Vasas, 1959 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

1959. JANUÁR HÓ MEGBECSÜLJÜK ÖREGJEINKET AZ ÚJ NYUGDÍJTÖRVÉNYRŐL Pártunk a múlt évben megvizsgálta a dolgozók élet- és munkakörülményeit, s az elért eredményeket gondosan mérlegelve és a lehetőségeket figyelembe véve, határozatban mondta ki nyugdíjrendszerünk megjavítását. Mint köztudomású, az Elnöki Tanács 1959. január 1-i hatálylyal törvényerejű rendeletet hozott a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjának rendezésére. A rendezés alapelve a régi és az új rendszerű nyugdíjak közötti igazságtalananul nagy különbség csökkentése, a munkában eltöltött évek számának fokozottabb figyelembevétele és a várományi idő felemelése. Dolgozó népünk nagy megnyugvással és lelkesedéssel fogadta pártunk és kormányunk újabb messzemenő gondoskodását. Államunk eddig is hatalmas összeget fordított a dolgozók nyugdíjára. Több mint 620 ezer nyugdíjas járadékának fedezésére államunk évente 2,5 milliárd forintot fizetett ki. Az újabb rendezés 630 millió többletköltséghozzájárulást jelent, s ezzel évente több mint 3 milliárd forintot fordítunk nyugdíjra. AZ EDDIG ÉRVÉNYBEN VOLT NYUGDÍJTÖRVÉNYÜNKKEL SEM KELLETT SZÉGYENKEZNÜNK. Hiszen a korhatár, amelyet férfiaknál 60, nőknél 55 éves korban állapítottak meg, vagy az, hogy a törzsnyugdíj 10 évi szolgálati idő után az átlagkereset 50 százaléka, melyhez 1945-401 évenként 1 százalék nyugdíj kiegészítés járt — olyan vívmány volt, mellyel a legfejletteb kapitalista országok sem dicsekedhetnek. Mégis e törvény több olyan kérdést nem tudott megoldani, amely ugyan jogos kívánsága volt dolgozóinknak, korábbi megvalósítását azonban az ellenforradalom okozta károk is késleltették. Most csak , néhány olyan változásról kívánunk szólni, amely legtöbbet vitatott problémája volt a dolgozóknak. Ezek közül a legalapvetőbb követelés volt az alacsony nyugdíjak felemelése. Ismeretes, hogy igen nagy különbség volt az 1954-es törvény alapján 50 százalékos törzsnyugdíjban részesülők között. Ezért igazságos, hogy január 1-től minden régi alapon nyugdíjazott, öregségi és rokkantsági nyugdíjast egyaránt, amennyiben ellátása nem éri el a 800,5 Ft-ot, özvegyeknél a 400 forintot, 25 százalékos emelésben kell részesíteni. Az emeléssel együtt a nyugdíj nem lehet 500, illetve özvegyeknél 250 forintnál kevesebb. Igen MESSZEMENŐEN GONDOSKODIK A TÖRVÉNY AZ ÖZVEGYEK ÉS ÁRVÁK ELLÁTÁSÁNAK MEGJAVÍTÁSÁRÓL IS. Az új rendelkezés szerint, ha az özvegy saját jogán és férje után is jogosult ellátásra, az eddigi 500 forint helyett 700 forintig, részesülhet összevont ellátásban. Jelentősen emelkedik az árvaellátás összege is. A félárvák ellátásának alsó határa 100 Ft helyett 175 Ft-ra, a teljes árváké 150-ről 250 Ft-ra emelkedik. A kisnyugdíjasok számára nagy segítséget jelent a házastársi pótlék jelenlegi megállapítása. Az eddigi IS Ft helyett 100 Ft házastársi pótlékot kaphatnak mindazok, akiknek nyugdíja a házastársi pótlékkal együtt nem haladja meg az emeléssel a 850 Ft-ot. Ezek a rendelkezések érvényesek a törvény életbelépése előtt megjelent nyugdíjakra és járadékokra is. Nagy örömet és megelégedettséget okozott dolgozóink között, hogy 1959. január 1- től kezdve nyugdíjpótlék jár minden 1929-től munkában töltött év után, ha öt évnél hosszabb megszakítás a munkaviszonyban nem volt. Ez azt jelenti, hogy ha valaki 1929-től 1959-ig igazoltan munkaviszonyban állt és nyugdíjazását kéri, úgy a munkában töltött 30 év után a törzsnyugdíjhoz keresetének még 15 százalékát, tehát összesen 65 százalékát kapja nyugdíjként. AZ ÚJ TÖRVÉNY NAGY MEGBECSÜLÉSBEN RÉSZESÍTI A HARCOS MUNKÁSMOZGALMI MÚLTAT. A SZOT javaslatára a Minisztertanács úgy döntött, hogy a felszabadulás előtti kellően igazolt folyamatos szakszervezeti tagság, illetve a munkásmozgalomban való részvétel egyenértékű a munkaviszony igazolásával. A szervezett dolgozókat örömmel és büszkeséggel tölti el ez az elismerés. Fenti rendelkezés csak azokra vonatkozik, akik 1959. január 1-e után kérik nyugdíjazásukat. Lehetséges azonban, hogy az 1955—1958-ban megállapított és 800 forintnál kisebb nyugdíjakat is az utólag igazolt éveknek megfelelő pótlékkal megemeljék. Az új törvény intézkedéseket tartalmaz a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő kérdésében is. Köztudomású, hogy az országok többségében 25—30 évi szolgálati idő kell ahhoz, hogy valaki nyugdíjra legyen jogosult. Nálunk 10 éves szolgálati idő adott jogot ahhoz, hogy a kereset 50 százalékát törzsnyugdíjként, kiegészítve 5 százalék pótlékkal kaphassa egy dolgozó. E rövid szolgálati időt az indokolta, hogy sok egyénnek csak a felszabadulás teremtett lehetőséget, hogy munkát vállaljon. A felszabadulás óta eltelt 14 esztendő ma már tehát nem indokolja ilyen rövid szolgálati idő érvényben tartását. Ezért helyes az az új rendelkezés, mely szerint 1959. január 1-től 14 ÉVI SZOLGÁLATI IDŐ KELL AHHOZ, HOGY VALAKI TELJES NYUGDÍJAT ÉLVEZHESSEN. A továbbiakban ez az idő évenként egy-egy évvel emelkedik, míg 1970-ben eléri a 25 évet. Tehát 1959-ben 14 év, 1960-ban 15 év stb. kell a teljes 50 százalékos törzsnyugdíj eléréséhez. A törvény azonban továbbra is lehetőséget biztosít, hogy azok, akik csak a felszabadulás utáni években kezdtek dolgozni, s nem rendelkeznek a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, legalább 10 évi munkaviszony alapján résznyugdíjat kaphassanak. A résznyugdíj a teljes 50 százalékos törzsnyugdíjnak annyiszor 2 százalékkal történő csökkentése, ahány évvel kevesebb van a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időnél. Ha tehát valaki 1959. január 1-én eléri a nyugdíjkorhatárt, de csak 12 évi munkaviszonnyal rendelkezik, akkor a szükséges 14 évből hiányzó két évnek megfelelően 4 százalékkal csökkentett, vagyis 46 százalékos törzsnyugdíjat, és a 12 év után évenként a törzsnyugdíj egyegy százalékát kapja pótlékul. Ez a rendezés igazságos megkülönböztetést teremt a hoszszabb munkaviszonnyal rendelkezők javára. Ugyancsak ez a rendezés vonatkozik a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő tekintetében is. Igen előnyös rendelkezést tartalmaz a törvény különösen az alacsonyabb kategóriába tartozó nyugdíjasok számára, amikor lehetővé teszi, hogy A JÖVŐBEN HAVI 500 FORINTOS KERESETIG LEHET FOLYÓSÍTANI A NYUGDÍJAT. Ha ezt túllépik, abban a hónapban szüneteltetni kell a nyugdíjat. Eddig 48 órát dolgozhattak volna havonta a nyugdíjasok, anélkül, hogy nyugdíjuk korlátozás alá esett volna. A dolgozók véleményét veszi figyelembe az új rendelkezés, melynek alapján fokozatosan át lehet térni a nyugdíj megállapításnál a több évi kereseti átlag figyelembevételére. Ennek alapján 1959-ben a nyugdíjazást megelőző 2 év, 1960-ban 3 év, 1961-ben 4 év és 1962-től 5 év átlagkereset szolgál a nyugdíjmegállapítás alapjául. A rendelkezések továbbra is érvényben hagyják a szakmunkás átlagbér alkalmazásának lehetőségét. A nyugdíjtörvény e főbb változásai körülbelül 440 ezer nyugdíjasnak biztosítanak magasabb ellátást. E rendezés azonban nemcsak a nyugdíjasok, hanem a ma még dolgozók ügye is. Könnyítés azoknak a családoknak is, akik eddig segítették nyugdíjas hozzátartozóiukat. Éppen ezért osztatlan örömet és megelégedést kelt dolgozó népünkben, mert ma már minden jószándékú em- ber előtt világos, hogy párt utunk és kormányunk politi- kája biztosíték a magasabb életszínvonal elérésére, amely az összes dolgozó rétegeket érinti. } Palotai Károly VASAS SZERSZÁMGÉP A A napokban műanyagzsákokba csomagolt csepeli szerszámgépeket indítanak útba a lipcsei nemzetközi kiállításra. Újfajta csomagolási mód ez, amelyet a csepeli Szerszámgépgyárban a technológiai kutatócsoport kísérletezett ki Húsz Róbert mérnök vezetésével. Az új eljárás nagy sikert aratott a szakemberek körében. Eddig az exportgépeket fegyverzsírral kenték, kátránypapírral és olajos papírral csomagolták, s azután burkolták körül deszkával. Ennél is nagyobb baj volt azonban, hogy a vastagon bezsírozott gép nem keltett jó benyomást a vásárlókban. A kísérlet tehát azt a célt is szolgálta, hogy külsőre szebbek, exportképesebbek legyenek szerszámgépeink. A kutatócsoport a Fémárú- és Szerszámgépgyártól szerzett polietilén fóliát, s ezzel burkolta be a kiválasztott szerszámgépeket. A fémes felületeket előzőleg vékonyan bekenték olajjal. A gépet burkoló műanyagzsákból a levegő kétharmad részét kiszivattyúzták, a megmaradt levegő nedvességtartalmát szilikagéllel kötötték le. Ezután rakták a gépre a deszkaburkolatot. Az új módszerrel csomagolt gép 8 hétig állt a gyárudvaron, kitéve az időjárás viszontagságainak. A szabadban való tárolás után bizottság előtt bontották fel az újfajta csomagolású gépet. A bizottság megállapította, hogy a sértetlen fólia jól megvédte a gépet korróziótól. Az új csomagolási módszert , amely gépenként 47 forinttal teszi olcsóbbá a csomagolást, a Csomagolástechnikai Gazdasági Iroda a kísérlet alapján jóváhagyta, s engedélyezte az új módszer használatát. Ezért szállíthatják műanyagzsákban a szerszámgépeket már a lipcsei nemzetközi kiállításra is. Régen így csomagolták a szerszámgépeket: a vastagon bezsírozott fémes felületeket még papírral is beburkolták. íme a gép a fóliazsákban: ez az új csomagolási mód. A vékonyan olajozott fémes felületek rozsdamentesek. A nmanyagzsák megvédte a gépet a korróziótól VÁLASZ AZ ÍRÓSZERGYÁR NÉVTELEN LEVÉLÍRÓJÁNAK Nemrégiben névtelen levél érkezett szakszervezetünk elnökségéhez, melyben a levélíró különböző vádakkal illetett írószergyári szakszervezeti aktivistákat, erkölcsi és becsület- bevágó kifogásokat emelt ellenük. Elnökségünk a levél név-, jelen volta ellenére vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat megálla- ipította ,hogy a névtelen levélíró személyes ellentétektől indít 3tatva írta meg nem éppen korrekt levelét. Mindennek ellenére beszélgettünk a levélben megnevezett személyekkel, továbbá szakszervezeti aktivistákkal, akik nem osztoznak a levél író- jának nézeteivel. Kiderült tehát, hogy a levélben szereplő valamennyi állítás merő rágalom. Szakszervezetünk szívesen veszi, ha a dolgozók levélben , vagy szóban köztik tapasztalataikat, véleményeiket a szakszervezeti munkáról, vagy az azt végző aktivistákról. Minden eset-ben feltételezzük ,hogy a dolgozók bírálata építő szándékkal a munka megjavításáért történik. Ezért vizsgáltuk meg a névtelen levelet is, noha a levélírásnak e névtelen formájával nem ért-! hetünk egyet, hiszen a levelek írójának nevét egyébként is! ! bizalmasan kezeljük. Ezt megkívánja a levél írójának személyi, biztonságérzete is. Ha azonban a levél rágalmakat tartalmaz, akkor megfelelő módon járhatunk el a rágalmazóval szemben. És úgy gondoljuk, hogy ezért a felelősséget a levélírónak vállal ;nia is kell. A népgazdaság és a dolgozók érdeke egyaránt megkí- ! vánja, hogy az üzemekben, munkahelyeken az emberek barát-ságban és egyetértésben éljenek egymással. Az intrika és a : különböző rágalmazások ezt a légkört elmérgesítik, s mindez! ! csak a rosszindulatuaknak kedvez. Ezért ismételten kijelent- t jük: továbbra is kérjük a dolgozókat forduljanak szakszerve- zetünk elnökségéhez építőszándékú, a tényleges hibákat fel- táró észrevételeikkel, de ugyanakkor hangsúlyozzuk: határozzottan elítéljük azokat a névtelen levélírókat, akik rágalma-, írásaikkal megbontják az üzem dolgozóinak egységét, és becsű 3 I letes embereket állítanak szembe egymással. J 3 3 Művezetők az újítási mozgalomban Ismeretes, de lehet, hogy már többé-kevésbé feledésbe merült a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1023/ 1951. (VII. 15.) számú határozata a művezetők kötelességeiről és jogairól. A határozat többek között a kötelességek felsorolásánál kimondja: „A művezető köteles támogatni az újítók, az ésszerűsítők mozgalmát. Ismertesse a dolgozókkal a műhely előtt álló legfontosabb feladatokat, s ilyen módon szabjon helyes irányt az újítómozgalomnak. A műhely termelésével kapcsolatos újítási javaslatokat az újítási bizottság, a művezető véleményének meghallgatása után bírálja el. Az elfogadott újítások bevezetését, a művezető rendszeresen ellenőrizze.” Eddig a határozat. A termelési osztály mellett működő Központi Újítási Bizottság munkatervében célul tűzte ki, hogy a vasipar területén mintegy 16 üzemben megvizsgálja: az MT-határozat alapján a művezetők milyen mértékben foglalkoznak az újítókkal, az újítási javaslatok bevezetésével és mit tesznek az újítások alkalmazásáért. Nem ismerik a határozatokat A művezetők közül sokan a Minisztertanács határozatára sem emlékeznek, az új újítási rendeletről is csak az üzemi bizottságok által kezdeményezett ismertető előadásokon hallottak, így nem ismerik a határozat adta lehetőségeiket és nem részesülnek minden esetben az őket megillető díjazásban. A vizsgált üzemekben a művezetők általában foglalkoznak az újításokkal, egyrészt konkrét segítséget adnak, egy-egy újítónak javaslata elkészítéséhez, rajzolásához, kivitelezéséhez, másrészt véleményezik a javaslatokat. A Lampart Műveknél Kántor és Orbán, a Magyar Felvonóban Kiss, Bartl művezetők adnak konkrét segítséget, de saját maguk is újítók. A Villamos Kismotorgyárban 11 művezető közül 70 újítóvan, aki rendswben részlt vesz újításával is az újítási mozgalomban. A rendelet ismeretének hiá-nyából fakad, véleményünk szerint, az, hogy a vizsgált vállalatoknál a segítségnyújtás nem terjedt odáig, hogy a művezetőket közreműködőként ismerjék el. Ez a tartózkodás a művezetők részéről „szándékosnak” mondható. El akarták kerülni, hogy a „munkaköri kötelesség” kifejezésével illessék tevékenységüket. Az eddigi ténykedésük inkább a szakmai szeretetre vezethető viszsza, és nem a közreműködésért járó díj megszerzésére. A művezetők többet tehetnek az újítási mozgalomért Sokkal rosszabb a helyzet az új technológiák, munkamódszerek, újítások terjesztésénél. Ma még gyakori jelenség, hogy az általánosítható újítást nem alkalmazzák széles körben, és azzal csak az újító dolgozik. Baj van sok helyen a bizonylati fegyelemmel is. Nem sok gondot fordítanak arra, hogy az újítások bevezetése után azok használatbavételét átvezessék a technológiai utasításokon. Előfordul az is, hogy a bevált újítást elfogadják, alkalmazzák, s a munka befejeztével a szerszám a raktárba kerül és feledésbe megy. A legközelebbi munka végzésénél újra a régi módszerrel dolgoznak, pedig sokszor több ezer ----------- forintba került az újítás megvalósítása. Művezetők az új technológiák megvalósításáért Az újítási mozgalom eredményesebbé tétele s az élenjáró technológiák alkalmazása közös ügy. Nem kismértékben függ a vállalat gazdaságos termelésének alakulása, és ezzel együtt a nyereségrészesedés növelése az újítók tevékenységétől, a dolgozók aktivitásától. Művezetőinknek fokozottabb segítséget kell nyújtani a magyar munkás-paraszt kormány 38/1957. (VI. 23.) sz. rendeletének megismeréséhez. Különösen a művezetőket legjobban érintő fejezetek tanulmányozásához, melyek az elbírálással, a bevezetéssel, a közreműködők díjazásával foglalkoznak. Az eddiginél sokkal jobban kell támaszkodni művezetőink szakmai tudására, tapasztalatára, ennek érdekében szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a művezetők és az újítók között, továbbá az e téren jó munkát kifejtő művezetőket az erkölcsi elismerésen túl anyagi megbecsülésben is kell részesíteni. Ha segítjük művezetőinket, ők is többet tesznek az újítási mozgalomért, mert többet tudnak tenni, mint eddig tettek, ÉL NEM MEGROVÁS Az Elektronikus Mérőműszerek Gyárának üzemi bizottsága a múlt év szeptemberében határozatot hozott a helyi szakszervezeti aktívák továbbképzésére, politikai oktatására. A határozat szerint önkéntesjelentkezés alapján, központi segítséggel még az ősz folyamán kellett volna kezdeni az oktatást. El is kezdték... Közel százan jelentkeztek önként, amely azt igazolta, hogy többsége tovább akarja gyarapítani ismereteit. Érzik, hogy a dolgozók kérdéseire csak megfelelő tájékozottság mellett tudnak választ adni és a felmerülő mindennapos problémáikhoz segítséget nyújtani. Az ÉMG üzemi bizottsága elkészítette a részletes oktatási tervet és jóváhagyásra benyújtotta szakszervezetünkhöz, de... Huzavona alakult ki a tervezetjóváhagyása körül. Az indok: kidolgozás alatt áll az egységes oktatási rendszer. Várják meg. De... Újra de, az ÉMG szakszervezeti aktíváinak egy 15-’főből álló csoportja — Nagy elvtárs ÜB-elnök vezetésével — megmakacsolta magát, hogy ők azért is képezik magukat. Azóta is havonta egyszer a rendelkezésükre álló anyag alapján önkéntesen ,szemináriumszerűen foglalkoznak a szakszervezeti munka elvi és gyakorlati kérdéseivel. Vajon kit illetne megrovás?