Vasas, 1959 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

ki óév mérlege, az új év célkitűzései a vasipar dolgozói előtt Néhány nap telt el csupán, hogy a dolgozó népünk elbúcsúztatta az „ó”évet és köszöntötte az újat. Számos családnál csináltak zárszámadást és elemezték, mennyivel lettek gazdagabbak az év leteltével, mennyit sikerült terveikből megvalósítani. Sok háztartásba új bútor, rádió, televízió, háztartási mosógép és hűtőszekrény került, majd sokan mások a ruházkodás terén mentek előbbre egy lépéssel. Egyszóval, értékelték, hogy munkájuk eredményeképpen miből , mennyit valósítottak meg, és egyben új terveket szőttek a jövőre. Ez történt egy nagy családnál ,a „vasasok családjánál” is. Csergő János kohó- és gépipari miniszter a vasas és kohász szakszervezetek közös központi vezetőségi ülésén számolt be az 1958. évi tervteljesítésről és tájékoztatta a két központi vezetőséget a jövő évi tervekről. A vasipar dolgozóinak jó munkája eredményeként a kohó- és gépipar, az 1958. évi tervét minden vonatkozásban túlteljesítette. Az előirányzatnál, mintegy 100—150 millió forinttal több nyereséget fizet az ipar az államnak. A gépipar teljes termelési tervét 11 milliárd forinttal, a kohászat 2 százalékkal, teljesítette túl 1958-ban. A hengerdék javuló programszerű munkájának következtében 24 ezer tonnával több anyag jutott a feldolgozó iparnak. A munkások napi keresete a gépiparban 2,6 százalékkal haladta túl az 1957. III. negyedévben elért szintet. Technikusaink, mérnökeink jó munkája eredményeként jelentős lépést tett az ipar a gyártmányok fejlesztésében. 1958-ban a szerszámgépipari igazgatóság 212, a járműipari igazgatóság 152, a mezőgépipari igazgatóság 78, az erősáramú igazgatóság 269, a híradástechnikai igazgatóság üzemei pedig 203 új gyártmányt állítottak elő. A szocialista munkaverseny helyes értelmezése nagymértékben hozzájárult az elért eredményekhez. Általános tapasztalatként elmondhatjuk, hogy dolgozóink egyre jobban segítik a párt és kormány célkitűzéseinek megvalósítását, a gazdaságos termelés érdekében. Erre szép példa volt üzemeink takarékossági vállalása. Több százmillió forintra tehető az ipar területén a megtakarítások értéke, az előzetes számítások alapján. Egyedül Csepelen a gyártmányok önköltségének csökkentésében 100 millió forint megtakarítást értek el. Ezek a termelési eredmények szervesen összefüggnek az egyén és a közösség munkájával, érdekével. Az egyéni jó munka jutalma megmutatkozott a családi mérleg készítésénél, a beruházásokban. De megmutatkozik az ipar mérlegében, a nyereségvisszatérítés nagyságában is. Érdemes tehát becsülettel, jó munkát végezni. Miközben az emberek vidáman mentek hazafelé, az „ó”év búcsúztatásáról és köszöntek egymásnak boldog új évet, felharsant az újságárusok hangja is. Közölték a napilapok legújabb szenzációját, mely szerint a párt és a kormány határozata alapján 1959. január 1-től új ipari termelői árak, új építőipari egységárak, új szállítási díjtételek és kereskedelmi haszonkulcsok lépnek életbe. Néhány kiskereskedelmi ár korekciója évi 320 milió forint megtakarítást biztosít a lakosságnak. Ez az év is jól kezdődik, mondogatták sokan egymásnak boldogan. Mit jelent az új termelői ár az ipar szempontjából. Elsősorban azt jelenti, hogy biztonságosabbá tette a tervezést, és a teljesítés mérését azáltal, hogy minimumra lehet csökkenteni az iparban az állami dotációt és ugyanakkor jobban elérhető, hogy a termelői árak jobban tükrözzék a termékek önköltségét. Az új árrendszer, a gazdaságosabb termelést szolgálja. A kohó- és gépipar termékeinél nagymértékűek a termelői árváltozások. Döntő jelentőségű, hogy az új termelői ár sokkal biztosabb támpontot ad arra, hogy mi a gazdaságos, és a nem gazdaságos. Most , miután az az elv, hogy a költség ott térüljön meg, ahol az felmerült, igen fontos: már az első napoktól kezdve az új árakkal vizsgáljuk a gazdaságosságot. Előfordulhat, hogy az eddig gazdaságosan gyártott cikkek kevésbé lesznek gazdaságosak, míg más eddig nem szívesen gyártott cikkek most gazdaságosabbak lesznek. Az új árrendszerben a költségráfordítások aránya erősen eltolódik az anyagköltségek felé. Míg eddig a gépiparban az anyaghányad körülbelül 50 százalékot, a bérhányad körülbelül 25 százalékot tett ki, most az új árrendszer alapján az anyaghányad eléri a 70— 80 százalékot is, a bérhányad pedig 10 százalék alá esik. Ez az árrendszer fokozottabb mértékben ösztönzi üzemeinket, a még nagyobb mértékű anyagtakarékosságra. Ez helyes és egészséges, de ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a most már alacsonyabb bérköltségek felhasználását, mert ez a termelékenység változatlanul megkövetelt növekedésének elhanyagolását jelentené. A gépgyártás 1959. évi terve mintegy 11 százalékkal magasabb az előző évinél. A beruházási terv összege 516 millió forinttal a felújítási terve pedig 190 millióval több, mint 1958- ban. A gépgyártás költségszintjét 2.6 százalékkal, a kohászatét 1.4 százalékkal kell csökkenteni 1958-hoz képest. Ugyanakor a fizikai munkások átlagkeresetnek pedig 1,7 százalékkal kell növekedni. A műszaki fejlesztésre 1959- ben az eddigi tervek szerint 1 milliárd 88 millió 100 ezer forintot költenek. Ennek az összegnek 16 százaléka a híradástechnikára, 18 százaléka az az erősáramú iparágra, 24 százaléka pedig a dieselisítésre jut. A szerszámgépipar termelése az új esztendőben 113 százalékra emelkedik. A tervek összeállításánál nem felejtkeztek meg a közszükségleti cikkek, háztartási kisgépek fejlesztéséről sem. 1959- ben 200 ezer rádió és televíziós készüléket, 26 ezer motorkerékpárt, 24 ezer robogós Moped-et 104 ezer mosógépet, 24 ezer varrógépet, 10 ezer porszívót, 9 ezer parkettkefélőt, 9 ezer hűtőgépet, 145 ezer kerékpárt ad át iparunk a kereskedelemnek az 1958-asnál korszerűbb kivitelben. Nagyok a feladatok, szépek a célkitűzések, érdemes a megvalósításért dolgozni. A tervek teljesítésében, sőt idő előtti teljesítéséhez megvannak a reális alapok. Ha ehhez még számításba vesszük a vasipar dolgozóinak lelkes, alkotó kezdeményezését, biztosak lehetünk abban, hogy az 1959. évi terv célkitűzéseit maradéktalanul, idő előtt teljesítjük, a gazdaságos termelés elvének tiszteletben tartása mellett. Üzemi bizottságainknak a vállalat vezetőivel együtt már most, az év elején ki kell dolgozni és ismertetni a dolgozókkal azokat a feladatokat, amelyek a vállalat előtt állnak az új tervévben. Üzemi tanácsainknak az eddiginél fokozottabb mértékben kell segíteni és ellenőrizni a vállalatvezetés munkáját, a dolgozók mozgósításán keresztül. Meg kell határozni világosan és egyértelműen a termelés, a műszaki fejlesztés, a takarékosság, az önköltségcsökkentés terén ,az egyes termelőegységek feladatait. Tovább kell szélesíteni a szocialista munkaverseny formáit, a mennyiségi teljesítés mellett, a minőség, a takarékosság célkitűzéseinek meghatározásával. Fokozottabb mértékben fel kell venni a harcot a munkafegyelem, a technológiai fegyelem megsértőivel, a pazarlókkal szemben. Tovább kell szélesíteni az üzemi demokráciát. Az eddiginél jobban támaszkodva a dolgozók véleményére, javaslataira, a közös célkitűzések megvalósításáért. Kovács István Munkásnők a magyarországi árleszállításról, a franciaországi áremelésről, a szovjet űrrakétáról Az új év első napjaiban beszélgettünk az Akkumulátorgyár 4 nődolgozójával. A Pertix I. és II-es mozgóasztalnál nyugodt folyamatossággal haladtak az alkatrészek. A nők végezték munkájukat és közben beszélgettek. Bagyinszki Lajosné szakszervezeti bizalmi mondta: — Igen, nagyon jó, hogy az árleszállítás azoknál a cikkeknél a legnagyobb mértékű, melyeket a dolgozók leginkább vásárolnak. Minket, munkásnőket különösen kedvezően érint a zsír, a liszt, a cipő és ruhafélék árának csökkentése. De egyes egészségügyi cikkek árát nem kellett volna emelni — jegyezte meg. Kiss Mihályné és Galambos Éva élénken helyeselt. Majd egy fiatal lány, Manger Teréz szólalt meg. Csendesen, de igen határozottan mondta: „Sajnáljuk a francia dolgozókat, hogy ott az új év áremelést, tehát a munkáscsaládok számára több gondot hoz." Ezután a Szovjetunió által felröpített rakétára terelődött a szó. Nagy dolog, nagyon nagy dolog — mondták a munkásnők. — Sokat hallottunk, olvastunk komolyan és viccesen a holdról, az égitestekről. Úgy gondoljuk, most már hamarosan kiderül, van-e élet a holdon vagy más égitesteken és ha van, milyen. Igen, ez is érdekli a mi munkásnőinket. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A Magyar Vas- és Fémipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének lapja 67. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÁRA 50 FILLÉR 1959. JANUÁR HÓ Együttes ülést tartott a vasas- és a kohászszakszervezet központi vezetősége December 29-én — 1958-ban másodszor — ült öszsze a Vasas és Kohászati Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége, hogy közösen értékelje az iparág eredményeit, hibáit és a további feladatokat megszabja. A két központi vezetőség meghallgatta Csergő János, kohó- és gépipari miniszter beszámolóját, majd értékelte azt. Csergő elvtárs elmondotta, hogy az esztendő során számos jó eredmény tapasztalható a kohó- és gépiparban. Az üzemeknek nyújtott fokozott gazdasági önállóság jónak bizonyult, ennek kihatása a termelés emelkedésében is mérhető. Közölte a miniszter, hogy az iparág egymilliárd forinttal teljesítette túl a tervét. Örömmel vette tudomásul minkét központi vezetőség, hogy a programszerűségben jelentős haladást értünk el, s ennek kapcsán a feldolgozó ipar anyagellátása jelentősen javult. Az iparágban igen kis mértékben volt tapasztalható anyaghiány. Az anyagfelhasználás gazdaságosabb volt az 1958-as évben, mint az előző évek bármelyikében. Az évi beruházást tervszerűen hajtottuk végre, különös gondot fordítva az ipar strukturális átalakításának megvalósítására. Néhány számadatot közlünk a miniszter beszámolójából. A beruházásból szociális és kulturális költségekre 52,6 milliót fordítottunk. Étkezési hozzájárulásra ugyanannyit fizetett az állam, mint amennyit a dolgozók fizetnek az üzemi étkezésért. Gyermekintézményeink fenntartására több mint 27 milliót fordítottunk és munkásszállásaink fenntartása közel 13 millió forintba került. Az átlagbér-ellenőrzés jónak bizonyult —, mondotta Csergő elvtárs. — Bár mint hibát, meg kell említeni, hogy az év első felében indokolatlanul magas tartalékot képeztek egyes üzemek. A gazdasági szervek és a szakszervezetek közötti kapcsolat javulása minden szinten érezhető és régóta kívánt jelenség. Feladata mind a miniszteriális, mind a szakszervezeti szerveknek e kapcsolat további javulását elősegíteni. Ebben az évben jelentős fejlődést értünk el a gyártmányfejlesztésben. Ha megvizsgáljuk a szerszámgépgyártás, a járműipar, a híradástechnika és a mezőgazdasági iparigazgatóságok eredményeit, megállapíthatjuk, hogy közel 900 új gyártmányt hoztak forgalomba az 1958-as esztendőben. Hasonlítási alapként meg kell említeni, hogy ugyanezen a területen 1955-ben a 400-at sem érte el az új gyártmányok száma. Ennek ellenére gyártmányfejlesztésünk nem elég gyors. A prototípusainkat gyorsabban és lelkiismeretesebben kell elkészíteni, hogy a sorozatgyártás zökkenőmentesen menjen. Kitért a miniszter arra, hogy gépgyártásunkon belül a mezőgazdasági gépek gyártásában lemaradtunk. Mérlegelte ennek fontosságát. Kérte a szakszervezeteket és az iparvezetőket, a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztésével járuljanak hozzá, hogy a magyar parasztság is a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útjára lépjen. Bár gyártmányfejlesztéseink eredményei szépek, mégis meg kell mondanunk, hogy a műszaki fejlesztés terén többet kellett volna tenni — mondotta a kohó- és gépipari miniszter —, annál inkább, mert gépgyártásunk termelésének jelentős hányada külföldre megy és a világpiacon levő hatalmas versenyben, ha meg akarjuk tartani jelenlegi kereskedelmi összeköttetéseinket, sőt, fejleszteni azt, a műszaki fejlesztést előtérbe kell helyezni. Feladataink között mint egyik legfontosabbat említette a miniszter a vegyipari gépgyártás felfuttatásának szükségességét, mely gyógyszer- és vegyiparunk további fejlődését segíti elő és így nagy exportlehetőségeink nyílnak. Csökkentenünk kell az irányítási bürokráciát. Ennek érdekében az iparátszervezéshez folyamodtunk. Több gondot kell fordítani a gyártás és gyártmánytechnológia fejlesztésére. Nagyobb megfontoltságot kell tanúsítani a beruházások és a felújítások legkülönbözőbb területein, de a fejlesztés mellett nem szabad elfeledkeznünk a takarékosságról, mely egyik fontos feladatunk. A tudományos és műszaki intézetek ne végezzenek párhuzamos, és főleg már megoldott problémákkal kapcsolatos kisérleteket. Jelentősen kell javita(Folytatás a 2. oldalon.) Üzemekben és a „világűrben“ az újév első napjaiban BESZÉLGETÉSEK VASASOKKAL Az 1959. évi terveink biztatóak — mondta Pollák Miklós elvtárs, a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárának igazgatója, majd így folytatta: — Egy évvel ezelőtt távolról sem voltak ilyen reményeink, akkor mindenki elkeseredett volt az üzemben, mert az 1957-es év tervét 97 százalékra tudtuk teljesíteni. Ennek ellenére az 1958-as évi tervünket megemelte a minisztérium. Bizony, a dolgozók nagy része, de a minisztérium sem jósolt eredményes esztendőt üzemünknek. Most, hogy visszatekintünk az 1958-as évre, megállapíthatjuk, hogy nem volt indokolt ez az elkeseredés, hiszen a felemelt tervünket 6 millióval túlteljesítettük, szépen alakult az önköltségünk, és egyéb termelési mutatószámaink is kedvezőek lettek. Ezért elsősorban üzemünk nagyszerű munkásgárdáját illeti dicséret. Olyan jelszó vált itt uralkodóvá, hogy aki nem dolgozik, menjen el az üzemből. Jó pár embertől meg kellett válnunk, mert nem teljesítette a rábízott feladatot. Az eredmény az lett, hogy a jelenlegi értékeléseink alapján legalább 15 napi nyereségrészesedésre számíthatunk. Megoldottuk az ütemes termelést és a minőséggel sem állunk rosszul. Az 1959-es évet azzal kezdtük, hogy két korszerű raktárépületet adtunk át dolgozóinknak. Ezzel és az új bizonylati rendszerrel megoldjuk az anyagnormák betartását— mely feltétlenül az önköltségcsökkentéshez vezet. Ez évben egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük profilunk rendezését, valamint — s talán ezt kellett volna először mondanom — üzemünk átszervezését. Mert a jelenlegit egy korszerű, tiszta, egészséges üzemmé kell átalakítanunk 1959-ben. Ennek során a bakelitműhely tágas, szellős helyiséget kap. A gépműhelyt átszervezzük, az öntödét megszüntetjük, helyette modern, világos szerszámműhelyt akarunk létesíteni. Ez évben exportra 50 százalékkal többet termelünk, mint az előző évben, és létszámunkat 5,6 százalékkal emeljük. Üzemünk minden dolgozója bizakodva tekint az 1959-es esztendőre. Gyártmányaink mind a belföldi piacon, mind a külföldin keresett cikként szerepelnek. Ez évben a feszültséglevezető gyártása erősen fejlődik üzemünkben, ezzel elsősorban a hazai elektromos hálózat védelme nyer biztosítást, de külföldről is nagy érdeklődést tapasztaltunk e jelentős magyar szabadalom iránt. Ígéretet kaptunk, hogy ebben az évben 35 gépet szállít üzemünknek a Szovjetunió, közte korszerű bakelitpréseket és különféle forgácsológépeket. Reméljük, hogy időben megkapjuk. Úgy látjuk, minden előfeltételünk megvan arra, hogy üzemünk a kiváló üzemek sorába lépjen. — Melyek az egyéni tervei — kérdeztük. — Erre nehéz válaszolni — mondta Pollák elvtárs — 9 éve egyfolytában tanultam, nyelvtudásom és műszaki ismereteim bővítéséért. Most egy kicsit nyugodt, békés életre vágyom, főleg a békére, s erre biztosíték a Szovjetunió békepolitikája mellett fejlett technikája is. A holdrakéta a béke fenntartása szempontjából beláthatatlan érték az emberiség számára — fejezi be nyilatkozatát Pollák elvtárs. Rendületlenül hiszek a békében Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában két szakmunkással beszélgettünk. Tóth Béla műszerész, a gyár kiváló dolgozója, 5 éve dolgozik a vállalatnál. Itt ismerkedett meg feleségével is, aki szintén kiváló dolgozó. Mint mondják, ez kötelezi őket, hogy az új év folyamán is kiváló munkát végezzenek, eleget tegyenek a feltételeknek. Minden igyekezetük a kiváló minőségű műszerek elkészítésére irányul. Az űrrakéta sikeres felbocsátásáról Tóth Béla a következőket mondotta: „Már várható volt, hogy a három szovjet szputnyik sikeres fellövése után, nagy meglepetés születik a szovjet raké- ttatechnikában, s ez be is követ-kezett. Nagy öröm számomra, hogy az amerikaiak minden erőfeszítése és sorozatos kísér I leteik ellenére, mégis a Szovjetunió lőtte fel elsőnek az űrrakétát. Ez a Szovjetunió nagy technikai fölényét és a szocialista társadalom hatalmas erejét bizonyítja." Fenyvesi József szerszámkészítő nyolc éve az ÉMG dolgozója. Mint vezető bizalmi, sokat foglalkozik a fiatalokkal, neveli a fiatal bizalmiakat és a szakmunkásokat. Az új évben is ezt tartja fő feladatának. Az űrrakétáról a következőképpen vélekedik: „A kapitalisták új háborúba vetett bizalma erősen megingott az űrrakéta sikeres felbocsátása után. A Szovjetunió és a szocialista tábor a technika új vívmányait kizárólag csak az emberiség javára használja fel. Ezért rendületlenül hiszek a béke további megszilárdulásában "