Vasárnapi Ujság – 1921
1921-10-23 / 20. szám - Petri Mór: A gitár 233. oldal / Költemények
20. szám. »921. 68. évfolyam VASÁRNAPI ÚJSÁG. •233 vagy bármely más ,,kultúra eb." Azt hiszem mégis inkább ezt az ősmagyar, hattyúfehér színű, egyenes jellemű állatot illetné meg Magyarországon az elsőbbség, ez az ősapáink őrzőkutyája érdemelné meg elsősorban, hogy szeretetünkbe fogadjuk. De, kifésült kiadás* ban! Szedjük le róla a pusztai betyárra em*lékeztető szennyes „gatyákat." A maga gubbanczos eredetiségében szép és ijesztő oda, kint a pusztán, a gulya vagy nyáj körül, de az udvar vagy szoba komondorját tisztogas*suk meg a puszták sarától. Az a betyáros gubanczosság idejét múlta már, az elhanyagolt* ságot, a rossz tápláltságot juttatja eszünkbe, azt a nemtörődömséget, mely majdnem vég* zetessé vált a fajtára. A kuvasz szintén tisztafehér színű, de a komondortól úgy anatomiailag, mint szőr* zetben teljesen elütő fajta. Szőrözete nem tincsesedő, gubanczos, hanem nyilt, bunda* szerű (ezért némely helyütt bundásnak is hívják) és koponyáját, valamint pofáját és füleit apró, sima szőrök fedik. Ép oly impozáns házőrző és kellemes kisérő eb (czivilizált állapotban) mint a komondor. Szőrözete könnyebben rendben tartható mint a komondor, vagy pulié. Az egyéb színű, fekete, szürke, ordas komondor vagy kuvasz melyek egyes vidékeken külsejű nagy kutyák, láthatók, keresztezésekből származnak, nem tisztavérűek. Itt kell megjegyeznem, hogy sokaknak talán fel fog tűnni, hogy a kuvasz különálló, konstans fajta, mert a köztudat szerint kuvasz minden korcs. Ez nagy tévedés és csak a legújabb kor kitalálása. Hivatkozom itt Gyöngyösi Istvánra, aki 1664-ben „Marssal társalkodó Murányi Vénus" czímen írt költői művében többi közt, mikor gróf Wesselényi a bástyára feljutott, és kérdi Széchy Máriát, — így ír: Kell-e valakivel menni harczolásra ? Mond Mária: Minden hajlott most alvásra. Csak kuvasz sem serkent ellenek morgásra, Nincs legkisebb ok és az kardoskodásra. Gyöngyösi ismerte a kutyafajtákat, erről meggyőződhetünk, ha az 1693-ban kiadott ,,Porából megéledett Phoenix" czímű költeményét elolvassuk, ahol igen részletesen írja e Kemény János vadászkutyáit, és hogy a kuvasz elnevezés nála nem jelenti a korcsot, bizonyítja az alábbi versszak : Hylaxot, Phylaxot maga fogja Kemény, Kölyök még mindkettő, van róluk nagy remény. Dicsérettel hozta csak minap egy örmény, Párducz korcsa lehet, mint ösmérn körmén. Mopsust és Corydont adják egy inasnak, Ez daru, azt pedig mondhatni ordasnak, Szebb az első, látszik a másik korcsosnak, Erős is, megfelel bízvást egy farkasnak. A felhozott példákból látható, hogy Gyöngyösi ismerte a házőrző kuvaszt, mint önálló fajtát, de a keresztezett fajtákat határozottan korcsoknak nevezi. A nyolczvanas évektől fogva kezdték hazánkba tömegesen importálni a mindenféle fajtájú idegen ebeket. Ezek jöttek divatba, nemcsak a városban, hanem a falusi, pusztai nemesi kúriákon is. Szegény ősi magyar juhászkutyákkal, azokkal a„paraszti dögökkel", ugyan ki törődött volna, mikor olyen herczig (!) az a kis mopszli, meg franczia buli, meg khinai chin, azok a szép, tiszta, intelligens, beszédes szemű bernáthegyiek és az Ég tudná felsorolni azt a rengeteg idegen nácziót mind. Az ősi magyar kutyák ott rágódtak a szemétdombon piszokban, sárban, míg az idegen jövevények selyempárnákon bíztak meg. így lett azután kuvasz minden olyan kutya, amelyik nem tartozott valamelyik telivér, felkapott külföldi rűfe=hoz. A világfelfordulásnak kellett bekövetkez* nie, hogy a magyar megismerje és ismét fel* fedezze a sajátját. így volt ez az ebtenyész* tésnél is. Akadt egy lelkes magyar ember, Raitsits Emil, az állatorvosi főiskola nyilvános rendelőjének vezetője, a fővárosi állatkert főállatorvosa, aki 1914-ben rábírta az állatkert vezetőségét, létesítsen miként azt Párisban a Jardin d' Acclimatisation már régen megtette a szintén pusztulásnak indult franczia juhászkutya, a Chien de Bries meg* mentése érdekében, — egy magyar juhász* ebtenyésztő telepet és indítson egyszersmind országos akcziót, mely akczió élére maga Raitsits állott. Az ő érdeme, hogy a magyar juhászkutyák iránt ismét élénk érdeklődés nyilvánul meg országszerte — mit a folyó évi szeptember 25-én Budapesten megtartott országos ebkiállítás is bizonyított, — tenyész* telepek létesülnek, sőt a magyar kir. belügy*minisztérium is intézkedéseket tett a tiszta vérben való tenyésztés érdekében. Most már van rá reményünk, hogy a tizenkettedik órá*ban sikerült a még menthetőt megmenteni, egy ősmagyar speczialitást, mely már- már kiveszőben volt és utódaink, mikor, mondjuk, Petöfi= ből olvassák majd, hogy Hat bojtárnak vagyok fejedelme, Így tisztelnek : gazdáram őkelme. Gulya keríti be cserényemet, Húsz komondor estrázsál engemet, akkor nem lesznek kénytelenek azt kérdezni tanáruktól: mi az a komondor? OROSZ AGARAK. A BUDAPESTI Terelő pulik csoportja a budapesti országos ebkiállításon. DRÓTSZÓ.W FOXI EUFREE A BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG ELŐTT KUTYA-KIÁLLÍTÁSRÓL. Csonka Magyarország — nem ország. Egész Magyarország — mennyország. A GITÁR. Volt egy gitára szegény jó anyámnak Kevés örömre. Oh, csak átka volt. Kis gyermek én, még mikor ő dalolt. Szétszaggatá a húrokat a bánat. Valami vihar rózsáira támadt. Emlékezem, sok búval rám hajolt: — Egy akkord mélyen a szívembe folyt — Napos mezőre ömlő ködök, árnyak. Aztán beszőtte a pók a gitárt. Elaludtak a szép melódiák. De a szivem a felhők közt is égett. Dalaim, — óh, e tördelt sóhajok! — Bizonnyal mind e gitárról valók. Az ő egéből hullott törmelékek. Petri Mór. H-É-