Vasas, 1966 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

1966. JANUÁR A VASAS és a MEDOSZ kapcsolata A Vasasszakszervezet és a MEDOSZ közötti kapcsolatok­nak már több éves hagyomá­nya van, de az idén ez tovább szélesedett és eredményesebb is lett. Ebben az évben az ed­digi szórvá­nyos és esetenkénti kapcsolat szervezetté vált az­zal, hogy a két elnökség mel­lett egy koordinációs munka­bizottság alakult. A munkabizottság célja és feladata többek között az, hogy a mezőgazdasági gépeket és alkatrészeket előállító, gyár­tó üzemek, valamint a gépe­ket használó mezőgazdasági vállalatok, gépjavító állomások vezetőinek, dolgozóinak egy­más megismerését, a gépek és alkatrészek gyártását, majd felhasználását a szakemberek kölcsönösen megismerhessék. Feladat az is, hogy a tanul­mányozást, egymás üzemeinek, gyárainak megtekintését, ta­pasztalatok kicserélését, a munkabizottság az eddigiek­nél jobban elősegítse. A bizottság legutóbbi ülésé­nek határozata alapján, az el­múlt hetekben a legnagyobb vasipari üzemek egy-egy ve­zető beosztású dolgozója, vala­mint a két szakszervezet kép­viselői részvételével öt csoport alakult. A csoportok az ország különböző részein, öt gépja­vító állomást látogattak meg. Ez volt az első ilyen jellegű, szervezett tapasztalatcsere és már most megállapítható, hogy a kezdeményezés haszos. Az egyik csoport, Hódmező­vásárhelyen, az ottani gépja­vító állomás járműelektromos­­sági berendezéseket felújító ■ üzemét látogatta meg, amely egyike az ország hat ilyen feladattal megbízott állomásá­nak. A csoport tagja volt Rácz József, az Autóvillamossági Felszerelések Gyára kísérleti osztályvezetője, aki a több év­tizedes szakmai tapasztalatát szívesen adta át az alg két éve működő üzem vezetőinek, szakembereinek. Az állom­ás főmérnöke, s az elektromos üzem vezetője azóta viszonoz­ta a látogatást, több napot töl­töttek az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában, ahol konkrétan is meghatározták a két vállalat szocialista brigád­jainak jövőbeni kapcsolatát. A terv most az, hogy Bács elvtárs a Földművelésügyi Minisztérium illetékes szakelő­adójával a többi ilyen profilú gépjavító állomást is megláto­gatja és tapasztalatait ott ie átadja. A látogatások végén pedig összeállítanak egy olyan műszaki kézikönyvet, amely az egyes villamossági berendezé­sek felújításának módszereit egységesen adja majd közre. A csoportok az állomásokon sok panaszt hallottak a D4K traktorokról. Többen kifogá­solták, hogy az erőgépbe épí­tett alkatrészek anyaga vagy éppen a megmunkálása sok kívánni valót hagy maga után. Nagyon sok emiatt az állás­idő, a traktorosok nem keres­nek és bizony nem is szívesen ülnek a gépekre. Mivel hazánkban csaknem 3000 ilyen gép van, a Vörös Csillag Traktorgyár szakszerve­zeti bizottsága úgy döntött, hogy ezt a témát rendkívüli szb-ülésen fogja megtárgyalni. Erre az ülésre a traktorgyár vezetőin, konstruktőrein kívül meghívják azokat a megyei gépjavító állomási igazgatókat, főmérnököket, ahol a legtöbb D4K traktor van. De meghívót kap a Földművelésügyi Mi­nisztérium, az erőgépet forgal­mazó AGROTRÖSZT, és a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet egy-egy szakvezetője is. Reméljük, az együttes ta­nácskozáson kialakul majd egy olyan álláspont, amely megjelöli az e téren szükséges tennivalókat. Befejezésül még csak annyit, hogy a VASAS és a MEDOSZ közötti kapcsolat — mint mondtuk —, már eddig ie ter­mékeny volt, de a jövőben en­nek fokozása feltétlenül in­dokolt, hasznos. A tapasztalat azt igazolja, hogy az állami intézmények hivatalos párbe­széde is emberibbé válik, ha a szakszervezetek a maguk sa­játos eszközeivel erre irányít­ják a fő figyelmet. Dr. Gojdár László VASAS • VAS-, FÉM- ÉS ENERGIAIPARI DOLGOZÓK! SZERVEZETT MUNKÁSOK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszerve­zete központi vezetősége, köszönetét, elisme­rését fejezi ki azoknak a dolgozóknak, akik odaadó és lelkes munkájukkal hozzájárultak a kohászat, a gépgyártás és a villam­osener­­giaipar 1965. évi terv teljesítéséhez. Az elért eredmények, sikerek után az ember mindig előre tekint, számba veszi a holnap tennivalóit, ez esetben szakmánk feladatait. A népgazdasági tervek alapján, a kohó- és gépiparban az idén a termelés 4 százalékkal, az export 3,6 százalékkal emelkedik, amit jó­részt­­a termelés növekedéséhez viszonyítva 80 százalékában a termelékenység fokozásával kell biztosítanunk. 1966-ban is lesznek komoly beruházások, a kohászat és gépipar fejlesztésé­re a KGM összesen 3 milliárd 690 millió fo­rint beruházási keretet hagyott jóvá. Külön kell szólni a villamosenergia iparról: itt a termelés 8,7 százalékkal, a termelékenysé­get pedig 5 százalékkal kell emelni, és ugyan­akkor 1 százalékkal csökkentenünk kell az iparág költségszintjét. A villamosenergia-ipar fejlesztésére milliárd forintot fordítunk. Kormányunk határozata alapján mindkét iparágban jelentős bérügyi intézkedéseket hajtunk végre. A kohászatban és gépgyár­tásban átlag 1,5 százalékos, a villamosener­gia-ipar­ban 2 százalékos béremelésre kerül sor. Kormányunk a népgazdaság idei tervéről szóló határozata árintézkedéseket is tartal­maz. Az intézkedésekkel központi vezetősé­günk egyetért, azokat szükségesnek és indo­koltnak tartja, mert ezek az intézkedések egyértelműen a munkásosztály, a dolgozó nép jövőjét szolgál­ják. A jelenlegi ár- és értékvi­szonyok az ésszerű gazdálkodás, a további eredmények és végső soron a növekvő igé­nyek kielégítésének váltak akadályaivá. Köz­gazdaságilag tökéletesen érthető, hogy az ár- és értékviszonyokat rendezni kell. Az áremelések részleges ellensúlyozására, kormányunk a szakszervezetekkel egyetér­tésben jelentős bér és szociálpolitikai intéz­kedéseket is hozott.­­ A vas- és energiaiparban dolgozók közül, elsősorban a nehéz fizikai munkát végzők, a kedvezőtlen munkakörülmények között dol­gozók, a magas szakképzettséggel, illetve a hosszú gyakorlattal rendelkezők, valamint a művezetők és főművezetők rétesülnek bér­emelésben. A béremelés együttes összege 178 millió forint, és csaknem 120 ezer munkást (az összes fizikai dolgozók egyharmadát), és 9 ezer főművezetőt, művezetőt érint. Mind­emellett lehetőség van további bérkorrekciók­ra is, hiszen az egyes üzemek, vállalatok a létszám-megtakarításból eredő béralap 73 százaléka felett önállóan rendelkeznek. Az intézkedések végrehajtásának gyakor­lati munkájából nagy rész vár a szakszerve­zeti bizottságokra és aktívákra. Kötelessé­geikkel és jogaikkal élve segítsék és ellenő­rizzék az intézkedések pontos, alapos végre­hajtását, amelyek elsődleges célja: a termelő erők fejlődésének gyorsítása, népgazdaságunk erejének növelése. A vázolt bérügyi rendelkezések és szociál­politikai intézkedések nemcsak a megélheté­si költségek emelkedését, valamint az élet­­színvonal átmeneti csökkenését mérsékelik­­de lehetővé teszik azt is, hogy jelentős társa­dalmi rétegek életszínvonala változatlan ma­radjon, sőt, egyes rétegeké emelkedjék. Az idén — ahogy ezt az idézett számok is mutatják — a tavalyinál is komolyabb, bo­nyolultabb feladatokat kell megoldani. En­nek érdekében az eddigieknél következete­sebben kell megvalósítanunk pártunk Köz­ponti Bizottságának 1964 decemberi határo­zatát. Mindenütt különös gondot kell fordíta­nunk arra, hogy: • kifogástalan és korszerű gyártmányok készüljenek, amelyek biztosítják ipa­runk versenyképességét a külföldi pia­cokon. ............ • Állandóan emelkedjék a munka terme­lékenysége. Tásadalmunk előrehaladásá­nak ez a kulcskérdése. A műszaki veze­tők fordítsanak nagyobb figyelmet a műszaki és gyártásfejlesztésre, az üzem- és munkaszervezésre. • Gazdaságosabban dolgozzunk! És itt nemcsak az anyagra és a pénzre gon­dolunk, hanem az időre és az emberi munkára is. Az ezekkel való ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodás az iparág költ­­ségszintjének csökkentését hozza magával. Ezek alapvető feladatok. Megvalósításuk szakmánk minden munkásától és vezetőjétől fegyelmezett, gondos munkát követel; azt, hogy mindenki a legjobb képességei szerint tegyen meg mindent a technológiai fegye­lem megtartásáért, a munkaidő maximális kihasználásáért. A szakszervezeti bizottságok lelkiismerete­sen, s nagy körültekintéssel készítsék elő a műszaki konferenciákat és az ezeket követő termelési tanácskozásokat. Részletesen is­mertessék az 1966. évi feladatokat, legyenek ezek a tanácskozások a megvalósítás, a vég­rehajtás módszereinek vitafórumai. A mun­kaverseny részvevői és a szocialista brigádok vállalásaikban elsősorban a minőség javítá­sát, az exporttervek túlteljesítését, az ütemes termelés megvalósítását és a kooperációs, kö­telezettségek teljesítését tartsák szem előtt. A szakszervezeti tisztségviselők ellenőriz­zék és segítsék a törvények és a rendeletek megtartását, ügyeljenek a munkások szociális, egészségügyi és munkakörülményeit szabá­lyozó rendeletek végrehajtására. A gazdasági és műszaki vezetők tegyenek meg mindent a folyamatos, zökkenőmentes munka feltételeinek biztosításáért. VAS-, FÉM- ÉS ENERGIAIPARI DOLGOZÓK, SZERVEZETT MUNKÁSOK! A múlt esztendő eredményei után tovább kell lépnünk. Az idei év tervei megalapozot­tak. De feladataink végrehajtása szakmánk minden munkásától, vezetőjétől megköveteli, hogy képességei legjavát adva, munkálkod­jék. Bátrabb, önállóbb, és ésszerűbb munkára van szükség; hasznos kezdeményezésekre és mindenekelőtt annak megértésére, hogy gaz­dasági életünk alakulása és végsősoron saját boldogulásunk senki mástól, egyedül tőlünk, a mi munkánktól függ. A központi vezetőség meg van győződve arról, hogy a vas- és energiaipar dolgozói, szakszervezeti tisztségviselői, mindent meg­tesznek a tavalyi eredmény magasabb szintű megismétléséért, 1966. esztendő tervének tel­jesítéséért. A Költségvetés 80 millió forint sorsa 1965 december hónapjában tárgyalták az alapszervek tag­gyűlései, a szakszervezet el­nöksége, és központi vezetősé­ge az 1966. év költségvetését. A költségvetések célja min­denütt biztosítani a mozgalom megvalósításaihoz szükséges anyagi eszközöket. A költségvetések számai tükrözik azt a fejlődést, amely az alap- és középszervek ön­állóságának növelésével, az utóbbi években pénzgazdálko­dásunkban is jelentkezett. Évrő­l évre emelkedik a tag­díjból közvetlenül az alapszer­veknél és közvetve a központ költségvetésén keresztül törté­nő pénzfelhasználás. Javult a pénzügyi munka nyilvánossága, ilyen tartalmú beszámolók rendszeresen sze­repelnek a választott testüle­tek üléseinek napirendjén. A szakszervezetek pénzgaz­dálkodásának alapja a tagdíj. Az 1966. évre szóló tagdíj-be­sorolási munkákat szerveze­teink időben lebonyolították. Tagságunk — joga érvényesíté­se mellett — túlnyomó többsé­gében maradéktalanul eleget tesz tagdíjfizetési kötelezett­ségének. A költségvetés-készítés ide­jén az országos összesítő alap­ján, szakszervezetünkhöz 461 000 üzemi dolgozó tarto­zott. Ebből szervezett dolgozó 420 000. Szervezettségi fokunk 91,1 százalék. Tagdíjfizetés, mely egyrészt a rendszeres, hónapról hónapra való fize­tést, másrészt a besorolás sze­rinti járulék lerovását mutat­ja: 91 százalék. Alapszervezeteink költség­­vetéseikben a szervezettség, és a tagdíjfizetésben év végére 1 százalék emelést terveztek. A tervezett számok elérésénél nagy szerepet kap a felvilágo­sító nevelőmunka, tekintettel arra, hogy az ipariban ma még jelentős a fluktuáció. 1966- ban a tervezett tagdíjbevétel 80 és */1 millió forint. Hogyan oszlik meg ez az összeg, ha 100 százaléknak tekintjük? 35°/0-ot (28,2 millió Ft) tar­tanak vissza egységesen a szakszervezeti a­lapszerveze­tek az eladott bélyegmennyi­ség után. Erre az összegre készül a helyi költségvetés, melyet a szakszervezeti bi­zottságok decemberben és ja­nuárban vittek tárgyalás és jóváhagyás végett a taggyű­lések elé. 3% a külön plusz részese­dés, a 35 százalékon felül. Ezt a juttatást azok a szer­vezetek kapják, amelyek egész éven át eredményes munkát végeztek. 7% a szakszervezeti tagság után járó születési és temeté­si táblázatos segély. Az ilyen segélyeket az állami segély­­lyel együtt fizetik ki, de a társadalombiztosítás féléven­ként, a kifizetett összeget a szakszervezet központi költ­ségvetéséből visszakapja. 5% a szakszervezethez tar­tozó nyugdíjas szaktársak céljait szolgálja, ugyancsak központi költségvetésből. Eb­ből fedezik a nyugdíjasok se­gélyei, üdülőik fenntartását, szórakozásait. 20% a központi költségve­tésben szociális, kultúr- és sportintézmények létesítésé­re, üzemeltetésére, felújítá­sára szolgál. Azért kell ezt a tetemes összeget (17 millió)­­ központilag tervezni és fel-­­ használni, mivel szétforgá­csolva az anyagi eszközök­­, hatékonysága, a helyes célok elérésére nem érvényesülne. Néhány példa: az ország egész területén működő va­sas kultúrházak és könyvtá­rak támogatására tervezve 6,5 millió Ft. Gyermeküdül­tetésre és külföldi csereüdül­tetésre 4,4 millió Ft.­Minőségi és tömegsport támogatásra 3 millió Ft stb. 3°/0-nak megfelelő összeg-­ ből tisztségviselőink mozgal-­­­mi tudását gyarapítjuk feü-'­ lönböző oktatásokon. A kép-­­­zett bizalmi, műhelybizott-,,' sági vagy szb-tag jobban,, eredményesebben tudja szol­gálni az őt megválasztó dol- ■ gozók és a köz érdekeit. 12% az az összeg, mellyel­ a vasasszakszervezet a Szak-' szervezetek Országos Taná­csa költségvetéséhez hozzá­járul. A SZOT tevékenysége közvetlen és közvetve, mind hazai, mind nemzetközi vo­­­­natkozásban a dolgozók ér­dekeit szolgálja. 3% szerepel a központ­ költségvetésében a 18 megyé­ben működő szakszervezeti középszervek, a megyebizott­ságok működtetésére. 3% a Budapesti Bizottság­ költségvetése. Ez a szervezeti középszinten 240 ezer fővá­rosi vasas dolgozó problé­máival foglalkozik. 9% a szakszervezeti köz­pont költségvetése. Ebben szerepelnek az apparátus fenntartásán felül a propa­ganda, a nemzetközi kapcso­latok, a társadalmi aktívák munkáinak költségtételei. (Folytatás a 4. oldalon)­ ­ 3 December 30-án szak­­szervezetünk központi vezetősége ülést tartott. A tanácskozás elnökségé­ben ott volt Gáspár Sán­dor a Szakszervezetek Országos Tanácsának fő­titkára, György Gyula a kohó- és gépipari minisz­ter helyettese és dr. Lé­vai András a nehézipari miniszter helyettese. A KV-ülés idei terv­feladatokról szóló első napirendi pontjának elő­adói Lévai és György elvtársak voltak, majd az ezt követő vita után Pólyák János elvtárs, szakszervezetünk főtitká­ra javaslatot tett a Vas­és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének 1960. évi költségvetésére. Központi vezetőségünk december 30-i ülése A KV-ülés első napirendi pontja — érthető módon — hosszas és alapos vitát váltott ki. Lévai és György elvtársak részletesen beszámoltak a villamosenergia-ipar és a gépgyártás második öt­éves tervben elért eredményeiről és az idei év termelési feladatairól. A nehézipari miniszter helyettese beszámolójában hangoztatta, hogy a népgazdaság villamosenergia igényét az iparág a második öt­éves tervben kielégítette. Ugyanakkor a fogyasztói létszám öt év alatt 2 millió 265 ezerről 2 millió 730 ezerre emelkedett. 528 megawatt új erőművi kapacitással bővült az iparág. A legjelentősebbek: az Oroszlányi, a Pécsi, a Dunamenti Hőerőművek, az Ajkai Erőmű bővítése, illetve részleges üzembe he­lyezése. Az idei év legfontosabb feladatai újabb 100 illetve 150 MW-os gépegységek üzembe helye­zése a Dunamenti Hőerőműben és Bánhidán. György Gyula miniszterhelyettes szintén azzal kezdhette beszámolóját, hogy a KGM mintegy másfél százalékkal túlteljesítette tavalyi tervét. Hangoztatta, hogy 1966-ban nagyobb gondot kell fordítani a speciális és ötvözött acélok minőségére, valamint többlettermeléssel biztosítani kell a gépgyártás rúd- és idomacél hiányát. Az idei év bonyolultabb feladatainak pontos összehangolására a KGM részletes intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek mintájára a vállalatok hasonló tervekben összegezik tenniva­lóikat. 1­­ A napirendi pontokat követő vita után az ülés résztvevői Herczeg Károly főtitkárhelyettes javasla­tára egyhangúlag elfogadták a Központi Vezetőség felhívását, amelyet az alábbiakban közlünk.

Next