Vasas, 1969 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
BIZALOMBÓL BIZALMI „Rövid az a nyolc óra az üzemiben. Nem nagyképűségből mondom, mintha nem tudnék meglenni nélküle. Legalábbis egy darabig nagyon, jól. De nálunk az a helyzet, hogy van rendelés bőven, érdemes hajtani. Márpedig az ember a gyárban keresni akar, nem kaszinózni. Mindenért pedig nem szaladgálhat maga. Vitatkozzam én a művezetővel, ha nincs anyag, ha balesetveszélyes a gép vagy nincs elegendő szerszám? Mondjam én, hogy az asszonyokat ne túlóráztassa, mert a gyerekeik az utcán kóborolnak iskola után, vagy nem tudnak bevásárolni, ha nem mennek időben? Engem nevezzenek hőbörgőnek, mert szóvá teszem, hogy mindig csak a másik partinak jár béremelés? Nem érek rá ezek után a dolgok után járni, mert akkor nem keresek, meg aztán joggal mondanák, mi közöm hozzá, kinek vagyok a fogadott prókátora? Majd a bizalmaink elmondja illetékes helyen, azért választottuk meg” — valahogy ekképpen mondotta Diósgyőrben Kovács László lakatos, amikor a szakszervezeti képviseletről beszélgettünk. És hozzátenném, az ő szempontjából, mint a szakszervezet tagjának, igaza is van. Amikor kétévenként, a tisztújítás előtt a 25—30 ember, a csoport, számba veszi, milyen is a dolgozók helyzete, hogyan él és munkálkodik az adott üzemben a legkisebb szakszervezeti egység és ki legyen, aki a nevükben ezentúl véleményt mond, sok mindenre kell figyelemmel lenni. De a legfőbb, hogy akire a voksot adják, a csoport szemével lásson, vele érezzen és a gondolatait megfogalmazva szóljon, amikor szükség van rá! Éppen ezért egyetlen közéleti tisztségnek sincs olyan szép, emberien kifejező elnevezése, mint a bizalminak, amely a választói legmélyebb együttérzését hordozza nevében, és feltételezi, hogy intézkedéseit, eljárását mindaddig jóváhagyják, amíg élvezi a bizalmat. De talán a legnehezebb a helyzete, amikor a választóival szemben kell bizonyos ügyeket képviselnie! Ilyen is adódik, hiszen a népgazdaság sem a ,,mesebeli Dárius”, hogy minden igényt, kívánságot teljesíteni tudjon — ez esetben józan mérsékletre inti társait, vagy fegyelemre, vállalati hűségre szólít Egyszóval, vállalja a „népszerűtlen” ember szerepét. A közélet első lépcsőjén áll a bizalmi. Tekintélyét megalapozza a saját cselekedete, valamint az általa képviseltek szakmai értéke, erkölcsi-politikai egysége, öntudata. Hiszen a gazdasági vezetők is az után becsülik, milyen teljesítményre képes a csoportja, hogy áll ki érdekeikért? S vajon túljutott már a „pénzbeszedő” formálisnak tűnő feladatán, ami a tagdíjakat illeti? Valóban politizál-e, segíti alakítani a műhely légkörét, amely a termelést, végső soron az egyént, de az üzemi demokratizmust is szolgálja? A berentei PVC-üzem szerelésén dolgozik több vállalat, közülük a legjobb részleg megnyerte a vegyikombinát vándorzászlaját és nagy összegű jutalmát. Szive szerint a művezető egyenlő arányban osztotta volna ki a pénzt (hogy ne érje szemrehányás), de a bizalmi ellenezte. Aki többet teljesített a versenyben, azt illesse több a jutalomból. Állásfoglalását olyanynyira helyeselték, hogy hatására néhányan a kívülállók közül a szakszervezetbe is beléptek. Mégis, annak igazolására, hogy a bizalmi nem csupán önmagára hagyatott, a magányos harcos „csatáit” vívja, álljon itt tanulságul tapasztalat a Csepel Autógyárból. Az üzem azok közé tartozik, amelyik nagyon következetesen munkálkodik a bizalmi tevékenység megjavításán, évről évre értékelik a tapasztalatokat. Legutóbb — most már a közelgő választások előkészületeként — tervezetet készített az szb a bizalmiak és a csoportok munkájának továbbfejlesztésére. Mindezt megelőzte egy felmérés: 196 visszaérkezett kérdőíven 25 kérdésre válaszoltak a bizalmiak, amelyek a működési szabályzattal, a hatáskörrel voltak kapcsolatosak. Nincs sok értelme a százalékos megoszlás felsorolásának. Nem is ez a cél, hanem annak ismertetése, hogy a vezető testületek mind fokozottabban figyelik az „első lépcsőben” történteket, miként valósulnak meg a jogok ott, ahol az egyént érintő dolgok eldőlnek. S ily módon — a leszűrt következtetésekben, határozatokban — éppen a bizalminak adnak segítséget, támaszt, hathatós védelmet azzal, hogy elősegítik jogkörének maradéktalan érvényesülését. Arra viszont érdemes utalni ebből a tervezetből, hogy nyomatékosan említi a választók, a munkáskollektívák felelősségét is: „Kétségtelen, hogy az utóbbi időben nehezebb az értekezletek megtartása, de... a bizalmi csoport tagjai is legyenek igényesek. Az általuk felvetett javaslatokat, ügyes-bajos problémákat firtassák, figyelembe véve a bizalmi csoport és a bizalmi jogát és általában a törvényes lehetőségeket... Közben nem szabad megfeledkezni a kötelességekről sem.” Sok tekintetben megnőttek a szakszervezetek lehetőségei az elmúlt esztendőben — éppen a gazdaságirányítási rendszer átalakulása folytán — de igazán akkor bontakozhatnak ki, ha tisztségviselőik élnek jogaikkal, amelyek az egyetértésben, az ellenőrzésben, véleményezésben és a javaslattételben valósulnak meg. (Gede) LXXVII. évfolyam 1. szám 1969. január 8 oldal VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ülésezett a Központi Vezetőség December 16-án tartotta munkaterv szerint 1968-ban utolsó ülését a Központi Vezetőség, melyen megjelent és felszólalt dr. Beckl Sándor SZOT-titkár is. Az első napirend során dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, valamint Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes tartott tájékoztatót a kohó-, gép-, és villamosenergiaipar 1983. évi gazdasági eredményeinek alakulásáról és az új év gazdaságpolitikai célkitűzéseiről. A miniszteri beszámolókat élénk vita követte, melyben a tanácskozáson részt vevő 86 központi vezetőségi tag közül tizenegyen szólaltak fel. Második napirendként szakszervezetünk 1969. évi költségvetését Nemeslaki Tivadar főtitkár terjesztette elő, a szakszervezeti választások előkészületeiről pedig Sáry István titkár tartott tájékoztatót. A Központi Vezetőség továbbá jóváhagyólag tudomásul vette, hogy a Központi Vezetőség Szervezési és Nevelési Bizottsága továbbá az Elnökség Bárányos József titkár előterjesztése alapján értékelte szakszervezetünk nevelő munkájának másfél éves tapasztalatait, s kitűzte az agitációs, propaganda és kulturális nevelőmunka fejlesztésének időszerű feladatait. A miniszteri előadói beszédek hangsúlyozták, hogy bár az éves mérlegbeszámolók végleges adatai még nem állnak rendelkezésre, az azonban megállapítható, hogy a korábbi években végzett jó munka és alapos felkészülés következményeként zökkenőmentesen tértünk át az új gazdaságirányítási rendszerre, melynek közgazdasági ösztönzői nagyobbrészt kedvezően hatottak az egész népgazdaság, s közte a vas-, fém és villamosenergiaipar fejlődésére. Megállapítható, mondotta Horgos elvtárs, hogy a kohó- és gépipar a III. ötéves tervben megjelölt céloknak megfelelően gyorsabban fejlődik, mint az ipar egésze, s az 1968. évi népgazdasági tervből ráháruló feladatokat teljesíteni fogja. Az ipari termelés várhatóan 5—6 százalékkal emelkedik a múlt évhez képest a kohó- és gépipar esetében pedig 6—7 százalékos fejlődéssel lehet számolni. Milyen eredményekre számíthatunk? A kohászat éves szinten kb. 2,3 milliárd forint összegű 6,8 százalékos eszközarányos nyereséget fog elérni az előirányzott 4 százalékkal szemben. Ebből 1,1 milliárd forint állami visszatérítésből és dotációból származik. A gépipari ágazat nyereségét 10—11 százalékban irányozták elő 1968- ra. A várható eszközarányos nyereség 10—11 százalék, ami 5,9 milliárd forintnak felel meg. Ebből 2 milliárd állami visszatérítésből és dotációból származik. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalataink 5,8 százalékos eszközarányos nyereséget, a kutató, fejlesztő intézetek pedig várhatóan 7 százalékos eszközarányos nyereséggel zárják a gazdasági évet. Az ágazatokon belül a különböző vállalatok között nagy nyereségszóródás tapasztalható , s ennek megfelelően a fejlesztési alapok és a nyereségrészesedés mértékében is jelentős eltérések várhatók. 1968-ban a várható eredmények mellett kedvezőtlen tendenciák is mutatkoztak, mutatott rá a miniszter. Nem lehetünk elégedettek a munkatermelékenység alakulásával, mivel a termelés növekedése viszonylag jelentős létszámemelkedéssel járt együtt, különösen a villamosipari gépek és készülékek gyártásában, valamint a fémtömegcikk-ipari ágazatokban. A munkaerő-hullámzás nem hogy nem csökkent, hanem növekedett: a munkásállomány csoportban az év első három negyedében 87 ezer kilépés történt. Tapasztalható, hogy az új gazdasági mechanizmusra való áttérés feladatai mellett kissé háttérbe szorult a munkavédelmi problémákkal való foglalkozás. Alig éltek a vállalatok a kedvezményes feltételek mellett igénybe vehető hitellehetőségekkel az élet- és munkakörülmények javítása érdekében. A vállalatok túlzottan óvatos bérgazdálkodást folytattak, s nem használták ki megfelelően az adott lehetőségeiket 1969-ben az ipari termelés mintegy 6 százalékkal nő az előző évihez képest, ezen belül a kohászaté ezzel megegyezően, a gépiparé pedig 7 százalékkal. A kohó- és gépipari vállalatok rendelésállománya az év utolsó hónapjában kedvezőnek ítélhető meg, bár egyes vállalatoknál, illetve gyártmányoknál átmeneti nehézségekkel lehet számolni Gondot okoz néhány olyan vállalat fejlődésének kérdése is, amelyek termékeik nagyobb hányadát jelentős állami visszatérítés mellett exportálják. Számolni kell a munkaerő kereslet kielégítésének problémájával is. Csökkenteni kell a gazdaságtalan cikkek gyártását és exportját. Tovább szélesedik az önálló külkereskedelmet folytató vállalatok köre. Továbbra is fontos feladat a belföldi szükségletek kielégítése, a lakosság jobb áruellátása, a hiánycikkek körének szűkítése, a választék bővítése, a minőség javítása. A vállalatok mérték fel belső tartalékaikat, törekedjenek a termelés gazdaságosabb szerkezetének, kialakítására, az önköltség csökkentésére. A munkaidőcsökkentést is fel kell használni a belső szervezettség növelésére. 1969. első felében mintegy újabb másfélszázezer dolgozóra kívánjuk kiterjeszteni a rövidített munkaidőt Végezetül arra hívta fel a kohó- és gépipar minisztere a figyelmet, hogy a gazdasági vezetésnek szorosan együtt kell működni a szakszervezet illetékes szerveivel a feladatok végrehajtásában, s a kollektív szerződésekben foglalt helyes ösztönzési rendszerrel és a szocialista munkaverseny további kibontakoztatásával segítsék a mindannyiunk javára szolgáló 1969. évi terv végrehajtását A villamosenergia-iparág — kezdte beszédét Szili Géza miniszterhelyettes — az 1968. évben a népgazdaság teljesítmény- és villamosenergia-szükségletét zavartalanul kielégítette, s az új gazdaságirányítási rendszerre való zökkenőmentes áttérés mellett jelentős eredményeket ért el a gazdaságosság és a termelékenység növelése terén és a 3 milliárd forintos beruházási célkitűzések 400 milliós túlteljesítésével a következő év műszaki-gazdasági fejlődésének megalapozását is elősegítette. A Magyar Villamos Művek Tröszt 1963. évi várható eredménytömege 1,7 milliárd forintra tehető, s 4,5 százalékos eszközarányos nyereség elérését jelenti. A tervezetthez képest mintegy 350 millió forintra becsülhető többleteredmény elérése elsősorban az önköltség kedvező alakulásából, a termelékenység növekedéséből és a szocialista munkaversenymozgalom eredményeiből adódik. Mindez lehetővé tette, hogy 1968. október 1-től az iparág dolgozóinak már mintegy 75 százaléka rövidített munkaidőben dolgozzék, s olyan részesedési lehetőséget biztosít, amely megfelel az elmúlt év összjövedelmének. Ugyanakkor csökkenő tendenciát mutat a balesetek gyakorisága és súlyossága. A villamosenergia-iparág 1969. évi legfontosabb feladata változatlanul a népgazdaság villamosenergiaszükségletének maradéktalan kielégítése. A fogyasztói csúcsterhelés várhatóan 7,5 százalékkal lesz magasabb az előző évinél. A távhőéjttási igények 20 százalékos növekedésével számolhatunk. A növekvő teljesítményszükséglet kielégítésére üzembe helyezésre kerül a Gagarin Hőerőmű 2 db 100—100 MW- os teljesítményű blokkja, s a szovjet importteljesítmény pedig előreláthatólag 180 MW-vel fog növekedni. Összefoglalva: az iparág felkészült a fogyasztók — szükség esetén az előirányzatnál is nagyobb mértékű — igényeinek biztosítására. E célt fogja szolgálni a tervezett kb. 3,7 milliárd forint értékű beruházás is, melynek 60 százaléka az erőművi, 40 százaléka pedig a hálózati fejlesztésre jut. s*53ttri*..!» Bwwwwmt. 1. Mi újság a kohó- és gépiparban? 8,3 milliárd fonnt fejlesztésre A kohó- és gépipari üzemek fejlesztésére, a termelés bővítésére, csaknem hét és félmilliárd forintot fordítanak ebben az esztendőben. Ez az összeg majdnem másfél milliárddal meghaladja a tavalyi előirányzatot. A két nagy ágazat részesedése a következő: a gépipar fejlesztésére 5,4 milliárd, a kohászat fejlesztésére pedig 2 milliárd forint jut. Érdemes végiglapozni a beruházási naplókat. A bejegyzésekből kiderül, hogy az idei beruházások közül melyik fejeződik be és mit hoz ebben az esztendőben. A Hajtómű és Felvonógyár 318 millió forint teljes költségű beruházása évente mintegy 300 millió forint értékű termékmennyiséggel növeli a sebességváltó gyártási kapacitást. Ebből a jelentős mennyiségű termelésnövekedésből 1969-ben már 50 millió forint értékű realizálódik. Szintén 50 millió forint értékű termékkel ad többet már ebben az évben a Kismotor- és Gépgyár 271 millió forint teljes költségű beruházása, amely a járműszerelvények gyártását bővíti. A Zománcipari Művek kecskeméti kádgyárának korszerűsítésére, bővítésére, összesen 347 millió forintot fordítanak. Ennek eredményeképpen már 1969-ben 113 ezer öntöttvas fürdőkáddal többet adnak a hazai és külföldi igények kielégítésére. A kohászati célokat szolgáló beruházások közül kiemelkedik az Ózdi kohászati üzemek mintegy 1,5 milliárd forintos beruházása, amelyet az acélmű átépítésére fordítottak. A befektetés eredményeképpen évente mintegy 150 ezer tonnával növekszik Ózdon az acéltermelés. A Lenin Kohászati Művek elektroacélművének fejlesztése összesen mintegy 360 millió forintot igényelt. A beruházás teljes költsége majdnem 660 millió forint. A beruházás révén több mint 26 ezer tonnával növekszik a színesfém félkész termékek gyártása, évente. Ebből már ebben az évben megvalósul 12,2 ezer tonna. Érdekes információkat kapunk, és a vállalati beruházási előirányzatok között tallózunk. A Láng Gépgyár előirányzatai között szerepel a SZOT és a vasasszakszervezet pénzügyi támogatásával létrehozandó új kultúrház építésének befejezése a IV negyedévben. Úgy tervezik, hogy az I. negyedévben megkezdik a dombóvári ipartelepítés első ütemének végrehajtását