Vasas, 1963 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

V­ÍZÍG PROLesÁRJAI, FGYFSÜLJFTEK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének lapja LXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA­SO FILLER 1983. JANLAK Jó erőt, egészséget! N­emcsak jókívánság, hanem régi, szép magyar köszönés ez. Időszerűsége nem fakul meg soha, mert az életben min­den az egészségen múlik, maga az élet is’ a munka’ vágyaink, terveink meg­valósítása. Talán ezért volt oly benső­séges hangulatú , mindamellett megfontolt és okos központi vezetőségünk decemberi ülése is, amikor a vasas üzemek egészségügyi hely­zetéről tanácskozott. Számot vetettek e megbeszélésén az eddigi eredményekkel, s valljuk meg, nem kell miat­tuk szégyenkezni. Népi államunk gondoskodása a dolgozó emberről szinte valamennyi üze­münkben tapasztalható. Csupán két számada­tot idézünk a jelentésből: 1961-ben 160 millió, 1962-ben pedig 154 millió forintot fordítottunk e beruházásokra. Bővültek az orvosi rendelők a Csepel Műveknél és a Wilhelm Pieck Vagon­­gyárban, a Dunai Vasműben hamarosan labo­ratóriumot rendeznek be a szilikózis elleni vé­dekezés kísérleteihez és sok üzemben komplex­tervet készítenek már az egészségvédelemre. E helyen is csak igazat adhatunk annak a felszólalónak, aki arról beszélt, hogy az üze­mekben minden terv kötelező mutatókkal ren­delkezik, de ha a munkaegészségügyi terveket — amennyiben ilyenek léteznek —, nem tel­jesítik, senkit sem vonnak érte felelősségre! Mások arról panaszkodtak: bármilyen nagy erő­feszítéseket is teszünk, elmarad a kívánt eredí­,­mény, hiszen a szakmában évente kb. 40 millió forit a kifizetet táppénz összege. S a szocialista demokratizmusra hivatkozva, többen is kíván­ták, hogy a SZOT számoltassa be az egészség­­ügyi kormányzatot, mi az elképzelése, hogyan lehet a helyzeten változtatni. S hogy a kíván­ság mennyire jogos, arra álljon itt bizonyíték­ként a következő adat: három esztendő átlagá­ban 1962-ben a legnagyobb a táppénzes napok száma: 7 millió 234 ezer p­ersze, hiba lenne ezért csupán az állami szerveket okolni, hiszen a múlt évi „eredmény”-hez hozzájárul a kora­tavaszi nagy influenza-járvány is — aztán meg, hogy a szakszervezeti bi­zottságok, területi szerveink sem foglalkoztak eléggé elmélyülten a betegségeket előidéző okok elemzésével, üzemeink munka­egészségügyi helyzetével. Pedig ezen nagyon sok múlik, mint ahogyan a helyi vezetőkön is, s azon, hogy egyes műszakiak a termelés, a pré­mium érdekeit mindenek fölé helyezik. Nem szabad lebecsülni saját lehetőségeinket! Inkább munkához kell látni, mint ahogyan hozzáláttak a Csepel Művekben is. Dr. Sebes­tyén László, a művek főorvosa arról számolt be a Központi Vezetőségnek, hogy náluk meg­vannak a feltételek az egészségügyi intézkedé­sek, beruházások tervesítéséhez, s ha azokat kötelezően hajtják végre, akkor sok mulasztást előznek meg. Természetesen a szakszervezeti bizottságok, tisztségviselők, bizalmiak, munka­­védelmi és egészségőrök népes seregével együtt. Elmondotta azt is, hogy ötezer embert oltot­tak be tavaly influenza ellen, s a szérium fél­évi védettséget biztosít mind az európai, mind az ázsiai eredetű vírusok ellen. S hogy a ké­sőbbi izületi, ideg- és gyomorbántalmak ne kí­nozzák a munkásokat, rendszeres fogszűrő vizs­gálatokat tartanak — utána természetesen sza­nálást, kezelést, pótlást végeznek. Mindamellett Csepelen a tudományos munkára is jut idő: 16 helyen mérik a levegő fémszennyezettségét, s kutatják, hogy milyen hatással van ez az em­beri szervezetre — és a védekezés módszereit is. z idei esztendő sok szép tennivalója vár ránk, sok munka és minden bizonnyal sok öröm. Szükséges hát, hogy az ed­diginél is több gondot fordítsunk szak­­­­társaink épségére, üzemeink egészség­­ügyi helyzetére. A mindennapi élet kö­vetelménye ez! G. M. P . • Napirenden: a munka- és üzemszervezés • Túlóra vagy társadalmi munka ? • Három kívánság • Útijegyzetek a Szovjetunióból Másfél év eredményei és a tennivalók Beszélgetés Sáry Istvánnal, a vasasszakszervezet budapesti bizottságának titkárával­ ­. Másfél éve alakult meg a vasasszakszervezet budapesti bizottsága. Beváltak-e a hozzá­fűzött remények? A kérdés jogos. A tavalyi pezsgő év során már bőséges tapasztalatokat sze­reztünk, melyek azt bizonyítják, he­lyes volt a budapesti bizottság létre­hozása. Az elképzelések szerint három célt kívántunk elérni. Először is azt, hogy a budapesti bizottság segítségé­vel jól megszervezhessük a különböző, a párt, a SZOT és természetesen a szakszervezetünk vezető szervei által hozott határozatok végrehajtását. Má­sodszor, a vezető testületet közelebb kívántuk hozni az üzemekhez, azaz az élethez. Harmadsorban a szervezeti felépítésnek ezzel a módjával — tehát a külön budapesti bizottság létezésével — szakszervezetünk szerveinek társa­dalmi életét, munkáját akartuk fel­lendíteni, természetesen minél több társadalmi munkás, társadalmi aktíva bevonásával. A budapesti bizottság életrevalóságát az igazolja, hogy ezt a három célt már e rövid másfél év alatt is sikerült elérni. 2. Melyek voltak az elmúlt év figyelemre méltóbb tanulságai? Ha az előbb felsorolt három kitétel alapján elemezzük munkánkat, a kö­vetkező eredményekről számolhatunk be: tavaly az 1962. évi munkaprogra­mot megvalósítottuk. Ez a program a SZOT XIX. kongresszusának szellemé­ben készült. Többek között az 1022-es kormányrendeletnek megfelelően jár­tunk el, amikor a termelési munkaver­­seny-is­orgalom sokféle formáit segí­tettük kibontakoztatni. Véleményünk szerint létjogosultsága van a legkülön­bözőbb versenyformának, ha az üzem sajátos helyzete így kívánja. A­­III. pártkongresszus tiszteletére rendezett munka­verseny erős lendületet adott és ennek a szervezésében nem kis részt vállaltak üzemi és központi munkatár­saink. A normák karbantartásáról szóló 22-es számú kormányrendelet végre­hajtását is erőnkhöz mérten elősegítet­tük, s rögtön megjegyezzük: osztjuk a munkások azon véleményét, hogy a munkanormák rendben tartása csak egyik formája a termelékenység eme­lésének. A műszaki fejlesztés, a tech­nológiák javítása, betartása ennél ösz­­szehasonlíthatatlanul nagyobb tartalé­kokat szabadíthatnak fel. "­ Közismert, hogy a SZOT X. plénu­ma a munkavédelem ügyéről hozott határozatokat. Ez a fontos ügy buda­­pesti bizottságunk minden elnökségi ülésén szóba került — természetesen apparátusunk sokat foglalkozott az üzemekben a teendőkkel — és az ered­mény nem maradt el. Ha nem is a kí­vánt mértékben, de az év végéig a budapesti vasipari üzemekben csök­kent a balesetek száma. Említésre méltók a művelődéspoliti­kai irányelvek valóra váltására tett erőfeszítéseink. Megjegyezzük: fel­hagytunk a régebbi látványos, költsé­ges, ugyanakkor keveseket érintő ren­dezvényekkel. A nevelést az emberek között, minél több ember között, sze­rény eszközökkel, de hatásos ered­ménnyel kívánjuk végezni. Ide értjük elsősorban a tömegesen alakult s az embereket nagyon is érdeklő munkás­akadémiákat, valamint a politikai is­kolákat is. Sokat törődtünk az esti egyetemekre és technikumokra járók gondjaival, segítésével. Több üzemben megoldották a második műszakban dol­gozók délelőtti­­tanulásának lehetősé­gét. Sajnálatos módon, a dolgozók ál­talános iskoláiba járókkal kevésbé tö­rődtünk. Pedig az alacsony műveltség felszámolása — a legalább VIII. álta­lános elvégzése — általános előreha­ladásunk miatt is fontos. A bizalmi különösen a szocialista brigádok bi­zalmijai és vezetői sokat tehetnének, hogy környezetükben, műhelyeikben mindenki végezze el legalább a VIII. általánost. Az ő feladatuk elsősorban a különböző aggályok eloszlatása, aka­dályok elgördítése lenne. 3. Mennyire sikerült javítani a vezetők és a szakszervezeti ta­gok közötti kapcsolatot? Jelszószerűen talán így fogalmazhat­nánk meg: ki az üzemekbe, minél több időt az emberek között. Mivel bu­dapesti bizottságunk munkatársainak vidékre, hivatalokba, minisztériumok­ba nem kell járniuk, marad a 265 üzem, a kutatóintézetek, az MTH-háló­­zat, több mint negyedmillió szervezett vas- és fémmunkással. Nagyon jó a kapcsolatunk a kerületi tanácsokkal is. Az instruktorok az úgynevezett fu­tólátogatások helyett egy-egy üzem­ben 2—3 vagy több napig is kint van­nak, így alaposabb, elemzőbb a mun­kájuk. A kapcsolat elnökségünk ülésein is megvan. Több üzemi szakszevezeti bizottságot számoltattunk be. Az Egye­sült Izzó például a műszakiak között végzett munkáról, a Fémáru- és Szer­számgépgyár szb-je a túlóragazdálko­­dásról, a Gábor Áron Vasöntöde a munkásvédelemről, a MOM pedig az ifjúság és a nők között végzett tevé­kenységről adott számot. A beszámol­tatásra az üzem szakszervezeti veze­tőin kívül meghívjuk az igazgatót és a SZOT illetékes megbízottját is. Mi­vel elnökségünk tagjai munkások, mérnökök, technikusok, gyárigazgatók, tehát minden fokon hozzáértők, szín­vonalasabbak a beszámoltatás útjái. Nagyon hasznosak és tanulságosak az üzemek közötti tapasztalatcserék, me­lyeket havonta titkári értekezleteken tartunk. A 4—5 hetente ismétlődő am­­kétákon pedig a szaktémákhoz értők tartanak előadásokat. Újabban a gaz­dasági vezetőkkel, a gyárigazgatókkal többet tanácskozunk, s miként a töb­bi szakszervezeti tagokkal, kicserél­jük tapasztalatainkat. Úgy gondoljuk, hogy amikor a szocialista műhelyek és üzemek megalakítása kerül sorra, a vezetőknek is tartani kell a lépést, fel kell fejlődniük a mozgalomhoz, hiszen nem képzelhető el a szocialista üzem, szocialista módon dolgozó és élő ve­zetők nélkül. 4. Sikerrel jár-e a szakszerveze­ti munka társadalmasítása? Tavaly volt előrelépés, de ezzel nem lehetünk elégedettek. Sok helyen még munkaidőn belül végzik a „társadal­mi megbízatást”, de azon munkálko­dunk, hogy visszaállítsuk a munka­időn kívül végzett társadalmi munka tekintélyét. Budapestet területileg négy részre osztottuk, a területekhez tarto­zó bizottságok önállóan és már való­ban társadalmi munkában tevékeny­kednek. Budapesti bizottságunk mel­lett társadalmi jelleggel végzi munká­ját a bér-, a munkásvédelmi és a kul­­túrnevelési bizottság. 250—300 társa­(Folytatás a 2. oldalon.) Ahol a terv születik Mohácsi Regös Ferenc grafikája

Next