Vasas, 1965 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének lapja LXXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA 60 FILLÉR 1965. JANUÁR M1 ÚJSÁG A KOHÓ- ÉS GÉPIPARBAN Összpontosított és gyorsabb beruházások 1965-ben A KOHÓ- ÉS GÉPIPAR illetékes szervei már elkészítették az 1965. évi beruházások megvalósításának részletes programját. A KGM Beruházási Irodában megtörtént a keretek elosztása a különböző területekre. A jóváhagyott terv szerint 1965-ben a kohó- és gépipari üzemek termelésének bővítésére, korszerűsítésére összesen mintegy 3 milliárd forint beruházási keret és csaknem két és fél milliárd forint felújítási keret áll rendelkezésre. A rendelkezésre álló beruházási keretből 85 értékhatáron felüli beruházásra az összegnek mintegy kétharmadát fordítják. Még az idén elkészülnek 1965-ben 12 kohászati és 24 gépipari beruházás fejeződik be. Ezek közül csak néhány fontosabbat sorolunk fel. Már 1964-ben is jelentős összegeket fordítottak a földgáz hasznosítására üzemeinkben. Ebben az esztendőben két üzemben, a Dunai Vasmű lőrinci hengerművében, és a Magnezitipari Művekben fejeződik be a földgázhasznosítási berendezések építése, szerelése. A földgáz — azon kívül, hogy olcsóbb, mint a szén, a koksz vagy más hagyományos fűtőanyag — jelentős mennyiségű klasszikus fűtőanyagot szabadít fel más célokra. A befejeződő kohászati beruházások közé tartozik a Dunai Vasmű ötvözött lemezgyártó üzemrészének beindítása. A befejeződő gépipari beruházások közül különösen jelentős a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyára rekonstrukciója. Ez a közel 40 millió forintos beruházás, amelyből 1965-ben a befejezésre majdnem 30 millió forintot fordítanak, a híradástechnikai forrnt gyártásának fejlesztését eredményezi. A nagyobb szabású vidéki ipartelepítési beruházások közé tartozik a Mechanikai Mérőműszerek Gyára szekszárdi gyáregységének felépítése. Ez a több mint 100 millió forintos beruházás évi másfél száz millió forint értékű termelési értéket jelent különféle műszerekben. A Villamosszigetelő és Műanyaggyár budapesti üzemének mintegy 160 millió forintos rekonstrukciója csaknem 400 millió forint évenkénti termelésnövekedést jelent a műanyagcikkek gyártásában. A jelentős beruházások között említhetjük még az Egyesült Izzó irodaházát, amellyel végre méltó körülmények közé kerülhet a világhírű nagyvállalat központi igazgatása. A rendelkezésre álló beruházási összegből munkavédelmi és szociális beruházásokra is jelentős részt fordítanak. A többi között étterem és konyha épül a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szentgotthárdi kaszagyárában, öltöző és mosdó épül a Medicor Művek Röntgengyárában, valamint a Villamosberendezés és Készülék Művek Anód Áramirányító gyáregységében. Új beruházások A koncentráltabb beruházások, valamint a folyamatba vett beruházások ütemének gyorsítása érdekében 1965-ben kevesebb új beru(Folytatás a 2. oldalon.) Szabálytalan interjú a Hajdúságból KICSIT KORÁN ÉRKEZTEM az üzembe ahhoz, hogy az eredeti célnak megfelelően a választási előkészületekről tudtam volna tájékozódni (ez jóval a karácsonyi ünnepek előtt történt). Csalódottan lapozgattam a jegyzetfüzetemben, amíg Fenyvesi Sándorra, a Hajdúsági Iparművek szb-titkárára várakoztam. Ám addig is Rácz Györgyné, a gazdasági felelős igyekezett szóval tartani. Tavaly mindössze negyvennégyen járatták a Vasas újságot. Ma már nemigen deríthető ki, miért ilyen kevesen. Talán kisebb gondot fordítottunk a meggyőzésre? Lehet! Vagy talán a lap nem keltette fel az érdeklődést? Az idén viszont sokkal több előfizetőnk lesz (értve alatta az 1965. évit!), eddig 133-at jegyeztünk fel, de még 30-ra számítunk. — Mi az oka a „nagy ugrásnak”? — Elöljáróban szeretném leszögezni, senkit nem kényszerítettünk. Lőrincz János szópropagandistánk nagy érdeme az előfizetések megszervezése, külön tanácskozott ez ügyben a bizalmiakkal, a műhelybizottsági tagokkal, nem sajnálta a felvilágosítást. De ami ennél lényegesebb: év közben a bizalmi csoportok és a brigádok mindig megbeszélték a legjelentősebb cikkeket, így aztán jó híre kelt az újságnak ... — Eszerint a cikkek önmagukért beszéltek? — Igen. A közvéleményben jó hatást keltett a Napirenden című sorozat, mert ezek mindig közérthetően szólnak bonyolult közgazdasági kérdésekről. Szaktársaink szeretik olvasni a vezércikkeket is, mert időszerű problémákat fejtegetnek világosan, szenvedélyesen. Mindamellett azt is elmondták olvasóink, a jövőben több közérdekű kérdésre várnak választ, útbaigazítást a rendeletek útvesztőjében. KÖZBEN FENYVESI SÁNDOR IS megérkezett, s az ő szobájában folytattuk a beszélgetést. Friss keletű meghívót láttam az asztalán, az üzemi irodalmi színpadét. Esti sugárkoszorú címen adtak aznap műsort szerelmes Versek gyűjteményéből, s a címadó vers Tóth Árpádtól származik ... Meglepett a találkozás a halkszavú lírikus soraival, valamint az irodalmat szerető együttessel itt kint az erdőben, amikor a legközelebbi lakott hely is egy kilométerre van! — Sajnos, csak ez a csúnya szó fejezi ki a magyarázat tartalmát: csinálni kell! Csinálni kell a kulturális munkát, mert különben semmire sem jutunk — mondta Fenyvesi elvtárs. — Ez olyan elszántan, harcosan hangzik, de hát kivel? —■ Természetesen az embereinkkel. Azt akarjuk, a gyár ne csak pénzkereseti forrás legyen, hanem forrása a tó(Folytatás a 2. oldalon.) Mohácsi-Regös Ferenc rajza Téli örömök ►Több demokratizmust, s kevesebb liberalizmust! A jelenségek egész sora figyelmeztet rá: az üresen pufogó frázisok, tartalmatlan szavak kora végérvényesen lejárt. Nemrégiben határozott intézkedések történtek az idei népgazdasági terv megvalósítására, azon túlmenően tehát, hogy a terv törvény, végrehajtása minden állampolgárra egyaránt kötelező. Valljuk meg őszintén, a közvélemény többféle módon reagált: a nagy többség elégedetten veszi tudomásul, hogy a párt és a kormány, valamint a gazdasági vezető szervek minden eszközzel gátat kívánnak vetni a felelőtlen pazarlásnak, a munkafegyelem és -erkölcs tudatos vagy szándéktalan rombolásának. E törekvés minden becsületes dolgozó ember egyetértésével találkozik. Mert ki az, akiben nem keltett felháborodást, ha azt látta, hogy hibás intézkedésekkel vagy azok eredményeképpen herdálják a népi vagyont? Kit nem háborít fel a fizetett munkaidőben folytatott csellengés vagy éppen a gépek üres járata? Kiben nem lobog az induchat, ha látja (vagy éppen megvásárolja, ha fogyasztási cikkről van szó) a selejtes munkát? Egyetlen szóval lehet válaszolni: aki testi, szellemi erejének megfeszítésével termel értéket a közös nemzeti pénztárunkba, az nem nézheti tétlenül és indulatok nélkül — jobb összefoglaló kifejezés híján — a lazaságokat. Tanúi voltunk nem egy termelési tanácskozásnak, csoport- vagy brigádértekezletnek, ahol felszólalásaikban szaktársaink szigorúbb, következetesebb gazdálkodást követeltek. S ez mindig a becsületesen munkálkodó, az üzem, a társadalom gondjait magukénak falló és vállaló emberek hangja volt! Ma pedig az említett intézkedésekben e követelés realizálódott. Határozottan le kell szögeznünk: pártunk politikájában nincs sem liberalizálódási szándék, sem erre való hajlandóság! De ne áltassuk magunkat, a helyes, okos határozatok végrehajtása közben olyanok is akadnak szép számmal, akiknek nem tetszenek a szigorúbb gazdálkodási elvek. Fanyalogva veszik őket tudomásul, s megpróbálnak ellenük hangulatot kelteni. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az ő érdekeiknek a rendszertelenség, a zűrzavar, a következetlenség felel meg. Az efféle, divatos szóval élve: liberális viszonyok között háborítatlanul lehet selejtet termelni, éjszakai műszakban átaludni a munkaidőt, esetleg más módon károsítani a társadalmat. Velük szemben viszont eszközök vannak a gazdasági vezetők kezében, akik a legteljesebb mértékben felelősek az üzemek rendjéért és gazdálkodásáért.zámunkra a nevelő tevékenység szempontjából most az a dolgozó réteg a legfontosabb, amelyik kétkedve, netalán bizalmatlanul fogadja a párt és az állami szervek jó szándékú, az egész nép érdekében hozott rendelkezéseit. Velük nap mint nap beszélni kell, megmagyarázni az intézkedések lényegét és megmutatni a termelésre gyakorolt jó hatását. A rend és a gondos, jól végzett munka mindenkinek egyaránt érdeke, hiszen további jólét, építés, munkaalkalom is csak ebből következhet. Érthető tehát, hogy a gazdálkodás megjavításához, a fegyelem megszilárdításához a legszélesebb demokratizmusra van szükség. Vagyis minden jóakaratú, céljainkkal egyetértő, munkáját rendesen végző dolgozó véleményére, javaslataira, s ami mindennél fontosabb: közreműködésére! Nálunk a demokratizmus a viták szabadságát jelenti, hogy az üzemi fórumokon vezetők és beosztottak egyaránt elmondhatják javaslataikat, közreadhatják gondolataikat. És ha az álláspontok tisztázódtak, akkor határozat, döntés születik, amelyet mindenkinek kötelessége a legjobb tudása szerint megvalósítani. Ezért kell ma hangsúlyoznunk: nemcsak jogokkal jár a demokratizmus, hanem kötelességekkel is. Kötelességünk szót emelni a hibás vezetési módszerek, gyakorlatok ellen, szóvá tennünk a termelést gátló tényezőket, s nem utolsósorban szaktársaink, környezetünk hibáit. Ne féljünk attól, hogy szembe kell nézni velük. Jóllehet, társadalmi fejlődésünkből hiányzik az a korszak, amelyben az emberek hozzászoktak volna a véleményközlés igényéhez. Történelmünk folyamán nemigen volt rá mód, hogy az emberek „tanulhatták” volna a demokráciát, benne a viselkedést, a jogok és kötelességek szerinti életformát. Ma alapjában véve más a helyzet. A dolgozók tíz- és százezrei tanulnak, képezik magukat, s ennek folytán határozott ítéletük van dolgokról, jelenségekről. Politikai tevékenységünknek tehát oda kell irányulnia, hogy ezeket mindig a társadalom érdekei szerint adják közre, sannak aztán olyan területek is, ahol nem lehet betartani a ,,demokratizmust”: például a technológiai fegyelemnek, a szükséges műszaki előírásoknak minden körülmények között eleget kell tennie a kivágó minőség érdekében. Mert mi lenne, ha mindenki úgy végezné a munkáját, ahogy éppen neki tetszik. Éppen ezért a tekintetben következetesen kell törekednünk mindenfajta liberalizmus, engedékenység felszámolására, bárhol akadályozza is az egészséges fejlődést, akár a vezetésben, akár a végrehajtásban. És senki ne higgye, hogy ez „népszerűtlen” feladat! Bizonyára mindenütt az alkotni vágyó, szorgos, munkát kedvelő emberek egyetértésével találkozik. S .