Vasas, 1962 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
1962. JANUÁR Alig egy hónapja, a Moszkvában megtartott V. szakszervezeti világkongresszuson Pólyák János, a vasasszakszervezet főtitkára — mint a magyar szakszervezeti delegáció tagja — szintén részt vett. Szerkesztőségünk munkatársa felkereste Pólyák János elvtársat, aki kérdéseinkre a következőképpen számolt be élményeiről: Mi volt ennek a legnagyobb élménye a világkongresszuson? Moszkvában a világkongresszust abban az épületben tartották, amelyben előtte nem is olyan régen az SZKP XXII. kongresszusa tanácskozott. Ennek a szupermodern, kényelmes épületnek nagytermében az a Lenin kép függött, mely a pártkongresszus ideje alatt is. — Minden eltöltött napot ünnepnapnak éreztem. Nagy hatást gyakorolt rám a tanácskozó termet megtöltő nagyszámú küldöttség. A 12 napos tanácskozáson 97 ország 950 küldötte és többszáz megfigyelő vett részt. Közismert, hogy az SZDSZ-hez 107 millió szervezett dolgozó tartozik, mégis, a kongresszus 143 millió szervezett dolgozót képviselt. Ez volt talán az első alkalom, hogy ilyen nagy számban vettek részt a legkülönbözőbb szövetséghez tartozó szakszervezetek küldöttei. Az SZVSZ tagszervezetein kívül eljöttek a teljesen független vagy az úgynevezett szabad szakszervezetekhez tartozók, valamint az összafrikai Szakszervezeti Szövetséghez tartozók vezetői is. Nem felejthetem azt az élményt, melyet N. SZ. Hruscsov látogatása és felszólalása jelentett a tanácskozáson. Beszédét az afrikai, latinamerikai és ázsiai országok küldöttei éppoly fergeteges tapssal fogadták és éljenezték, mint a baráti szocialista országok delegációi. Ezt követően egy fogadáson, melyet az SZDSZ adott, a szovjet kormány és a kommunista párt felső vezetői Hruscsov vezetésével ismét eljöttek. Egy népviseletbe öltözött afrikai küldött, nagyfokú tisztelete jeléül Hruscsovot átölelte, majd letérdelt előtte, ezzel kívánta kifejezni háláját, melyet a gyarmati elnyomás ellen vívnak a felszabadult országok. A jelenlevőket meghatotta, tetszésüket megnyerte, hogy Hruscsov, miután szintén átölelte a vendéget, a különleges tiszteletadást ugyancsak letérdeléssel viszonozta. Hruscsov itt is tartott néhány perces beszédet, melynek hatása ismét magával ragadta a jelenlevőket. Ez a fogadás szintén a tanácskozó terem épületében volt, az emeleten, ahol még igen sok, különböző rendeltetésű fogadótermet láttunk. Mely küldöttek felszólalásai voltak a legérdekesebbek, milyen változások tapasztalhatók a szakszervezeti világmozgalomban? — Afrika és Dél-Amerika szerepe mind nagyobb lesz. Napjainkban a forradalmi tömegek nagy része ott él elsősorban. Tőlük nem volt egyetlen küldött, aki a nagy monopóliumok elleni küzdelem és a békeharc szükségességéről ne beszélt volna. Kuba szerepét mi innen nehezen tudjuk érzékelni. Ám egyik brazil küldött felszólalásából idézett mondat jobban megvilágítja ezt a kérdést. A forradalom gondolatára — Több, mint tíz éve dolgozom a hajógyárban, s ésszerűtlennek tartom a két műszak bevezetését — mondja egy brigádvezető. — Miért nem látjuk értelmét? A váltott műszaknak csak ott van létjogosultsága, ahol valóban két műszakban, tehát két egymást felváltó műszakban termelnek. Nálunk viszont most, ha délelőtt dolgozunk, délután üres a műhely; ha délután jövünk be, délelőtt állnak a gépek, így igazán felesleges felkavarni a régi, megszokott munkarendet. — Valóban felesleges volt a két műszak bevezetése? — fordultunk a kérdéssel Monáth Lajoshoz, az Óbudai Hajógyár főenergetikusához — A délutáni műszak bevezetését több tényező indokolja — mondja. Először is: központi öltözőnket építésekor 800 személy részére tervezték, s jelenleg délelőtt 1500-an mosakodnak és öltözködnek benne. A fürdés kezdetén 15 ezer liter forró víz áll rendelkezésre. Egy dolgozó átlag 50 liter melegvizet használ el, az itt mosakodó 1500 embernek tehát 75 ezer liter fürdővízre lenne szüksége. Egy idő óta azzal próbáltunk enyhíteni a nehézségeken, hogy a forróvizet 120 fokra túlhevítettük, s így több, mint 10 ezer literrel megtoldhattuk a rendelkezésre álló mennyiséget. Ez azonban néha balesetet is okozott; megtörtént, hogy a keverőszerkezet valamilyen hiba miatt egy pillanatra leállt, túl forró víz zúdult a mosakodók nyakába. Ugyanilyen a helyzet gyárunk többi nagyobb öltözőjében is. Üzemünk termelése 1959- hez képest 44 százalékkal növekedett, energetikai berendezéseink viszont semmit sem fejlődtek. Gyárunk fő áramcsatlakozása jelenleg másodpercenként 1370 kilowattnyi fogyasztást tesz lehetővé. Ha ezt a számot akár csak egy másodpercre is túllépjük, az automata azonnal lekapcsolja az egész gyárat. Fizikai dolgozóink átlag 90 százaléka szeptemberig a délelőtti műszakban dolgozott. A fizikai dolgozó átlagos „áramfogyasztása” a téli hónapokban délelőtt összesen tehát 2000 kilowatt lenne, a meglevő 1370- nel szemben. Ilyen meggondolás alapján született meg az a rendelkezés, amely szerint a gyárban második műszakot kell szervezni, hiszen télen a korai világítás, a hidegebb gépek miatt természetesen, nagyobb az egy főre eső másodpercenkénti energiafogyasztás. A második műszak bevezetése mellett azonban igyekeztek gondoskodni a dolgozók második műszak okozta szociális és családi problémáiról is. Zsugán István viss zavul az Egyesült Izzó szociális ellátottsága Két óra. A műszak végét jelző csengő éles hangja belehasít a levegőbe. Színes forgatag viharzik lépcsőn le, lépcsőn fel. Mindent elsodorva, elsöpörve, ami útjába akad. A kívülállót meglepi ez a furcsa látvány, nem érti, mire való a rohanás. Pedig a válasz egyszerű. Az Egyesült Izzó dolgozói egyre többet panaszkodnak az öltözők tűrhetetlen zsúfoltságára. Ezért siet mindenki, ha megszólal a csengő: talán egy fél perccel előbb ér az öltözőbe, talán a zuhanyozóban is talál egy talpalatnyi helyet. Mind gyakrabban hangzik el a kérdés: meddig tart ez a tűrhetetlen állapot? Egyre növekszik a dolgozók létszáma, egyre több panaszost hallgatnak meg a szakszervezeti bizottságoknál. Lehet segíteni a biztatáson és nyugtatáson túl valami gyakorlatiasabb módszerrel is? A választ Kele Józsefné mondja el: — Igen, az Izzóban a tervteljesítéshez szükséges munkaerő több, mint amennyit a meglevő szociális keretünk elbír. Az üzem legégetőbb problémája a szociális létesítmények fejlesztése. A gyártelepítési műszaki főosztály már régóta foglalkozik az öltözők és a mosdók túlzsúfoltságának megszüntetésével. 1962 első felében a Gépgyár területén 500 személyes öltözőt létesítenek — a dolgozók létszámának növekedése így kívánja. A 34-es épület emeleti szekrényes öltözőit ruhatáros öltözővé alakítják, így a korábbi kétszázzal szemben hatszázan férnek el majd. A szociális létesítmények fejlesztése nemcsak az öltözőre és a mosdókra terjed ki. Egyes irodák túlzsúfoltságának megszüntetése, a kerékpárgarázs férőhelyének növelése és az üzem területéről való kitelepítése, az orvosi rendelő bővítése és a szakrendelés bevezetése még mind az 1962-es évre váró feladat. Remélhetőleg az idei évre tervezett munkáik időben elkészülnek, s nem érheti panasz az „izzósok” házatáját. (M cs) Új konstrukciók — Műszaki fejlesztés — Plusz mínusz fél százalék A hatalmas szerelőterem, ldiduildiben zümmölő csavarhúzókra, berregő fúrókra, plattyogó présgépekre hangszerelten zeng a szólam. A kíséretet daloskedvelő lányok, füttyös legények adják. A játékos variációkat ki-ki kedve, hangulata szerint adja. Az ő munkájuk nyomán áll össze a több tucatnyi alkatrész árammérővé, hogy aztán messzi földre elvigyék a magyar ipar hírét. Hajduska elvtárssal, a gyár főmérnökével beszélgettünk, s a termelési terv helyett inkább fejlesztési, műszaki eredményekről ejtettünk szót. A hagyományosnak számító NE-család egyfázisú tagja újabb lépést tett az év utolsó napjaiban a nagyobb exportlehetőségek felé. Az eddigi konstrukció specifikációját megtartva olyan módosításokat végeztek el a mérőn, hogy mechanikai szempontból azonos tulajdonságú maradt a korábbiakkal, de súlya lényegesen kisebb lett. A kisebb igényekkel jelentkező kisázsiai országok számára a szintén újnak számító C—2 típus első darabjának gyártása már folyik. A másik, már elfogadott és rövidesen gyártásra kerülő mérő a maxi-mutatós óraművel egybeépített változat. Az eddig külön készülékként gyártott és rendelt impulzusadó órákat most beépítik. Természetesen, ezt már régen is megtehették volna, ha közönséges összeépítésről lenne szó. Az ankerjárattal fékezett kis aszinkron motor nyomatéka végzi a szükséges kapcsolási műveletet. Minőségileg magasabbrendű órát is gyártanak az eddigi Gk-típus mellett — de rövidesen már csak helyette. A kézi felhúzású, évtizedes típust a villamos felhúzású, kisebb, tetszetősebb gyártmány rövidesen kiszorítja. Mutatott nekünk "^"Sego kuriózumot is. Első hallásra ugyanis annak számít az Árammérőgyakran készülő frizsider hőmérsékletszabályozó, amelynek hőmérséklet-reprodukálósága ± 0,5 C°. Nem utolsó érték! Amivel még büszkélkedhetnek a gödöllőiek, az a TMK- műhelyük. Olyan szerelő szalagot készítettek (és terveztek a mérnökeik), amelyből más gyárak is kértek. A tekercselőműhelyben dolgozik négy egyforma gép. Csak tüzetesebb szemlélés után mondható meg, melyik a külföldi és melyik a helybeli készítésű ... A vivn spro teljesítéséhez h juva icí¥ egy dolog kell még: üzembe helyezni a harmadik, újabb típusú, számdobszerelő szalagot. Kifelé jövet megütköztem egy pillanatra. Kereskedelmi tárgyalótermek megszokott képe villant fel a tágas ablakon keresztül. De tévedtem. Nem tárgyalóterem volt, hanem a szalag dolgozóinak pihenőszobája. MOLNÁR JÁNOS : BESZÉLGETÉS PÓLYÁK JÁNOS FŐTITKÁRRAL. Élmények a Szakszervezeti Világszövetség V. kongresszusán célozva azt mondotta ugyanis: az a zászló, mely az óceánon átkerülve ma Kubában leng, biztat bennünket azon küzdelemre, hogy mielőbb Brazíliában is lengjen. Egy másik küldött mondotta, mindent megtesznek, és eddig is megtettek, hogy a Kuba elleni akciók veszélyét csökkentsék, vagy lehetetlenné tegyék. S hogy a szervezett dolgozók harca nem hiábavaló, bizonyítja a guatemalai példa is, ahol egy amerikai vezetés alatt álló, Kuba elleni intervenciósokat kiképző tábort a szakszervezeti dolgozók vertek szét , még egy jelenség. Ma már olyan gazdasági harc alig képzelhető el, amelyhez ne kapcsolnának politikai követelést. Míg azelőtt a szakszervezetekben csak bérmozgalmak voltak — mint sokan emlékeznek, jóval a háború felőtt nálunk is —, addig ma a bérkérdés mellé legkevesebb, hogy hozzákapcsolják a békeharc kérdését is De mindinkább — például Afrikában a függetlenség kivívása, a kivívott függetlenség megtartása van napirenden. Mind több helyen felismerik, hogy a nyomorúság fő oka a gazdasági függőség. Hiszen a tőkés külföldiek — elsősorban az északamerikaiak — a hasznot elviszik abból az országból, ahol a hasznot megszerzik. — Mint említettem, különféle szövetségekhez tartozó szakszervezetek küldöttei voltak jelen. Hogy a tizennégynapos tanácskozás légkörét jobban érzékeltessem az olvasókkal, érdemes megemlíteni, hogy mindenki időkorlátozás nélkül kifejthette véleményét. Bár voltak kisebb véleményeltérések, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárának, Louis Saillant beszámolójának lényegével minden küldött egyetértett. Melyek voltak ezek a kérdések? Elsősorban a gyülekezési jog a sajtószabadság, a függetlenség, a béke kérdéseés több más emberi jog. Lehet, hogy a magyar olvasó számára egyikmásik követelés meglepetést jelent, ám nem szabad elfelejteni, hogy földünk száznál több országának jónéhányában ezek az alapvető jogok még ma sincsenek biztosítva. Itt, a tanácskozáson a gyarmati elnyomásból felszabadult jónéhány ország küldötte mondotta el azt is, hogy semmivel sem több a szakszervezeti jog náluk, mint a gyarmatosítás idején volt, s még ma is épp úgy üldözik a szakszervezeteket és vezetőiket, mint előbb. A küzdelem természetesen ezeknek a jogoknak kiharcolásáért folyik. Annak ellenére, hogy sok szakszervezeti vezetőt bebörtönöztek, az utóbbi évek nagy forradalmi tapasztalatot adtak a dolgozóknak. S mint már említettem, különösen nagy az előrehaladás a latinamerikai államokban, ahol most már a függetlenséggel nem elégednek meg, egy lépéssel előbbre akarnak lépni. Más felszabadult gyarmati országokban pedig annyira megnőtt a szakszervezetek szerepe, hogy bevonják őket az állami és gazdasági dolgok intézésébe. — Úgy tudjuk, a főtitkár elvtárs többször is járt a Szovjetunióban. Milyen változásokat tapasztalt legutóbbi útja alkalmával az ország anyagi és szellemi életében? — Igen, jártam már korábban is Moszkvában. Mostani tapasztalataim megerősítettek a XXII. kongresszus gondolataiban. A nép körében végtelen a bizalom. Az életszínvonal állandóan emelkedik. Az új rubel pedig nemcsak pénzstabilitást, hanem életszínvonalemelést is jelentett. Úgy gondolom, ma már a munkásmozgalomról beszélni úgy,a hogy a Szovjetunió tudományos eredményeiről és a XXII. Kongresszusról ne beszéljünk — nem lehet. A megvalósuló kommunizmus tételei lenyűgözőer. A külföldi államok jelen volt szakszervezeti vezetőit országuk belső, nagy problémáin kívül ezek a tételek lelkesítik leginkább. A Szovjetunióban különösen megnőtt a szakszervezet szerepe. Mint N. SZ. Hruscsov mondotta, a Szovjetunióban ma már elképzelhetetlen, hogy a szakszervezetek részvétele nélkül hozzanak olyan határozatokat, amelyek kapcsolatosak a termelés irányításával, a népművelés, közoktatás, a kultúra különböző kérdéseivel. — A kommunizmus közelgő, friss szellője üzemlátogatásaink során bennünket is végigsimogatott. A Lihacsov Autógyár éttermében például láttam egy hideg ételekkel teli pultot, s a sokfajta étel előtt kis táblákon az árakat. Meglepett, hogy pénztár, kassza nem volt sehol. Az embernek a pultnál kiválasztják a nekik szükséges élelmet, s az ártábláról leolvasott összeget otthagyják a pultnál. Ez már az osztályöntudat magas fokát, jelzi. Miközben a különleges önkiszolgálást figyeltem, láttam olyanokat is, akik nagyobb pénzzel „fizettek”, s a visszajáró aprópénzt saját maguk válogatták a kasszából . Hallottunk arról, hogy a Szovjetunióban, de más szocialista államok szakszervezeti apparátusában egyre inkább előtérbe kerül a társadalmi munka. Vannak-e jelei hasonló fejlődésnek nálunk is? — Valóban, a Szovjetunióban a társadalmi tevékenység nagyarányú előretörése figyelhető meg. Ez természetesen összefügg a munkásöntudat nagyfokú fejlődésével. El tudom képzelni, hogy egy többtízezres létszámú gyárban legfeljebb egy-két függetlenített vezető legyen csak, vagy még annyi sem. Voltunk például egy 1936-ban épült kultúrpalotában. Olyan lüktető élet, amelyet ott láttunk, csakis széleskörű aktívahálózattal képzelhető el. Annyiféle szakkörvezetőt, könyvtárost, klubvezetőt stb., mint amennyit ott láttunk, fizetéssel alkalmazni szinte el sem képzelhető. S mégis, az egyik modellező kör vezetője olyan lelkesedéssel beszélt munkájáról, hogy ha ott laknék, nem tudnék ellenállni meggyőzésének. Úgy gondolom, hogy egy idő után nálunk is megérnek a dolgok arra, hogy egyre inkább társadalmi munkában végezzék az emberek a szakszervezeti tevékenységgel járó munkát. Különben 1960- ban és 1961-ben bizonyos rendezést, adminisztratív intézkedésekkel már mi is végrehajtottunk. Természetesen az embereknek is sokat kell még fejlődniük, hogy eljussanak ehhez az állomáshoz. — A vasas-tagozatnak volt-e valamilyen különleges akciója a moszkvai tanácskozáson? — A Vasasok részvétele azért is jelentős volt a tanácskozáson, mert a legnagyobb létszámot a szakmánk képviselte. Tartottunk külön szakmai megbeszélést is a kongresszus ideje alatt, melynek összetétele hasonló volt, mint a kongresszusé. Elsősorban a szakmai szövetség ez év őszén, Lipcsében megtartandó konferenciájáról, másrészt az SZVSZ kongresszus és a nálunk 1961. november végén tartott előzetes tanácskozások határozatainak végrehajtásáról volt szó. Lipcsében kerül sor majd új tagszervezetek felvételére, s ott döntik el azt is, kikkel milyen további kapcsolatot építünk ki, s hogyan megyünk tovább azon az úton, amelyet a világkongresszus határozatai tűztek ki elénk. A tanácskozások szüneteiben sok vasipari szakmához tartozó külföldivel folytattam beszélgetést. A legértékesebbnek a brazil és a belga szakszervezetekkel kötött kapcsolatok megteremtését tartom. Ezektől a szakszervezetektől mindezideig egyéb kapcsolatok révén — hogy úgy mondjam, csak félhivatalosan jöttek hozzánk. Most már titkáraik hivatalosan is ott voltak a moszkvai tanácskozáson. Úgy tudjuk, ebben a közeledésben nem kis szerepet játszik az, hogy alapszervezeteiknél, tehát a tagságnál komoly balratolódás történt. Ez évben mi, magyar vasasok is szeretnénk vendégül látni őket.