Vasas, 1962 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1962-12-01 / 12. szám

1962. DECEMBER Megérdemli-e a fegyelmit a művezető? K­ötelessége-e a művezetőnek a szocialista munkaverseny szervezése? — Ez a kérdés vetődött fel igen érdekesen, s meglehető­sen sok tanulsággal a Váci úti Hajógyár népszigeti üzemegységében. Itt ugyanis az történt, hogy az M. R. művezető irá­nyította munkaterület dolgozóinak az idei év január­jától egészen októberig nem volt versenyvállalása. No­ha a sziget szakszervezeti titkára — hivatkozva az MT—SZOT közös határozatra, amely a gazdasági veze­tők kötelességévé is teszi a munkaverseny szervezését — többször felszólította M. R.-t a versenyszervezésre, a művezető semmibe vette ezt. Eljárásával a szó szoros értelmében kirekesztette a munkásokat a szocialista munkaversenyből; ennek célkitűzéseit éppúgy lebecsül­te, mint a dolgozók kezdeményezéseit, lendületét, ko­rábbi nagyszerű eredményeit. Történt aztán, hogy a népszigeti üzemegység a harmadik negyedévben első lett a nagy üzemrészek közötti versenyben. Vándorzászlót és jelentős pénz­jutalmat kaptak. A vezetők nem tanakodtak, amikor a pénzjutalmat szét kellett osztaniuk, hiszen a válla­lásaikat legjobban teljesítők az egész kollektíva előtt ismeretesek voltak. — És, akik nem tettek vállalást, azok kaphatnak-e jutalmat? — vetődött fel a kérdés. — Nem! — volt az egyöntetű válasz. — Akik sa­ját magukat kizárták a versenyből, azok nem létező felajánlásainak teljesítését nem lehet értékelni, s nem is lehet jutalmazni. A művezető ekkor felháborodott. Felkereste a szak­­szervezeti titkárt, s a „munkások nevében” követelte a „jogos” részt. Az persze nem engedett az ilyen fel­háborodásnak, hamis érdekvédelemnek. M. R. visszatérve a területén dolgozókhoz, arra buzdította az embereket, hogy menjenek csak köve­telni a jussukat, „mert mit is ad nekünk a szakszer­vezet ...” Az szb megadta a helyes és megnyugtató választ a munkásoknak, megmagyarázta nekik, hogy miként zárta őket ki M. R. a szocialista munkaversenyből, s ezáltal a jutalomból is. M. R. ellen pedig fegyelmi el­járást­ javasoltak. Tettét súlyosbítja, hogy gazdasági vezető posztjának betöltése előtt szakszervezeti tisztségviselő volt a Hajógyárban — tehát ismernie kellett a szocialista munkaverseny gazdasági és mozgalmi, alsó- és felsőfokú szervezését, irányítását. — tudósító — A Mechanikai Laborató­rium szakszervezeti és KISZ-bizottsága a 71-es mű­hely szocialista brigádjának kérésére az általános mű­veltség emelése érdekében megszervezte — a Dunai Vasmű kezdeményezése nyo­­mán — az Olvass, tanulj, válaszolj elnevezésű s a szo­cialista brigádok művelődé­sét elősegítő vetélkedőt. A Dunai Vasmű után A kezdeményezéshez min­den szocialista címet elnyert és címért harcoló brigád csatlakozhat. Felhívásuk alapján a szocialista brigá­dok közül 17 jelentkezett és az első fordulóban (elődön­tőben) 10 brigád ért el he­lyezést. Az Olvass, tanulj, válaszolj tanulási formát a helyi sajátosságok szerint szervezték meg. A kérdése­ket is ennek megfelelően ál­lították össze, például mű­szaki kérdéseket a brigádok szakképzettsége alapján, s olyan politikai kérdéseket, amelyek ismeretét feltétele­zik, például a KGM-re vo­natkozó párthatározatból, a VIII. kongresszus irányelvei­ből, stb. Az elődöntőben elért ered­mények bizonyítják, szak­társaink jól készültek fel a vetélkedőre, feszítés, értékesítés­e is felelősek, csök­kenjen a vállalati apparátus budapesti centralizációja stb. A gépiparban mind­emellett az összevonásoknál nemcsak a gyártmány és a technológia azonosságát kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy folyamatbar­ van az ipar- és a gyártmány­szerkezet átalakítása, egyes elavult profi­lok megszűnnek s újak lépnek a helyük­be. Ez sok esetben azt jeleníti, hogy az ösz­­szevonásnál nem mindig a jelenlegi adott­ságok a döntők, hanem a távlati célkitűzé­sek. (Az Egyesült Izzó, a Kontakts és az Adócsőgyárból létesülő új vállalatba pél­dául a profilidegen Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár is beolvad, ez utóbbiban ugyanis a félvezetőgyártást honosítják meg.) A gépipari vállalatok összevonásának a vidék iparosítását is elő kell segítenie. Ezt a célt szolgálja a január 1-én létrejövő új szerelvényipari vállalat, amelynek vezető­sége — noha a szerel­vényiparnak a fővá­rosban is lesz gyáregysége — Mosonma­gyaróvárra költözik. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy a vállalat jövőbeni fejleszté­sének súlypontja a Vidékre tevődik át. Végezetül szemléltessük a vállalati ösz­­szevonások néhány várható gazdasági elő­nyét konkrét példákkal. Miskolcon három gépipari üzemből — DIMÁVAG, Könnyű­­gépgyár és Nehézszerszámgépgyár — ja­nuár elsején létrejön a Diósgyőri Gép­gyár. Az összevonás eredményeként „el­tűnik” a három üzem majd 70 millió fo­rintos kooperációja, feleslegessé válik egy 21 millió forintos beruházás s az előzetes számítások szerint a termelés racionáli­sabb szervezésével a jövő évi termelésnö­vekedés kb. 80 százalékát termelékenység­gel fedezhetik. A Kismotor és Gépgyár, a Járműfelsze­relések Gyára, a Nyersolajszivattyúgyár és a Szivattyúgyár összevonásának várható eredménye a kapacitás 10 százalékos bő­vülése és mintegy 15 megmunkálógép fel­szabadulása lesz. Végleges-e az átszervezés? Fel kell vetni azt a kérdést is,­­vajon a vállalati összevonással befejezettnek te­­kinthető-e az ipar átsz­ervez­ése? Az átszer­vezés alapvető feladata — mint hangsú­lyoztuk — a termelőerők koncentrálása, a vezetés színvonalának és módszereinek ja­vítása. A vállalatok összevonása — leg­alábbis kezdetben — nem több, mint azok jogi koncentrálása, amit követnie kell a termelőerők valóságos koncentrálásának s a korszerű vezetési módszerek kialakítá­sának és alkalmazásának. Felső szinten te­hát ki kell dolgozni a nagyobb vállalati egységekre alkalmazható tervezési és ösz­tönzési rendszereiket, szabályozni kell az új vállalatok hatáskörét, a nagyvállalato­kon belül pedig ki kell alakítani a meg­felelő üzem- és termelésszervezetet. A vál­lalati összevonás ebben az értelemben csak kezdete annak a munkának, amelynek cél­ja a magyar ipar szervezeti és vezetésbeli korszerűsítése. Hadd említsünk meg az átszervezés gaz­dasági jelentőségének érzékeltetésére: az ipar állóeszközeinek — üzemi ingatlan, termelőberendezések, járművek stb. — ér­téke jóval meghaladja a 100 milliárd fo­rintot. Ha az átszervezés eredményeként csupán 10 százalékkal növekszik a termelő­­kapacitás, a népgazdaság több mint 10 mil­liárd forint értékű beruházást takarít meg. A lengyen dalunk­ tól egy ünnepi hangver­­sennyel köszöntötték a vasaskórusok és szim­fonikus zenekarok az MSZMP VIII. kongresszusát és a kongresszusi versenyben résztvevő dolgozókat. A Da­­nuvia, MOM. erzsébeti va­sas és a József Attila Műve­­­■lődési Házban megrendezett műsorokon a budapesti va­saskórusok nagy része köz­reműködött: mintegy 22 kó­rus és 4 szimfonikus zene­kar. A fellépő együttesekben összesen ezerkétszáznál több öntevékeny dalos és zenész működött közre. A műsorokat a szimfoni­kus zenekarok nyitották meg, a MOM-ban Csajkovszkij, Theodora nyitányát a Be­loiannisz szimfonikus zene­kara adta elő, Chwala Fe­renc vezényletével. A Ganz- MÁVAG szimfonikus zene­kara Kenessey Jenő Kossuth­­díjas karmesterük vezetésé­vel az Egmont-nyitányt és 2 táncot a Gayane című ba­lettből. A Vasas Központi Művészegyüttes Erkel Bá­thory Mária nyitányával és Kodály Galántai táncokkal szerepelt. A XIII. kerületi Tanács József Attila Műve­lődési Házában az Elektro­mos Művek szimfonikus ze­nekara Beethoven- és Ko­­dály-műveket adott elő. Kórusaink műsorában mozgalmi dalok és népdal­­feldolgozások szerepeltek. Az együttesek többsége jó fel­­készültségről tett bizonysá­got, amit a közönség vas­tapssal jutalmazott. VASAS KARÁCSONYRA RÁDIÓT IV. Árpád út 70. V. Kossuth Lajos u. 2. V. Bajcsy Zsilinszky út 61. XKeravilp? MIT VEHET A KERAVILLTÓL KARÁCSONYRA? Hívja fel du. 17—20, szom­baton 14—17 óra között a 31­7 — 992 telefonszámot! Jó tanáccsal szolgálunk! AJÁNDÉKOT KERAVILLTÓL Gyermekkerékpárok 520,- forinttól 1100­ forintig VI. ,­ LENIN KÖRÚT 99. VII. , THÖKÖLY ÚT 2. Vili., JÓZSEF KÖRÚT 41. Ünnepi est székházunkban A vasas dalosok díszhang­versennyel köszöntötték Ko­dály Zoltánt. A szakszerve­zetünk székházának díszter­mében. Kodály-műveket ad­tak elő a kórusok és a Vasas Központi Művészegyüttes szimfonikus zenekara. Az ünneplők zsúfolásig megtöl­tötték a termet és viharos tapssal köszöntötték a hang­versenyen megjelent Mes­tert és feleségét. Sáry István, a vasasszak­szervezet budapesti bizottsá­gának titkára ünnepi beszé­dében meleg szeretettel és nem kis büszkeséggel emlé­kezett meg Kodály Zoltán és a vasas dalosok több évtize­des kapcsolatáról. Majd őszinte érzéssel, magas szín­vonalon szólaltatták meg Ko­dály legszebb műveit a köz­reműködő együttesek. Az Acélhang kórus erre az al­kalomra komponált köszöntő­vel tisztelte meg a Mestert. A műsor a Magyarokhoz című kórusművel zárult, amelyet a 360 tagú egyesített kórus Vass Lajos Erkel-díjas karnagy vezényletével adott elő. Kodály Zoltán és felesége az ünnepi est részvevőivel beszélget holott színigaz az alábbi törté­net. Előrebocsátjuk: ne várja­nak olvasóink „olyan szép, hogy nem is lehet igaz” jellegű történetet. Meseszerűsége in­kább hihetetlenségében rejlik. Két férfi várakozik egy hi­vatal előcsarnokában. Beszél­getnek. Aztán, hogy kifogynak a szóból, egyikük újságot vesz elő. A másik szórakozottan odapillant, majd az önkéntelen csodálko­­ás hangján: — Mi a csoda! Ilyen a Va­sas Újság?! Még sohasem lát­tam. A másik gúnyosan: — Komolyan mondod, hogy nem ismered a Vasast? Te, aki az ipar egyik legnagyobb gyá­rában dolgozol? A kérdezett kissé röstellked­­ve: — Hát... tényleg furcsa, de nem rajtam múlt, hidd el Még csak színét sem láttam soha. Pedig színesen elolvas­nám. Ha már annyi lapot já­ratok, éppen a szakszerveze­tünket ne venném meg? Miután a véletlen tudomá­sunkra hozta e párbeszédet, meglátogattuk az illető vál­lalatot, ahol évek óta nem túl sok példányban, ám mégis járatják lapunkat. A szakszervezeti bizottság irodájában megkeressük a ter­jesztés felelősét. — Ki veszi át a gyárba ér­kezett lapot? — kérdezzük. —­ Én — felel egy női hang. — És ki a felelős a terjesz­tésért? — Mi — hangzik a bizony­talan válasz. — Kik azok? — Hát... a szakszervezeti bizottság. — És ha teszem azt, késik a lap, ki reklamálja? Csend. Végül egy név röppen a le­vegőbe. Ő felel a terjesztésért. Megkeressük. — Mióta csinálja? __ A múlt héten bízták rám. Csak az a baj hogy nem tu­dok foglalkozni vele kellőkép­pen. A munkám miatt. _Miért vállalta el? — Én vagyok az oktatási fe­lelős, így természetszerűen rám tartozik. Meglátogattunk egy műhelyt is. — Ismerik a Vasast? A válaszok megoszlanak: „Ismerjük .. . Hallottunk ró­la.” Esetleg ritkán: „járat­juk, csak nem nagyon érde­mes, mert tizenöt nappal ké­sőbb kapjuk kézhez a megje­lenés után”. Mégis, ebben a műhelyben — a többihez viszonyítva —, sokkal több az előfizetők szá­ma. — Miért? Dolgozott itt hajdan egy népszerű ember. Élénkkedé­­lyű, jóhumorú, ő terjesztet­te a Vasast, csak úgy, magán­­szorgalomból. Akkor emelke­dett ,háromszorosára az előfi­zetők száma. Ezzel önkéntele­nül bebizonyította a gyáriak­nak, hogy nem a dolgozókban van a hiba. Csak egy kis tö­rődés kellene. Szándékosan nem neveztük meg a történet színhelyét. Úgy gondoljuk, a jövő évi szerve­zés közben, ha az eddiginél jobban törődnek az újság ter­jesztésével, még kiköszörülhe­tik a csorbát. P. M. üzemi tudósító , Kodály Zoltán 80 éves M D December 16-án ünnepli hazánk és m­a az egész művelt világ Kodály Zol­­t­­­tán Kossuth-díjas zeneszerzőnk 80. születésnapját. Megkülönböztetett figyelemmel köszönti az egyetemes zenei élet nagynevű művészünket, zenetudósunkat ezekben a napokban. A nem­zetközi zenei világ legkiválóbbjai jöttek el hazánkba, hogy megszólaltassák Kodály Zol­tánnak, korunk egyik legnagyobb zenei láng­elméjének halhatatlan remekműveit. Ezek a napok felejthetetlen, pirosbetűs ün­nepnapjai zenei életünknek. A magyar for­radalmi teremtő erő fényét, a magyar népi dallamvilág szűzi tisztaságát, pezsdülő, szen­vedélyes, magávalragadó ritmusát sugározzák e hangversenyek szerte a világba. Felcsendül­nek Kodály Zoltán örökszép alkotásai: Mátrai képek, Karádi nóták, Páva, Marosszéki tán­cok, Székelyfonó, Háry János és a Psalmus Hungaricus világsikert aratott monumentális műve. Kodály Zoltánt 80. születésnapján féltő, el­ismerő szeretettel köszönti népünk és további munkásságához töretlen alkotókedvet, egész­séget kíván még hosszú esztendőkre! Mohácsi Regös Ferenc festőművész rajza. „Nagy Magyar Mesterek" című sorozatából ______5 ?

Next