Vasas, 1975 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

1975. JANUÁR. 42 ORSZÁG 84 VASASSZAKSZERVEZETÉNEK RÉSZVÉTELÉVEL Vichy­ben tanácskoztak a VII. nemzetközi konferencia résztvevői . A Vas- és Gépipari Dolgozók Szakszervezetei VII. nem­zetközi konferenciájukat 1974 decemberében tartották a franciaországi Vichyben. Jelentős tanácskozása volt ez a világ vas- és gépipari szervezeteinek és szervezett dolgozóinak. A konferencia feladata volt, hogy a Szakszervezeti Világszövetség VIII. Kongresszusa határozatai alapján kialakítsa szakmai szö­vetségünk és a vasasszakszervezetek tennivalóit. Jelen­tőségét növelték, hogy nemzetközi szövetségünk egy ne­gyedszázada teljesít kiemelkedő küldetést a világ vas- és gépipari szakszervezetei és szervezett dolgozói harcának szervezésében, valamint az, hogy a szövetség — fennállá­sa óta először — kapitalista országban tartotta konferen­ciáját.­­ A konferencia egész légköre — a Franciaországban folyó politikai küzdelem, valamint a konferencia napirendi pontjai, vitája és a résztvevők összetétele — egyaránt ki­fejezésre juttatta, hogy a kapitalizmus válsága egyre éle­sebb, hogy annak új szakasza következett be, amely je­len van politikai, a társadalmi és a gazdasági élet minden területén. A konferencia szervezői — a francia vasasok — dereka­san veszik ki részüket az országukban folyó nagy jelen­tőségű, a baloldali erők összefogásáért, a társadalmi ha­ladásért, a dolgozó emberek, a munkások érdekeinek védelméért folytatott küzdelmeikből a francia kommunista párt, a CGT, a baloldal mellett. Ezzel egyidőben nagy­szerű politikai és technikai feltételeket biztosítottak nem­zetközi szövetségünk VII. konferenciájához. A konferencián a szövetség tagszervezetei és a részt­vevő vasas szakmai szakszervezeti központok — 42 or­szág 84 vasasszakszervezetének részvételével — meg­tárgyalták: — a vasasszakszervezetek és dolgozók egységének, szo­lidaritásának erősítését,­­gazdasági és társadalmi köve­teléseik realizálásának feltételeit, a szabadság és a szak­­szervezeti jogok kiszélesítésének lehetőségeit,­­ a vasas dolgozók és szakszervezeteik multinaciona­lista társaságok elleni fellépésének akciótervét. Határozatot fogadtak el a vasas gépipari szakszerveze­tek munkásainak multinacionális társaságok elleni hat­hatós fellépésével és a nők nemzetközi évével kapcsola­tos feladatokról. Szolidaritási határozatokkal foglaltak ál­lást Vietnam, Ciprus, Korea és Közel-Kelet dolgozói és népei mellett. Megválasztották: a Nemzetközi Szövetség Adminisztratív Bizottságát és elnökének Méhes Lajos elvtársat, szakszervezetünk fő­titkárát. A Nemzetközi Szövetség főtitkárának választot­ták Pierre Baghi elvtársat. Alelnökeink: Jean Breteau a francia, Naresh Chandra Dutta az indiai, Ivan Kostsuko­­vot a szovjet, Reinhard Sommer elvtársakat az NDK va­sasszakszervezeteinek főtitkárait, Számvizsgáló Bizott­sága alelnökének Boris Dimitrovot, a bolgár vasasok fő­titkárát. A Nemzetközi Szövetség Konferenciáján rész­t vett és felszólaltak Pierre Gensous, az SZVSZ és Georges Seguy, a CGT főtitkára. Nem túl régen a francia vasasszakszervezet jelezte, hogy gondot jelentene számukra, ha egy magyar vállalat elfogadná az egyik francia társaság ajánlatát és rendelé­sükre legyártana háromszáz lakókocsit. Ilyen szerződés létrejött a francia vállalat munkásai elbocsátásával jár­na, mivel a termelést leállítanák és igényüket a magyar vállalattól elégítenék ki. Ez tehát egy konkrét kérdés volt, amelyet jeleztek felénk, amelynek alapján mi otthon hasonló konkrétsággal megvizsgáltuk a helyzetet és — igaz több más ok miatt is — végül nem lett szerződés. E példán keresztül is szeretném biztosítani a tőkés or­szágokban dolgozó munkástestvéreinket, szakszervezetei­ket arról, hogy mi a gazdasági és kooperációs kapcsola­tokat nem az ő érdekeik ellenére kívánjuk bővíteni. Biz­tosíthatjuk mindannyiukat arról — ha az egyes konkrét eseteket tudomásunkra hozzák a tőkés országok szakszer­vezeti központjai — még a szerződés létrejötte előtt min­den kérdést azonnal megvizsgálunk és a szükséges lé­péseket a magyar gazdasági szerveknél megtesszük. Mindennek azonban feltétele — és ezt hangsúlyozni kí­vánom — hogy az illető országok szakszervezeteitől idő­ben, tehát még a gazdasági szerződés létrejötte előtt kap­junk jelzést az ilyen jellegű kérdésekről. Ennek hiányá­ban nem rendelkezhetünk olyan ismeretekkel, amelyek indokolhatnák fellépésünket az illetékes hazai gazdasági szerveknél. Ezekhez az időben történő konkrét jelzések­hez természetesen arra is szükség van, hogy növekedjen a dolgozók, szakszervezetek részvétele a tőkés vállalatok gazdasági tevékenységének ellenőrzésében. Tisztelt Konferencia! A munkáshatalom győzelméért, erősítéséért folytatott küzdelem során nálunk megvannak a munkásbeleszó­lásnak évtizedek óta kialakult formái, működő intézmény­­rendszerei. Ez a vonás, ez a gyakorlat a tulajdonviszo­nyok változásával együtt járt, azzal erősödött, formáló­dott. Az előttünk álló feladatok azonban megkövetelik, hogy a munkás még inkább közvetlenül beleszóljon a ter­melési, elosztási, gazdálkodási kérdésekbe. A mai mo­dern termelési szerkezetben nagy vállalatoknál nem való­sítható meg minden szinten a közvetlen részvétel az ügyek eldöntésénél. Ezért a képviseleti rendszert kell al­kalmaznunk, a közvetett demokratikus formákat. Nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan csináljuk. A mi mosta­ni feladatunk, hogy a dolgozók képviseleti rendszerét olyanná alakítsuk, hogy a termelés alapegységeiben — 30—50 dolgozó által megválasztott megbízottak legyenek — a nagyvállalatok összes lényeges kérdéseinek eldön­tésénél a meghatározó tényezők. A dolgozók által közvet­lenül választott megbízottak rendszere a szakszervezeti mozgalomban legalább 100 éve „fel van találva’’. Nálunk ezeket a megbízottakat bizalmiaknak nevezik. Őket kell nemcsak a csoport, hanem az üzem összes lényeges kérdé­sei eldöntésének fórumává tenni. Jobbról a második: Georges Seguy, a CGT főtitkára, har­madik: Pierre Gensous, az SZDSZ főtitkára Méhes Lajos felszólalása „A LEGENDÁK ELLENÉRE SEM VÁLTOZIK A KAPITALIZMUS TERMÉSZETE­" Szakszervezetünk főtitkára, Méhes Lajos elvtárs a kon­ferencia vitájában a következő gondolatokat hangsúlyoz­ta: „Nagy figyelemmel tanulmányoztuk a konferencia elő­készítését szolgáló dokumentumokat, az alapokmányt, a felhívást és hallgattuk a beszámolót. Mindezek egybe­hangzóan erősítik meg küldöttségünk számára, hogy Nemzetközi Szövetségünk a világban végbemenő tenden­ciák alapján helyesen ítéli meg a vasas dolgozók helyze­tét, a Nemzetközi Szövetség és tagszervezeteinek tenni­valóit. Egyetértünk a beszámolónak azokkal a megállapításai­val, melyek a nemzetközi helyzet olyan új tendenciájára hívták fel a figyelmet, mint a nemzetközi feszültség eny­hülése, a békés egymás mellett élés politikájának térhó­dítása. Egyetértünk azzal is, hogy a helyzet tartóssá és vissza­fordíthatatlanná tételéért tovább folyik a harc, élnek és működnek még azok az erők is, amelyek szeretnék visz­­szafordítani a történelem kerekét. Helyesen mutatott rá a beszámoló, hogy a chilei, közel-keleti, ciprusi délkelet­ázsiai és más események éberségre kell, hogy figyelmez­tessenek valamennyiünket. Éberséget és a szolidaritást, a munkásosztály nemzet­közi összefogásának erősítését követelik tőlünk ezek az események. Ezért ezen a konferencián is első, legfonto­sabb feladatunknak tartjuk, hogy kifejezzük teljes szoli­daritásunkat a chilei és uruguayi munkástestvéreinkkel, a fasiszta rezsim brutális elnyomása ellen harcoló spa­nyol osztálytestvéreinkkel a szabadságukért, függetlensé­gükért harcoló délkelet-ázsiai és arab népekkel, a ciprusi haladó erőkkel. Kedves Elvtársak! Egyetértünk a beszámoló azon megállapításával is, hogy a kapitalista világban erősödik a krízis, éleződnek a tőkésosztály és a munkásosztály közötti ellentétek. Ál­talános instabilitás van, általánossá vált a valutaválság és az olajválság.­­ E teremben ülő elvtársaink és barátaink jól emlékez­nek arra, hogy még alig néhány éve milyen öntelt, har­sogó propagandát folytatott a burzsoázia az úgyneve­zett kapitalista fogyasztói társadalom fölényéről, a nyu­­gati gazdasági csodáról, a gazdasági prosperitásról és így tovább. Mi lett e legendából? A mai kapitalista világot sújtó világjelenségek azt mutatják, hogy vége lett ennek a legendának, szétszakadt a burzsoá gazdaság fölényéről szőtt hazugságok függö­nye és előttünk a burzsoá gazdaság rideg valósága. E va­lóság­ pedig az, hogy fokozódik a létbizonytalanság, nő a munkanélküliség, nagyarányú az infláció. Végét járja az a legenda is, amit évek óta harsog a bur­zsoá propaganda, hogy megváltozott a kapitalizmus ter­mészete, hogy a huszadik század második felének kapi­talizmusára már nem jellemző az, amit Marx a burzsoá­ziáról a múlt században mondott. A valóság ad ma cáfolatot erre a burzsoá ködösítésre, hazugságra is. Jellemző maradt a burzsoá társadalomra a gazdasági élet válsága, és jellemző maradt — száz év óta semmit sem változott a burzsoázia abban, hogy a válság­ból a munkásosztály, a dolgozó nép rovására keresse a kiutat. Joggal vetődik fel a kérdés, ha ez a helyzet jellemzi a kapitalista gazdasági életet, mi van a szocialista orszá­gokban? Erről szintén beszéltek az előttem s­zóló szo­cialista országok küldöttei — és ha a számok, az itt­ fel­sorolt tények különbözőek is —, egy közös vonása van a gazdasági helyzetnek, hogy a szocialista országokban to­vább tart a gazdasági élet dinamikus fejlődése, gazdasági stabilitás van. Tervszerűen, kiegyensúlyozottan növekszik a munkásosztály életszínvonala. Mindezekről beszámol­tunk az elm­últ évek során is, de most ezek a tények a tő­késvilág válságjelenségei közepette új megvilágítást nyernek, új erőt adnak. Vége annak a burzsoá legendá­nak is, amely a szocialista gazdaság pangásáról, válságá­ról hazudta tele a világot. Tisztelt Konferencia! Szólni kívánok egy olyan témáról is, mint a szocialista és tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok kérdése. Közismert, hogy a nemzetközi helyzet feszültségének csökkenése egyrészt magával hozza, másrészt az enyhü­lés tartóssá tételének fontos biztosítéka is a szocialista és kapitalista országok gazdasági kapcsolatainak bővü­lése. Ezeknek a gazdasági kapcsolatoknak az erősítése — tő­kés és szocialista vonatkozásban egyaránt — új helyze­teket teremt, megoldást igénylő kérdéseket vet fel a munkások helyzetére vonatkozóan. A burzsoá propaganda máris rákapcsolt arra, hogy e gazdasági kapcsolatok bővülését úgy állítsa be, mint ami hátrányos a tőkés országok dolgozói számára. Itt nem mondhatjuk, hogy a végén vagyunk egy hazug burzsoá le­gendának. Inkább azt, hogy születését figyelhetjük meg. E hazugsággal szemben azt az utat, módot tartjuk a leg­célravezetőbbnek, hogy mindkét oldalról — tehát a szo­cialista és tőkés országok szakszervezetei részéről — néz­zük meg a konkrét tényeket, és ne engedjük, hogy általá­nosságokkal, ködösítéssel olyan új legenda születhessen, ami azoknak kedvez, akik ismét a hidegháború felé sze­retnék taszítani a világot. Egy példán keresztül szeretném megvilágítani mit ér­tek e kérdéssel való foglalkozás konkrét szakszervezeti tennivalói alatt. Méhes Lajos, szakszervezetünk főtitkára az elnökségben VASAS Kedves Elvtársak! Az emberi élet létfontosságú kérdései közé tartozik az anyagi javak megteremtése mellett az általános emberi értékek ismerete, megbecsülése és gyarapítása is. Ezért vagyunk büszkék arra, amikor hazánkba látogató kül­földiektől, plyap­­i dicséretet kapunk, hogy nálunk talán, na­­gy.A21SZZMS 131B 3 Se-kultusz vá­rmint eltöltö­ hazájában, Fran­ciaországban, amikor angol írók és művészek mondják, hogy több Shakespeare-darabot játszanak Budapesten, mint egész Angliában, amikor nyugatnémet pedagógusok állapítják meg, hogy a magyar fiatalok Schillert és Goe­thét jobban ismerik, mint a bonni, müncheni, kölni fia­talok. Az általános emberi felemelkedésnek, a tartalmas em­beri életnek, a boldogságnak nagyon fontos része a kul­túra, a műveltség. A kultúrált ember jobban tudja érzé­kelni az élet szépségét és örömét, jobban fel tudja fogni a társadalomban, a világban elfoglalt helyzetét. Az ideo­lógiai, kulturális nevelő tevékenységünk tapasztalatai cseréjét jobban meg kellene honosítanunk a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Kedves Elvtársak! Most, amikor a VII. konferencia alkalmából mindany­­nyian felelősséggel elgondolkozunk közös munkánkról és tennivalónkról, örömmel tölthet el bennünket az a tu­dat, hogy érnek a közeledés feltételei a különböző irány­zatú szakszervezetek együttműködéséhez, a közös fellé­péshez. Mi a magunk részéről úgy tartjuk, hogy ennek a megindult és állandóan erősödő — számunkra nagyon fontos folyamatnak — döntő kérdése, hogy középpontjá­ban a munkásemberek érdekeit érintő kérdések legyenek. Ezért is üdvözöljük és örömmel veszünk részt a London­ban szervezett autóipari tanácskozáson. Ezért szándéko­zunk mi is — a kollektív szerződéssel kapcsolatos té­mában — Budapesten 1976-ra konferenciát kezdeményez­ni. Az Angol Egyesült Gépipar Szakszervezet 1974. december 9-től 14-ig nemzetközi konferenciát szervezett Londonban, melyre meghívta a szocialista és a kapitalista országok gépipari szak­­szervezeteinek képviselőit. Napirenden szerepelt: az autó és az ahhoz tartozó iparágakban folyó munkaszervezés, munkakörülmények, munkabiztonság és környezetvédelem. A tanácskozáson megállapították, hogy a tudományos és tech­nikai forradalom jelenlegi szakaszában szükségszerű a fent em­lített témák megvitatása és az egységes vélemények kialakítása. Szakszervezetünket a konferencián Sugár György titkár, Hre­­hus Sándor, a Csepeli Autó vállalati szakszervezeti bizottságá­nak titkára képviselte. A tanácskozásról februári számunkban részletesen beszámolunk. A konferencia résztvevői — munka közben. 3

Next