Vasas, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Az üzemi alkotmányról Félanalfabéták Villany nélkül A munka rangja „Tulajdonképpen a legfontosabb emberi tevékenység­nek, a munkának, a színvonaláról, a munka társadalmi rangjának, becsületének elismeréséről, a kiváló munkát végző dolgozók nagyobb megbecsüléséről beszélünk" — foglalta össze a szocialista munkaverseny-mozgalom to­vábbfejlesztésének gondolatát a szaktanács decemberi ülésén Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára. Felmerül a kérdés: miért szükséges napjainkban hangsúlyozottan foglalkozni a munka társadalmi rangjá­nak növelésével, a becsületes dolgozó munkásemberek tevékenységének elismerésével? Amint az országgyűlés elmúlt évi utolsó ülésszakának tanácskozásaiból is kitű­nik, kétségtelen eredményeket értünk el a népgazdaság fejlesztésében az elmúlt esztendőben. Jelentősen javult az élő munka termelékenysége, a tervezettnek megfelelt az életszínvonal növekedése, valamelyest mérséklődött a munkaerő fluktuáció. A népgazdaság egyensúlyi helyze­tében azonban — a túlhajtott fejlesztés, különféle arány­talanságok miatt — feszültségek keletkeztek. Alapvető feladatunk tehát, minden eszközzel előmozdítani a haté­konyság gyorsabb növelését, amelynek sok esetben — ma még — a vállalati szervezés nem kielégítő színvonala az akadálya. Azonban problémáink nem oldhatók meg pusztán a felső vállalati vezetők helyes gazdasági dönté­seivel, intézkedéseivel. Ezekre vitathatatlanul szükség van. Egyidejűleg azonban nem mondhatunk le az üze­mekben dolgozó munkások, a vállalati műszaki, gazdasá­gi szakemberek mozgósításáról, az emberekben rejlő sokszínű alkotókészség teljes kibontakoztatásáról. Magya­rán szólva arról: mindenki aki képes rá nyújtson egy ki­csivel többet szorosan vett munkaköri kötelességénél. Ez­zel már a kellős közepébe érkeztünk a munkaverseny­­mozgalom kérdésének. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának 1971. december elsejei ülése állásfoglalást foga­dott el — többek között — a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésének feladatairól. A KB közleménye hangsúlyozza, hogy a versenyt elsősorban azokon a mun­kahelyeken kell kezdeményezni, ahol a versenycélok és feladatok a­ dolgozókhoz közel állnak, konkrétan meghatá­rozhatók és lehetőség van az eredmények reális számba­vételére, s ellenőrzésére. A mai viszonyok között a vér­­kény legfőbb célja, hogy a termelékenyebb, hatékonyabb, felelősségteljesebb és fegyelmezettebb munkát előmozdít­sa. Más szavakkal kifejezve: a szocialista munkaverseny­ben megnyilvánuló egyéni és kollektív törekvések állja­nak szoros összhangban a vállalati és a népgazdasági ter­vekkel, egész gazdaságpolitikánk irányvonalával. Mind­ezek érdekében jelentős változásra van szükség a mun­kaverseny hatékonyságának növelése és a versenyben élenjárók megfelelő erkölcsi, anyagi elismerése tekinte­tében. Ennek a széles körű társadalmi mozgalomnak tovább­ra is a szocialista brigádok az alapjai. Azonban a szocia­lista brigád cím elnyerésének feltételeit a jövőben szigo­rítani kell. A brigádok mint a dolgozó tömegek öntuda­tos kis közösségei továbbra is töltsenek be úttörő, moz­gósító, és példamutató szerepet a munkában, a termelés­ben, a művelődésben, a közösségi életben. Érvényesítsék­­ a kölcsönös segítség elvét, lépjenek fel a munka- és a technológiai fegyelem lazaságai ellen, harcoljanak a mi­nőségért. Változatlanul helyes az a törekvés, hogy a szo­cialista brigádmozgalomban vegyenek részt a termelést közvetlen irányító műszaki vezetők is, s ahol szükséges alakítsanak műszaki komplex brigádokat. Iparágaink szocialista brigádjai, a vasas üzemek mun­kásai az elmúlt időszakban is sok figyelemreméltó kez­deményezést indítottak el, kiváló eredményeket mond­hatnak magukénak. Valljuk be azonban őszintén, hogy — nem egy üzemben — föllelhetünk bizonyos formalitáso­kat is a munkaversenymozgalomban. A mérce olykor nem volt elég magas. Egyik helyen a sok túlórázás miatt maradtak el a kulturális vállalások teljesítései, másutt — a szomszéd üzem számszerű eredményeire való hivatko­zással — boldog-boldogtalannak odaítélték a megtisztelő szocialista címet, deraválva ezzel a mozgalom erkölcsi aranyfedezetét. Volt ahol a vezetők termeléscentrikus szemlélete miatt kevéssé vették figyelembe, hogy valóban szocialista magatartásúak, szemléletűek-e a brigádok és csupán a termelési felajánlások teljesítését­­értékelték; má­sutt meg elég volt együttesen moziba menni, vagy eltöl­teni egy-két estét a fehér asztal mellett, hogy megszavaz­zák a közösség számára a szocialista jelzőt. Az is kor­szerűtlen szemlélet, amelyik a termelési vállalásoknál csakis a mennyiségi többletfelajánlást veszi figyelembe és elsikkad a minőség javításának, a technológiai fegye­lem betartásának, a munkaszervezés megjavításának fontos tényezője. Mindemellett egy dolgozó közösség akkor nevezhető méltán szocialistának, h­a tagjai állandóan képezik magu­kat. Nemcsak a szakmában, de a világnézeti ismeretek­ben, az általános műveltség elemeiben is, s ha a szocia­lista erkölcs normái szerint élnek, s egyéni példamuta­tásukkal másokat is erre ösztönöznek. Mindennek meg­szervezésében a feltételek biztosításában és kiaknázásá­ban nagy szerepe van egy-egy vállalat gazdasági és moz­galmi vezetésének. A gazdasági vezetőknek a feltételek I biztosításával és a vállalati célkitűzések ismertetésével a­­ szakszervezeti testületeknek szervezési és felvilágosító I munkával, az összefüggések magyarázatával, az élenjá-­s rók népszerűsítésével, végül a munkaverseny ösztönzé­­­­sében és értékelésében való tevékeny részvétellel. V. J. LXXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1972. JANUÁR 12. OLDAL Központi Vezetőség előtt Az öntők és az öntödék helyzete Szakszervezetünk Közpon­ti Vezetősége megtárgyalta azokat a javaslatokat és in­tézkedéseket, amelyekkel az öntödék dolgozóinak mun­kakörülményeit kívánják ja­vítani. A közelmúltban 13 válla­latnál vizsgálták meg, hogy az elmúlt két évben milyen fejlesztések történtek, s hogy ezek milyen változáso­kat jelentettek az öntödei dolgozók életében. A teljes­ség igénye nélkül, csak né­hány fontosabb témát eme­lünk ki. Tavaly előtt kezdődött a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek rekonstrukciója, amely 28 millió forintba került. Az öntödei Vállalat 1970-ben, 40 millió forint értékű beruhá­zást kezdett, s jórészt be is fejezte. Az öntvénytisztítók nagyon nehéz és egészségte­len körülményeinek megjaví­­tására a Dunai Vasműben 6 millió forintos költséggel nedves öntvénytisztítót készí­tettek, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemeknél pedig vibrá­toros öntvény­tisztítóval és új, illetve korszerűsített elszívó berendezésekkel dolgoznak. Több helyen áldoztak a mű­helycsarnokok korszerűsíté­sére, tetőszerkezetek átépí­tésére, a fűtési rendszerek megjavítására. A vállalati bérpolitikában is érezhető az a törekvés, hogy az öntödei munkások átlagosnál nehezebb, kedve­zőtlenebb­­ munkakörülmé­nyeit anyagilag is honorál­ják. A Magyar Vagon- és Gépgyárban az öntödei mun­kások tavalyi átlagkeresete 5,1, illetve 4,4 százalékkal volt magasabb, mint 1970- ben. Az ÉVIG öntödéjében, tavaly júliusban 10 százalé­kos alapbéremelést hajtot­tak végre. A Csepel Vas- és Acélöntödéjében a tava­lyi bérszínvonal több mint 8 százalékkal emelkedett 1970-hez képest. A központi vezetőség elé került vitaanyag többek kö­zött megállapítja, hogy a vállalatok gondoskodtak a szociális körülmények javí­tásáról is. Csepelen meg­szüntették a régi pinceöltö­zőket, az LKM-ben új vízhű­tőket szereltek fel, az Élel­miszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat öntödé­jében 220 ezer forintot köl­töttek az öltözők felújítá­sára. Mindez együtt: sok mil­lió forint, s még mindig ke­vés. Még­ mindig nem sike­rült olyan munkakörülmé­nyeket teremteni, amelyek legalább némileg vonzóvá te­szik ezt a szakmát. Az Öntö­dei Vállalat budapesti üze­meiben, tavaly, 10 százalék­kal, az Acélöntő és Csőgyár acélöntödéjében 20 száza­lékkal kevesebb munkás dol­gozott, mint 1969-ben. A sta­tisztikai adatok összesítésé­ből kiderül, hogy tavaly — 1969-hez képest — a kohászat munkáslétszáma 1,7 százalék­kal, a vasöntödék­­ munkás­létszáma 4,7 százalékkal csökkent (összehasonlítás­ként: a gépipar hasonló in­dexe 0,8 százalék). Gondot jelent az öntödei szakmunkások utánpótlása is. 1957 és 1962 között, évente átlagosan 272 fiatal jelentke­zett öntőtanulónak, 1969-ben már csak 84, 1970-ben pedig mindössze 65. Ezek a gondok fellelhetők az öntödék termelési ered­ményeiben is. Csökkent az öntvény termelés: 1970-ben 10 ezer tonnával a vasönt­vény, 7500 tonnával az acél­öntvény termelése 1967-hez képest. 1975-ig a tervek sze­rint a vasöntvény termelé­sét 35,6 százalékkal, az acél­öntvény termelését 36,3 szá­zalékkal kellene emelni. Az előzetes számítások szerint azonban az öntödei ipar a vasöntvény termelését mind­össze 17,3 százalékkal tudja emelni. A meglehetősen problema­tikus helyzet ismeretében ta­valy májusban szakszerveze­tünk levélben fordult a ko­hó- és gépipari miniszter­hez, amelyben az öntészet helyzetének komplex vizs­gálatát javasolta. E kezde­ményezést több megbeszélés követte, szakszervezetünk és az illetékes állami hatóságok között. Több olyan intézke­dés született, amelyek eny­híthetik az itt vázolt öntödei problémákat. Például: 1972. január 1-ével felemelik az öntvényárakat, s az ebből adódó többleteredmény alap­ját jelentheti a szükséges bérügyi intézkedéseknek is. Szakszervezetünk titkársá­ga javaslatot terjesztett a munkaügyi miniszter elé, amely szerint egyszeri, je­lentősebb mértékű bérfej­lesztést kell megvalósítani az öntödei munkásoknál. 1972. január 1-től be kell vezetni — változatlan munkaidővel — az 5 napos munkahetet. Ezeket a javaslatokat, il­letve állásfoglalásokat a munkaügyi, a kohó- és gép­ipari miniszter és szakszer­vezetünk főtitkára közötti konkrét megállapodások kö­vették. A megállapodás sze­rint az úgynevezett profit­öntödékben (Öntödei Vállalat,a Csepel Vas- és Acélöntöde) január 1-ével átlagosan 8 százalékos, az úgynevezett vertikumbeli öntödékben ugyancsak január 1-ével át­lagosan 6 százalékos béreme­lést kell végrehajtani, ter­mészetesen a differenciálás elveinek figyelembevételével. E béremelések alapját — mint említettük — az önt­vényáremelésből származó többleteredmény adja, de a bérfejlesztésnél figyelembe kell venni az általános bér­szabályozási rendszer adta le­hetőségeket is. Mindent egy­bevetve 1972-ben — a tava­lyi évhez viszonyítva átla­gosan 10, illetve 8 százalé­kos bérfejlesztésre lesz lehe­tőség az öntödékben. Január 1-ével lehetőség lesz arra, hogy a vertikum­öntödéknél heti 5 napos munkarendet vezethessenek be és további intézkedéseket tervezzenek annak érdeké­ben, hogy a kétprofilú öntö­déknél is általánossá tegyék az ötnapos munkahetet. Az eddigiekből látható, hogy szakszervezetünk hosz­­szabb idő óta állandóan na­pirenden tartja az öntödék és dolgozóik problémáit és szisztematikus munkával ér­te el a helyzet javulását je­lentő intézkedéseket. Mindez persze nem jelentheti azt, hogy a téma lekerül a napi­rendről, hiszen számos olyan megoldandó feladat van még, amely nemcsak az öntödék, nemcsak egy iparág, hanem az egész népgazdaság szá­­mára fontosak. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az elmúlt év utolsó új típusú tv készüléke. Az Orion Gyárban a „Vénusz” televíziók sorozatgyártását kezdték meg, s a gyár ígérete szerint még az elmúlt évben 3 ezer darabot adtak át a kereskedelemnek.

Next