Vasas, 1973 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ‘ in mair——— ^ l TfiMlv MÉÉm lllll BL p il fSff AZ ÉVZÁRÓ ÉV-ÜLÉSRŐL JELENTJÜK: A KB-állásfoglalás nézetazonosságot és tetteket követel Immár hagyomány, hogy szakszervezetünk központi vezetősége decemberben „évzáró” ülést tart, amelynek napirendjére kerül az elmúlt 12 hónap munkájának értékelése és az előttünk álló év legfontosabb tennivalóinak meghatározása. Ez most is így volt. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt Lázár György munkaügyi miniszter, Kiss Ernő kohó- és gépipari miniszterhelyettes és Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes. A KV ülésén felszólalt Vinizlay Gyula, a SZOT titkára is. A vezető testület tagjai számára az elnökség átfogó és részletes írásos jelentést készített s feladatcsoportonként elemezte a végrehajtás helyzetét, eredményeinket és gondjainkat. Méhes Lajos főtitkár szóbeli beszámolójában a legfontosabb témák részletesebb kifejtésével párhuzamosan elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek az MSZMP KB novemberi ülését követően kerültek a figyelem és a közérdeklődés homlokterébe. Tudósításunkban részletesen beszámolunk a referátumról és a tartalmas vitáról, ugyanis a központi vezetőség a novemberi KB-ülés és a SZOT-plénum állásfoglalásának ismeretében már „vasasszemmel” tekintette át a társadalmi méretű megállapítások és irányelvek iparágainkra és tagságunkra vonatkozó jónéhány összefüggését határozatait alapul véve — két fontos kérdésre kellett választ adni. Egyrészt, hogy szakszervezetünk kongreszszusa helyesen foglalt-e állást a nagyüzemi dolgozókat érintő kérdésekről, másrészt, hogy miként akar a vezetés foglalkozni a feltárt problémák megoldásával? A tavalyi évzáró ÉV-ülésen ismét megerősítettük, hogy a XVI. kongresszuson megfogalmazott kritikai észrevételeink helyesek voltak, ezeket változatlanul fenntartjuk. Természetesen tenni is akarunk a gondok megoldásáért, de hangsúlyoztuk, hogy némi türelem kell, hiszen többnyire nem azonnal , rendezhető kérdésekről van szó. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy a népgazdasági és vállalati ötéves tervek a jelenlegi szabályozóikra épülnek, tehát számottevő változás csak hosszabb távon lehetséges. De ugyanakkor rámutattunk, hogy a különösen nehéz helyzetben levő, a saját erőből feloldhatatlan felszültségekkel küszködő nagyvállalatok számára egyébként sem a szabályozók általános módosítása hozhat megoldást, hanem a konkrét esetek, konkrét vizsgálata alapján kell egyedi intézkedéseket tenni. Ezeket a tényeket persze most nem valamiféle utólagos magyarázkodásként, vagy öndicséretként említjük. Sokkal inkább azért, mert pontosan az általunk is javasolt és igényelt intézkedések megszületése alapján vallhatjuk teljes meggyőződéssel: egyetértünk az MSZMP KB novemberi állásfoglalásával. Ebben jó programot látunk a cselekvéshez, hogy meggyorsuljon a szocializmus építése, hogy erősödjön a munkásosztály vezető szerepe, hogy eredményesebben vehessük fel a harcot a szocialista eszméktől idegen nézetek és gyakorlat ellen. Szakszervezetünk a gazdasági építőmunka fejlesztését elsősorban három területen igyekezett sajátos eszközeivel segíteni. Kiemelt feladatunknak tekintettük a népgazdaságilag fontos beruházások megvalósításának, a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésének és a munka- és üzemszervezés javításának támogatását. A főtitkár a gazdasági építőmunka segítését célzó szakszervezeti tevékenység értékelése során — egyebek között — nagyon jelentősnek ítélte a szocialista munkaverseny rangjának és szerepének növekedését, valamint azokat az első eredményeket, amelyek a munka- és üzemszervezés színvonalának javítását célzó KGM—vasas együttműködés jegyében születtek. Részletesen szólt az egyre terjedő Dolgozz Hibátlanul munkarendszerben rejlő nagy lehetőségekről, amelyek tervszerű hasznosítását ma már 54 vállalatunk dolgozói és vezetői tűzték maguk elé. Az elmúlt három év tapasztalatai egyértelműen megerősítik, hogy, a „DH” munkarendszer bevezetése nem valamiféle felszínes kampányfeladat, hanem olyan rendszeres és folyamatos műszaki-gazdasági tevékenység, amely a hibák és veszteségek minimumra csökkentése mellett takarékosságot jelent az élőmunkával, ösztönöz az eszközök jobb kihasználására, s mindezek eredményeként segíti a termékek minőségének javítását és a gazdaságosabb, jövedelmezőbb termelést. Noha egy rövid beszámoló nem törekedhet teljességre, a vázlatos áttekintésből sem maradhat, hogy XXVI. kongresszusunk határozata szerint 1972-ben elkezdtük a művezetők helyzetének vizsgálatát. E fontos rétegpolitikai munkát különösen aktuálissá tették a munka- és üzemszervezés javítását célzó párt- és kormányhatározatok. A kohó-, gép- és villamosenergia-iparban a közel 8500 művezető hozzávetőlegesen 300 000 dolgozó mindennapi munkáját irányítja. A művezetők rendkívül fontos és nehéz poszton dolgoznak, hiszen ők a termelés közvetlen irányítói, ezért felkészültségük, hatáskörük, vezetői készségük, emberi magatartásuk meghatározó a tervek teljesítése, az üzem- és munkaszervezés színvonala, a munkahelyi légkör és közhangulat alakulása szempontjából Néhány régi gond és a jövő Méhes Lajos főtitkár elöljáróban kiemelte, hogy a kohó-, gép- és villamosenergiaiparban szerzett szakszervezeti tapasztalatok teljes mértékben megegyeznek az MSZMP KB novemberi állásfoglalásában megfogalmazott értékeléssel. Ezernyi példával bizonyítható, hogy a párt X. kongresszusán elfogadott jó és célravezető határozatok végrehajtása során nagy eredmények születtek, viszont az is tény, hogy egyes területeken nem sikerült a kívánt ütemben haladni, s így ezekkel a lemaradásokkal mai gondként kell számolnunk. A párt KB állásfoglalása a kohó-, gép- és villamosenergiaipar vállalatai és dolgozói szempontjából különösen jelentős, aminek igazolásaként érdemes idézni szakszervezetünk XXVI. kongresszusának és az elmúlt évek központi vezetőségi üléseinek néhány fontosabb gondolatát és javaslatát. Talán a rövid áttekintésből is kitűnik, hogy szakszervezetünk korábbi törekvéseinek túlnyomó hányadával — immár társadalmi szintű állásfoglalásként — találkozhatunk a KB anyagában. Például az elmúlt években sok szó esett jónéhány nagyüzemünk nehéz gazdasági helyzetéről. Felhívtuk a figyelmet a korszerűsítés lassú ütemére, a munkaerő-vándorlás miatti kapacitáskihasználatlanságra, a végtermékeket kötött áron értékesítő vállalatokat sújtó árbegyűrűzés kedvezőtlen hatására és még jónéhány egyéb sajátosan „nagyvállalati” gondra. ■ Több alkalommal foglalkoztunk a munka- és üzemszervezés alacsony színvonalával, a vállalatok közötti kooperáció hibáival, a vezetői és munkafegyelem lazaságának hátrányos következményeivel. Közismert, hogy minden illetékes fórumon következetesen bíráltuk a jövedelmek alakulásának torzulásait, amelyek eltérnek mind politikai, mind szűkebben értelmezett gazdaságpolitikai céljainktól. Időben jeleztük azt az ellentmondásos helyzetet, hogy az állami nagyüzemek dolgozóinál személyi jövedelme lassúbb ütemben fejlődik, mint az egyéb szektorokban. Hasonló gondokat okoz, hogy a különböző vállalatok lényegesen eltérő béreket fizetnek azonos munkáért. A tapasztalatokra építve bíráltuk a magas eszközállománnyal dolgozó ágazatok és vállalatok, például a Magyar Villamos Művek nyereséghez kötött bérfejlesztési rendszerét, amely az itt dolgozókat indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozta. A bérek és árak szoros kölcsönhatását szem előtt tartva sürgető igényként fogalmaztuk meg, hogy az árellenőrzés szigorításával elejét kell venni az indokolatlan áremeléseknek. Több korábbi állásfoglalásunk is bizonyítja, hogy a szakszervezeti mozgalom eszközeivel igyekeztünk fellépni a szocialista eszméktől és erkölcstől idegen jelenségek szaporodása ellen, amely — egyebek között — megnyilvánul az anyagiasság terjedésében és az egyéni, vagy a csoportérdekek társadalmi érdek fölé helyezésében. A KB cselekvési programot adott Főtitkárunk az emlékeztetőül idézett példák kapcsán utalt az 1971. évet lezáró KV ülésre is, amelyen a vezető testület értékelte szakszervezetünk, XXVI. kongresszusa óta végzett munkáját. Akkor — a X. pártkongresszus LXXX. évfolyam 1973. január 12 oldal A béremelésekről... Acélmilliomosok Krónikás lapok 1972 tükre A főtitkári beszámoló ezután időszerű gazdasági és termelési kérdésekkel foglalkozott. Elsőként kiemelte, hogy a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben a mi iparágainkban is nőtt a termelés és az elosztás tervszerűsége. Ezt a tényt egyébként részletesen igazolják az írásos jelentés adatai, amelyek a termelés, a termelékenység, a bérszínvonal, a vállalati komplex tervek alakulását és teljesítését tükröztik. Például 1972-ben a termelés volumene a gépiparban 8—9 százalékkal, a kohászatban 4,3—4,5 százalékkal, a villamosenergiaiparban 8 százalékkal magasabb volt a tavalyi bázisnál, ami meghaladja a IV. ötéves terv előirányzatát. A vasas szocialista brigádvezetők értekezletének felhívása, amely 100 000 tonna többlet acél termelésére szólított fel, nemcsak teljesült, hanem nagy sikert hozott, hiszen 160 000 tonnás plusszal sikerült zárni az évet. Az elmúlt évek egyik központi törekvésének megvalósulását jelzi, hogy a termelés növekedését — noha iparáganként eltérő szinten — összességében közel 100 százalékig a termelékenység javításával sikerült elérni. A gépipar átlagát lényegesen meghaladó ütemben fejlődött a közúti jármű, a személygépkocsi-alkatrész, a híradás- és vákuumtechnikai, valamint a műszeripari alágazat, s ez az ipar kedvező szerkezeti változását mutatja. A népgazdasági mérleg fontos mutatója az exportimport arány. Figyelemreméltónak tartjuk, hogy lényegében változatlan import mellett egy év alatt 18—20 százalékkal sikerült növelnünk a gépipari exportot, s ezen belül a telkes országokba irányuló szállítás 15—16 százalékkal bővült. A munkások napi keresete 1972-ben a tervnek megfelelően alakult, ami a kohó- és gépipar átlagát tekintve 4,6 százalékot jelent. Az elmúlt évek súlyos gondjait idézve külön említést érdemel, hogy a munkaerőmozgás csillapodott ágazatainkban, s a fluktuáció tavaly már visszaesett az 1967-es szintre. E mögött látnunk kell a központi és helyi intézkedések eredményeit, szakszervezetünk törekvéseinek kedvező hatását is. Természetesen még meszsze nem oldódott meg a munkaerő gond, de egy számottevő lépéssel már előbbre vagyunk. A DH nem lehet kampány Az eredményeknek örülünk, án nem felejthetjük el, hogy ugyanakkor vállalataink helyzetét egy sor feszültség is jellemzi — hívta fel a figyelmet az „árnyékos oldalra” szakszervezetünk főtitkára. Jónéhány gondunkról már szó esett, ezért most inkább csak kiegészítésül, illetve emlékeztetőül említünk párat. Változatlanul lassú például a korszerűsítés üteme. A készletnövekedés ugyan mérséklődött, viszont a jelenlegi szint is eleve nagyon magas. A termelés szervezettsége és üteme csak némileg javult, amit legérzékletesebben az mutat, hogy a tervek teljesítése változatlanul hó- és év végi hajrákkal, sok túlórával történik. Fókuszban a verseny és a munkaszervezés A vasipari üzemekben már lezajlottak a művezetői tanácskozások, amelyek többsége alkotó munkaértekezlet volt. Számos hasznos javaslat, megfelelő és célravezető helyi intézkedés született, illetve születik. A munka folytatásaiként február végén sor kerül a Vasas Művezetők Országos Tanácskozására is. A főtitkári referátum ezek után részletesen vázolta az 1973-as év gazdasági és érdekvédelmi feladatait. A népgazdasági terv szerint az idén a kohászatban 4,1, a gépiparban 9,5, a villamosenergia-iparban pedig 8 százalékos társadalmitermék-növekedést kell elérni, ami ismét komoly erőfeszítéseket követel iparágaink vezetőitől és valamennyi dolgozójától. Szakszervezetünknek a termelési tervek valóraváltását segítve az idén is elsősorban két területre, a szocialista munkaverseny fejlesztésére és a munka- és üzemszervezés javítására kell erejét összpontosítania. A szocialista munkaverseny elvi kérdéseinek tisztázása megtörtént, s ennek alapján a közeli napokban megjelenik a KGM és a NIM miniszteri utasítás, amelyek egyértelműen rögzítik a vállalati munkaverseny-szabályzatok korszerűsítését, a gazdasági és társadalmi vezetők együttes felelősségét, helyes munkamegosztását. A munkaverseny elsődleges célja továbbra is a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a termelékenység emelése, a minőség javítása és az önköltség csökkentése. A szakszervezeti bizottságok törekedjenek arra, hogy ne elvont és általános, hanem konkrét — ha szükséges, csak rövidebb időszakra szóló — érdemi vállalások szülessenek. Tovább kell fejleszteni a szocialista brigádmozgalmat és a DH munkarendszert. Megszívlelendő javaslat, hogy a különböző címek megítélésekor a végeredmény mellett legyen lényeges szempont az ütemes termelés is. A munka- és üzemszervezés javítása érdekében az idén elhatározott intézkedések gyorsabb megvalósítására kell törekedni. A középtávú, 1973—1975 közötti időszakra szóló vállalati szervezési programok elkészítése és demokratikus megvitatása csak a keretét jelenti annak a sokrétű munkának, amelyet e cél érdekében valamennyi vállalatnál el kell végezni. Elsősorban saját erőből... Méhes Lajos főtitkár külön foglalkozott azokkal a fontos kérdésekkel, amelyek a KB novemberi állásfoglalását követően az érdeklődés középpontjába kerültek, s amelyek egyben szakszervezeti feladatokat is jelentenek. Jelezte, hogy külön meg kell vizsgálni annak a 8—10 nagyüzemnek a helyzetét, amelyekről bebizonyosodott, hogy saját erőből képtelenek termékstruktúrájukat korszerűsíteni. A KB ülésén ezek sorában 5 nagyvállalatunk neve hangzott el, s ez egyezik a mi elképzeléseinkkel is. A Vörös Csillag Traktorgyárnak a kissorozatú traktor- és dömpertermelés helyett fokozott ütemben kell bekapcsolódnia a járműprogram végrehajtásába. Hasonló feladat vár a Csepel Autógyárra is. A Ganz-MÁVAG- nál a szakosított felvonógyártás a járható út. A Magyar (Folytatás a S. oldalon)