Vasárnapi Ujság – 1921
1921-02-27 / 4. szám - A szerelem és Lewisham úr. Regény. Irta H. G. Wells. Fordította Tonelli Sándor 45. oldal / Regények, elbeszélések
4 szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI N . SAG. poétáját. Jókai és Csokonai lelki ölelkezése volt ez a percz ... Én pedig még mostan is őrzöm e szent óra, az első találkozás költői, csodálatos emlékezetét! 45 Csonka Magyarország—nem ország, Egész Magyarország — mennyország. A SZERELEM ÉS LEWISHAM ÚR. Regény. Irta H. G. Wells. Fordította Tonelli Sándor. I. Megismerkedés lewisham úrral. • A bevezető fejezet nem foglalkozik a szerelemmel — ez az ellenfél kétségtelen bizonyossággal csak a harmadikban lép fel, — és Lewisham urat még tanulmányainak közepette találjuk. Az idő jó néhány évvel, majd nem évtizeddel napjaink előtt s ezekben a napokban Lewisham úr kisegítő oktató volt a whortleyi földesúri iskolában — Whortley, Sussexben — és fizetése negyven font volt egy esztendőre, a miből a tanidő tartama alatt hetenkint tizenöt shillinget fizetett Mundayné asszonynak, a weststreeti kis bolt tulajdonosának, lakásért és ellátásért. Ur=nak szólították, megkülönböztetésül a nagyobb fiúktól, akiknek a tanulás volt a kötelességük és szigorú rendszabály tárgya volt, hogy ezek részéről a sir czímzés illeti meg. Készen vett ruhákat viselt, merev szövetéből való fekete kabátja elől és ujjain fehér volt az iskolai krétától, arcza lágy és bajusza alig serkedező. Elég jóképű tizennyolcz éves ifjú volt, dús hajú, mindennapiasan megnyitva, meglehetősen kiemelkedő orrán majd= nem felesleges szemüveggel, — a szemüveget ugyanis azért viselte, hogy öregebbnek tüntesse fel magát s így a tekintélyt biztosítsa. Az adott pillanatban, mikor történetünk megkezdődik, lakószobájában tartózkodott. A helyiség padlásszoba volt, fémvázas felé toló ablakkal, ferde tetővel és nekivetemedett falakkal, melyek, mint azt a még le nem szaggatott helyek bizonyították, szárnytalan, régi divatú virágos papírszalaggal voltak kitapétázva. A szobáról ítélve Lewisham úr keveset gondolt a szerelemre, hanem annál többet a hírnévre. Az ágy fejénél, példának okáért, ahova jóravaló emberek bölcs mondásokat szoktak függeszteni, a tiszta, határozott, fiatalosan üde kézre valló írások igazságai önmagukat bizonyították : ,,A tudás hatalom" és „Amit valaki megtett, más is megteheti", —a más ez esetben Lewisham úrra vonatkoztatva. Ezek az igazságok egy pillanatra sem merülhettek feledésbe. Lewisham úr minden reggel újból meg újból láthatta őket, mikor fejét az ingéből kidugta. A sárgára festett láda fölött, melyen — könyvi állványok hiányában — Lewisham úr könyvtára sorakozott, a Vázlat volt felfüggesztve. (Hogy miért ne nevezhette volna ezt a papir lapot Vázlat*nak, azt a Church Times szerkesztője, aki apró hireit Varia czím alatt közli, nálam jobban meg tudná mondani.) Ebben a vázlatban az 1892. év volt úgy feltüntetve, hogy Lewisham úr a londoni egyetemen akkor szándékozik megszerezni ,,kis tüntetéssel az összes tárgyakban" a Baccallaureatus Artium fokozatot, 1895 pedig az arany érem megszerzésének volt az időpontja. Azután „általános érdekű röpiratok liberális szellemben" és hasonló dolgok következtek, megfelelő határidőkkel. ,,Ki már sokat bírál, először önmagát bírálja", beszélte a fal a mosdó fölött, az ajtó mögött, az ünneplő nadrág szomszédságában pedig Carl Iyle arczképe lógott. Mindez nem volt üres fenyegetőzés a világi egyetemmel szemben ; a cselekvés már megkezdődött. Shakespeare, Emerson tanulmányai, Confucius pennys életrajza mellett viharvert és megfakult iskolakönyvek, az Universal Correspondance Association több kitűnő kézikönyve, gyakorló füzetek, pennys üvegekben fekete és vörös tinta és gummi= bélyegző sorakoztak, utóbbi Lewisham úr nevével. A következő falat diadaljelvények módjára a southkensingtoni kékeszöld bizonyítványok ékesítették, mértani rajzról, csillagászatról, élettanról, természetrajzról és szervetlen chemiáról. Carlyle arczképével szemben a franczia rendhagyó igék listája foglalt helyet. A mosdó fölött, rajzszöggel a tetőre erősítve, a mely — a helyiség padlásszoba lévén — veszedelmesen lejtősödött, a napi órabeosztás lebegett. Lewisham úr felkelésének időpontja öt órában volt megállapítva s hogy ez nem volt üres dicsekvés, azt a ládán, a könyvek mellett, az olcsó amerikai ébresztő óra bizonyította. Hátterében, az ágy fejéhez eső, papírral bevont ablakpárkányon csokoládédarabok hevertek. „Nyolcz óráig franczia", mondta az órarend röviden. A reggeli ideje húsz percben volt megállapítva , utána huszonöt percz „irodalom", közelebbről meghatározva Shakespeare színdarabjai* FF.KETF. SÁMUEL (94 ÉVES). BÓBIK IGNÁCZ (97 ÉVES). WEIS? HERMANN (9? ÉVES). KOSARAS JÁNOS (91 ÉVES). Z.EBÓ ISTVÁN (91 ÉVES). MÉSZÁROS ISTVÁN (90 ÉVES). A HONVÉDMENHÁZ UTOLSÓ 48-AS HONVÉD LAKÓI. TÓTH BENJAMIN (82 ÉVES).