándéka felől és azt fel is használták. Vékony visszament a nagyvezérhez, Eugén pedig készen várhatta az ellenséget. Július 31-én tünt fel mindenfelől a török tábor, körbe fogva sátraival és árkaival az egész ostromló hadat. A vár tüzelése egyre fokozódott, a helyzet tűrhetetlen lett. Eugén a reá bízott herczegeket átküldte a Dunán, a zimonyi csapatokat pedig magához vonta. Hátrálásra nem gondolt. Ezért később túl merésznek ítélték eljárását. Úgy nyilatkozott még II. József császár is. De oly vezér mint ő, oly tisztekkel és csapatokkal, minők követték, tehet olyast is, mit a szigorú, módszeres haditudomány elitél. Augusztus 15-én este kiadta a parancsot, hogy másnap kora hajnalban támadásra induljanak az e czélra rendelt csapatok, körülbelül 50,000 ember. Egy külön hadtest tartja szemmel a várat, hogy a kirohanást visszaverje. A csapatok semmi feltétel alatt meg ne bontsák a rendet ; a gyalogság lehetőleg együtt maradjon a lovassággal. A magyarokkal ne törődjék senki , azoknak más a harczi módja. Először a Száva felé ütköztek bele Pálffy csapatai a mit sem sejtő törökökbe. A nagy ködben egyik fél sem tudott eligazodni. Minden regement külön harczolt és vérzett, mert a tatár és a spahik, kik Topcsider táján táboroztak, igen jól tartották magukat. Pálffy fia is elesett. Mire 8 órakor kisütött a nap, Pálffy rendbeszedte hadait és kivívta a győzelmet. A legyőzöttek a főtábor felé menekültek, keletnek. Ott is ködben indult meg a csata, az egyes osztályok eltévedtek, a bal- és jobbszárny túlságosan eltávoztak egymástól. Fennforgott a veszély, hogy a Duna mentén átkarolják őket és a még nagyobb, hogy a török beront a tátongó hézagon. Ez meg is történt, de akkor Eugén már áttekinthette a csatateret, erősítést hozhatott s személyes jelenlétével, meg is sebesült, buzdíthatta csapatjait. Reggel tízre, hosszú, kemény, véres küzdelem után, mert a török is teljes elszántsággal harczolt, a bajor ezredek elfoglalták a Mirjevo patakon túl a Bajdina magaslaton álló legnagyobb török üteget és ezzel el is döntötték a csatát. Hunyadi János nándorfehérvári diadala óta ilyen győzelmet nem vettek a törökön. Eugén herczeget magasztalta mindenki, méltán. Ekkor lett hőse a német nemzetnek. Ennyi komoly meggondoltság és merészség ritkán párosult egy velőben. De mellette nem volna szabad megfeledkezni a magyar hősről sem. Eugén herczeg hadjáratainak hivatalos katonai története, melyet a cs. és kir. hadilevéltár adott ki, megemlékezik Nándorfehérvár minden ostromáról (XVII. kötet 74 lapok, jegyzet), csak épen az 1456-iki ról nem tud semmit. Két nappal a csata után, augusztus 18-án, megadta magát a vár is, így Kelet kapuja a császár kezében volt . De nem a magyarokéban. Minden, mit Eugén ura részére a Száván- s Dunántúl és Oláhországban nyert, alig 20 év múlva ismét csúfosan elveszett. — «Ez gyümölcse nemzetünk megaláztatásának.» Laudon újra elfoglalta, elveszett ismét. Újra elveszett 1914-ben is. E kudarczok mit sem vonnak le Eugén herczegnek és vitézeinek dicsőségéből. Nem első, nem is utolsó eset, hogy elrontotta a toll, mit jól elvégzett a kard. De az eseményeknek szinte törvényszerűen egymásra következéséből oly tanulság folyik, melyet meg nem szívlelni lehetetlen. A tanulság egyik fele az, hogy mihelyt Magyarország nem uralkodik Kelet kapuján, maga is Nyugat uralma alá jut. A másik fele még világosabb. Mi a színésznek Hekuba, mi Nándorfehérvár másnak, mint nekünk? Egy politikai, vagy stratégiai pont, melyet megszereznek és tartanak, úgy, ahogy. Nekünk pedig nemzeti nagyságunk kifejezője, az a hely, melynek birtokáért az utolsó is kész volt mindig utolsó csepp vérét kiontani. Stratégiai igazság az, hogy egy folyam vonala csak úgy tartható, ha a túlsó partját is bírjuk. Ezen az igazságon alapult az a régi magyar politikai axióma, hogy Nándorfehérvár, Vég-Szendrő s Szabács a magyar birodalomhoz valók. Nem támadásra, hanem védelemre. A Duna és Száva egész folyása kell, hogy kezünkben legyen. Többet nem kívánhatunk, kevesebbel meg nem elégedhetünk, ha nem akarjuk, hogy ismét reánk szakadjon Kelet kapuja. Marczali Henrik. ..{ r" J J3ELGJL ± n NÁNDORFEHÉRVÁR A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN. — 1718. évi metszet után, SAVOYAI JENŐ HADJARATANAK TERKEPE. TÖRÖK LOVASSÁG ÚTBAN A FRONTRA. — „Biifa" fölvétele.