Vasas, 1957 (62. évfolyam, 1-8. szám)
1957-05-22 / 1. szám
ájus 22. szakszervezeti taggyűlések tapasztalatairól Az ellenforradalom nyílt fegyveres támadása és annak leverése óta az elmúlt hetekben tartottunk először taggyűléseket a vasas-üzemekben. A szakszervezeti demokrácia a gazdasági és a szakszervezeti vezetés kérdéseiben való töl dolgozók által felvetett kérdések és az arra adott válaszokon túlmenően, mindenkinek módja nyílik elmondani a maga véleményét, javaslatát, bírálatát. A fentiek alapján bárki joggal gondolhat arra, hogy a hosszú idő után újra megtartott szakszervezeti taggyűlések igen népesek és igen élénkek lesznek. A tapasztalat azt mutatja, hogy az öntudatos szervezett dolgozók részt vettek a taggyűléseken, elmondták véleményüket, javaslatukat, bírálatukat. De azok, akik vagy tudatosan, vagy megtévesztve októbernovemberben, sőt, még egyesek márciusban is nagyhangúak voltak, követelőztek, mindent jobban tudtak és többször kijelentették, hogy legyen csak egy gyűlés, majd ők ott megmondják a véleményüket. Nos, éppen ezek, vagy az ezek által befolyásolt emberek maradtak távol a szakszervezeti taggyűlésektől meges és aktív részvételnek egyik fontos formája a szakszervezeti taggyűlés. Különösen fontos az egyes csoportok, illetve egyének véleményének nyilvánosság előtt való elmondása a jelen esetben. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a megtartott szakszervezeti taggyűlések előbbre vitték szakszervezetünk munkáját, segítséget nyújtottak a vezetők számára a dolgozók mindennapi problémáinak megértéséhez, és ugyanakkor a dolgozók igen sok kérdésre kielégítő választ kaptak, ha nem is minden esetben és minden kérdésben, amely főleg abból adódik, hogy hazánk jelenlegi gazdasági helyzete sok jogos kérelem orvoslását akadályozza. A taggyűlések általában kis egységenként lettek megtartva. A beszámolókat az üzemi bizottságok tagjai, de volt rá eset, hogy központunk munkatársa tartotta meg. A legtöbb taggyűlésen részt vettek a központi vezetőség munkatársai, az elnökség és a központi vezetőség tagjai is. Ez lehetővé tette, hogy a helyi kérdéseken túlmenő dolgokra is választ kaptak a dolgozók, helyes az a követelés, amit egyebek között a Csavarárugyárban vetettek fel, hogy központi vezetőségünk tagjai gyakrabban látogassanak el az üzemekbe, beszélgessenek a dolgozókkal. Az is bebizonyosodott, hogy nem a nagylétszámú taggyűlések a helyesek, hanem a kisebb termelési egységekben megtartott értekezletek, mert így a dolgozók bátrabban és közvetlenebbül tudják felvetni problémáikat. A taggyűlések tapasztalatai alapján szakszervezetünk központi vezetősége, az üzemi bizottságok, a bizalmiak és az egész szakszervezeti tagság feladata, hogy többet és alaposabban foglalkozzék a dolgozók mindennapi életével és munkájával kapcsolatos kérdésekkel. A vezetőknek gyakran és közvetlenül kell találkozniok a dolgozókkal a munkahelyeken, hogy a dolgozók érdekében végzendő szakszervezeti munkát, proletárdiktatúránk erősítését mind eredményesebbé tegyük. A korábban nagyhangúak hallgattak A proletárhatalom védelmében A beszámolók ismertették azt az eredményes harcot, amelyet központi vezetőségünk folytatott az ellenforradalom támadásának visszaverésére. A beszámolók foglalkoztak az ellenforradalom helyi támadásaival, és ezek visszaverésével is, de sajnos igen sok helyen megkerülték a „kényes” kérdéseket. De a hozzászólók a legtöbb esetben bátran rámutattak az ellenforradalom érdekében tudatosan vagy öntudatlanul tevékenykedő személyek káros magatartására. Ezt igen nagyra kell értékelnünk, mert ebben kifejezésre jut proletárdiktatúránk osztályharcos védelmezése. Ilyesmit tapasztaltunk többek között az Akkumulátorgyárban. Általában megállapíthatjuk, hogy a szakszervezeti tagság elítéli az ellenforradalom aljas támadását és a félrevezetettek is mind tisztábban látnak. A felszólalók foglalkoztak a lakás, nyugdíj, az adminisztratív dolgozók bérrendezése kérdéseivel. Ezekkel kapcsolatban bátor és őszinte véleményt mondtak, például: határozottan követelték, hogy a régi munkások nyugdíját a munkában eltöltött évek alapján kell megállapítani. Ennek kiharcolása szakszervezeti feladat. De általánosságban azt is megértéssel fogadták, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzete a jogos kérések és fájó sérelmek megoldását csak fokozatosan, a későbbiek során teszi lehetővé. A fentiekkel kapcsolatban a taggyűlések felszólalói általában megértették a termelés, az életszínvonal, általában a szociális helyzet javulásának szoros összefüggését. Világosan látják, hogy a jelenlegi helyzet a termelés és a béreik viszonyában tarthatatlan, mert gazdaságos termelés nélkül nem juthatunk előre. Bátran bírálták a teljesítménybérezés hibáit, elítélték a mechanikus normarendezést. De szükségesnek tartják éppen az igazságosság érvényre juttatása érdekében a teljesítménybérezés alkalmazását ott, ahol erre mód van. A taggyűléseken a beszámolók és a felszólalók is foglalkoztak a szocialista munkaversennyel. A felszólalók elmondották, hogy a szocialista munkaverseny nagy kárára volt egyrészt a mindenhez való csatlakozás, másrészt a sokszor indokolatlanul végrehajtott normarendezés, és nem kevésbé egyesek indokolatlan „futtatása”. A szocialista munkaverseny a felszólalók véleménye alapján helyes és szükséges, de elsősorban a teljes önkéntesség és a reális feltételek alapján. És mint igen lényeges dolgot emelték ki, hogy minden esetben a helyi kollektíva döntse el, kik részesülnek jó munkájuk alapján jutalmazásiban. A szervezett munkások bíznak a szakszervezetben A taggyűlések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szervezett munkások bíznak a szakszervezetben, munkáját szükségesnek tartják, és erejükhöz mérten segítik. De ugyanakkor követelték, hogy az üzem és a dolgozók mindennapi életével kapcsolatos kérdésekben az üzemi bizottságok határozottabban lépjenek fel. Rendszeresen ellenőrizzék és a lehetőségekhez mérten követeljék meg a szociális intézmények, öltözők, mosdók, üzemi konyhák jó felszerelését és tisztaságát, a munka- és védőruha helyes elosztását. Helyeslik és sürgetik a szakszervezeti törvénytervezet mielőbbi széles megvitatását és az elhangzott javaslatok, valamint bírálatok alapján az országgyűlés elé terjesztését. Szükségesnek tartják, hogy a szakszervezetek a dolgozók érdekében a szociális és gazdasági kérdésekben ne csak javaslatokat tegyenek, hanem joguk legyen ahhoz is, hogy a helytelen intézkedéseket megakadályozzák. A szakszervezeti taggyűlések tapasztalatához tartozik az is, hogy az ellenforradalom suttogó propagandájával szemben még nem elég aktívan veszik fel a bizalmiak, az aktívak a harcot, ők maguk sincsenek kellően tájékozódva, s így a tagságot sem tudják megfelelően informálni. Ezért Az üdültetés ezévi megszervezése pénzügyi és technikai nehézségek miatt kissé megkésett. . Emiatt az egész évre szóló üdülési keretet még ma sem tudjuk kiadni üzemeinknek, s a legközelebbi üdülési csoportok beutalójegyei sem érkezhetnek meg az azelőtt szokásos időben az üzemekhez. Megváltozott az üdültetésért fizetendő térítési díj is. Az eddigitől eltérően az üdültetésért fizetendő napi 8 Ft helyett 12 Ft-ot kell fizetni. Ebből naponta személyenként 2 Ft-ot azonban szakszervezetünk vállal, ami ebben az évben 600 000 Ft hozzájárulást jelent a dolgozók üdültetéséhez. Tartoznak azonban az üdülésben részvevő dolgozók naponta 2 Ft üdülői gyógyhelyi díjat téríteni, mely költségek az üdülőhelyek kulturális fejlesztését célozzák. E költséget a beutalójegy árával együtt kell befizetni. Ezek szerint a 14 napos üdülési beutalójegyért az eddigi 112 Ft helyett 140 Ft-ot, a nem dolgozó családtag 336 Ft költsége helyett 364 Ft-ot kell befizetni. Hasonlóan a szakszervezetig szanatóriumi beutalás költsé-ge is 140 Ft-ba kerül. Az anya-gyermeküdültetés- 3 nél (vajtai üdülő) az anyának 3 140 Ft-ot és 34 Ft autóbusz- 3 költséget, összesen 174 Ft-ot, valamint gyermekenként na« ponta 6 Ft-ot kell téríteni, te-« hát 14 napra 84 Ft-ot. 4 Pécs-mecseki családos üdü« lésért a szülők napi 10 Ft üdü- lési díjat, gyermekenként pe-« dig napi 6 Ft-ot térítenek. « Társadalombiztosítási és Üdülési Osztály 4 KÖZLEMÉNY a dolgozók kedvezményes üdültetéséről VASAS „A dolgozók hangjén beszélt” A parlament ülése után felkerestük a Budapesti MÁVAG öntödéjét, ahol elbeszélgettünk a dolgozókkal. A szót Bazsai Ferenc öntő több mint 30 éve szervezett munkás, az öntödei gyáregység munkástanácsának elnöke vitte. Mi a véleményünk a parlamenti ülésről.. ? Itt minálunk a legtöbb szó Kádár elvtárs záróbeszédéről esett. Kádár elvtárs, mivel maga is munkásember, úgy beszélt, ahogy a munkások. Azt mondta amit a dolgozók éreznek, ami a dolgozók érdekeit szolgálja. A fiataloknak sokat beszélek a múltról — folytatta Bazsai elvtárs — és idősebb szaktársaim ilyenkor rendszerint megerősítik, kiegészítik szavaimat. Beszélek a fiataloknak, a Horthyidőszak munkanélküliségéről, a dolgozók nyomorúságos életéről, rossz ruházkodásáról és azokról az üldöztetésekről, amiben részünk volt, nekünk, szervezett munkásoknak, kommunista párttagoknak. Sok hiba volt az elmúlt 12 esztendőben. De mi, öregek tudjuk csak igazán értékelni a hibákat messze túlhaladó nagyszerű eredményeket. Az elmúlt 12 év hibájával együtt is sokkal jobb volt a dolgozók számára, mint a Horthy-időszak. Azt is meg kell mondanom őszintén, hogy a fiatalok sokszor hitetlenkedve fogadják szavainkat, ez érthető, hiszen — szerencsére — ők még akkor vagy nagyon kis gyerekek voltak, vagy anynyira fiatalok, hogy már elfelejtették azokat a keserves éveket. Ennek tudjuk be mi, régi harcosok azt is, hogy az ellenforradalomnak sikerült sok fiatalt megtéveszteni, s ahogy Kádár elvtárs mondja ezek első bolondulásukban kivándoroltak." Nagyon egyetértünk Kádár elvtárssal abban, hogy nekünk, idősi, tapasztalt kommunistáknak a kötelességünk a szocializmus építésének élén haladva, őrködni proletárdiktatúránkon és ugyanakkor tanítani, felvilágosítani ifjúságunkat. Igen. Mi meg is teszünk minden tőlünk telhetőt. Annál is inkább megtesszük, mert mint én is, aki már hatvan éves vagyok — folytatta Bazsai elvtárs —, akarva, akaratlanul kidőlünk a sorból. De a szocializmus ügyét tovább kell vinni, és ez a fiatalokra vár. Az ellenforradalom dúlása idején nehéz dolgunk volt nekünk, kommunistáknak itt az üzemben. De szerencsére, Kádár elvtárs személyében akadt egy olyan vezető, aki mögött felsorakozva a Szovjetunió és mindenütt levő barátaink segítségével levertük az ellenforradalmat. Kormányunk szakított a múlt hibáival, és már eddig is sokat tett a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. Ezt bizonyítja egyebek között az iparban dolgozók általános béremelése is. Vannak még nehézségeink, tudjuk, de bízunk abban, hogy leküzdjük őket. Munkásparaszt forradalmi kormányunk is bízhat abban, hogy az a bizalom, amit az országgyűlés részéről tapasztalt és megköszönt Kádár elvtárs, megvan minden becsületes magyar dolgozó szívében is.. Munkánkkal, karunk erejével, és ha kell, fegyverrel is megvédjük és építjük szocialista hazánkat. Munkásszolidaritás A Szakszervezeti Világszövetség felhívása nyomán a különböző országok szakszervezetei széleskörű gyűjtést indítottak hazánk dogozóinak megsegítésére. Ez év januárjától kezdve több ország szakszervezeti küldöttsége kereste fel hazánkat, így pl. Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország, Románia, Bulgária, Ausztria szakszervezeti dolgozói hatmillió forint értékű élelmet é® ruhaneműt küldték a magyar vasipari dolgozóknak Szakszervezetünk elnöksége javaslatára a nagyobb károkat szenvedett budapesti üzemek, majd fokozatosan a vidéki területi bizottságokhoz tartozó mintegy 290 üzem között osztottuk el a kapott ajándékokat. Az üzemi dolgozókon kívül élelmiszer juttatásban részesültek a régi szakszervezeti tagsággal rendelkező idős nyugdíjasok is. Az üzemek dolgozói meleghangú levelekben köszönték meg a testvéri országok gyors és hasznos segítségadását. Lengyel Szakszervezetek Szövetségének V A R S 1D A Magyar Vasas Szakszervezet úíján gyárunk szervezett dolgozói részére küldött ruhanemű és cipőajándékaikért hálás köszönetünket fejezzük ki. Dolgozóink igen nagy örömmel fogadták az ajándékot és nagyon jó hatást váltott ki, hogy abban az időben, amikor a magyar dolgozók nehézségekkel küzdöttek, a lengyel szaktársak ilyen szeretettel gondoltak reánk. Üdvözlettel: a budapesti Nyersolajszivattyú Gyár szakszervezeti bizottsága nevében: Buzáth Lajos Tisztelt szaktársaim! A csomagot, melyet szakszervezetünk küldött, megkaptam. Igazán jólesett a proletár szolidaritás eme megnyilatkozása. Ezúton köszönöm meg külföldi szaktársaim adományát. Poprádi Pál Cegléd, Batthyány u. 3. ---------------------------------------- Miénk a hármas ikrek... ..— Halló! Itt a Ganz Vagongyár üzemi bizottsága!... — Igen, mienk a hármas ikrek... Az édesapa üzemünkben dolgozik... A telefonbeszélgetés után szakszervezetünk munkásellátási osztálya megérdeklődte, hogy mire lenne szüksége a 9 gyermekes Fekete Imrénének, illetve a három újszülöttnek. Megtudtuk, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt ellátta őket babaholmikkal, de hiányzik a pólyapáma, a pólyapáma-huzat és a nagy családra való tekintettel a mamának is szüksége lenne egyre és másra. Szakszervezetünk ezután összeállította az ajándékcsomagot, amelybe három pólyapáma került huzattal, a mamának különböző fehérneműk, kötött kabát, négy méter lepedővászon, élelmiszerek és a többi hat gyermek számára is néhány darab fehérnemű. Szakszervezetünk ajándékát nőbizottságunk képviselői vitték el Fekete Imrénének és adták át a vasas család nevében. A Ganz Vagongyár üzemi bizottsága azt mondta a telefonba: miénk a hármas ikrek. Mi is ezt mondjuk. Miénk, a nagy vasas családé is a hármas ikrek és az első segítségen túl, a szükséghez mérten és erőnkhöz képest a jövőben is segítséget nyújtunk a Fekete családnak, hogy kilenc gyermekét erőben, egészségben, a szülők és egész hazánk örömére felnevelhessék. A gazdaságosabb energiatermelésért Mi, a Budapesti Erőmű dolgozói munkaversenyt kezdeményezünk. Átérezve az ellenforradalmi események által népgazdaságunkat ért nagyméretű veszteségeket, ezeknek felszámolására, a gazdasági élet megszilárdítására, a villamosenergia-termelés minél gazdaságosabbá tétele érdekében — az alábbi felhívással fordulunk az erőművek dolgozóihoz: a) Az Erőművekre előírt negyedévi fajlagos kalória értéket a II., III., IV. negyedévre vonatkoztatva negyedévenként 50—50 ha/kWa értékkel csökkenteni fogjuk. b) Az előírt szénkeverési aránynál a keverőszén súlyarányát legalább 5 százalékkal fogjuk javítani. A fenti vállalással, illetve annak teljesítésével a II., III., IV. negyedévre körülbelül 20.000 t. alapszén megtakarítást fogunk elérni, ami pénzben kifejezve körülbelül 400.000 forintot jelent. Felhívjuk az ország összes erőműveinek dolgozóit, csatlakozzanak a Budapesti Erőmű dolgozóinak kezdeményezéséhez és az erőművük sajátosságainak megfelelően, önköltségcsökkentésre tegyenek vállalást. Vállalásaink teljesítése növeli az év végi nyereségrészesedésünket, mert így olcsóbban termelünk. Ennek érdekében szakszervezeti hálózatunkon keresztül mrzgósítjuk dolgozóinkat, hogy a célt minél sikeresebben elérhessük. Budapest, 1957. májusában a Budapesti Erőmű dolgozói nevében: Román István Tóth Ferenc Tóth György igazgató párttikár a. b. elnök Nehézségeink ellenére is üdülnek dolgozóink Az ország összes üdülőiben megindult az élet, kezdetét vette az üdülési szezon. — Miért kell erről írni? kérdezheti az olvasó. Hiszen más években is ilyenkor már hangosak voltak az üdülők. Ez igaz, de mégis más, mint a korábbi években. A pusztító ellenforradalom az üdültetés nagyszerű vívmányát is — mint sok más szocialista vívmányt — megsemmisítéssel fenyegette. E szándéka, mint tudjuk, nem sikerült, de gazdasági nehézség maradt nyomában, és ezért sok vívmány fenntartása, továbbfejlesztése súlyos gondot, problémát jelent népi államunknak. Ezek közé tartozik a dolgozók kedvezményes üdültetésének fenntartása is. Államunk évente 120 millió forinttal támogatja e nagyszerű intézményt, melyben évente 180—200 ezer dolgozó leli örömét, piheni ki fáradalmait. Gondolni kellett arra, vajon elbír-e államunk jelenleg is ilyen anyagi megterhelést, vagy helyesebb-e ezt az összeget égetőbb kérdések megoldására fordítani. Sok érv szóltaz utóbbi mellett- A szakszervezetek úgy látták, hogy ha erőfeszítések árán is, de nem mondhatunk le arról, hogy legjobb dolgozóink továbbra is élvezhessék a szocialista társadalom e nemes vívmányát. Igaz, hogy szűkebb keretek között, mint az elmúlt években ió és minimális költségtöbblettel, melynek egy részét a szakszervezetek vállalják —, de ismét megindult az üdülés. A nehézségek ellenére a szakszervezetünk a hévízi, balatonlellei, siófoki, baji doszoboszlói és más saját kezelésben lévő üdülők fejlesztésére félmillió forintot fordít ez évben. Ez a tény is mutatja, hogy kormányunk, és a szakszervezetek, ha kell nagy áldozatokkal is messzemenően szem előtt tartják a dolgozók kívánságait, elismerik nagyszerű helytállásukat. Mindezeknek dolgozóink örülnek, mégis jogosan szemünkre vetik, hogy az üdültetés megszervezésében zökkenők vannak, későn kapják meg az üzemek a beutalójegyeket, s emiatt sok beutaló kihasználtlanul marad, így több dolgozó elesik az üdüléstől. E bírálat jogos, bár az említett pénzügyi nehézségek nagymértékben gátolták eddig a zavartalan szervezést. Mégis úgy gondoljuk, hogy egyes üzemi és területi szakszervezeti szervek kissé felszínesen kezelik az üdültetésre való szervezést, és azzal az indokkal, hogy kevés az idő a dolgozók kiválasztására nagymennyiségű beutalójegyet hagynak kihasználatlanul. A pénzügyi és technikai nehézségek szűnőben vannak. Az élet az üdültetés szervezése terén is kezd régi kerékvágásba lendülni. A dühödt ellenforradalmnak nem sikerült a gyönyörű üdülőkből kiűzni a dolgozó nép egyszerű fiait és az üdülőket a semmirekellő ingyenélők számára visszaszerezni. 1957-ben 20 ezer vasipari felnőtt dolgozó és 3500 gyermek gondtalan, örömteli üdülése is hirdetője lesz társadalmi rendszerünk életerejének. PALOTAI KÁROLY társadalombiztosítási és üdülési osztályvezető 3