Vasárnapi Ujság – 1921
1921-11-13 / 21. szám - Petri Mór: Katona József 248. oldal / Költemények
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 21. szám, 1921. 68. évfolyam. város hallotta a szavalatát. A színpad a régi Eger Spect=nevű termében lévén felállítva, a kolostortól legalább ötszáz lépésnyire, a prior még a szobájában is pompásan hallotta és értette minden szavát. Déryről azt mondja Udvarhelyi, hogy jó színész volt. Én azt tudom róla, hogy meglehetős „naturburschnak" tartatott. Különben durva és faragatlan fráter. A feleségét csellel kötötte magához, azt hazudván neki, hogy anyja beleegyezett a házasságba, sőt kívánja azt. A szegény naiv kis leány el hitte és — mit tudta ő, mit csinál ? — hozzá ment feleségül. Kevés jó órája volt mellette. Rózsika kicsi asszony volt s egy izben Déry a kertben kergetőzvén vele, elfogta és felé hajította a levegőbe, mikor is a visszaeső és karjaiba hulló Rózsi szerencsétlenül járt és sokáig megfeküdte a lapdázást. A Déryné naplója bővebben szól erről. Udvarhelyi szerint „jó énekes, szelid (?) értelmes férfiú volt." Komlósy Ferenczet pályatársai mindnyájan úgy ismerik, mint szorgalmas és hasznos vehető tagot. Százkilenczvenhét különböző színdarabot fordított magyarra, így támogatván a magyar repertoket, amely ő nélküle bizony nagyon sovány lett volna. „Ezek közül több — úgymond Udvarhelyi — még ma is műsoron van." Ha százkilenczvenhét darab közül „több maradt meg a műsoron," jele annak, hogy nem nagy megválogatással szemelték ki a fordítandó darabokat. Kőszeghy Alajos valóságos Adonisa volt a társulatnak. Gyönyörű termetű, szép arczú férfi, s mint ilyen, tetszett is az asszonyok* nak. A játékáról nem mondhatni valami sok jót. Az volt, amit a német színészek „Bild ohne Gnaden"-nek neveznek. Szép ember — semmi más. Előadása egyhangú, lelketlen. Többet ért nála Bartha János, mint fentebb említettem, családi néven Magyar. Szabó volt a társulatnál, — az apja színházi muzsikus, akinek a hegedűjét czipelte estenkint a színházba. Ezen a réven aztán néha bejutott a nézőtérre is. De egyszer nagyon megjárta, mert egy irgalmatlan szolga kilökte, s ekkor, csakhogy el ne mulassza az előadást, — a színpad alatt, gatta a darabot, a padlódeszkákon át hall. De mégis végighallgatta. Mikor máskép nem tudták hasznát venni a társulatnál — kezébe fogta az ollót meg a tűt, és mint garderobe=szabó szolgálta a szent ügyet, így is bejutott a művészet szentélyébe, mert egy alkalommal a kényeskedő, nyafogó és gőgös hősszinész elkergetvén a mellette szereplő segédszinészt, — holott elég fontos mondandója volt — kénytelenségből a szabót bujtatták utolsó perczben a szerepbe. Bartha volt ez a rögtönző, aki a próbán kétségbeesett egyhangúsággal játszott — a hősszinész örömére, mert micsoda nagy művész lesz emellett ő?... hanem este a segédszinész egyszerre csak felmagasodik, kiereszti a hangját és úgy lefőzi a hőst, hogy felvonás után csak őtet hívják és lepisszegik a héroszt. Mondanom sem kell, hogy a hősszínész menten ott hagyta a társulatot, ahol a garderobe=szabót tapsolják, és nem a hőst. Ezt aztán nem bánta meg az igazgató, mert Bartha lassan kinőtte magát és később már nemcsak hanggal győzte. Magasabb korban azonban megint visszaesett a kiabálásba, a mit Vörösmarty — mint az Athenaeum szinikritikusa, — többször meg is ró. Ezek a társulat fő erősségei 1815-16. és 17-ben, nyáron át rendesen Kassára, Egerbe, Ujhelyre rándulván, míg 1818-ban aztán a társulatot Fehér megye vette pártfogásába, Balogh István vezetése alatt. Ekkor vált el a társulattól Déry, a Rózsika férje, akitől Déryné elvált volt. Déry kamerális hivatalnok lett és egy ízben az arra vendégszereplő Dérynét társaival meg is hívta magához vendégségbe. Minden jóval ellátta őket, sőt meg is kérte Dérynét, hogy térjen vissza hozzá, Déryné azonban nem volt hajlandó a festett világ czifra nyomorúságát a gazdatiszti élet kövér kellemeivel felcserélni. — „Jól lakni — mondá a volt férjének — a színészetnél is lehet — néha korban. De színházat játszani magánál sohasem lehet. Már pedig én anélkül meg nem élhetek." A régi tagok is sokfelé oszlottak. Kőszeghy Fehérvárra szerződött, Vásárhelyi és Bartha Kilényihez, aki Széppataki Jankát vévén feleségül, Dérynével sógorságba keveredett. Benke József pedig elemi tanító lett Miskolczon. Sokan Kelemen Lászlóról is ezt regélték, pedig ő az 1796-iki bukás után tovább színészkedett, mígnem Csanádi Palotán — sokáig jeltelen sírban — pihente ki az úttörő fáradságos életútját. A miskolczi színészekről sok anekdota járta. Az egyik az ismert kocsonya-história. A társulat egy farsangi estén kocsonyát csináltatott, s hogy fagyjon , betétette a kamrába. Ott azonban egy, a sarokból előmászott béka ugrott belé és belefagyott. Mikor az ügyelő bemegyen, hogy kihozza a nagy tál kocsonyát , rémülten veszi észre, hogy abban van valami... Amint belép a szobába, kérdi tőle Szentpétery : — No, mit csinál a kocsonya? — Pislog, uram, pislog. És rajta maradt a közmondás : pislog, mint a miskolczi kocsonya. A másik história a flótázó Megyeri esete. Egy este Megyeri a kertek alatt flótázott, — mestere volt ennek a hangszernek, Szerdahelyit is ő tanította flótázni — a mikor egyszerre abbanhagyván, hazafelé indult. Egyszerre elébe ugrik egy kissé becsípett úrfi — és ráriad : — Mért nem flótázik az úr tovább? — Mert haza akarok menni. — De nem megyen az úr haza, hanem tovább flótázik. Mert ha nem, lelövöm. Azzal nekifeszíti a puskáját. Megyeri látta, hogy kissé kapatos emberrel van dolga — egyszerűen fújta tovább, míg végre a ficsúr el nem unta. Harmadnap a temetőkert mellett szemben találja az úrfit Megyeri. Most az egyszer nála volt töltött puska, mert vadászni indult. Szó nélkül, flegmaticze ráfogja a puskát. — Álljon meg az úrfi. A ficsúr elsápad. Megáll... — Mi tetszik?... — Az úrfi most csárdást fog tánczolni, itt, az országúton. — Csak nem gondolja?.. — De gondolom... Ha nem, tudja már, hogy mi következik .. ! ? És az úrfi szépen tánczolt a felhúzott kakas előtt. Időközben sok ember gyűlt oda és nézte az országúti produkcziót... — Köszönöm. Elég volt... Most quittek vagyunk . . . Mikor aztán megtudta az úrfi, hogy ki tréfálta meg, nagyon megbarátkozott a kitűnő színésszel. A kitűnő színész pedig aztán elment oda, ahol nem flótáznak és nem tánczolnak ... Vörösmarty írta meg a sír versét, amely így hangzik : — Mily nevetés ez alant?.. Mily zaj van a síri világban ? .. A komor árnyak közt Megyeri szelleme jár ! KATONA JÓZSEF: Bánk bán, Melinda, ti örökké éltek S dicsőség fénye árad rólatok. Bár a magunk panasza is jajog, Beszélj, Tiborcz, hadd halljuk bús beszéded. Katona, ujjong egész nemzet érted, Megértjük már sekszpíri sóhajod. Hívják a szerzőt a tapsviharok, Babérerdőket czipelünk elébed. De te csak alszol tőrrel a szivedben, A mely míg itt fönt melegít a lángja, Ott lent önvádtól marczangolva porlad. Álmodja sebzett lelked szárnyszegetten, Hogy drámád új meg új kudarczba rántja S hogy életed balgán eltékozoltad. Petri Mór. > I . GRÓF TISZA ISTVÁN ' ?uaj» BMK winnüeúró ; i öt; SöOTtlT BKKAK JinIh GRÓF TISZA ISTVÁN EMLÉKTÁBLÁJA, MELYET MOST LEPLEZTEK LE A MINISZTERELNÖKSÉG PALOTÁJÁBAN. A MINISZTERELNÖK GRÓF ZICHY GYULA PÜSPÖKKEL A VÁRTEMPLOM UDVARÁN. GRÓF BETHLEN ISTVÁN MINISZTERELNÖK LÁTOGATÁSA PÉCSETT.