Vasárnapi Ujság – 1921

1921-10-16 / 19. szám - Négyszeres jubileum a Franklin-Társulatnál (arczképekkel) 224. oldal / Élet- és jellemrajzok - A képtáviratozás új módja 224. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak

A BALATONFÜREDI GYÜMÖLCS­­, SZŐLŐ- ÉS BORKIÁLLÍTÁSRÓL. készek és más egyebek. Ne is beszéljünk róla . . . 77? De ha megkérdeznek? — Anglikán egyház. Ebben az országban mindenki, a­ki nem más felekezetű, az angli­­kán egyháznak a híve . . . Elég nehéz lesz szereznem valamit az ön számára ilyen nehézségek nélkül is. De hát ez . . . hazugság. — vélekedett Lewisham. Jogi fikczió. — felelte Blendershin úr. — Mindenki megérti. Ha ön nem akarja meg­­érteni, kedves barátom, semmit sem tehetek önért. Mehet újságírónak, vagy dokkmunkás*­nak. Az élettapasztalatai után ítélve, inkább dokkmunkásnak. Lewisham arcza majd elvörösödött, majd pedig fehérre vált. Dúsnak még mindig nem nevezhető bajuszát sodorgatta és húzgálta. — Kompromisszum . . . értse meg, — mondta Blendershin úr, jóakaratúlag néze­­getve Lewishamot. — Egyszerű kompro­­misszum. Lewisham először került életében annak szükségszerűsége elé, hogy hidegvérrel hazud­­jék. Egyszerre lecsúszott önmegbecsülésének rideg magaslatáról s következő szavai már nem voltak őszinték. — Nem ígérhetem meg, hogy hazudok, ha felvetik előttem a kérdést, — mondta fenn* hangon. — Nem tehetem. — Húzza csak ki, — fordult Blendershin a segédhez. — Ilyesmit felesleges emlegetni... Azután ön nem említi, hogy tud rajzot tanítani. — Nem is tudok. — felelte Lewisham. — Akkor ki kell adni a rajzmintákat és vigyázni kell, hogy ne lássák magát rajzolni.— magyarázta Blendershin. — Ez így szokás. — De ez nem rajztanítás . . . — Az, a­mit nálunk rajztanítás alatt érte* nek, — mondta Blendershin. Ne mételyezze meg az agyát pedagógiai elvekkel. Ezek teszik tönkre a fiatal tanárokat ... írja be: rajz* tanítás . . . Azonkívül gyorsírás . . . — De kérem, — tiltakozott Lewisham. Gyorsírás, franczia nyelv, könyvelés, kereskedelmi földrajz, síkmértan . . . — De mindezekhez én nem értek! — Mondja kérem, — folytatta Blendershin és nyomatékos szünetet tartott a mondata közben, — van a nejének, vagy önnek magán* vagyona? — Nincs. — felelte Lewisham. — Nos hát akkor . . .? Újabb szünet, újabb erkölcsi zuhanással egybekötve, azután a beleütközés egy újabb akadályba. — De hátha rájönnek? — habozott Le­­wisham. Blendershin mosolygott. — Nem a tanítói tudás, hanem a tanítani akarás a fontos, vegye tudomásul. Azonfelül nem is jönnek rá. Azok az igazgatók, a­kik*­kel mi dolgozunk, semmire se jönnek rá. Ők maguk mindezeknek a dolgoknak a taní* tásához nem értenek, következésképen azt hiszik, hogy ezeket nem is lehet tanítani. Ha nekik pedagógiáról beszél, ők a gyakor­­lati tapasztalataikról beszélnek. Mindent ki* nyomatnak azonban a prospektusaikba és azt akarják, hogy minden szerepeljen az óra* rendjükön ... Itt van például a kereskedelmi földrajz ... Mi az : kereskedelmi földrajz? ... Hóbort, tisztára hóbort. Az újságok minden­ féle ostobaságot összeirkálnak a kereskedelmi oktatásról, Devonshire herczeg kap rajta, fecseg róla a parlamentben . . . azt mondja, hogy maga találta ki . . . nagyon a szivén viseli ... a szülők is rákapnak ... az igaz­­gatóknak valamit át kell venni belőle következés képen segéderőiknek tanítani kell. s Ez az egészben a valóság! — Ha másként nem lehet ... — mondta Lewisham halkan és nehéz lélekzettel nyomta el a szégyenkezését. — Tessék beírni ... De kérem, nem benlakói állás. — Rendben van. — hagyta helyben Blendershin. — A tudománya talán segít. De mondhatom, hogy nehéz. Talán valami államilag segélyezett középiskolának lehet szüksége. Egyelőre ennyit mondhatok. Hagyja itt a czímét . . . A segéd valami hangot hallatott, a­mi át* menetnek tűnt fel a fütyülés és a beszéd között. — Díj?! Blendershin Lewishamra tekintett és két*­kedőzn intett a fejével. — Előjegyzési díj, — mondta a segéd, — fél korona. Levelezési díj, előre fizetendő, fél korona. Lewishamnak azonban bizonyos figyelmez* tetés jutott az eszébe, melyet még Dunker* ley­től kapott még a whortleyi napok alatt. Habozott. — Nem, — mondta azután. — Előre nem fizetek. H­a kapok v­alamit, fizetem a jutalé­­kot ... Ha nem tetszik . . . — Mi nem dolgozhatunk hiába, — magya­­rázta a segéd. BOROK, KUNZE­ WEK, SZOLŐ ÉS GYÜMÖLCSÖK. AZ ÁLL­AMI FÖLDMÍVES ISKOLA KIÁLLÍTÁSA. MATHIASZ JÁNOS KIÁLLÍTÁSA. A KECSKEMÉTI GAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSBÓL.

Next