Vasas, 1966 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének lapja LXXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 40 FILIER 1966. JANUÁR Központi vezetőségünk felhívása Nyílt levél a Ganz Árammérő igazgatójának Az ipari kémkedés Békés Attila: Visszatérés A költészet III. sréfas terve 7,5 milliárd forint beruházás 20 százalékkal magasabb termelési érték A magyar kohászat jelentősen fejlődött az elmúlt 20 év alatt. Felépült a Dunai Vasmű és bővült, fejlődött a többi kohászati üzem is. Ez a fejlődés azonban elmaradt a gépipar rohamos előrehaladása mögött, különösen a melegen hengerelt késztermék és a hidegen alakított termékek termelésében. A kohászat harmadik ötéves fejlesztési tervének — éppen ezért — az a feladata, hogy javuljon a termékek minősége, s a választék olyan termékekkel bővüljön, amelyek elősegítik a feldolgozó iparágak termelésének mennyiségi és minőségi fejlesztését. A nyersvas és acélgyártó kapacitások növelését elsősorban a meglevő berendezések jobb kihasználásával, a technológia korszerűsítésével biztosítják. A termelés struktúrája olyan irányban változik, hogy az export összetétele a munkaigényesebb, gazdaságosabb termékek irányába tolódjon és így hozzájáruljon a tőkés fizetési mérleg javításához. Mindezek érdekében a harmadik ötéves terv időszakára tervezett csaknem 7,5 milliárd forint beruházási keretnek mintegy kétharmadát a minőséget javító és választékot bővítő, valamint új kohászati termékek előállítását szolgáló kapacitások megteremtésére fordítják. A kohászat teljes termelési értéke 1970-ben — 1965-höz viszonyítva — mintegy 20 százalékkal lesz magasabb. Ugyanilyen mértékben növekszik az iparág exportja is. A termelési érték növekedésének 75 százalékát a termelékenység növelésével kell biztosítani. A termelésnövelést szolgálják az egyes technológiai ágazatok fejlesztésére fordított beruházások, így például a borsodi kohóüzemek megyeA kormány 1966. évi népgazdasági tervhatározata — mint ismeretes — széles társadalmi rétegeket érintő bérügyi intézkedéseket is tartalmaz. Az ezzel kapcsolatos konkrét tennivalókat tárgyalta meg a múlt év végén szakszervezetünk elnöksége, ahol nagy vonalakban kialakult, hogy szakmánk iparágai milyen mértékben részesülnek az általános béremelésre fordított összegből. Az elnökségi ülés vitáján született meg a döntés arról is, hogy elsősorban milyen foglalkozási ágakat részesítenek béremelésben. Az elnökségi ülést követően szakszervezetünk vezetői a SZOT-tal egyetértésben pontosan kiselő alapanyaggal való ellátására már a második ötéves terv időszakában megkezdődött a Borsodi Ércelőkészítőmű építése. A harmadik ötéves terv időszakában folytat-ják ezt a munkát és csaknem 900 millió forint befektetéssel évi 1400 tonna termelési kapacitást valósítsanak meg. Szerepel a tervben a Dunai Vasmű ércelőkészítőjének bővítése is. A tervben előírt acélmenynyiség gyártásának biztosításához és a hazai öntödék szürkenyersvas igényének részbeni kielégítésére a nyervastermelés 123,9 százalékos emelkedését vették tervbe. Ezt a növekedést — a többi között — a meglevő kohóüzemek korszerűsítésével, földigáz-felhasználással, a fúvószél hőmérsékletének emelésével, a darabosított érc részarányának növelésével érik el. Jelentősen fejlődnek az acélművek is. A Dunai Vasműben 5 tonnás ívfényes kemencét helyeznek üzembe az ötvözött lemeztermelés fokozására. A Lenin Kohászati Művek elektroacélművét bővítik, hogy elegendő ötvözött acélt gyártson a közúti járműgyártás részére. Ezt a célt szolgálja az acélgáztalanító berendezés és a 30 tonna adagsúlyú ívfényes kemence üzembe helyezése. A harmadik ötéves tervben mindenütt bevezetik a földgázt. A hengerelt áruk minőségének javítására öntecs- és kukatisztító berendezéseket helyeznek üzembe az acél- és hengerművekben. A hengerművek fejlesztésénél a gépipar hengerelt áru igényének kielégítését tekintették legfontosabb feladatnak. A többi között tervbe vették egy új, folyamatos öntőmű megvalósítását a Dunai Vasműben és megkezdik az Ózdi Kohászati Üzemek folyamatos dolgoztak és a vállalatok rendelkezésére bocsátották a béremeléssel kapcsolatos adatokat, valamint a végrehajtás irányelveit. Ezek szerint a kohászatban — és itt elsősorban az úgynevezett kiemelt szakmák munkásairól van szó — 33 500 fő részesül átlagosan mintegy 6,5 százalékos béremelésben. Emelik a fizetéseket többek közt a hengerészeknek, olvasztároknak, kovácsoknak, öntőknek, generátorkezelőknek, a tűzálló téglagyártásnál dolgozóknak és a kemencekőműveseknek. A KGM üzemeinek bérfejlesztésére sor öntőművének kivitelezését az előgyújtási kapacitás bővítésére. A finomsori hengerelt árugyártás fokozására — Borsod térségében — új finom- és drótsor műszaki előkészítését kezdik meg. A minőségi előírások kielégítésére a meglevő acél- és hengerművekben felülettisztító berendezéseket helyeznek üzembe. A készáru-kikészítés fokozásával megvalósítják az anyagmozgatás gyorsítását és a nehéz fizikai munka kiküszöbölését, másrészt a minőségi követelményeket — egyengetés, méretre szabás stb. — is kielégítik. S. L.dított 175 millió forintból a kohászat csaknem 56 milliót kap. A gépgyártás kiemelt szakmáinak mintegy 55 ezer munkása — elsősorban az esztergályosok, öntők, kovácsok, hőkezelők, generátorkezelők, sólyatéri hajóépítők, híd- építők — szintén átlag 6—6,5 százalékos béremelést kapnak. Ez összesen 90 millió forintot jelent. Szakmánk harmadik iparága, a villamosenergia 12 700 munkása között összesen 12,8 millió forintot osztanak szét. Itt főleg a hálózatépítők, hálózatszerelők és hálózatkarbantartók, a szén- és salaktéri munkások, valamint a kazánüzemi karbantartók, tehát a legnehezebb fizikai munkát végzők kapnak átlagosan 4,7 százalékos emelést. A népgazdasági tervről szóló kormányhatározat intézkedéseket tartalmaz a művezetők bérezését illetően is. A KGM üzemeiben mintegy 9000 főművezetőt és művezetőt érint a bérkorrekció, amely összesen 16,2 millió forintot jelent. A kohó- és gépipar valamennyi ágazatában a béremelések együttes összege eléri a 175 millió forintot. Elnökségünk intézkedése nyomán az üzemek és vállalatok január 31-ig elvégzik a bérfejlesztésre kapott öszszegek személy szerinti felbontását, és még ezt megelőzően, termelési tanácskozásokon ismertetik a munkásokkal a bérfejlesztés általános irányelveit. A KGM üzemeiben 175 millió forint béremelésre Az üzemekben termelési tanácskozásokon ismertetik a béremelés irányelveit Este Csőrben. , MTI fotó A LXXV. évfolyam Még a rendszeres újságolvasónak is alig tűnik fel lapunk fejléce alatt a római számok sorában a változás, s a történészeken, munkásmozgalmi szakértőkön kívül mások alig tartják számon, hogy hetvenötödik évfolyamát kezdte meg a Vasas újság. Immár háromnegyed évszázada következetes fóruma a szakma szervezett dolgozóinak, s érdekvédelmi harcában szinte mindenkor az egész magyar munkásosztálynak is. Hiszen, ha csak a legelső lap cikkét olvassuk is, amelyben összegeződik a korai célkitűzés, igazolódik ez utóbbi megállapítás! Azt írja a Fémmunkás 1393. szeptember 14-én megjelent száma: „Ez a lap terjeszteni fogja a felvilágosodást és arra fog törekedni, hogy megtanítsa a munkást a tőke elleni harcában a módokra és az eszközökre, melyeknek segítségével leghamarabb vívhatja ki a győzelmet.” Íme, a program! S ha végiglapozzuk a bekötött évfolyamokat, láthatjuk, hogy— amikor a történelmi körülmények úgy engedték — sikerrel szolgálta e magasztos ügyet. 1897-ben, mint a „Vas- és Fémmunkások Szaklapja" a következőket írja: „Szaklapunk réme lesz a kizsákmányolóknak ... Tanítani fog és nevelni, hogy a munkásosztály ne alázatos szolga legyen, hanem osztály- és öntudatos szabad munkás váljék belőle!” Hazánk félgyarmati jellegére jellemző, hogy lapunk eleinte két nyelven, magyarul és németül jelent meg. Az iparosítás jórészt külföldi tőkével történik, s a monarchia másik tagja, Ausztria látja el szakmunkással a fejlődő kapitalista üzemeket. A lap népszerűségére és harci programjára jellemző a példányszám-növekedés: 1905-ben 20 ezer, 1907-ben 27 ezer (a tagság mindössze 25 ezer!), tíz esztendővel később pedig az első háború vége felé 65 ezres példányszámot ért meg. Szakadatlan harcban teltek az évtizedek. Előbb a Tanácsköztársaságért, majd a fehérterror után a mozgalom újjászervezéséért. Aztán a munkanélküliség, az elbocsátások, s a legrémesebb, a háború ellen is ismét az ország újjáépítéséért. Nem egészen ötven év alatt két háború tizedelte a népet, a munkásosztályt, a magyar vasasok sorait. Kétszer maradt kifosztva az ország — és szinte a semmiből kellett talpraállnia. S hogy mégis sikerült, abban oroszlánrész illeti a vasasokat, az ipar, a gépek, a szerszámok mestereit... Nélkülük aligha indult volna útjára az első mozdony, épültek volna a hidak, a gépsorok ... Ma is nagy várakozással tekint az ország népe a vasas üzemekre, ahol a nemzeti jövedelem tekintélyes része létrejön a szorgos, hozzáértő munka nyomán. Napjainkban, a hetvenötödik évfolyamát író Vasas lapnak harci programja e munkát szervezni, segíteni, s a még eredményesebb teljesítményekre lelkesíteni. Ugyanakkor fontos feladatának tekinti, hogy megalkuvás nélkül harcoljon a termelő munka minden akadálya vagy akadályoztatása ellen. Flogg felemelje bíráló szavát a tudatosan és az akaratlanul elkövetett hibák ellen, s kijavításuk érdekében fellebbezen az ország vezető szerveihez, valamint az immár majd félmilliós vasastagság közvéleményéhez! És nem utolsósorban lapunk célja az is, hogy fórumot teremtve, képviselje a szaktársak érdekeit, szociális, kulturális és balesetvédelmi téren. Sok-sok tennivalóval érkezett meg az idei esztendő, s a feladat érdekében kíván harcolni, munkálkodni a hetvenötödik évfolyamába lépő Vasas újság. G. M.