Vasas, 1957 (62. évfolyam, 1-8. szám)

1957-05-22 / 1. szám

­ájus 22. szakszervezeti taggyűlések tapasztalatairól Az ellenforradalom nyílt fegyveres támadása és annak leverése óta az elmúlt hetek­ben tartottunk először taggyű­léseket a vasas-üzemekben. A szakszervezeti demokrácia a gazdasági és a szakszervezeti vezetés kérdéseiben való tö­l dolgozók által felvetett kérdések és az arra adott vá­laszokon túlmenően, minden­kinek módja nyílik elmondani a maga véleményét, javasla­tát, bírálatát. A fentiek alap­ján bárki joggal gondolhat ar­ra, hogy a hosszú idő után új­ra megtartott szakszervezeti taggyűlések igen népesek és igen élénkek lesznek. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy az öntudatos szervezett dolgo­zók részt vettek a taggyűlése­ken, elmondták véleményüket, javaslatukat, bírálatukat. De azok, akik vagy tudatosan, vagy megtévesztve október­novemberben, sőt, még egye­sek márciusban is nagyhan­gúak voltak, követelőztek, mindent jobban tudtak és többször kijelentették, hogy le­gyen csak egy gyűlés, majd ők ott megmondják a véleményü­ket. Nos, éppen ezek, vagy az ezek által befolyásolt emberek maradtak távol a szakszerve­zeti taggyűlésektől meges és aktív részvételnek egyik fontos formája a szak­­szervezeti taggyűlés. Különö­sen fontos az egyes csoportok, illetve egyének véleményének nyilvánosság előtt való el­mondása a jelen esetben. Ennek ellenére megállapít­hatjuk, hogy a megtartott szakszervezeti taggyűlések előbbre vitték szakszerveze­tünk munkáját, segítséget nyújtottak a vezetők számára a dolgozók mindennapi prob­lémáinak megértéséhez, és ugyanakkor a dolgozók igen sok kérdésre kielégítő választ kaptak, ha nem is minden esetben és minden kérdésben, amely főleg abból adódik, hogy hazánk jelenlegi gazda­sági helyzete sok jogos kére­lem orvoslását akadályozza. A taggyűlések általában kis egységenként lettek megtart­va. A beszámolókat az üzemi bizottságok tagjai, de volt rá eset, hogy központunk munka­társa tartotta meg. A legtöbb taggyűlésen részt vettek a központi vezetőség munka­társai, az elnökség és a köz­ponti vezetőség tagjai is. Ez lehetővé tette, hogy a helyi kérdéseken túlmenő dolgokra is választ kaptak a dolgozók, helyes az a követelés, amit egyebek között a Csavaráru­gyárban vetettek fel, hogy központi vezetőségünk tagjai gyakrabban látogassanak el az üzemekbe, beszélgessenek a dolgozókkal. Az is bebizonyosodott, hogy nem a­ nagylétszámú taggyű­lések a helyesek, hanem a ki­sebb termelési egységekben megtartott értekezletek, mert így a dolgozók bátrabban és közvetlenebbül tudják fel­vetni problémáikat. A taggyűlések tapasztalatai alapján szakszervezetünk köz­ponti vezetősége, az üzemi bizottságok, a bizalmiak és az egész szakszervezeti tagság feladata, hogy többet és ala­posabban foglalkozzék a dol­gozók mindennapi életével és munkájával kapcsolatos kér­désekkel. A vezetőknek gyak­ran és közvetlenül kell talál­­kozniok a dolgozókkal a mun­kahelyeken, hogy a dolgozók érdekében végzendő szakszer­vezeti munkát, proletárdik­tatúránk erősítését mind ered­ményesebbé tegyük. A korábban nagyhangúak hallgattak A proletárhatalom védelmében A beszámolók ismertették azt az eredményes harcot, amelyet központi vezetőségünk folytatott az ellenforradalom támadásának visszaverésére. A beszámolók foglalkoztak az ellenforradalom helyi támadá­saival, és ezek visszaverésével is, de sajnos igen sok helyen megkerülték a „kényes” kér­déseket. De a hozzászólók a legtöbb esetben bátran rámu­tattak az ellenforradalom ér­dekében tudatosan vagy öntu­datlanul tevékenykedő szemé­lyek káros magatartására. Ezt igen nagyra kell értékelnünk, mert ebben kifejezésre jut proletárdiktatúránk osztály­harcos védelmezése. Ilyesmit tapasztaltunk többek között az Akkumulátorgyárban. Általá­ban megállapíthatjuk, hogy a szakszervezeti tagság elítéli az ellenforradalom aljas támadá­sát és a félrevezetettek is mind tisztábban látnak. A felszólalók foglalkoztak a lakás, nyugdíj, az adminiszt­ratív dolgozók bérrendezése kérdéseivel. Ezekkel kapcsolat­ban bátor és őszinte véleményt mondtak, például: határozot­tan követelték, hogy a régi munkások nyugdíját a mun­kában eltöltött évek alapján kell megállapítani. Ennek ki­harcolása szakszervezeti fel­adat. De általánosságban azt is megértéssel fogadták, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzete a jogos kérések és fá­jó sérelmek megoldását csak fokozatosan, a későbbiek so­rán teszi lehetővé. A fentiekkel kapcsolatban a taggyűlések felszólalói álta­lában megértették a termelés, az életszínvonal, általában a szociális helyzet javulásának szoros összefüggését. Világo­san látják, hogy a jelenlegi helyzet a termelés és a béreik viszonyában tarthatatlan, mert gazdaságos termelés nélkül nem juthatunk előre. Bátran bírálták a teljesítménybérezés hibáit, elítélték a mechanikus normaren­dezést. De szükség­es­­nek tartják éppen az igazsá­gosság érvény­re j­u­tta­tása érde­kében a teljesítménybérezés alkalmazását ott, ahol erre mód van. A taggyűléseken a beszá­molók és a felszólalók is fog­lalkoztak a szocialista mun­­kaversennyel. A felszólalók el­mondották, hogy a szocialista munkaverseny nagy kárára volt egyrészt a mindenhez való csatlakozás, másrészt a sokszor indokolatlanul végre­hajtott normarendezés, és nem kevésbé egyesek indokolatlan „futtatása”. A szocialista mun­kaverseny a felszólalók véle­ménye alapján helyes és szük­séges, de elsősorban a teljes önkéntesség és a reális felté­telek alapján. És mint igen lényeges dolgot emelték ki, hogy minden esetben a he­lyi kollektíva döntse el, kik részesülnek jó munkájuk alapján jutalmazásiban. A szervezett munkások bíznak a szakszervezetben A taggyűlések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szer­vezett munkások bíznak a szakszervezetben, munkáját szükségesnek tartják, és ere­jükhöz mérten segítik. De ugyanakkor követelték, hogy az üzem és a dolgozók min­dennapi életével kapcsolatos kérdésekben az üzemi bizott­ságok határozottabban lépje­nek fel. Rendszeresen ellen­őrizzék és a lehetőségekhez mérten követeljék meg a szo­ciális intézmények, öltözők, mosdók, üzemi konyhák jó felszerelését és tisztaságát, a munka- és védőruha helyes el­osztását. Helyeslik és sürge­tik a szakszervezeti törvény­­tervezet mielőbbi széles meg­vitatását és az elhangzott ja­vaslatok, valamint bírálatok alapján az országgyűlés elé terjesztését. Szükségesnek tart­ják, hogy a szakszervezetek a dolgozók érdekében a szo­ciális és gazdasági kérdések­ben ne csak javaslatokat te­gyenek, hanem joguk legyen ahhoz is, hogy a helytelen in­tézkedéseket megakadályozzák. A szakszervezeti taggyűlé­sek tapasztalatához tartozik az is, hogy az ellenforradalom suttogó propagandájával szem­ben még nem elég aktívan veszik fel a bizalmiak, az ak­tívak a harcot, ők maguk sincsenek kellően tájékozódva, s így a tagságot sem tudják megfelelően informálni. Ezért Az üdültetés ezévi megszer­vezése pénzügyi és technikai nehézségek miatt kissé meg­késett. . Emiatt az egész évre szóló üdülési keretet még ma sem tudjuk kiadni üzemeinknek, s a legközelebbi üdülési csopor­tok beutalójegyei sem érkez­hetnek meg az azelőtt szoká­sos időben az üzemekhez. Megváltozott az üdülteté­sért fizetendő térítési díj is. Az eddigitől eltérően az üdül­tetésért fizetendő napi 8 Ft helyett 12 Ft-ot kell fizetni. Ebből naponta személyenként 2 Ft-ot azonban szakszerveze­tünk vállal, ami ebben az év­ben 600 000 Ft hozzájárulást jelent a dolgozók üdültetésé­hez. Tartoznak azonban az üdü­lésben részvevő dolgozók na­ponta 2 Ft üdülői gyógyhelyi díjat téríteni, mely költségek az üdülőhelyek kulturális fej­lesztését célozzák. E költséget a beutalójegy árával együtt kell befizetni. Ezek szerint a 14 napos üdü­lési beutalójegyért az eddigi 112 Ft helyett 140 Ft-ot, a nem dolgozó családtag 336 Ft költsége helyett 364 Ft-ot kell befizetni. Hasonlóan a szakszervezetig szanatóriumi beutalás költsé-­­­ge is 140 Ft-ba kerül.­­ Az anya-gyermeküdültetés- 3 nél (vajtai üdülő) az anyának 3 140 Ft-ot és 34 Ft autóbusz- 3 költséget, összesen 174 Ft-ot,­­ valamint gyermekenként na­« ponta 6 Ft-ot kell téríteni, te-« hát 14 napra 84 Ft-ot. 4 Pécs-mecseki családos üdü­« lésért a szülők napi 10 Ft üdü-­­ lési díjat, gyermekenként pe-« dig napi 6 Ft-ot térítenek. « Társadalombiztosítási­­ és Üdülési Osztály 4 KÖZLEMÉNY a dolgozók kedvezményes üdültetéséről VASAS „A dolgozók hangjén beszélt” A parlament ülése után felkerestük a Buda­pesti MÁVAG öntödéjét, ahol elbeszélgettünk a dolgozókkal. A szót Bazsai Ferenc öntő több mint 30 éve szervezett munkás, az öntödei gyáregység munkástanácsának elnöke vitte. Mi a véleményünk a parlamenti ülésről.. ? Itt minálunk a legtöbb szó Kádár elvtárs zá­róbeszédéről esett. Kádár elvtárs, mivel maga is munkásember, úgy beszélt, ahogy a mun­kások. Azt mondta amit a dolgozók érez­nek, ami a dolgozók érdekeit szolgálja. A fiataloknak sokat beszélek a múltról — foly­tatta Bazsai elvtárs — és idősebb szaktársaim ilyenkor rendszerint megerősítik, kiegészítik szavaimat. Beszélek a fiataloknak, a Horthy­­időszak munkanélküliségéről, a dolgozók nyo­morúságos életéről, rossz ruházkodásáról és azokról az üldöztetésekről, amiben részünk volt, nekünk, szervezett munkásoknak, kom­munista párttagoknak. Sok hiba volt az elmúlt 12 esztendőben. De mi, öregek tudjuk csak igazán értékelni a hibákat messze túlhaladó nagyszerű eredményeket. Az elmúlt 12 év hi­bájával együtt is sokkal jobb volt a dolgozók számára, mint a Horthy-időszak. Azt is meg kell mondanom őszintén, hogy a fiatalok sok­szor hitetlenkedve fogadják szavainkat, ez érthető, hiszen — szerencsére — ők még akkor vagy nagyon kis gyerekek voltak, vagy any­­nyira fiatalok, hogy már elfelejtették azokat a keserves éveket. Ennek tudjuk be mi, régi harcosok azt is, hogy az ellenforradalomnak sikerült sok fiatalt megtéveszteni, s ahogy Kádár elvtárs mondja ezek első bolondulá­­sukban kivándoroltak." Nagyon egyetértünk Kádár elvtárssal abban, hogy nekünk, idősi, tapasztalt kommunistáknak a kötelességünk a szocializmus építésének élén haladva, őrködni proletárdiktatúránkon és ugyanakkor taní­tani, felvilágosítani ifjúságunkat. Igen. Mi meg is teszünk minden tőlünk telhetőt. Annál is inkább megtesszük, mert mint én is, aki már hatvan éves vagyok — folytatta Bazsai elvtárs —, akarva, akaratlanul kidőlünk a sor­ból. De a szocializmus ügyét tovább kell vinni, és ez a fiatalokra vár. Az ellenforradalom dúlása idején nehéz dol­gunk volt nekünk, kommunistáknak itt az üzemben. De szerencsére, Kádár elvtárs sze­mélyében akadt egy olyan vezető, aki mögött felsorakozva a Szovjetunió és mindenütt levő barátaink segítségével levertük az ellenforra­dalmat. Kormányunk szakított a múlt hibái­val, és már eddig is sokat tett a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása érde­kében. Ezt bizonyítja egyebek között az ipar­ban dolgozók általános béremelése is. Vannak még nehézségeink, tudjuk, de bí­zunk abban, hogy leküzdjük őket. Munkás­paraszt forradalmi kormányunk is bízhat ab­ban, hogy az a bizalom, amit az országgyűlés részéről tapasztalt és megköszönt Kádár elv­társ, megvan minden becsületes magyar dol­gozó szívében is.. Munkánkkal, karunk erejé­vel, és ha kell, fegyverrel is megvédjük és építjük szocialista hazánkat. Munkásszolid­aritás A Szakszervezeti Világszö­vetség felhívása nyomán a különböző országok­­ szak­­szervezetei széleskörű gyűjtést indítottak hazánk dogozóinak megsegíté­sére. Ez év januárjá­tól kezdve több ország szak­­szervezeti küldöttsége kereste fel hazánkat, így pl. Szovjet­unió, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország, Románia, Bul­gária, Ausztria szakszervezeti dolgozói hatmillió forint érté­kű élelmet é® ruhaneműt küld­ték a magyar vasipari dolgo­zóknak­ Szakszervezetünk el­nöksége javaslatára a nagyobb károkat szenvedett budapesti üzemek, majd fokozatosan a vidéki területi bizottságokhoz tartozó mintegy 290 üzem kö­zött osztottuk el a kapott aján­dékokat. Az üzemi dolgozókon kívül élelmis­zer juttatásban részesültek a régi szakszerve­zeti tagsággal rendelkező idős nyugdíjasok is. Az üzemek dolgozói meleg­hangú levelekben köszönték meg a testvéri országok gyors és hasznos segítségadását. Lengyel Szakszervezetek Szövetségének V A R S 1D A Magyar Vasas Szakszervezet úíján gyárunk szervezett dolgozói részére küldött ruhanemű és cipőajándékaikért há­lás köszönetünket fejezzük ki. Dolgozóink igen nagy örömmel fogadták az ajándékot és nagyon jó hatást váltott ki, hogy abban az időben, amikor a magyar dolgozók nehézségekkel küzdöttek, a lengyel szaktár­sak ilyen szeretettel gondoltak reánk. Üdvözlettel: a budapesti Nyersolajszivattyú Gyár szakszervezeti bizottsága nevében: Buzáth Lajos Tisztelt szaktársaim! A csomagot, melyet szakszervezetünk küldött, megkap­tam. Igazán jólesett a proletár szolidaritás eme megnyilatko­zása. Ezúton köszönöm meg külföldi szaktársaim adományát. Poprádi Pál Cegléd, Batthyány u. 3. ----------------------------------------­ Miénk a hármas ikrek... ..— Halló! Itt a Ganz Vagongyár üzemi bizottsága!­­... — Igen, mienk a hármas ikrek... Az édesapa üze­münkben dolgozik..­. A telefonbeszélgetés után szakszervezetünk munkásellá­­tási osztálya megérdeklődte, hogy mire lenne szüksége a 9 gyermekes Fekete Imrénének, illetve a három újszülöttnek. Megtudtuk, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt ellátta őket baba­holmikkal, de hiányzik a pólyapáma, a pólyapáma-huzat és a nagy családra való tekintettel a mamának is szüksége lenne egyre és másra. Szakszervezetünk ezután összeállította az ajándék­csomagot, amelybe három pólyapáma került huzat­tal, a mamának különböző fehérneműk, kötött kabát, négy méter lepedővászon, élelmiszerek és a többi hat gyermek szá­mára is néhány darab fehérnemű. Szakszervezetünk ajándékát nőbizottságun­k képviselői vitték el Fekete Imrénének és adták át a vasas család nevé­ben. A Ganz Vagongyár üzemi bizottsága azt mondta a tele­fonba: miénk a hármas ikrek. Mi is ezt mondjuk. Miénk, a nagy vasas családé is a hármas ikrek és az első segítségen túl, a szükséghez mérten és erőnkhöz képest a jövőben is segítsé­get nyújtunk a Fekete családnak, hogy kilenc gyermekét erő­ben, egészségben, a szülők és egész hazánk örömére felnevel­hessék. A gazdaságosabb energiatermelésért Mi, a Budapesti Erőmű dolgozói munkaversenyt kezdemé­nyezünk. Átérezve az ellenforradalmi események által nép­gazdaságunkat ért nagyméretű veszteségeket,­­ ezeknek fel­számolására, a gazdasági élet megszilárdítására, a villamos­­energia-termelés minél gazdaságosabbá tétele érdekében — az alábbi felhívással fordulunk az erőművek dolgozóihoz: a) Az Erőművekre előírt negyedévi fajlagos kalória értéket a II., III., IV. negyedévre vonatkoztatva negyedévenként 50—50 ha/kWa értékkel csökkenteni fogjuk. b) Az előírt szénkeverési aránynál a keverőszén súly­arányát legalább 5 százalékkal fogjuk javítani. A fenti vállalással, illetve annak teljesítésével a II., III., IV. negyedévre körülbelül 20.000 t. alapszén megtakarítást fogunk elérni, ami pénzben kifejezve körülbelül 400.000 forintot jelent. Felhívjuk az ország összes erőműveinek dolgozóit, csatla­kozzanak a Budapesti Erőmű dolgozóinak kezdeményezéséhez és az erőművük sajátosságainak megfelelően, önköltségcsökken­tésre tegyenek vállalást. Vállalásaink teljesítése növeli az év végi nyereségrészesedé­sünket, mert így olcsóbban termelünk. Ennek érdekében szak­­szervezeti hálózatunkon keresztül mr­­zgósítjuk dolgozóinkat, hogy a célt minél sikeresebben elérhessük. Budapest, 1957. májusában a Budapesti Erőmű dolgozói nevében: Román István Tóth Ferenc Tóth György igazgató párttikár a. b. elnök Nehézségeink ellenére is üdülnek dolgozóink Az ország összes üdülőiben megindult az élet, kezdetét vette az üdülési szezon. — Miért kell erről írni? kérdez­heti az olvasó. Hiszen más években is ilyenkor már han­gosak voltak az üdülők. Ez igaz, de mégis más, mint a ko­rábbi években. A pusztító ellenforradalom az üdültetés nagyszerű vívmá­nyát is — mint sok más szocia­lista vívmányt — megsemmisí­téssel fenyegette. E szándéka, mint tudjuk, nem sikerült, de gazdasági nehézség maradt nyomában, és ezért sok vív­mány fenntartása, továbbfej­lesztése súlyos gondot, prob­lémát jelent népi államunk­nak. Ezek közé tartozik a dol­gozók kedvezményes üdülteté­sének fenntartása is. Államunk évente 120 mil­lió forinttal támogatja e nagyszerű intézményt, melyben évente 180—200 ezer dolgozó leli örömét, piheni ki fáradalmait. Gondolni kellett arra, vajon elbír-e államunk jelenleg is ilyen anyagi megterhelést, vagy helyesebb-e ezt az össze­get égetőbb kérdések megoldá­sára fordítani. Sok érv szólt­­az utóbbi mellett- A szakszer­­­­vezetek úgy látták, hogy ha erőfeszítések árán is, de nem mondhatunk le arról, hogy leg­­­­jobb dolgozóink továbbra is él­­­­vezhessék a szocialista társa­­­­dalom e nemes vívmányát.­­ Igaz, hogy szűkebb keretek­­ között, mint az elmúlt években ió és minimális költségtöbb­­­­lettel, melynek egy részét a­­ szakszervezetek vállalják —,­­ de ismét megindult az üdülés. A nehézségek ellenére a szakszervezetünk a hévízi,­­ balatonlellei, siófoki, baj­­i doszoboszlói és más saját kezelésben lévő üdülők fej­lesztésére félmillió forintot fordít ez évben. Ez a tény is mutatja, hogy kormá­nyunk, és a szakszerveze­tek, ha kell nagy áldoza­tokkal is messzemenően szem előtt tartják a dolgo­zók kívánságait, elismerik nagyszerű helytállásukat. Mindezeknek dolgozóink örülnek, mégis jogosan sze­münkre vetik, hogy az üdülte­tés megszervezésében zökke­nők vannak, későn kapják meg az üzemek a beutalóje­gyeket, s emiatt sok beutaló kihasználtlanul marad, így több dolgozó elesik az üdülés­től. E bírálat jogos, bár az emlí­tett pénzügyi nehézségek nagymértékben gátolták eddig a zavartalan szervezést. Mégis úgy gondoljuk, hogy egyes üzemi és területi szak­szervezeti szervek kissé fel­színesen kezelik az üdültetésre való szervezést, és azzal az indokkal, hogy kevés az idő a dolgozók kiválasztására nagy­­mennyiségű beutalójegyet hagynak kihasználatlanul. A pénzügyi és technikai ne­hézségek szűnőben vannak. Az élet az üdültetés szervezése te­rén is kezd régi kerékvágás­ba lendülni. A dühödt ellen­­forradalmnak nem sikerült a gyönyörű üdülőkből kiűzni a dolgozó nép egyszerű fiait és az üdülőket a semmirekellő in­­gyenélők számára visszasze­rezni. 1957-ben 20 ezer vasipar­i felnőtt dolgozó és 3500 gyer­mek gondtalan, örömteli üdü­lése is hirdetője lesz társadal­mi rendszerünk életerejének. PALOTAI KÁROLY társadalombiztosítási és üdülési osztályvezető 3

Next