Vasárnapi Ujság – 1921
1921-10-16 / 19. szám - Négyszeres jubileum a Franklin-Társulatnál (arczképekkel) 224. oldal / Élet- és jellemrajzok - A képtáviratozás új módja 224. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak
224 VASÁRNAPI ÚJSÁG, 19. szám, 1921. 68.évfolyam NÉGYSZERES JUBILEUM A FRANKLIN-TÁRSULATNÁL. Ritka szép és megható ünnepe volt október 1-én a Franklin - Társulatnak: a vállalat nyomdájának egyszerre négy derék és mesterségében kitűnő munkása ünnepelte munkásságának ötven éves jubileumát. A Franklin* Társulat igazgatósága, tisztviselő* és munkás* személyzete szeretettel üdvözölte a négy jubilánst, akiknek pályafutása szép példája a becsületes, szorgalmas munkás ember életének és a kulturális fontosságú mesterségben való hűségnek. Annál a benső viszonynál fogva, amely lapunkat a Franklin Társulathoz fűzi, a jubilánsok mind tettek szolgálatot a „ Vasárnapi Ujság"-nak is s ezért, meg az irodalom és a nyomdászság közötti szoros kapcsolatoknál fogva is, örömmel veszünk részt mi is a jubileumi ünnepben: itt közöljük a négy jubiláns arczképét és munkásságuknak leírá*sát annak a szép kiállítású emlék*füzetnek alapján, a melyet a Társulat megbizásából a jubilánsok egyik szaktársa, Andai Gyula írt és a Franklin Társulat igen szép kiállítás* ban bocsátott közre. Legbensőbb viszonyban Reinwarth Emillel van a jubilánsok közül a „ Vasárnapi Újság." Közel harmincz év óta ő végzi lapunk tördelésének nehéz, kitűnő szaktudást és ízlést kívánó munkáját. Hogy lapunk ez idő alatt szedés, beosztás és belső elrendezés dolgában mindig olyan magas színvonalon állott, az nagy részben kitűnő mesterünk, Reinwarth Emil érdeme. Az ő szerény, a nyilvánosság*tól elzárt munkájának igen sokat köszönhe*tünk, mert ő benne mindig készséges, szak*értő és mindenképen megbízható munkatársra találtunk. Reinwarth Emil 1858-ban született Szabadkán, gyermekkorát kilencz testvérével mint anyátlan árva töltötte el. Szabadkán a Dobay-féle (később Szabados Sándor) nyomdában tanulta meg a betűszedés mesterségét. 18y6-ban került Budapestre és csakhamar ezután a Franklin Társulat nyomdájába, ahol megszakítás nélkül dolgozik, friss kedvvel és buzgalommal ma is. Téri Sándor 1816-ban született Baján, 1809-ben kezdte tanulni a betűszedést, Jókai és Tóth Kálmán élctlapjait, az ,,Üstökös"-t és „Bolond Miská"t szedte és tördelte: ezek a régi nagy írók nagyon kedvelték őt. A Franklin*Társulat nyomdájában 1882 óta működik, megszakítás nélkül, előbb a szedő* szekrény előtt, most már évek óta a nyomdai irodában. Ifjabb éveiben élénk részt vett a nyomdászok egyesületi és társaséletében; jó szivéért, derűs modoráért társai igen szeretik. Halász (Fischer) Fülöp budapesti szárma* zású, 1861-ben született, tíz éves korában lett nyomdászinas, több budapesti nyomdá* ban dolgozott s most 1889 óta működik meg, szakítás nélkül a Franklin = nyomdában, amelynek ma is példaadóan derék és megbíz* ható embere. Berger Károly könyvkötő, szintén Buda*pesten született 1866-ban. 1871-ben kezdte a mesterséget tanulni, sokat küzdött fiatalkorá* ban, budapesti és vidéki nyomdai könyvkö* tészetekben dolgozott, mig 1898-ban a Frank* lin=nyomdában ért állandó révbe. REINWARTH EMIL. TERI SÁNDOR: HALÁSZ (FISCHER) FÜLÖP, BERGER KÁROLY: A KÉPTÁVIRATOZÁS ÍJ MÓDJA. A közönséges távíró feltalálásával csak* nem egykorú a képtáviratozás problémája, hiszen kezdettől fogva érezték a Morse*rend* szerű pont*vonás ábéczé nehézségét és azon* nal keresni kezdték annak a lehetőségét, hogy rendes betűírást s általában tetszés szerinti rajzot vagy képet lehessen a villamos áram segítségével nagyobb távolságban reprodu*kálni. A probléma lényege az volt, hogy a fény*energiát elektromos energiává s aztán vissza lehessen változtatni, ami fizikai szem* pontból szinte megoldhatatlannak is látszott. A fizika semmilyen módszert nem ismert, amivel a fényt más fizikai energiává lehessen átalakítani s habár aZ elektromos lámpákkal sikerült könnyen megcsinálni azt, hogy az elektromos energiából fény legyen, fordítva sokáig még csak a lehetősége is kétséges volt annak, hogy közvetlenül át tudjuk vinni a fényjelenségeket elektromos hatásokba. A lehetőség akkor merült fel, mikor felfedezték a szelén különös sajátságát. Ez az elem nagyon kevéssé vezeti az elektromos*ságot, de ha fény éri, akkor az ellenállása csökken s annál jobban vezeti az áramot, mennél nagyobb a fény intenzitása. A szemlénnek ez a páratlan tulajdonsága lehetővé tette tehát, hogy közvetlen kapcsolatot létesíthessünk a fény és az elektromosság között s ezzel megszerkesszük a képeket reprodukáló telegráfot. Az átviendő képet apró fény- és árnyékpontokká lehet felbontani, mint a czinkográfiánál s a szelén segítségével pont* ról*pontra át lehet vinni az elektromos áram közvetítésével a kép egyes elemeit, mikből a felvevő állomáson épúgy rekonstruálódik az eredeti kép, mint ahogy a klisé pontjai is összeolvadnak a néző szeme előtt. A szelén felhasználásának azonban két nagyon nagy akadálya van. Az egyik, hogy nagyon nehéz kellően fényérzékennyé tenni, másik, hogy sokáig megmarad minden egyes fényimpulzus hatása, vagyis nagyon nagy a tehetetlensége. A gyakorlati alkalmazás czéljainak megfelelő megoldást nem is tudtak találni, habár számtalan távfotografáló rend*szert konstruáltak már s elméletben valamennyi eléggé szép eredményeket is hozott. Ma már összehasonlíthatatlanul érzékenyebb szelénczellákat tudnak készíteni, mint tíz év* vel ezelőtt s a szelén tehetetlenségét is sikerült a minimumra csökkenteni, de a legjobb esetben is nagyon primitív és lassú marad az eljárás és szó sem lehet arról, hogy a kép* távíró nagyobb tért hódíthasson magának. A szelén felfedezése óta a fizikusok teljesen rávetették magukat e különös tulajdon* ságának kiaknázására és senki sem gondolt arra, hogy más úton próbálja megtalálni a probléma megoldását. Úgy látszott, hogy nincs más mód a fényárnyalatok áramrezgésekké való átalkotására s ez a meggyőződés elter relte a fizikusok figyelmét arról, hogy más oldalról próbálják megközelíteni a megoldást. Most érkezett hír arról, hogy egy franczia fizikus végre mégis elhagyta a szelén alapját és kezdettől fogva más módszert választott a czél elérésére . E. Belingnek ez az új kép* távírója első alakjában is ipari alkalmazhatóságot tudott elérni. Belin a fényképtechnika egy rég ismert faját használja fel, amelynél a kópiák relief* szerűen domborodnak ki a papiroson. Ilyen reliefszerű kép a gumminyomás és minden festékes másolás útján készült kópia, miknél a negatívról való átvilágítás után a papirosról leoldják a festéket azokról a helyekről, miket a negatívon át ható fény nem ért. A kópiákon a festék csak a sötét helyeken marad meg s annál vastagabban, mennél sötétebb a kép illető helye. A reliefszerű dom* borodás természetesen olyan alacsony, hogy szemmel nem is lehet észrevenni, ha ujjunkat végighúzzuk a képen, megérezzük, hogy az nem sima. Belin ilyen kópiát készít a továbbítandó képről s azt ráfeszíti egy fonográfhengerre. A hengeren finom fonográfia fut , végig sűrű csavarvonalban, mint a régi Edi* son-féle első fonográfnál, vagy a mai dikta* ionoknál, csakhogy a tű nem a tölcsér mem*bránjához van erősítve, hanem egy telefoné* hoz. Mikor a tű végigszalad a reliefképen, hullámmozgást végez és rezgésbe hozza a telefon membránját. Az eredeti fénykép tehát hanggá változik át s mivel a telefon a hang* hullámokat elektromos áramingadozásokra változtatja át, máris megvan a keresett meg* oldás, hogy a fényintenzitás különbségei pontosan átalakuljanak elektromos áramrezgé*sekké. A probléma nehezebbik fele meg van oldva. A membrán tűje alatt végigfut a korongra feszített kép, a tű sűrűn egymás mellett fekvő vonalakra bontja s az áramkörben a világos és sötét helyeknek megfelelő rezgések jönnek létre. A kép felvevése azon fordul meg, hogy a telefonrezgéseket ismét fényhatásokká változtassuk vissza. Erre a czélra a ma már egyre nagyobb alkalmazást találó Blonde- féle osczillográf szolgál. Az osczillográf egy elektromágnes két sarka közt egymáshoz nagyon közel kifeszített két vékony fémszál, mikre apró kis ezüsttükör van erősítve. Ha az elektromágnes tekercseiben folyó áram erőssége változik, akkor a két fémszál — mely tulajdonképen egy vezető zárt áram* kör — elfordul jobbra vagy balra és a rajtuk levő tükör ezáltal jobbra vagy balra haj*lítja el a lámpáról ráeső fénysugarat. A mű*szer rendkívül érzékeny, a tükör másodper*ezenként sok ezer rezgést is vissza tud adni, tehát a legszaporább hangrezgést is hűen tudja kisérni. Ha tehát az osczillográf elektro* mágneseibe a telefonáramot vezetjük be, a rezgéseket a tükröcske egy ide*oda ugráló fénypont képében adja vissza s ezeket a kis lengéseket kell most fényárnyalatokra változtatni. Belin készülékénél a fénypont egy olyan ernyőre esik, mely egyik szélén átlát*