Vasárnapi Ujság – 1921
1921-01-09 / 1. szám - Magyar Iliász. Regény a végekről. Irta Rákosi Viktor 2. oldal / Regények, elbeszélések
2 VASÁRNAPI ÚJSÁG. .2. szám, 1921. 68. évfolyam. I. Uzonyi András naplója. Istennek szent nevében! Szegény jó apámnak, idősb Uzonyi András háromszékmegyei református lelkésznek ez volt a rendes fohásza, valahányszor valami munkába fogott, vagy útrakelt. Én is ezzel kezdem, mikor első ízben íróasztalom mellé ülök, azzal az eltökélt szándékkal, hogy Naplóm megírásához fogok — én, ifjabb Uzonyi András, állami elemi iskolai igazgató,tanító Alsó-Sztregován, ebben a vág- völgyi nagyközségben, mely azon a tájon fekszik, hol Hricsó és Lietava legendás vár= omladékai komoran néznek alá a sebesen tova futó folyóra . . . Mindjárt azt is megvallom, hogy ezzel a naplóírással életemnek fő princzipiumát döntöttem meg, mely a következő török közmondásokon nyugodott: Nyugalom után édes a pihenés, továbbá : Mit elhalaszthatsz holnapra, A világért meg ne tedd ma. Ami annyit jelent, hogy teljes életemben lusta, kényelemkedvelő fráter voltam, aki szerette minden dolognak a könnyebb végét megfogni. Pályaválasztásom is ezen az alapvonásomon dőlt el. Jó apámnak ugyanis, mint minden református papnak, az volt a dédelgetett, kedves eszméje, hogy legalább egyik fiából pap legyen, s ő és kedves anyám a tulajdon pap fiók kezéből vehessék fel az Úrvacsorát. Én azonban — és ezért most is gyakran furdal a lelkiismeret, — éretlen észszel nem értettem meg, hogy áldott szüleimnek micsoda boldogsága rejlik e gondolat mögött és csak a saját kényelmemre gondolva, idejekorán ott hagytam a gimnáziumot és a tanítóképző intézetbe léptem. Csak az forgott az eszemben, hogy ezen az úton hamarabb kenyérkeresethez jutok és gyorsabban megszabadulok az iskolától, különösen pedig az idegen nyelvektől, mert ez volt a gyenge oldalam. Hogy foghassak én hozzá a gimnázium felső osztályaiban a görög nyelvhez és a teológián a zsidó nyelvhez, mikor a német nyelvben néhány évi fáradozás után csak annyira vittem, hogy ich bin gekommen mondtam : ich habe helyett következetesen azt gekommt. Egészen más fából volt faragva az öcsém, Uzonyi Barna, bár szüleinknek papi álmát ő se volt hajlandó valóra váltani, ő nem kevesebbre vágyott, mint én, hanem többre, sokkal többre, mint amennyire az Uzonyiaknak ez az ága eddig vitte. Amennyire én elfogult testvéri szememmel helyesen meg tudom ítélni, Barna tehetség volt minden porczikájában. Élénk fantáziájú, gyors felfogású, szilárd akaraterejű és szókimondó. Már mint diákgyerek annyira imponált mindnyájunknak, hogy a családban az ő véleménye volt a döntő. Ha értelemtől ragyogó, fényes barna szemeibe tekintettem, mindig az a gondolatom támadt, hogy ennek a fiúknak a lelke tele van apró kohókkal, melyeknek mindegyike más-más eszmét forral, oly éles és tüzes volt a tekintete. Olyan tudni vágyó volt, hogy az iskola lassú tempója türelmetlenné tette és karácsonykor már végére járt az összes könyveinek, úgy, hogy bátran nekimehetett volna a vizsgának. Egyszer apám Barnát, mint kisfiút, elvitte valami traktuális gyűlésre, hol az esperesi kerület papjai együtt voltak. A büszke apa szerette volna produkálni a fiát a kollégáknak, akik előtt az öcsém már félig-meddig csodagyermek hirében állott. A gyerek azonban makacsul hallgatott és végre is az esperes rászólt : — Miért nem felelsz, fiacskám, mikor ennyi öreg ember kérdez ? — Azért nem felelek esperes bácsi, mert ahol ennyi öreg ember van együtt, ott illetlenség volna egy ilyen kis fiúnak fecsegni. Én csak tanulhatok abból, amit a nagyoktól hallok. Ez a válasz nagyobb szenzácziót keltett, mint Barnának bármely produkcziója. És jó apám is megtanulta belőle, hogy a kisfia eszével és tudásával többé ne csináljon mutatványokat. A két Uzonyi-fiúnak az életben tett első merészebb lépése az volt, hogy a nagyenyedi ősi kollégium áldott emlőst, melyek jóformán ingyen állottak rendelkezésünkre, szüleink tudtán kívül elhagyva, Kolozsvárra szöktünk, én, hogy a tanítóképző intézetbe belépjek, Barna pedig a gimnázium folytatására. A lépés azért volt merész, mert az a veszedelem fenyegetett bennünket, hogy apánk minden anyagi támogatást megtagad. Pedig itt bizony, kivált eleinte, nagy szükségünk volt reá, mert semmi ingyenben nem részesültünk, sőt Barna még az enyedi stipendiumát is elveszítette. Az öcsém azonban oly meghatóan és oly lángoló színekkel ecsetelte apámhoz intézett leveleiben hatalmas ambiczióinkat és jövendőnket, hogy az öregek szive gyorsan puhulni kezdett és rövid hatagtartás után hamar megtörtént kibékülés. Ezzel aztán legalább az éhenhalása ellen biztosítva voltunk s megismerkedve a kolozsvári élettel, még apró keresetforrásokat is tudtunk magunknak nyitni. Nem akarok magammal hosszabban foglalkozni, mert mint szerény krónikás, a háttérben óhajtok maradni, csupán a legszükségesebbek elmondására szorítkozom. A tanítóképzőt elvégezve, csakhamar segédtanító lettem egy székelyföldi kálvinista iskolában s ekkor már abban a helyzetben voltam, hogy anyagilag én is támogathattam öcsémet, aki Kolozsvárott maradt, hol a gimnázium bevégzése után az egyetemen a vegyészeti, fizikai és matematikai szakra iratkozott be. Ezek közül a vegyészet volt a főtárgya, de nemcsak főtárgya, hanem valósággal szenvedélye. Természetesen itt is rögtön figyelmet keltett talentumával s a tanárok már korán bevonták minden kísérletükbe, mely új felfedezések megtevésére irányult. Teltek, múltak az évek és ekkor megtörtént, hogy a szerencse észrevette az én csekélységem létezését, fölkarolt és egész életemre elhelyezett. egy követválasztás Ami úgy értendő, hogy alkalmastól a nagykiterjedésű Uzonyi-familia nevezetes szolgálatokat tett képviselőnknek, egy nagyhatalmú pesti ügyvédnek, aki ezért hálából engem kineveztetett Alsó-Sztregovára állami tanító=nak. Nagy és gazdag község volt ez, népe nagyobbrészt evangélikus, kisebbrészben katolikus és még kisebb részben református. A lakosság nagyobbrészt tót, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül jóindulatú és kedves nép volt. Az állami iskola pompás épület, minden szerelve. A nép szükségessel tökéletesen föl= nagyon szerette az állami iskolát és bár volt külön egy evangélikus felekezeti iskola is, az állami tanítókat is gazdagon dotálta, úgy, hogy én ennek az állásnak a megnyerésével egyszerre a jómódú emberek közé léptem, mert kitűnő földjeim voltak. Nem csoda, hogy ilyen viszonyok közt nemsokára már a házasság forgott az eszemben és még alig voltam egy évig sztregovai tanító, már oltárhoz vezettem az én szivemnek édes szerelmét és házamnak dalos pacsirtáját, Pifkó Arankát, nagytiszteletű Pifkó Ambrus helybeli evangélikus lelkész egyetlen leányát, így hát az én boldogságomhoz nem hiányzott semmi és azt tökéletessé teszi kis vasgyúró fiam, ki bömbölésével néhanapján a fél falut betölti. Szegény anyám azonban már a házasságomat sem érhette meg, a halál váratlanul kiragadta őt körünkből. Talán nem lesz fölösleges még megemlítenem, hogy mellettem mint segédtanító egy jóravaló túl a dunai fiú, Szűcs Gáspár működik, akinek két nevezetes tulajdonsága van. Az egyik az, hogy elpusztíthatatlan étvágynak örvend, a másik meg, hogy pokoli módon horkol, de annyira, hogy nincs ember, aki vele egy szobában meg tudjon halni. Első tulajdonságának köszönheti különben, hogy községünkben rendkívül nagy népszerűségnek örvend, mert minden lakodalomban, keresztelőn és disznótoron szenzácziót kelt csodálatos fogyasztóképességével. Ezt pedig nálunk a gazdák egyenesen hizelgésnek tekintik. Ott is volt ő minden falusi mulatságon, a hol nemcsak az evésből, de a tánczból is kivette a részét Annál félelmesebb hirü volt az a fürészmalom, mely Szűcs barátunk torkában rejlett s ha egyszer működni kezdett, nemcsak a falak reszt kettek, hanem a félbemaradt pallérok és kőművesek is, akik Alsó-Sztregován az építőművészet antik remekeit alkották. .... Ejnye, ejnye, most veszem észre, hogy össze-vissza fecsegek mindenféle lényegtelen dologról, a fontos adatokat pedig kifelejtem. Például egy szóval sem említettem, hogy ez a naplóírási ötlet mikor támadt bennem. Ez a feledékenység talán onnan ered, hogy amint a tollat a kezembe veszem, ágaskodni kezdenek bennem az írói ambícziók és háttérbe szorítják,a naplószerű száraz adatokat. Egyszer már kitörtek belől 11 MAGYAR ILIÁSZREGÉNYVÉGÉKRŐK^RÁKOSI VIKTOR