Vasas, 1968 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
1968. JANTÁR Az első esztendő Dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter nyilatkozata Lapunk decemberi számában közöltük a nyilatkozat első részét, amely a minisztérium és a vállalatok közötti kapcsolattal foglalkozott. Horgos elvtárs ezúttal arra a kérdésre adott választ: milyen feladatokat kell megoldanitok a vállalatoknak 1968-tól kezdve, az új körülményeknek megfelelően? — A gazdaságirányítás új rendszerében kulcskérdés ez önálló vállalati gazdaságpolitika kialakítása és érvényesítése — mondotta a miniszter elvtárs. — Alapvető követelmény, hogy a vállalatok gazdaságos tevékenységgel járuljanak hozzá a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. Éppen ezért az alapvető célok meghatározása mellett fontos az eszközök és módszerek megfelelő kialakítása és felhasználása. Miután a népgazdasági tervek lebontása megszűnik, még nagyobb jelentősége lesz a vállalati tervezésnek. Előtérbe kerül a különféle gazdasági folyamatok elemzése, az igények és lehetőségek tüzetesebb megvizsgálása. Különösen nagy jelentőséget nyer a vállalatok piaci kapcsolata. A kiinduló alap: az értékesítési terv.Elkészítéséhez megfelelő piaci elemzésre, a piaci igények reális értékelésére van szükség. Rendkívül fontos ez, hiszen a piaci igényeik változása nagyobb mértékű profilváltoztatást is vonhat maga után. Nem lenne helyes, ha a gazdaságtalan és eladhatatlan gyártmányok miatt kiszorulnának a termelésből a sokkal gazdaságosabb és keresettebb termékek. A döntéshez természetesen alapos kereskedelempolitikai számításokat kell végezni, s részletes információk alapján elkészíteni az analízist. Szükség van korszerű vállalati értékesítő szervre is, hiszen a vállalatok helyzete egyre inkább az értékesítési eredményektől függ. Az új gazdaságirányítási rendszerben senki sem biztosít vevőt a vállalatok termékeire. Iparunk — a kölcsönös előnyök elve alapján — a jövőben is szándékozik kereskedni akapitalista piacon. Ez ugyancsak fokozott felelősséget hárít a vállalataikra a szabadabb importgazdálkodás, a legnagyobb fokú importtakarékosság és a tőkés kivitel fokozásának érvényesítése szempontjából. A nemzetközi munkamegosztásban való aktívabb részvétel érdekében növelnünk kell a gépipari termékek versenyképességét. E területen máris tapasztalható, hogy a vállalatok — piaci elképzeléseik jobb érvényesítése érdekében — előnyben részesítik a rövid átfutási idejű fejlesztést és hatékonyabban kapcsolódnak be a licencek vásárlásába. A kutatóintézetektől is rövidebb átfutási idejű kutatásokat rendelnek meg. Ez a tendencia oda vezethet, hogy csökken a kutatóintézetek és a vállalatok közötti szerződések száma. Vannak olyan aggodalmak is, hogy a rövid átfutási idejű kutatások nagy száma miatt majd háttérbe szorulnak a távlati kutatási igények. Ezeknek az elhárítása a minisztérium feladata lesz. A piaci mechanizmushoz hozzátartozik a termel® és fogyasztói árak kérdése is. Ezzel kapcsolatban a viszonylagos árstabilitás érdekében a gépipari termékek igen nagy hányadánál a maximált árforma mellett döntöttünk. Maximált árformát kellett alkalmazni nemcsak a végtermékeknél, hanem a vertikális termékeknél is. Így például a járműiparban a nagy törzsegységek, a híradás technikában pedig az alkatrészeik árainak többségét kellett maximálni, mivel a végtermékek árai is maximáltak. Ezzel lényegében azt kívántuk elérni, hogy a szerelő vállalatok ne legyenek kiszolgáltatva az alkatrészgyártóknak. Alapos műszaki és közgazdasági megfontolást igényelt az arányok helyes kialakítása. Egy példa: az Egyesült Izzó által gyártott csövek belföldi árait felemeltük az exportár szintjére, hogy ezzel is ösztönözzük a vállalatot a belföldi igények kielégítésére. Ugyanakkor a félvezetők árát csökkentettük, hogy a fejlesztést a tranzisztorizálás és a miniatürizálás irányába ösztönözzük. Több példa igazolja az árreform problémáinak sokoldalúságát Hangsúlyozom azonban, hogy a vállalatoknak a nyereséget nem a produktivitás nélküli árnöveléssel, hanem a műszakilag fejlettebb, új termékek kibocsátásával és gazdaságosabb gyártáséval kell biztosítani. Azért tartom szükségesnek, hogy erre felhívjam a figyelmet, mert az új gazdaságirányítási rendszer előnyeit és hátrányait egyaránt a vállalatok fogják érezni. A megtervezett nyereség realizálását az állam nem garantálja! Somogyi László Budapest Az esztendő kezdetén előttünk az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatos szakszervezeti feladatok sokasága. Több vonatkozásban anyagi alapokat igényel a szakszervezeti munka is. A mozgalom pénzügyi bevételeit és kiadásait foglalja magában a költségvetés, amelyet a központi vezetőség és az elnökség megtárgyalt és elfogadott. Az idei év a szakszervezet pénzügyi tevékenységében is jelentős változásokat eredményez. Megnövekedett az alapszervezeteknél a tagdíjból közvetlenül visszatartható rész, 35 százalékról, a vasasszakszervezetben 53 százalékra. Ezzel együtt nagymértékben nőtt a választott testületek hatásköre, döntési joga, felelőssége a pénz felhasználását illetően. A tagdíjaik teljes elosztása 1968-ban a következőképpen alakul: 50 százalék alaprészesedés, amelyet minden, bélyeget vásárló alapszervezet megkap, 3 százalék többletrészesedés, amelyet ugyancsak az alapszervezetek kapnak meg. (A MÜM-intézetek például 75 százalék alaprészesedést kapnak, az ipari tanulók alacsony tagdíjjárulékot figyelembe véve.) 3 százalék jut a központi költségvetésből a nyugdíjas üdülők fenntartására (Normafa út, Alsógöd), valamint a felszabadulás előtti, alacsony nyugdíjjal rendelkező uránjaink hűségjutalmára, a központi budapesti nyugdíjas csoport működtetésére. 2 százalék a tisztségviselők oktatására, továbbképzésére fordítandó összeg. 2 százalék a szakszervezet nemzetközi munkájára (a nemzetközi szolidaritási mozgalomhoz való hozzájárulás). 15 százalék a kiemelt kulturális intézmények, iskolaközpont céljára, a gyermek- és családos üdültetés fejlesztésére, a minőségi sport támogatására előirányzott rész. Ezen belül például 1968— 1970-es években egy 400 személyes modern gyermeküdülőt épít a szakszervezet Balatonzamárdin, 16 milliós költséggel, s egy 600 személyes családos üdülőt Balatonszemesen, 36 millió forintért. Ez utóbbit vállalati eszközök bevonásával kiegészítik. 13 százalék a szakszervezet központi apparátusának fenntartási, működési költsége, 12 százalék pedig az a hozzájárulás, amellyel a vasasok a Szakszervezetek Országos Tanácsa költségvetéséhez kapcsolódnak. Mindez együttesen a költségvetés 100 százaléka, amely 92,5 millió forint. De tudni kell azt is, hogy ez az összeg a mintegy 450 ezer szervezett vasas dolgozó 1968. évi tagdíjbevételének tervszáma, terveinkben pedig országosan 92 százalékos szervezettség és 95 százalékos tagdíjmorál szerepel. Igen érdekes képet mutat az alapszervezetek költségvetéseinek összesítése. A felhasználásra kerülő 49 millió forint megoszlása a következő: 38 százalék jut szakszervezeti segélyekre (születési, temetési, rendkívüli segélyek), 17 százalék kulturális, 6 százalék egyéb szociális célra, 4 százalék a sportnak, 10 százalék szervezési és ügyviteli feladatokra, 25 százalék a függetlenített és tiszteletdíjas tisztviselők illetménye, valamint az ezzel kapcsolatos járulékok. Ha a segélyezésre előirányzott összeget, a 18 millió forintot tekintjük 300 forintos átlagot számítva, 60 ezer szakszervezeti tag segélyét jelenti. Ha ehhez hozzászámítjuk a tagság részére egy esztendőben kiadott 40 ezer kedvezményes szakszervezeti üdülőjegyet, megállapítható, hogy évenként 100 ezer tag, össztagságunk egynegyede vagy többszöröse pénzjuttatás formájában visszakapja befizetett tagdíját. A feladat: a jövőben az alaposabb, átgondoltabb, igazságos elosztás megvalósítása, amely a nevelő, agitációs munkát erősítheti. Mivel a szakszervezet sokirányú tevékenységén belül a pénzügyi munka érzékenyen érinti, emiatt rendkívül érdekli is a tagságot. E jogos érdeklődést kell kielégíteni a nyilvánosság biztosításával és a felhasznált pénzek társadalmi ellenőrzésével. Az ellenőrzés pénzügyi vonalon háromsíkú, alapja az alapszervezet számvizsgáló bizottsága. E választott testületnek a helyszínen, az adottságok teljes ismeretének birtokában, rendszeresen, minden területre kiterjedően kell ellenőriznie a felhasználást. Munkájához központilag biztosítottuk a szükséges oktatást, az írásos anyagokkal való folyamatos tájékoztatás, a feladatokat és a munkamódszert illetően is megoldott. Feltétlenül szükséges, hogy tevékenységéről, az ellenőrzéseik tapasztalatairól a tagságot legalább félévenként tájékoztassák. A beszámolókban szerepelnie kell a szervezettség, a tagdíjfizetés, a segélyezés, az üdültetés, a pénzügyi fegyelem tárnáinak. Az ellenőrzési munka második lépcsőjében az országos nagyvállalatok szervezetében a választott, irányító szakszervezeti testületen belül épült ki az ellenőrzés. Országos viszonylatban mintegy 59 társadalmi ellenőr segíti a számvizsgáló bizottságok munkáját, s nyújt számukra gyakorlati segítséget. Végül harmadik síkon jelentkezik a központ függetlenített ellenőri csoportja, amely a segítségadáson felül, az éves, rendszeres, tételes ellenőrzés feladatát is ellátja. A szakszervezeti pénz közösségi pénz, úgy kell felhasználni, hogy együttesen szolgálja az egyéni és a társadalmi érdeket. S e célkitűzés gyakorlatban való érvényesülését, elbírálását a tagságra kell bízni, amit a számvizsgáló bizottságnak mindenütt lelkiismeretes, jó munkájával kell elősegítenie. Bihari Rudolf Mire költjük? Költségvetés és ellenőrzés VASA* Barátainknak írta*. Henrik Calka, a Lengyel Fémipari Szakszervezet elnöke A lengyel vasasok, valamint szakszervezetünk vezetőségének nevében tolmácsolom a magyar vasasoknak testvér üdvözletünket. Mindenekelőtt szeretném bemutatni szakszervezetünk munkáját, valamint azt a szívélyes, testvéri együttműködést, amely összeköt bennünket. Egyik jellemzője az is, hogy ugyanebben az időben jelenik meg a „METALOWIEC” című folyóiratunkban az Önök főtitkárának, Nemeslaki Tivadar elvtársnak a cikke is. A közeljövőben kerül aláírásra szakszervezeteink között az 1968-as évre az együttműködési szerződés, valamint realizálásának programja. NYOLCSZÁZEZER VASAS Történetünkhöz hozzátartozik, hogy a Fémipari Szakszervezet 1908-ban alakult meg. Előzőleg az egyes vállalatoknál a különböző szakmai csoportok még nem voltak kellőképpen megszervezve. Szakszervezetünk 1908-tól 1944-ig különböző viszontagságokon ment keresztül és igazi tevékenysége csak a közelmúltban tudott kifejlődni. A magyar Vas-, Fém és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetéhez hasonlóan minden eszközzel erősítjük a munkáshatalmat és a legteljesebben szolgáljuk tagjaink érdekeit. A 622 vállalatnál és intézménynél 800 ezer szervezett vasas dolgozik, köztük 185 ezer nő, továbbá 330 ezer a 30 éven aluli fiatal. Szakszervezetünk területileg 14 kerületre van osztva és 652 üzemi bizottságunk működik, ez utóbbiakból, 102 dolgozónk függetlenített. 424 vállalatnál működik üzemi tanács, amelyek felett a felügyeletet szakszervezetünk gyakorolja, ezenkívül munkás-önkormányzati konferenciákat is tartunk. Mind a jogokat, mind pedig a kötelességeket országgyűlésünk (SEJM) rendelete határozza meg. TERVEINK ÍGY KÉSZÜLNEK A minisztérium terveinek kidolgozásában, valamint a tervek felosztásában az egyes egyesülések között, tevékenyen részt vesz a szakszervezet vezetősége. Az egyesülések terveinek kidolgozásában pedig részt vesz a szálkszervezet felelős dolgozója, legtöbbször területi (kerületi) elnöke. Két szakaszban történik a műszaki-gazdasági intézkedési tervek kidolgozása a vállalatoknál. Az első szakaszt májusban néhány bázisadat és a belföldi megrendelések alapján készítik el, figyelembe véve a beérkezett és a még várható exportrendeléseket A fenti intézkedési terv alapján a vállalat több alternatívát készít az éves tervből, egyidejűleg figyelembe véve, hogy melyik a legjobb a vállalat, valamint a népgazdaság számára. Az országgyűlés (SEJM) megfelelő szakbizottságainak megtárgyalása után a népgazdasági tervet a kormány az országgeyűlés elé terjeszti jóváhagyás Végett November végén öszehívják az Egyesülések Kollégiumát, ahol aztán a tervet átadják a vállalatok igazgatóinak. A kapott feladatok többnyire megegyeznek a vállalatok által az első szakaszban kidolgozott alternatívák egyikével. A munkás-önkormányzat konferenciája a vállalat vezetősége által kidolgozott két tervet hagyja jóvá: 1. A jövő évi műszaki-gazdasági intézkedési terv teljesítésére vonatkozó intézkedéseket, valamint a következő évi terv előirányzatait. 2. Az üzemi dolgoz®s jövő évi szociális szükségleteire vonatkozó intézkedéseket, valamint a következő év ilyen irányú terveit. De mindaddig nem hívják össze a konferenciát, amíg a fent ismertetett két tervet az üzemi tanács speciális bizottsága a realitás szempontjából át nem vizsgálta. Az egyes vállalatok gazdasági eredményeitől függően a nyereség egy részéből visszatérítést kapnak a dolgozóik számára, az úgynevezett vállalati alapba, amelynek nagysága a minisztérium szintjén 1966-ban a kifizetett globális béreknek öt százaléka volt. Az új esztendő alkalmából kívánok a magyar vasasoknak és a szakszervezetük Központi Vezetőségének az 1998. évre sok sikert a munkában és hazájuk javára. Varsó Interjú a Rue Jordans-n A Rue Jordans patinás házainak egyikén a kapu mellett kis réztábla látható, rajta a felírás: Belga Fém-, Ipari Munkások Szakszervezete. Percnyi pontossággal lépünk be a csendes előcsarnokba, s alig némi várakozás után, már jön is elénk Decoster úr, a Szakszervezet gazdasági szakértője.) — Elöljáróban engedje meg, hogy megköszönjem szívességét. A rendelkezésre álló idő olyan rövid, hogy erre a találkozóra csak azért kerülhetett sor, mert ilyen rugalmasan alkalmazkodott időbeosztásomhoz. De nem akarom feltartani sokáig, ezért megkérném, foglalja össze, hogyan ítéli meg Ön, mint a szakszervezet gazdasági szakértője, a jelenlegi belga gazdasági helyzetet. — Belgium gazdaságát 1967 első hónapjaiban alapvetően az jellemezte, hogy a már évek óta tartó gazdasági expanzió, ha számottevően csökkenő ütemben is, de folytatódott Ez alapjában véve pozitív jelenség, de mindjárt hozzá kell tennem, hogy értékéből sokat von le az, milyen forrásokra támaszkodott ez az expanzió. Elsősorban az export fokozódása játszott közre, az expanzió folytatásában, másodsorban pedig az állami fogyasztás növekedése. Ezzel egyidejűleg viszont a magánszektor beruházásai csökkentek, és ugyancsak visszaestek a magánfogyasztás indexei is. Mindezek együttes hatására az ipari termelés, ha lassan is, de növekedett A beruházások csökkenése következtében, no meg természetesen a magánfogyasztás csökkenése is közrejátszott ebben, az import csökkent, s ennek hatására az ország kereskedelmi mérlege szemmel láthatóan javult . Ezt mutatják a statisztikák. De hogyan érzékeli ezt a tendenciát az utca embere? — A fogyasztói árak érezhetően tovább emelkednek. Emellett meglehetősen nyugtalanítja a közvéleményt, hogy mivel a belső kereslet csak nagyon mérsékelten emelkedik, gazdaságunk fejlődése elsősorban a külföldi piacoktól függ. — Ha már a külföldi piacokról beszélünk, nem hiszem, hogy túlságosan derűsek a körülmények. Hiszen ismeretes, hogy az egész Nyugat-Európában, de a Közös Piacon belül különösen a gazdasági fejlődés üteme lelassult. — Valóban. Mivel a külföldi piacokon kilátásaink nem éppen biztatóak, 1968-ban a gazdasági expanzió gyengülésével lehet számolni. Egyébként ezt tanúsítja a kormány hivatalos gazdaságpolitikája is, amikor feltözülésnek a gazdasági növekedés biztosítását, a költségek és az árak stabilizálását, valamint a strukturális pangás érintette területeken a beruházási tevékenység fokozását tartja. — A jelen gazdasági helyzet érthető. De miben látja ön a kibontakozás lehetőségeit? — A kibontakozást új iparágak megteremtésében kell keresni. Az ország energia szerkezete, ha lassan is, de változik. Antwerpenen keresztül nagy mennyiségű kőolajat importálunk, s az olajfinomítókat az ország északi területein építettük és építjük fel, mert ily módon szállítási költségeket takaríthatunk meg A következő évek feladata, hogy az erre a bázisra felépülő vegyipart fejlesszük, hogy a strukturális válságból fakadó munkaerőproblémáikat a lehető legkisebb zökkenőkkel tudjuk megoldani. — Bocsásson meg, hogy közbevágok, de ha már munkaerő problémákat említett, hogyan áll ezen a területen belül? — Meg kell mondanom, hogy minden igyekezetünk ellenére a munkanélküliség, ha nem is gyorsan, de növekszik. Ennek különböző okai vannak, részben szezonális, vagyis olyan okok, amikor a termelés jellegéből fakadóan két-három-négy hónapig egyes üzemek termelése csökken, például a divatiparágakban és az élelmiszeriparban, részben konjunkturális, vagyis az egész nyugat-európai gazdasági élet lanyhulásával összefüggő okok. De a legfontosabb oka a munkanélküliség növekedésének a strukturális válságban jelölhető meg, vagyis abban, hogy egyes iparágak megöregedtek, nem versenyképesek többé, a helyükbe lépő új iparágak pedig még nem fejlődtek ki eléggé és főleg az ország más területein fejlődnek. Megjegyzem még, hogy az inflációs gazdaságfejlesztés politika hosszú időn keresztül elfedte a munkanélküliség növekedésének tényét, és csak most bukkant felszínre, amikor a kormány kénytelen volt gazdaságpolitikáján néhány helyen változtatni. — Köszönöm a találkozást, köszönöm az interjút Orbán Attila , Brüsszel