Vasárnapi Ujság – 1920

5. Természettudomány; ipar és rokontárgyuak - Szikratávíró a Marsban? Sztrokay Kálmán 80. oldal

84 oly szépnek találok az életben, hogy az ele­­ven húst kell mintázni. A helyesbítés tilos. — Volna mit helyesbíteni az ön életében ? — Nem . .. eddig még nem sok ... és minthogy nem is lehet . . . (Lafcadio hirte­­len elhallgatott, majd megjegyezte). Mégis csak helyesbítés okából dobtam tűzbe azt a jegyzetfüzetet! . . . Későn, láthatja . . . De vallja be, hogy nem sokat értett belőle. Nem, ezt Gyula nem vallhatja be. — Engedjen meg néhány kérdést, — mondá válasz helyett. Lafcadio hirtelen fölállott, Gyula azt hitte, hogy menekülni akar, de csak az ablakhoz ment és félretolta az etamin függönyt. — Az öné ez a kert ? — Nem az enyém. — Uram, én senkit sem engedtem eddig életembe belenézni, a legkisebb mértékben sem, — mondá Lafcadio, a­nélkül, hogy megfordult volna. E szavak után azonban visszatért Gyulához, ki most már csak fiatal ficzkót látott benne. — Ma azonban va­­káczió van, — folytatá, — szabadságolom magam egyetlen egyszer az életben... Igaz! Meg kell, hogy mondjam Önnek előbb, hogy azt a leányt, ki tegnap Önnek kinyitotta az ajtómat, ma kidobtam. Gyula illendőségből szörnyűködést színlelt. — Én miattam? Higgye el . . . — Dehogy! Egy idő óta már kerestem az alkalmat, hogy hogyan szabadulhatnék meg tőle. — Ön . . . vele élt ? — kérdé félszegen Gyula. • — Igen, egészségi okokból ... de a lehető legkevesebbet és csupán emlékül egy bará­­tomra, kinek szeretője volt. — Talán Protos úr? — koczkáztatá meg Gyula, ki eltökélte, hogy ma még lenyeli felháborodását, undorát és kifogásait s nem mutat csodálkozásából többet, mint a mennyi épen szükséges, hogy Lafcadio válaszait ele­­venebbé tegye. — Csakugyan Protos, — felesé Lafcadio nevetve. — Akarja tudni, hogy kicsoda Protos ? — Ha megismerem barátait, talán jobban meg fogom ismerni önt magát is. — Az egy olasz volt, úgy hívták, hogy ... de biz' Isten nem is tudom már a nevét. Nem is fontos különben! Társai, de még tanárai is mindig csak ezen a néven nevez­­ték attól a naptól fogva, hogy váratlanul ő kapta meg az első díjat a görögből. — Nem emlékszem rá, hogy magam is valaha első lettem volna, — jegyzi meg Gyula, hogy bizalomra serkentse Lafcadiót,— de én is szerettem az elsőkkel barátkozni. Protos tehát . . . — Az egy fogadásból kifolyólag történt. Azelőtt mindig ő volt egyike az utolsóknak az osztályban, bár a legidősebbek közé tar­­tozott, míg viszont én a legfiatalabbak egyike voltam. De bit azért nem dolgoztam job­­ban. Protos nagy megvetést tanúsított min­­den iránt, a­mit tanáraink tanítottak. Mikor azonban­ a legjobb tanuló, kit utált, azt mondta neki egyszer: kényelmes dolog meg­­vetni azt, a­mire az ember maga képes nem volna (vagy valami hasonlót), Protos meg­­sértődött, nekifeküdt két hétig a tanulásá­nak és két hét múlva a feladatnál csakugyan lefőzte a másikat, első lett, mindannyiunk nagy bámulatára. Azaz inkább úgy kell mondanom : valamennyiök bámulatára, mert én mindig sokkal jobban tiszteltem Protost, mintsem hogy nagyon csodálkozhattam volna a dolgon. Megmondta nekem: mert fogom mutatni nekik, hogy nem nehéz! És én el­­hittem. — Ha jól veszem észre, Protos Önre ha­­tással volt. (Folytatása következik.) kat. Mai számunkban néhány mutatványt köz­lünk úgy a versekből, mint az illusztrácziókból. Tegnaptól holnapig. Sajó Sándornak már évek óta nem jelent meg verskötete, pedig ez idő alatt nem volt múzsája meddő, most megjelent könyvébe nem is vette fel mindazt, a­mit a leg­utóbbi kötete megjelenése óta írt, inkább csak válogatott belőle. Legnagyobbrészt hazafias és köz­életi tárgyú verseit vette fel könyvébe s csak ke­vés egyéni lírát, — nyilván abból a meggondolás­ból indulva, hogy a mai levegőben a közönség a költészetben a saját érzéseinek visszhangját keresi, a saját­ hazafias aggodalmát, bánatát, nemzetünk sorsán való töprengését. Sajó Sándor már a há­ború elő­tt is aggodalmas hangon figyelmeztetett a magyarságot fenyegető­ veszedelmekre, erő­s ku­rucz magyar érzése mintegy megsejtette a közelgő­ vihart, erősen átérezte nemzetünk sérelmeit, de voltak erő­s szatirikus hangjai is a magyar társa­dalom hibáira és bűneire. A háború alatt, külö­nösen az első időben fellángolt a lelkesedése a magyar vitézség ragyogó példáin, de megsiratta a tömérdek magyar élet pusztulását is, a nemzet romlását, az élet elsötétülését Az összeomlás ka­tasztrófája aztán végkép szivén találta : ez időben írt versei teljesen sötétek s már csak a nemzet örökkévalóságában való hit tartja a költőben a lelket: rettentő átkot mond romlásunk okozóira és siratja Magyarország vesztét, haragos gyűlö­lettel fordul a rablók ellen, de azért szilárdan énekli a ,,rendíthetetlenül"-t és a remény és biza­lom szavaival fordul a Neuillybe induló Apponyi felé. Szóval az érzelmi hullámzás, melyet Sajó lírája feltár, ugyanaz, a­mely keresztülment min­den magyar ember lelkén az utolsó néhány évben. Ezek a versek a szónak jó értelmében mindenki versei , tömegérzést szólaltatnak meg s a költő­t nem lelki tartalma, hanem csak versalkotó képes­sége választja el azoktól, a kikhez versei szólnak. Gondolatait nagyon egyszerű nyelven szólaltatja meg, a kifejezésnek inkább plasztikájára törekszik, mint gazdag árnyalatú színességére s ha ebbeli törekvésében néha túlságosan közel is jut a pró­zához, másrészt ezáltal nyer népszerűségben, nem teszi próbára az olvasó reagáló képességét. Belső­ formaképzése is igen egyszerű, verseinek archi­tektúrája szinte magától értetődő, mintha nem is tudatos komponáló művészettel dolgozna, hanem rábízná magára a gondolatra a saját formáinak kialakítását. Az Arany iskolájában nevelkedett költő ebben inkább Petőfi tradíc­iójához kapcso­lódik. Sajó Sándor költői alkotása módjával és verseinek tartalmával mai költőink közül legköze­lebb Kozma Andorhoz áll; lágyabb nála és ke­vésbbé politikus természetű, a technikának nem olyan föltétlen ura, de egyebekben mindenképen kongeniális vele. Kötetét igen szép kiállításban adta ki a Franklin-Társulat. Mohács. Angyal Dávidnak egy történelmi ta­nulmánya jelent meg az Olcsó Könyvtárban e czím alatt. Történeti perspektívából szemléli a magyar nemzet erkölcsi és lelki állapotát a mohácsi vész pillanatában, megmutatja azokat az okokat, a­melyek a nemzet lelkében gyökerezve a katasztrófa előidézésében szerepet játszottak: az egyenetlen­kedést, a­mely nem is pártok vagy osztályok, hanem személyi és családi érdekek harcza volt, a népszerű eszmék uralmát, a­melyek nem a nemzet érdekeiben, hanem szenvedélyekben és elfogultsá­gukban gyökereztek s a melyek ellen küzdeni sen­kinek sem volt elég erkölcsi bátorsága s a ki mégis szembe mert velük szállani, annak közgyűlölet lett a jutalma, azt a támogatást, a melyet épen e lelkiállapotból a kalandorok és lelkiismeretlen népszerűségvadászok nyertek, a beteges optimiz­must, a­mely nem egyéb, mint a keserű valóval való szembenézés kellemetlenségének elhárítása. Ezek mind olyan dolgok, a­melyeket mi közvet­len szemléletből ismerünk s a tanulmány volta­képen nem is egyéb, mint a mai magyar kataszt­rófa lelki gyökereinek felmutatása a mohácsi vész analógiáinak kapcsán. Ott is, a­hol egyenes szóval a mai állapotokról beszél és ott is, a­hol a mo­hácsi vész idejét magyarázza, mindig a mai ma­gyar sorsra gondol az író és olvasó egyaránt. A magvas tartalmú füzetet a Franklin-Társulat adta ki, ára 2 korona. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. La Fontaine meséiből. Vikár Béla lefordí­totta La Fontaine összes meséit. Az irodalmilag is nagyjelentőségű könyv már teljesen sajtóra ké­szen várja azokat a jobb időket, mikor majd meg­jelenhetik. Nagyszabású díszműnek van tervezve, Haranghy Jenő rajzolt hozzá művészi illusztráczió­ VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7­ szám. 1920. 67. évfolyam. KÉPTALANY. A «Vasárnapi Újság» 33-ik számában megjelent képtalány megfejtése : Egy bolond százat csinál. SAKKJÁTÉK. 3151. számú feladvány Neukomm Gyulától (Budapest). I.dijas a „Nieuwe Haarlemsche Courant" nemzet= közi versenyén 1919 — 20. Motto: „Mitzi." a bc de í g h VILÁGOS. Világos indul és a második lépésre mattot ad. Felelős szerk­sztő: HOITSY PÁl,. Szerkesztőségi iroda: IV., Vármegye-utcza 11. Lapkiadó tulajdonos : Franklin-Társulat IV., Egyetem­ u.4. IOOO és 1000 nő és férfi dicséri a Botár-féle hajnövesztőt, mely megakadályozza a hajhullást és az ös­íilő hajnak visszaadja eredeti szí­nét. Ára 20 és 30 korona. Botár-féle szeplőkrém az arcon levő szeplőt, foltot és pattaná­sokat legsikeresebben eltünteti. Ara30 K. BOTÁR REGINA kozmetikai intézete Budapest, VII., Erzsébet-körút 34. sz., I. emelet. Zongora csodás, szép hangú, diófa, Hoff'm­ann-féle kereszthúros, 35,000 koronáért eladó. — WAGNER, József-körút 15 használ az igazi dáma! Kapható mindenütt ! — Készíti:­­HUNMIAG­YÓ­G­YTÁR, Bpest, YIL, Erzsébet-körút 56. Franklin-Társulat nyomdája (Budapest, IV., Egyetem­ utca 4.). W /& I­ RMA EGYETC.,11 K'j.ifVTAfi I SZEGED­I PAJTÁS BENEDEK ELEK GYERMEKÚ­JSÁGA két nagyobb elbeszéléssel indul az új esztendőben. Az egyik: Rékáné őméltósága a forradalom alatt, a másik: A munka hőse. Amazt Benedek Elek, emezt Lampérth Géza írta. Szivet-lelket nemesítő történetek, mesék, versek, ismeretgazdagító olvasmányok valóságos kincses­háza a Jó Pajtás. Rendes munkatársai Ábrányi Emil, Váradi Antal, Vargha Gyula, Lampérth Géza, Feleki Sándor, Kürthly Emil, Avar Gyula, Mihályffyné Fái Lenke, Berényi Lászlóné, Tábori Kornél, Csanády Sándor, Kozma Imre, Székely Nándor, Benedek János stb. Állandóan közöl a régi nagy magyar és ide­gen költőktől a gyermekifj­úságnak való költe­ményeket. A JÓ PAJTÁS-t a Franklin-Társulat (Budapest, IV., Egyetem­ utca 4.) adja ki. Előfizetési ára negyedévre 10 korona. Egyes szám ára egy korona. Mutatványszámot kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal.

Next