Vasas, 1968 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
1968. MÁJUS Ünnepel a 100 éves Láng Gépgyár. Az évszázados fejlődésről tablókiállítás vall, a munkásszolidaritásról pedig Káló Viktor 3 méteres, munkást ábrázoló szobra, amelyet a központi épület előtt, a Váci úton állítottak fel. Korhű dokumentumok, visszaemlékezések alapján idézzük az első évszázadot. Ullmann József, Fosch Antal, a két Kern, Hannover Miksa, Mandello Károly és a többiek 1862-ben 600 ezer forintos tőkével létrehozták az „Első Magyar Gépgyár” részvénytársaságot. Az üzem a külső Váci út elején épült fel, büszke cégjelzése azonban kellően meg nem alapozott, túlméretezett vállalkozást takart, 1871-ben fel is számolták. Ide került üzemvezetőnek Láng László. Újonnan érkezett, sok országot bejárt, jó szemmel vette észre a lehetőségeket is, a gépgyár halva született voltát is. Megfigyelhette a konkurranciát, kialakíthatta a maga gyártási és üzleti elveit és terveit, szert tehetett megfelelő ismeretségre. Az induláshoz szükséges alaptőke — felesége hozománya formájában — ekkor már rendelkezésére állt. Kisműhely a kültelken 1868. május elsején költözhetett Láng a kis műhelybe, s a mellette kuporgó irodába. Nem nagyon vesztegethettek időt ünnepelgetésre. Előkészítették a munkadarabokat, szerszámokat s körülállták a kovácstüzet, figyelmét az első, felizzó lángnyelvet. Kezdetben csurran-csöppen, később egyre több a megrendelés. De ahhoz, hogy ne csupán gyökeret eresszen, hanem virágozzék, mi több: gyümölcsözzék is a műhely, a tulajdonosnak nagyon sokat kell magára vállalnia. Ő jár munka, rendelés, protekció után. Ő tervezi a gyártmányt, ő szerzi be az anyagot, a szerszámot, ő kereskedik, ő adja ki a munkát az embereknek, de ha kell, meg is mutatja, mit, hogyan — a kényesebb részét nem bízza másra. Nem csoda, hogy a pontos, gondos munkát végző Iáng-féle műhely bőven kapott megrendelést. Egy adat szerint hamarosan elérte a 60—80 főt, ami egyben tekintélyes mennyiségű termelést is jelent. Láng egyre szaporodó létszámú műhelye 1873-ban költözött át mostani területére. A műhely korszak a költözködéssel véget is ért, elkezdődött a Láng-gépgyár korszaka. A gyár fejlődésének igazi hőskora az 1880. utáni évekre esik. Az ebben az időszakban készülő gépek nagyobbára már kéthengeres, kétszeres expanziójú, kondenzációs kivitelben készültek és elsősorban malmok, valamint magyar vasművek és bányák különleges igényeinek kielégítésére szolgáltak. Teljesítményük már kb. 1200 lóerőig terjedt, de volt köztük (1884- ben) egy 2460 lóerő teljesítményű hengersorhajtó ikergép is. Jelentős technikai eredményt jelentett, hogy a Láng-gépgyár 1905-ben , Magyarországon először megkezdte a gőzturbina gyártását Néhány év lassú fejlődése után már nagyobb feladatok megoldására is képes volt a gyár. 1910-ben készítette el az első tízezer lóerős gőzturbinát. Válság, mozgás, hadiüzem A harmincas évek elején beállított gazdasági krízis a gyárak foglalkoztatottságát is lényegesen érintette. A Láng-gyár forgalma a rendesnek egyharmadára csökkent. Új termelési ágakat vettek fel: Wörner Gépgyártól átvette a nyomdagépelő gyártását és foglalkozott a mezőgazdaság és a vegyipar szükségleteivel. Nagy lökést adott a gyár fejlődésének a Diesel-motorgyártás megindulása. A Lánggyár igen hamar bekapcsolódott ebbe a munkába és minden más gyárat megelőzve, kísérletek céljára Dieselmotorokat bocsátott a fővárosi autóbuszüzem rendelkezésére. A gyár kooperációra lépett a világhírű Daimler- Benz németországi céggel, s annak szabadalma alapján kezdte gyártani jármű-diesel motorjait, főként teherautók és autóbuszok részére. Régi emlékek között kutatva, Kotányi György elmondta, hogy 1934-ben a gyár részt vett egy, a Szovjetunióban sok ezer kilométeres útvonalon rendezett országúti járműmotor-versenyen, s ott, világhírű cégeket megelőzve, harmadik lett. 1938-ban a Láng-gyár magába olvasztotta a Rock-gyárat, s ezzel második legerősebb vállalat lett Magyarországon. Még ebben az évben elhangzott a győri beszéd, a háborúra való felkészítés terve, az egymilliárdos program. Teljesült a Láng-vezetők kívánsága, a gyárat bevonták a haditermelésbe. A Láng-gépgyár a katonai járműgyártásból vette ki a részét, a motorok gyártásából kapott jelentős részesedést. 1944. szeptember 14-én éjszaka egy szőnyegbombázás a gyáron belül is végigsöpört. Leégett a vashordókészítő műhely, megsérült egy Diósgyőr számára készülő turbina futókerék, s a csepeliek által megrendelt forgórész. A termelés rohamosan csökkent. Új élet kezdődik A háború után az első üzem, amelyben a termelés megindult, a Láng-gyár volt. Ez az üzem ugyanis saját erőművel rendelkezett. A szovjet hadseregtől kaptak fűtőanyagot, 1945. január 14-én megindultak a gépek. 1947. november 29-én a gyár állami tulajdonba került. A svájci BBC nem volt hajlandó megújítani a licencia-szerződést, ezért a gyárban megszervezték, az önálló turbinaszerkesztési részleget. A turbinák gyártása nagy műszaki bravúr volt. Az első munkásigazgató, Paulisz János lett, a Magyar Acélárugyár esztergályosa. A jubileumi kiállítás tanúsága szerint ebben az időszakban gőzturbinák, kazánok, Diesel-motorok, vegyipari, konzervipari, cukoripari berendezések képezték a csőgyártmányokat. Ezek mellett 1948-ig esztergapadokat, nyomdaipari berendezéseket, szövőszékeket, paradicsomfeldolgozó gépeket, 1950 és 1960 között dugattyús kompresszorokat, vegyipari centrifugákat, hajókazánokat, OML típusú járműmotorokat is gyártottak. Ugyanekkor megkezdődött a gyár teljes rekonstrukciója, 1951-ben elnyerte az „élüzem” címet s a magyar ipar egyik büszkeségének számított. 1958-ban, 1960-ban, 1964-ben ismételten „élüzem” lett. Gyógyszergyári gépsorainak megkonstruálását kormányunk Kossuth-díjjal jutalmazta. Az 1966-os lipcsei kiállításon az „AJKO” szűrőprés nyerte az aranyérmet. A nagymúltú Diesel-motorgyártás hazánkban a Lánghoz tartozó egyetlen ága a hajómotorgyártás. A sorozatban gyártott 1200 tonnás tengerjáró hajók számára nyolchengeres, feltöltéses, ezer lóerős teljesítményt kifejtő Diesel-motorok készülnek. Mindezeknek, mind a kisebb furatátmérőjű, úgynevezett „LD 200-as motorok” valóságos családja készül a műhelyekben. A mérnökök, technikusok jó munkáját, kezdeményezőkészségét, szorgalmát dicséri, hogy ez az utóbb említett motorcsalád gyakorlatilag másfél-két év alatt született meg a gyárban. A Láng-gyár, amely külsejében múlt és jelen hatásait viseli magán, alapításának századik évfordulójához érkezett. A jubileum — stílusos módon — nagyszerű munkalendületet váltott ki a gyáriakból. Már 1967-ben több, mint 8 százalékkal növelték a termelést, csaknem 10 százalékkal a munka termelékenységét. 1968-ban készül el két, egyenként száz megawattos turbina a gyöngyösvisontai hőerőmű részére, megkezdődik az első „kétszázas” gyártása: hat darab, egyenként naponta 30 vagon paradicsomot feldolgozó konzervgyári gépsor fog elkészülni, 150 különféle nagyságú kazánt gyártanak, 28 dieselmotort, zömében egyiptomi megrendelésre, s mindez az új gazdasági irányítási rendszer sok tekintetben új, felszabadultabb, hajlékonyabb termelési viszonyai között jön létre. A fejlődés tehát töretlennek ígérkezik. Nagyszerű arra gondolni, hogy a most következő évszázadban milyen új történet íródik. VASAS Pillantsunk be az üzembe: mi volt — és mi lesz? A főmérnök így foglalja össze röviden a gyár történetét: — A gyár 1893-ban kezdte meg működését. Ebben az időben még csak savas akkumulátorokat gyártanak. 1926-ban a szárazelem, 1935- ben pedig a lúgos akkugyártásra rendezkednek be. A gyárnak 1945 előtt önálló fejlesztő részlegei nem voltak, így gyártásfejlesztő egysége sem. Az ilyen irányú feladatokat a berlini AFA központi laboratórium és fejlesztő intézet látta el. Megalakulásakor az induló, kb. 25 fős üzem 1942—43-ra már több mint száz termelőberendezéssel, 704 munkással és 125 alkalmazottal dolgozott. A legnagyobb és legfontosabb feltételek azonban: a kutatás, gyártmányfejlesztés, gyártásfejlesztés feltételei Magyarországon csak 1945 után teremtődhettek meg — folytatta a főmérnök. — Jó néhány éve már európai színvonalon áll a gyártás technikai, szervezeti felkészültsége. Sajátossága gyárunknak, hogy mindhárom gyártási ág — tulajdonképpen három gyár — egy telepen van, szemben a külfölddel — beleértve a demokratikus államokat is —, ahol külön gyárakat létesítettek. A gyárban mintegy 30 technológiai ág arányos fejlesztése, az üzemek speciális jellegének legjobban megfelelő formában való kialakítása nehéz és hosszadalmas folyamat. Jelenleg egy nap alatt többet termel a gyár, mint az 1900—1920-as évek egyn egy éve alatt."“ ..... — Milyen a jövő képe? — 72 milliós költséggel megkezdődött a savas akkumulátor-gyártási ág rekonstrukciója. Növekszik a menynyiség, emelkedik a termelékenység. A tovább fejlesztett gyártóvonal műszaki színvonala eléri az európai szintet, egyes fázisaiban, a világszínvonalat. Új technológiai eljárások kerülnek bevezetésre. Ezek közül a legfontosabb a szárazon töltött autó önindító akkumulátor gyártmánycsoport sorozatgyártása. Korszerűsödik a lúgos gyártás is; a gyártmányok iránti kereslet kielégítése céljából mintegy 25 százalékos termelésnövelést biztosítunk. A szárazelem gyártási ág területén pedig különösen a miniatűr gyártmányok fokozottabb gépesítésével a termeléssel összefüggő gazdasági műszaki mutatók növelése várható. Fejlesztésre kerülnek az előkészítő folyamatok, átszervezésre és továbbfejlesztésre a cellagyártó vonal. A vázlatosan közölt fejlesztési feladatok mellett 1970-ra tovább javul a gyár szociális helyzete. 1967-ben átadásra került a 250 személyes korszerű női fürdőöltöző, 1969-ig elkészül az 500 személyes férfi feketefehér öltöző és fürdő, a 600 adagos korszerű konyha és étkezde. ■■■■ 2 ■■■■ 1927. augusztus 10-én egy kis, nyurga gyerek jelentkezett az Akkumulátorgyárban, „Szerelőtanonc szeretnék lenni” — mondta, s várta a boldogító igent. Akkor 16 éves volt. Ma, ebben a szakmában, ilyen életkorral eltanácsolnánk: nem dolgozhatna. Aranykeretes szemüveggel ül az asztal mögött, emlékek után kutat, sztorikat próbál megfogalmazni, de negyven év távlatából bizony ez nem is olyan egyszerű. Ilyeneket mond: régen, a védőétel 7 deka szalonna volt —, ma fél liter tej, gyümölcs, régen 1 öltöny ruha járt egy évben, ma, amikor tönkre megy, kicserélik. Mit mondjon? Nem volt a gyárban olyan munkahely, ahol ne dolgozott volna, alaposan megismerte a szakmát. Kérem, hogy nevezze meg a karrier állomásait. Úgy mondja, olyan biztonsággal, mintha ezredszer mondaná, pedig még soha nem mondta senkinek. Életútja ez: 1938: művezető, 1945: osztályvezető, 1955: újabb részlegek hozzácsatolásával osztályvezető, 1964: főosztályvezető. Mondom: a következő fokozat: igazgató. De csak mosolyog, élénken tiltakozik. Mindig a kétkezi munkánál volt, 1945 óta pedig a karbantartó részleget vezeti. Jelenleg az országban mintegy 300 karbantartó munkahely van 137 beosztottal, éves terve 80 millió. — Mindig csak a munka érdekelt, azért jutottam ide — vallja. — Soha nem mondtam azt, hogy nem tudom, nem csinálom. 12 igazgatót „szolgáltam” ki, s bármennyire is furcsán hangzik, még az inaséveim is szépek voltak. Persze, a 30-as években nem éppen kellemes jelenség volt a „kizeccelés”. Ugyanis minden második héten dolgoztunk csak, nem volt munka. Még jobb volt, mintha elbocsátottak volna. Abbahagyja. Várja, hogy’ kérdezzem. Szól a telefon, úgy látszik, sürgős. Valahová hívják Frishwald Ferenc főosztályvezetőt... A gyár az 1968-as igényeket nem tudja kielégíteni — kevés a kapacitás. 25 millió forint értékű termékmennyiséget importálnak. Ismét a főmérnök mondja: zseblámpaelemből évi 12 milliót készítenek, de kevés. Jövőre 14 millió hagyja el a gyárat. Több automatára lenne szükség. Az ipar 2,5 millió 9 wettest igényelt — a gyár 1 milliót tudott vállalni. Jövőre Svájcból két kötöző automata érkezik, ez majd növeli a szárazelem mennyiségét és javítja a védelem minőségét. A párttitkár szerint: 5—6 millióba kerül egy japán gépsor, ez 130 ember helyett SO-cal megoldaná a problémát. És a gép értéke 2—2,5 év alatt megtérülne. Kellene, mert a magyar kereskedelem az importra nagyon ráfizet: hosszú a tárolási idő, későn érkezik a szállítmány, 10— 15 százalékot veszít az anyag a kapacitásából. Kinek jó ez? — Távlati terveinkben — mondja a főmérnök — szerepel egy savas akkumulátor gyár felépítése a vidéken. Elképzeléseink szerint ez év végére kellene egy előzetes tervet kidolgozni, milyen hitelből akarjuk, milyen importgépekre van szükségünk. Az utóbbira már négy helyről is van ajánlatunk. De még egyhelyben topog a kérdés. A másik: állandóan fejlődünk, de ehhez arra is szükség lenne, hogy kooperáló vállalataink hasonló lemekkel haladjanak előre. Ez különösen a Villamos Szigetelő- és Műanyaggyárra vonatkozik. Aztán: Miskolcon működik egy javító részlegünk, de egészségügyi szempontból erősen kifogásolható. A KÖJÁL már kilátásba helyezte: ha nem teszünk valamit a körülmények javításáért, bezáratta. Terveink szerint 3 milliós költséggel kellene új műhelyt építeni — csak éppen a pénz hiányzik... Írta és összeállította: Szentgyörgyvölgyi Rezső . Jubilál az Akkumulátor- és Szárazelemgyár. 15 évvel ezelőtt, 1893-ban kezdte meg működését. Az évfordulón ajándékkal lepi meg a kereskedelmet: az előzetes megrendelésen túl, 600 ezer zseblámpa, 310 ezer rúd-, és 350 ezer kisbotelemet küld a boltokba. És azt is ígéri: jövőre teljes egészében kielégíti a belkereskedelem igényeit rúd- és zseblámpaelemekből.