Vasas, 1968 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
10 Értekezünk, értekezünk... ÉS AZ EREDMÉNY? Meghívót kézbesített a posta: a Hajdúsági Iparművek szakszervezeti bizottsága a gyári újítómozgalom helyzetét tárgyalja, s az értekezleten szívesen látják lapunk munkatársát is. Mivel épp a legutóbb foglalkoztunk ezzel a sokrétű, izgalmas témával, a meghívásnak örömmel tettünk eleget, remélve, hogy érdekes, új ötletekkel, gondolatokkal egészíthetjük ki elmúlt számunkban megjelent cikkünket. Nem mi tehetünk arról, hogy végül is üres kézzel, valamirevaló épkézláb gondolat nélkül kellett visszajönnünk , hogy a vállalat főmérnökével együtt, mi is azt kérdezzük: vajon mi volt ennek az értekezletnek a célja? A kellékek megvoltak. Elkészült egy jelentés — szerzője a vállalat újítási előadója —, s elkészült egy másik jelentés —, az szb közgazdasági bizottsága részéről —, amelyek az értekezlet vitaalapját jelentették volna, ha ezek a jelentések olyanok lettek volna. De mivel alig-alig lehetett belőlük megtudni valamit, a vita tulajdonképpen már a részletes beszámoló előtt megindult: kérdések özöne zúdult a jelentések készítőire s a válaszokból kiderült, hogy a szerzők nemcsak az írásbeli anyag összeállításakor voltak tájékozatlanok. Az óramutató rohant, a tisztes gyülekezet pedig semmire sem jutott. Ekkor hangzott el Csepregi László főmérnök már idézett kérdése, amely végül is az egész értekezlet eredménytelenségét is jelezte. Találó és frappáns megállapítást tett zárszavában Fenyvesi Sándor szb-titkár: „Az itt elhangzott javaslatok — mondta —, semmi újat nem mondanak számunkra, 1964 óta pontosan ugyanezeket ismételgetjük.” Ez a dolog egyik oldala. S a másik, még az elhangzott megállapítások között is olyan ellentmondások fedezhetők fel, amelyek alig-alig vihetik előbbre a vállalat újítómozgalmát. Elhangzott többek közt, hogy a műszaki- és gyártmányfejlesztésnek azon a szintjén, amelyen a vállalat jelenleg áll, s amely továbbra is egyre fejlődő tendenciát mutat, törvényszerű az újítómozgalom csökkenése. Furcsa dolog, hogy ezt a megállapítást az szb-titkára is megerősítette. Furcsa, mert teljesen ellentmond a valóságnak és ellentmond szakszervezetünk XXV. kongresszusán elhangzott megállapításnak is, miszerint: „Az újítók és feltalálómozgalomban résztvevők tevékenységét az eddiginél fokozottabban kell a vállalat műszakigazdasági feladatainak megoldására irányítani”. Az újítómozgalom tehát feltétlen segítője kell, hogy legyen a műszaki fejlődésnek! Talán ez az egyetlen általánosítás, amelyet az értekezlet tanulságaként kezelhetünk, no, és esetleg még annyi, hogy sokan bírálták az újítások szakvéleményének 60 napos határidejét. Ezenkívül sok mindenről esett szó, a porszívó csomagolásáról, egy csehszlovák automatagépről, arról, hogy a vállalat többet vár az újítóktól, különböző egyéni sérelmekről, sikertelen újítási ankétokról s arról, hogy az újítások nagy része kizárólag a pénzszerzést célozza. Nehéz lenne ezek után megmondani, hogy vajon mi lehetett ennek az értekezletnek a végső eredménye. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a Hajdúsági Iparművekben a vállalati újítáimozgalom megtárgyalása..címén, egy..szervezetlen panasznapot tartottak, amelynek végül is semmi konkrét és általánosítható eredménye nem született. Mi, mindenesetre egy átfogó és értékelhető képet szerettünk volna kapni a gyár újítóinak munkájáról, véleményeket hallani a sok vitát kiváltó 29-es kormányrendeletről s nem utolsósorban, konkrét elképzeléseket a jövő tennivalóiról. Az a gyanúnk, hogy tulajdonképpen ez lett volna az izgalmasnak ígérkező értekezlet eredeti célja. Hogy végül is nem sikerült elérni, az tény. S a tanulság, nem elég csak egy értekezlet témáját meghatározni, azt alaposan elő is kell készíteni. S. A. Tisztelt szerkesztőség! A Vasas folyó év 4. számának 7. oldalán megjelent cikket olvastuk, melynek címe „Lassan haladnak a vasúti kerékpárral Diósgyőrbe”. Mi egyetértünk Szlatky János és Ménesi György elvtársak (NIKEX) megállapításainak zömével, de, hogy „túlságosan drágán állítja elő az üzem” a kerékpárokat, ezzel nem tudunk mi, a Vasúti Kerékpárüzem dolgozói egyetérteni. Ha a dolgozók ingyen, csupán öntudattól vezérelve állítanák elő a vasúti kerékpárokat, (ami viszont elképzelhetetlen), akkor is 99 százalékos jelenlegi árral kerülnének piacra. Tehát, ha a gazdaságtalanságot keressük, úgy gondoljuk, az máshol van elásva és nem a kerékpárüzemben. Egyetértünk azzal, hogy egy régi, bevált exportcikket nem szabad feladni a világpiacon, és valóban meg kell vizsgálni, de szerény véleményünk szerint, nemcsak a gazdaságos gyártást, hanem a gazdasági számításokat és a szemléletet is. A nagy anyagigényes, de eladható cikk, és a kevesebb anyagot igénylő, de eladhatatlan cikk gazdaságossági eredményét illetően. (Valószínű, itt van a kutya elásva). Gyáregységünk 300 fős kollektívájából a Vasas újságnak 84 fő előfizetője van. A cikket olvasva és a tényeket ismerve, magyarázatot vártak tőlünk arra, hogy a gazdaságtalanság és drága előállításhoz magának az előállítást végző dolgozónak, mit kell még tennie? Mert hajlandóak további erőfeszítésekre is, azonban önhibájukon kívüli elmarasztalást nem szívesen vesznek tudomásul. Nagyon megtisztelne a Szerkesztőség bennünket, ha Diósgyőrben járva, felkeresnék üzemünket, talán élőszóval még több olyan felvilágosítással is szolgálhatnánk, amely a fenti ügyet valóban hathatósan segítené. Nagy László, egységvezető Diósgyőr ★ Közöljük, hogy az „Egy napot Vietnamért” mozgalom keretén belül, dolgozóink önkéntes adakozásából 139 612,— forint jött össze. A fenti összegből 118 612,— forint befizetve a SZOT szolidaritási alap 10 147—43 OTP-számlájára, 21 000,— forintot pedig KISZ fiataljaink a „Tranzisztor akció” számlájára fizették be. Nagy János szb-titkár, Jászberényi Hűtőgépgyár VASAS SZOT MÍMSZETI DIJAK - 1968 A kitüntetés elismerése a szocialista kultúra fejlesztésében elért sikereiknek, de több is ennél. Elismerése annak a lelkes munkának, amit a művészek legjobbjai a kultúra terjesztéséért, a művészetet igénylő és értő közönség neveléséért végeznek. Ők azok, akik nemcsak színpadon, műteremben, kamera mögött, vagy íróasztalnál alkotnak hasznosat és szépet, hanem a népművelési munkában is elsők között vannak. A munkás—művész találkozók, viták, ankétok, üzemi rendezvények szervezőinek elfoglaltságuk ellenére sem mondanak nemet, hiszen tudják és vallják, hogy a művész igazi hivatásának csak a tömegekhez fűződő szoros és állandó kapcsolata alapján tehet eleget. A SZOT-díjat nem néhány tagú zsűri szűkkörű tanácskozása adja, hanem a szervezett dolgozók tízezreinek véleményére támaszkodó szakszervezeti bizottságok javaslatai alapján ítélik oda. S a hozzáértő vélemény azt mutatja, hogy a munkásságban termékeny talajra talált a szocialista eszmeiségű kultúra. A Szaktanács Székházában rendezett hangulatos ünnepségen e gondolatokat hangsúlyozta köszöntőjében Baranyai Tibor, a Kulturális, Agitációs és Propaganda Osztály vezetője. A kitüntetést Somoskői Gábortól, a SZOT titkárától vette át Urbán Ernő író, Czine Mihály irodalomtörténész. Horváth Teri színművésznő, Némethy Ferenc színművész, Kovács András filmrendező, Kiss István szobrászművész, Pauló Lajos tv-rendező és Xantusz Gyula festőművész. Texas-nadrágos Kasszandra - a Csiliben Népművelési életünkben, s ezen belül az együtteseket működtető, nagyobb intézményekben javában áll a vita: mi a műkedvelő színjátszás és az irodalmi színpadok szerepe, van-e elérttőségük a mozgalomban, érdemes-e fenntartani őket. A csoportok eközben dolgoznak, bizonyítékokkal — s olykor bizony „ellenbizonyítékokkal” is — szolgálnak. Az előzőkhöz sorolható a Csili, a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Ház irodalmi színpad együttesének minapi bemutatója. Gáspár Margit: Az égbolt nem felel című hangjátékát tavaly mutatta be a Magyar Rádió. Színpadra alkalmazott változatának bemutatására vállalkozott a Csili együttese, Dévényi Róbert rendezésében. Maga a dráma antik témájú, de mondanivalója sok tekintetben aktuális, a mához szól. Voltaképpen a mitológiából — és irodalmi, művészeti alkotásokból — jól ismert környezetbe visz. Agamemnon görög király gályája visszatérőben van a tízéves, végül is győzelemmel végződött trójai hadjáratból. A diadalnak nagy ára volt: „az istenek parancsára” legkedvesebb leányát, Iphigeneiát kellett feláldoznia. A gályán őrzik Kaszszandrát, az elfogott trójai királylányt is, aki jós tehetségű, ám az istenek azzal verték meg, hogy szavának senki ne higgyen. Ennyi a „valós”, vagyis mitológiai mag. E tragédia főhőse Kasszandra, aki — és ez az újszerű aspektus — izgalmas szócsatában meggyőzi a királyt, hogy istenek nincsenek, az égbolt üres — tehát gyermekét is hiába áldozta fel. Talán nem kell különösebben bizonygatni, hogy napjainkban, amikor az ország egyes vidékein még mindig hódít, sőt — egyes napihírek tanúsága szerint — emberáldozatot is követel a babona, a misztikus erőkbe vetett hit, időszerű az ilyen színpadi produkció, s részese lehet percre sem szűnő ideológiai harcunknak a materialista világnézet terjesztéséért. Az erzsébeti fiatalok láthatóan nagy kedvvel és lelkesedéssel játszottak. Kitűnő rendezői ötletnek bizonyul, hogy Kasszandra — szemben a többi, korhű jelmezes szereplővel — mintegy mai „beat-fiatalként” lép színre texas-nadrágban, fekete, magasnyakú pulóverben. S ruházatához illik hangvétele is: a mai, XX. századi ember hangján, annak felvilágosultságával, fölényével győzi le élvezetes dialógusokban az antik királyt és a főpapot. Alakítójául keresve sem találhattak volna alkalmasabbat, mint Spitkó Viktóriát, aki szerepével teljesen egybeforrva, szép szövegmondás és színpadi artikulálás tekintetében is kiemelkedett az együttesből. Mindez nem csökkentheti a többi szereplő, Sámuel Ilona, Tunyogi István, Hauser Ferenc és társaik érdemét. A bemutatón egyébként az írónő is részt vett, és nagy elismeréssel nyilatkozott a Csili irodalmi színpadának teljesítményéről. G. Szabó László MEGHÍVÓ A zugligeti Anna-réten rendezendő „Vasas Majális" programja 1968. május 19-én A Vas-, Fém-, és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének Testnevelési és Sport Bizottsága meghív minden vasipari dolgozót és családtagjait az 1968. május 19-én, vasárnap a zugligeti Anna-réten első ízben megrendezésre kerülő „Vasas Majálisára. A majális keretében egésznapos szórakozást, kultúr- és sportműsort biztosítunk a résztvevőknek. Minden vasipari dolgozót szeretettel vár a testnevelési és sportbizottság. A majális helye, a zugligeti Anna-rét megközelíthető: a zugligeti villamosvégállomástól a piros, vagy sárga átjelzésen egyórai sétával, enyhe emelkedéssel, jól kiépített sétaúton. A Fogaskerekű Vasút Széchenyi -hegyi végállomásától piros háromszög és kék átjelzésen félórai emelkedő nélküli sétával. A Széchenyi-hegyről induló Úttörő Vasúttól az „Előre” állomásig, onnan pedig 5 percnyi sétával. Továbbá a VII. kerületi Madách Imre térről induló FAÜ járat autóbuszaival. 9.30 órakor: Ünnepélyes megnyitó. 9.45 órakor: Program ismertetése. 10.00 órakor: Sportversenyek, mérkőzések. Nevezések a helyszínen. Fejelő bajnokság. Lábtenisz bajnokság. Kispályás labdarúgó-bajnokság. Kötélhúzás, stb. 10.30 órakor: Tréfás játékok gyermekek részére. Vetélkedők. Zsákbafutás. Lepényevés, stb. 100 órakor: Térzene a csepeli művelődési ház fúvószenekarának közreműködésével. 12.00 órakor: Déli szünet — pihenő idő. 14.00 órakor: „Csili” Művelődési Ház bábegyüttesének gyermekműsora. Sportversenyek, mérkőzések folytatása. 16.00 órakor: Vasas SC és a Csepel SC sportolóinak és sportiskolás növendékeinek bemutatói. 17.00 órakor: A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Vasas Művészegyüttes tánckarának, népi zenekarának és szólistáinak műsora. 18.30 órakor: A majális zárása. 1968. MÁJUS Miről ír a külföldi sajtó? A technikai szakértők szerte a világon, Párizstól Londonig, Tokiótól Rómáig számos, figyelemre méltó eredményt értek el a vas- és fémipar, valamint a villamosenergia-ipar területén. Jelentős termelési eredmények születtek és új eljárásokat dolgoztak ki. Erről a széles körű tevékenységről számol be a külföldi sajtó. A Német Demokratikus Köztársaságban, a wismari „Mathias Thesen" hajógyárban vízre bocsátották egy új 6600 tonnás teherhajótípus első példányát. Ezt a hajótípust az NDK kereskedelmi hajózása az afrikai vonalakon szándékszik szolgálatba állítani. A Wismar nevű hajóhoz hasonló típusból még ötöt gyártanak. A wismari hajógyár eddig 130 speciális hajót épített. Ezek közül a legnagyobb a Szovjetunió számára készült, 19 000 tonnás teherhajó volt, — írja a NEUES DEUTSCHLAND című központi berlini lap. A galati vaskohászati kombinátban elkezdték Románia legnagyobb oxigéngyárának technológiai próbáit. Az új, modern egységben ebben az évben óránként 12 050 m3 normál oxigént állítanak elő. 1969-től kezdve ez a mennyiség kétszeresre nő a bővítések eredményeként. A szakértők szerint a termelés magasfokú automatizálása műszakonként csupán hatfős létszámot igényel — számol be egyik érdekes cikkében a Bukarestben megjelenő SCINTEIA című lap. Az ólom- és horganyipar ez évi konferenciáját a kanadai Montreálban rendezték meg, amelyen Richard A. Young, az American Zine Co. elnöke kifejtette, hogy a tőkés világban a horganytermelés és fogyasztás nagyon kedvező egyensúlyban van. Kijelentette, hogy a jelen körülmények között nem indokolt tovább bővíteni az olvasztók kapacitását. Az ólomellátmánnyal kapcsolatban a következő néhány évre Young mintegy 6 százalékos többletet jósolt és véleménye szerint a termelés és fogyasztás egyensúlya 1971-ben áll majd helyre. Szakértők becslései szerint a világ horganyolvasztóinak termelése 1971- ben mintegy 600 000 tonnával szárnyalják túl a fogyasztást. A Japánból érkező hírek arról számolnak be, hogy a japán acélipar 1970-ig hétnyolc új martinkemence építését tervezi, amivel a kapacitás 85 millió tonna nyersacélra növekszik. Ez a szakemberek véleménye szerint mintegy évi 10 százalékos növekedésnek felel meg — írja a JAPAN TIMES. Japánban a többlettermelés nagy részét felemészti a gyorsan növekvő belföldi szükséglet és a fejlődő országokba irányuló nagyobb export. A Párizsban megjelenő tekintélyes LE MONDE című lap arról tudósít, hogy alumíniumipari együttműködés jött létre Jugoszlávia és Franciaország között. Ennek értelmében a francia Pechiney vállalat műszaki segítséget nyújt a Titográdban (Crna-Gora) tervezett alumínium-kombinát építéséhez. Az üzem a tervek szerint évenként 200 000 metrikus tonna timföldet és 50 000 tonna alumíniumot állít majd elő. A távoli Norvégiában évről évre emelkedik az alumíniumtermelés — írja a Rómában megjelenő PAESE SERA. Norvégiának jelenleg évi 450 000 tonna alumíniumgyártási kapacitása van és ezt 1970-ig 600 000 tonnára akarja növelni. 1967-ben egész alumíniumtermelésének egyharmadát exportálta. A fő vevője Anglia.