Vasárnapi Ujság – 1921

1921-10-23 / 20. szám - Utrakész menyasszony. Elbeszélés. Irta Zsoldos László 235. oldal / Regények, elbeszélések

240 szűk világ, melyben férfiúvá érlelődött. Chaff­feryék voltak az egyedüli látogatók. Chaffery el szokott jönni, hogy megossza velük vacso­­rájukat és gazságai ellenére is, mindig szó­­rakoztató fejtegetései s Lewisham tudomá­­nyos képességei iránt kifejezett becsülése és irigysége révén hatott Lewishamra. A­mint pedig az idő haladt, Lewisham­­ mind több rokonszenvet érzett Chaffery elkeseredésével azok irányában, a­kik a világot igazgatják. Szinte jól esett hallgatni, ha püspökökről és más hasonlókról beszélt. Kereken kimondta, a­mit Lewisham szépen akart kifejezni. Chaff­feryné — homályos, fekete, ideges és rendet­­len kis teremtés, — mindig sietve hagyta el a házat, mikor Lewisham hazajött. Azért szokott eljönni, mert Ethel, noha annak a hitének adott kifejezést, hogy „a szerelem mindent betölt", a házas életet kissé komory­nak és magányosnak találta, mikor Lewis­­­ham távol volt. Sietve távozott, ha Lewis­­­ham megjött, mert Lewishamban a világgal folytatott küzdelem bizonyos ingerlékenysé­­get fejlesztett ki. South­ Kensingtonban sen­­kinek sem beszélt a házasságáról, eleinte, mert drága titoknak tartotta, később egészen más okoknál fogva. Így a két külön világ nem kapcsolódott egymásba. A két világ ha­­tárát az iskolának kovácsolt vas kapuja ha­­tárolta és választotta el élesen egymástól. El­érkezett azonban a nap, mikor Lewisham utolszor haladt át a kapun és ifjúkora örökre véget ért. Az állattani tanfolyam záró vizsgáján, a­mely a heti egy guinea jövedelemnek a végét jelentette, eléggé tisztában volt vele, hogy a dolga rosszul sült el. Az előző napi gyakor­­lati vizsga estéjén munkájában megkésett, feje kábult volt, a haja kuszált, a füle pedig ki volt vörösödve. Az utolsó perczig haran­gosan küzdve ült, hogy nyugalmat erőltessen magára és kiemelje egy földi giliszta nephri=­diumának a szőrözetes csatornáját. De szőrö­­zetes csatornák nem szoktak megjelenni olya­­noknak, a­kik elkerülték a laboratóriumi gya­­korlatot. Felkelt, átnyújtotta írását a haragvó, koravén tanársegédnek, a­ki oly hizelgő mó­­don üdvözölte őt nyolcz hónap előtt és v­égig­ ment a termen a laboratórium ajtaja felé, a­hol többi diáktársai csoportosultak. Smithers hangosan beszélt a csavarodások megállapításáról és a nagyfülű fiú figyelme­­sen hallgatta. — Na, itt van Lewisham!... Hogy sike­­rült neked Lewisham? — kérdezte Smithers, nem titkolva, hogy tisztában van azzal, a­mit kérdezett. — Botrányosan. — felelte Lewisham kurd­atán és tovább haladt. Nem lesz baj a doktorátusoddal ? — érdeklődött hangosan Smithers. Lewisham úgy tett, mintha nem hallotta volna. Heydinger kisasszony kalapját kezében tartva várakozott és Lewisham kivörösödött szemét nézte. Lewisham el akart haladni mellette, de valami a leány arczán még iz­­gatott kedélyállapotában is feltűnt neki. Megállt. — Meg tudta kapni a nephridiumot ? — kérdezte. A leány tagadólag intett a fejével. — Lemegy ? — kérdezte Lewishamtól. — Bizonyára, — felelte Lewisham, hang­­­jával némileg utalva Smithers támadására.­­Kinyitotta a folyosóról a lépcsőre nyíló üvegajtót. A lépcsőknek egy fordulóján hall­­­gatva mentek le. — Visszajön a jövő esztendőben is ? — kérdezte Heydinger kisasszony. — Nem. — felelte Lewisham. — Nem, ide nem jövök vissza. Soha. (Folytatása következik.) sérájába, — nem ragadja meg könnyű szívvel és friss lendülettel az élet minden fiatalság számára kínálkozó alkalmait, inkább messze, lehetetlen só­várgással elkalandozik távol, exotikus vidékek tá­voli lehetőségeibe, elkésve születettnek érzi ma­gát, a­kinek Leonardo da Vinci Firenzéjében kel­lett volna élnie, a­ki «mint élő anakronizmus me­red bele fénytelen korába», Galiczia kopár me­zőin az otthoni meghitt szobákról, a kedves virá­gairól, a zongoráján maradt kólákról álmodik s a déltiroli tábori őrsön képzelt utazást tesz a béke boldog Velenczéjébe. A hol épen van, sehol sincs egészen, — egy kép a valóságból megkapja egy pillanatra, ezt hamar lerögzíti néhány szóval és aztán vágyódik tovább, folyton érezve az élet egy­hangúságának melancholiáját. Ezt az attitüdejét az élettel szemben nemcsak éli, hanem tudja is és mert tudja, kicsit csinálja is, mint a­hogy mű­vészi készségével is szívesen játszik egy-egy vers­ben. Puha, meleg, halk és finom költészet, a­mi mindebből kikerül, de — néha a látszat elle­nére is —• őszinte költészet, a­melyben a költő akarva-akaratlan arczképet ad magáról, nem mar­káns profillal, néha kissé beállítva, de művész módjára híven és a karaktervonásokat felismer­tetőn. Ünnepnapok. Kiss József újra kiadta Ünnep­napok czimű, a kilenczvenes évek elején megjelent verseskönyvét, a­melyet annak idején a hivő zsidó olvasók számára írt, vallási alkalmakra, a zsidók nagy ünnepeire. A kis könyv a zsidó vallásos iro­dalom egyik legkiválóbb magyar nyelvű terméke s bizonyára kedvező fogadtatásra fog­ találni ma is annak a közönségnek a körében, a­melynek szánva van. Háború a Balatonon. Nógrády László e czím­ alatt megírta az első magyar cserkész-regényt. Élénken, frissen elbeszélt történet keretében írja meg benne két cserkész­­­csapat tréfás játékhábo­rúját s ügyes kézzel jellemez ennek keretében né­hány kedves diák-típust. A csinos kiállítású, Mu­hits Sándor rajzaival illusztrált könyvet a Magyar Gyermektanulmányi Társaság ajánlja az ifjúság­nak, a­mely valóban kedves olvasmányt is talál benne. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Üvegház. Nem puszta czifraság a czím, a­me­lyet Fóthy János adott verseskönyvének. Üvegház: a­hogy első verscziklusában leírja, ezzel egyúttal jellemzi is önmagát. Olyan lélek, a­mely elkíván­kozik a nyers realitások világából, az erős, köz­vetlen napfény, a friss, hideg levegő elől bevonul­ó saját fantáziái meleg, párás, fojtott, halk atmosz­ VASÁRNAPI ÚJSÁG. HALÁLOZÁSOK. Elhunytak a közelebbi napokban : Németh Imre, nyug. máv. felügyelő 73 éves korában Pápán. — Id Bonitz Ferenc fehértemplomi (Temes megye) menekült, Keszőfiidegkúton 84 éves korában. Az elhunytban Bonitz Ferenc, a «Nemzeti Újság» fele­lős szerkesztője, édesatyját gyászolja. — Csejthei Báróczy Lajos Budapesten 69 éves korában. — Kárpáti Károly dr., a szegedi állami főgimnázium megszervezője és első­ igazgatója. — Száva János fővárosi elemi iskolai igazgató, a Magyar Taní­tók és Tanárok Nemzeti Szövetségének elnöke, 61 éves korában Budapesten. — Csurgói Kétly Endre báró, tartalékos huszárkapitány, ügyvéd, 39 éves korában Budapesten. — fiors^György nyug. evangélikus lelkész a budapesti Uj­ Szent János­kórházban. — Binder Rezső­ 78 éves korában Buda­pesten. özv. zlathari és ladiszlaveczi Jambriko­vich Józsefné, szül.­pathi Nagy Vilma 81 éves korában Budapesten. — Cserneki tarkői Dessewffy Aladárné, néhai Lechner Vilmosné, szül. vései Véssey Irma, Vésén. — Ováth Gedeonné dr.-né, az aszódi ev. Petőfi-főgimnázium igazgatójának felesége, szül. forgolányi Kovách Erzsébet zongoraművésznő, 34 éves korában Budapesten. — Vedress Jánosné, szül Stigler Erzsike, 29 éves korában Budapesten. —• Binder Rezsőné, szül. Fitz Mária, 73 éves korá­ban Budapesten. SAKKJÁTÉK. 3187. számú feladvány Larsen tanártól. Bemében. SÖTÉT. »bollp-fpb VIl­tQOfc. Világon indul és a második lépésre mattot ad. A 3182. 8Zimn feladvány megfejtése. Va4. 8­ 18. szám. 1921. 68. évfolyam. KÉPTALÁNY. A «Vasárnapi Újság» 1921. évi 17-dik számá­ban megjelent képtalány megfejtése: Nagyfának mindig nag­y az árnyéka, Felelős szerkesztő: HOITSY PÁL,. Szerkesztőségi iroda: IV., Vármegye-utcza 11. Lapkiadó tulajdonos: Franklin-Társulat IV.,Egyetem­­ u. 4. siker GUMISAJTOK MINŐSÉGE UTOLÉRHETETLEN! PÁLINK­AFŐZŐÜSTÖK zsírolvasztó- és mosóüstök vörösrézből. Vermorel-rendszerü szőlő­permetezők. Szénkénesezők. Perme­­ző alkatrészek s­ummiból és sárgarézből. Szőlőzúzók és prések. Ku­koriczamorzsolók és darálók. Répavágók és szecskavágók. Rézgálicz, raffia, SZONTÁGH PÁ­L kénlap­ ra­ktartóUzon- réz" is «""«árugyár­nál kapható: Budapest IX., Üllői­ út 19. sz. Í­ VEI ETI I BUDAPEST, IV. kerület, ILLLLII J« Koronaherczeg-utcza 17. Gyárt legtökéletesebb kivitelben: műlábakat, mű­kezeket, servkötőket, haskötőket, gummigörcsér­harisnyákat stb. Dús választék az összes bet­ j­ápolási gummiárukban és műszerekben. M .A.UIÉ. ^..ut. ut. ua. Lit.ua.kit. ua. ut. ua. Lit. Lit. uai.nái­­ Ó PAJTÁS BENEDEK ELEK GYERMEKUJSÁGA a sziget-lelket nemesítő törté­netek, mesék, versek, ism­eret­gazdagitó­ olvasmányok való­ságos kincsesháza Rendes munkatársai: Váradi Antal, Vargha Gyula, iMmpérth Géza, Avar Gyula, Feleki Sándor, Mihályffijné Fái Lenke, Berényi Lászlóné, Tábori Kornél, Kozma Imre, Csa­nády Sándor, Székely Nándor, Jókay Lajos stb. Állandóan közöl a régi nagy magyar és ide­gen költőktől a gyermekifjúságnak való költe­ményeket. A JÓ PAJTÁS-t a Franklin-Társulat (Budapest, IV., Egyetem-utca 4.) adja ki. Előfizetési ára negyedévre 25 korona. Egyes szám ára öt korona. Mutatványszámo t kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal. »''fW'Fl HP 'f WWW 'fHTH'WTW WW - Hirdetések felvételnek BLOCKNER I. hirdető­irodájában, Budapest, IV., Semmel­weis­ u. 4 Franklin­ Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetem,utcza 4.)

Next