Vasas, 1975 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. JANUÁR. 42 ORSZÁG 84 VASASSZAKSZERVEZETÉNEK RÉSZVÉTELÉVEL Vichyben tanácskoztak a VII. nemzetközi konferencia résztvevői . A Vas- és Gépipari Dolgozók Szakszervezetei VII. nemzetközi konferenciájukat 1974 decemberében tartották a franciaországi Vichyben. Jelentős tanácskozása volt ez a világ vas- és gépipari szervezeteinek és szervezett dolgozóinak. A konferencia feladata volt, hogy a Szakszervezeti Világszövetség VIII. Kongresszusa határozatai alapján kialakítsa szakmai szövetségünk és a vasasszakszervezetek tennivalóit. Jelentőségét növelték, hogy nemzetközi szövetségünk egy negyedszázada teljesít kiemelkedő küldetést a világ vas- és gépipari szakszervezetei és szervezett dolgozói harcának szervezésében, valamint az, hogy a szövetség — fennállása óta először — kapitalista országban tartotta konferenciáját. A konferencia egész légköre — a Franciaországban folyó politikai küzdelem, valamint a konferencia napirendi pontjai, vitája és a résztvevők összetétele — egyaránt kifejezésre juttatta, hogy a kapitalizmus válsága egyre élesebb, hogy annak új szakasza következett be, amely jelen van politikai, a társadalmi és a gazdasági élet minden területén. A konferencia szervezői — a francia vasasok — derekasan veszik ki részüket az országukban folyó nagy jelentőségű, a baloldali erők összefogásáért, a társadalmi haladásért, a dolgozó emberek, a munkások érdekeinek védelméért folytatott küzdelmeikből a francia kommunista párt, a CGT, a baloldal mellett. Ezzel egyidőben nagyszerű politikai és technikai feltételeket biztosítottak nemzetközi szövetségünk VII. konferenciájához. A konferencián a szövetség tagszervezetei és a résztvevő vasas szakmai szakszervezeti központok — 42 ország 84 vasasszakszervezetének részvételével — megtárgyalták: — a vasasszakszervezetek és dolgozók egységének, szolidaritásának erősítését,gazdasági és társadalmi követeléseik realizálásának feltételeit, a szabadság és a szakszervezeti jogok kiszélesítésének lehetőségeit, a vasas dolgozók és szakszervezeteik multinacionalista társaságok elleni fellépésének akciótervét. Határozatot fogadtak el a vasas gépipari szakszervezetek munkásainak multinacionális társaságok elleni hathatós fellépésével és a nők nemzetközi évével kapcsolatos feladatokról. Szolidaritási határozatokkal foglaltak állást Vietnam, Ciprus, Korea és Közel-Kelet dolgozói és népei mellett. Megválasztották: a Nemzetközi Szövetség Adminisztratív Bizottságát és elnökének Méhes Lajos elvtársat, szakszervezetünk főtitkárát. A Nemzetközi Szövetség főtitkárának választották Pierre Baghi elvtársat. Alelnökeink: Jean Breteau a francia, Naresh Chandra Dutta az indiai, Ivan Kostsukovot a szovjet, Reinhard Sommer elvtársakat az NDK vasasszakszervezeteinek főtitkárait, Számvizsgáló Bizottsága alelnökének Boris Dimitrovot, a bolgár vasasok főtitkárát. A Nemzetközi Szövetség Konferenciáján részt vett és felszólaltak Pierre Gensous, az SZVSZ és Georges Seguy, a CGT főtitkára. Nem túl régen a francia vasasszakszervezet jelezte, hogy gondot jelentene számukra, ha egy magyar vállalat elfogadná az egyik francia társaság ajánlatát és rendelésükre legyártana háromszáz lakókocsit. Ilyen szerződés létrejött a francia vállalat munkásai elbocsátásával járna, mivel a termelést leállítanák és igényüket a magyar vállalattól elégítenék ki. Ez tehát egy konkrét kérdés volt, amelyet jeleztek felénk, amelynek alapján mi otthon hasonló konkrétsággal megvizsgáltuk a helyzetet és — igaz több más ok miatt is — végül nem lett szerződés. E példán keresztül is szeretném biztosítani a tőkés országokban dolgozó munkástestvéreinket, szakszervezeteiket arról, hogy mi a gazdasági és kooperációs kapcsolatokat nem az ő érdekeik ellenére kívánjuk bővíteni. Biztosíthatjuk mindannyiukat arról — ha az egyes konkrét eseteket tudomásunkra hozzák a tőkés országok szakszervezeti központjai — még a szerződés létrejötte előtt minden kérdést azonnal megvizsgálunk és a szükséges lépéseket a magyar gazdasági szerveknél megtesszük. Mindennek azonban feltétele — és ezt hangsúlyozni kívánom — hogy az illető országok szakszervezeteitől időben, tehát még a gazdasági szerződés létrejötte előtt kapjunk jelzést az ilyen jellegű kérdésekről. Ennek hiányában nem rendelkezhetünk olyan ismeretekkel, amelyek indokolhatnák fellépésünket az illetékes hazai gazdasági szerveknél. Ezekhez az időben történő konkrét jelzésekhez természetesen arra is szükség van, hogy növekedjen a dolgozók, szakszervezetek részvétele a tőkés vállalatok gazdasági tevékenységének ellenőrzésében. Tisztelt Konferencia! A munkáshatalom győzelméért, erősítéséért folytatott küzdelem során nálunk megvannak a munkásbeleszólásnak évtizedek óta kialakult formái, működő intézményrendszerei. Ez a vonás, ez a gyakorlat a tulajdonviszonyok változásával együtt járt, azzal erősödött, formálódott. Az előttünk álló feladatok azonban megkövetelik, hogy a munkás még inkább közvetlenül beleszóljon a termelési, elosztási, gazdálkodási kérdésekbe. A mai modern termelési szerkezetben nagy vállalatoknál nem valósítható meg minden szinten a közvetlen részvétel az ügyek eldöntésénél. Ezért a képviseleti rendszert kell alkalmaznunk, a közvetett demokratikus formákat. Nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan csináljuk. A mi mostani feladatunk, hogy a dolgozók képviseleti rendszerét olyanná alakítsuk, hogy a termelés alapegységeiben — 30—50 dolgozó által megválasztott megbízottak legyenek — a nagyvállalatok összes lényeges kérdéseinek eldöntésénél a meghatározó tényezők. A dolgozók által közvetlenül választott megbízottak rendszere a szakszervezeti mozgalomban legalább 100 éve „fel van találva’’. Nálunk ezeket a megbízottakat bizalmiaknak nevezik. Őket kell nemcsak a csoport, hanem az üzem összes lényeges kérdései eldöntésének fórumává tenni. Jobbról a második: Georges Seguy, a CGT főtitkára, harmadik: Pierre Gensous, az SZDSZ főtitkára Méhes Lajos felszólalása „A LEGENDÁK ELLENÉRE SEM VÁLTOZIK A KAPITALIZMUS TERMÉSZETE" Szakszervezetünk főtitkára, Méhes Lajos elvtárs a konferencia vitájában a következő gondolatokat hangsúlyozta: „Nagy figyelemmel tanulmányoztuk a konferencia előkészítését szolgáló dokumentumokat, az alapokmányt, a felhívást és hallgattuk a beszámolót. Mindezek egybehangzóan erősítik meg küldöttségünk számára, hogy Nemzetközi Szövetségünk a világban végbemenő tendenciák alapján helyesen ítéli meg a vasas dolgozók helyzetét, a Nemzetközi Szövetség és tagszervezeteinek tennivalóit. Egyetértünk a beszámolónak azokkal a megállapításaival, melyek a nemzetközi helyzet olyan új tendenciájára hívták fel a figyelmet, mint a nemzetközi feszültség enyhülése, a békés egymás mellett élés politikájának térhódítása. Egyetértünk azzal is, hogy a helyzet tartóssá és visszafordíthatatlanná tételéért tovább folyik a harc, élnek és működnek még azok az erők is, amelyek szeretnék viszszafordítani a történelem kerekét. Helyesen mutatott rá a beszámoló, hogy a chilei, közel-keleti, ciprusi délkeletázsiai és más események éberségre kell, hogy figyelmeztessenek valamennyiünket. Éberséget és a szolidaritást, a munkásosztály nemzetközi összefogásának erősítését követelik tőlünk ezek az események. Ezért ezen a konferencián is első, legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy kifejezzük teljes szolidaritásunkat a chilei és uruguayi munkástestvéreinkkel, a fasiszta rezsim brutális elnyomása ellen harcoló spanyol osztálytestvéreinkkel a szabadságukért, függetlenségükért harcoló délkelet-ázsiai és arab népekkel, a ciprusi haladó erőkkel. Kedves Elvtársak! Egyetértünk a beszámoló azon megállapításával is, hogy a kapitalista világban erősödik a krízis, éleződnek a tőkésosztály és a munkásosztály közötti ellentétek. Általános instabilitás van, általánossá vált a valutaválság és az olajválság. E teremben ülő elvtársaink és barátaink jól emlékeznek arra, hogy még alig néhány éve milyen öntelt, harsogó propagandát folytatott a burzsoázia az úgynevezett kapitalista fogyasztói társadalom fölényéről, a nyugati gazdasági csodáról, a gazdasági prosperitásról és így tovább. Mi lett e legendából? A mai kapitalista világot sújtó világjelenségek azt mutatják, hogy vége lett ennek a legendának, szétszakadt a burzsoá gazdaság fölényéről szőtt hazugságok függönye és előttünk a burzsoá gazdaság rideg valósága. E valóság pedig az, hogy fokozódik a létbizonytalanság, nő a munkanélküliség, nagyarányú az infláció. Végét járja az a legenda is, amit évek óta harsog a burzsoá propaganda, hogy megváltozott a kapitalizmus természete, hogy a huszadik század második felének kapitalizmusára már nem jellemző az, amit Marx a burzsoáziáról a múlt században mondott. A valóság ad ma cáfolatot erre a burzsoá ködösítésre, hazugságra is. Jellemző maradt a burzsoá társadalomra a gazdasági élet válsága, és jellemző maradt — száz év óta semmit sem változott a burzsoázia abban, hogy a válságból a munkásosztály, a dolgozó nép rovására keresse a kiutat. Joggal vetődik fel a kérdés, ha ez a helyzet jellemzi a kapitalista gazdasági életet, mi van a szocialista országokban? Erről szintén beszéltek az előttem szóló szocialista országok küldöttei — és ha a számok, az itt felsorolt tények különbözőek is —, egy közös vonása van a gazdasági helyzetnek, hogy a szocialista országokban tovább tart a gazdasági élet dinamikus fejlődése, gazdasági stabilitás van. Tervszerűen, kiegyensúlyozottan növekszik a munkásosztály életszínvonala. Mindezekről beszámoltunk az elmúlt évek során is, de most ezek a tények a tőkésvilág válságjelenségei közepette új megvilágítást nyernek, új erőt adnak. Vége annak a burzsoá legendának is, amely a szocialista gazdaság pangásáról, válságáról hazudta tele a világot. Tisztelt Konferencia! Szólni kívánok egy olyan témáról is, mint a szocialista és tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok kérdése. Közismert, hogy a nemzetközi helyzet feszültségének csökkenése egyrészt magával hozza, másrészt az enyhülés tartóssá tételének fontos biztosítéka is a szocialista és kapitalista országok gazdasági kapcsolatainak bővülése. Ezeknek a gazdasági kapcsolatoknak az erősítése — tőkés és szocialista vonatkozásban egyaránt — új helyzeteket teremt, megoldást igénylő kérdéseket vet fel a munkások helyzetére vonatkozóan. A burzsoá propaganda máris rákapcsolt arra, hogy e gazdasági kapcsolatok bővülését úgy állítsa be, mint ami hátrányos a tőkés országok dolgozói számára. Itt nem mondhatjuk, hogy a végén vagyunk egy hazug burzsoá legendának. Inkább azt, hogy születését figyelhetjük meg. E hazugsággal szemben azt az utat, módot tartjuk a legcélravezetőbbnek, hogy mindkét oldalról — tehát a szocialista és tőkés országok szakszervezetei részéről — nézzük meg a konkrét tényeket, és ne engedjük, hogy általánosságokkal, ködösítéssel olyan új legenda születhessen, ami azoknak kedvez, akik ismét a hidegháború felé szeretnék taszítani a világot. Egy példán keresztül szeretném megvilágítani mit értek e kérdéssel való foglalkozás konkrét szakszervezeti tennivalói alatt. Méhes Lajos, szakszervezetünk főtitkára az elnökségben VASAS Kedves Elvtársak! Az emberi élet létfontosságú kérdései közé tartozik az anyagi javak megteremtése mellett az általános emberi értékek ismerete, megbecsülése és gyarapítása is. Ezért vagyunk büszkék arra, amikor hazánkba látogató külföldiektől, plyapi dicséretet kapunk, hogy nálunk talán, nagy.A21SZZMS 131B 3 Se-kultusz vármint eltöltö hazájában, Franciaországban, amikor angol írók és művészek mondják, hogy több Shakespeare-darabot játszanak Budapesten, mint egész Angliában, amikor nyugatnémet pedagógusok állapítják meg, hogy a magyar fiatalok Schillert és Goethét jobban ismerik, mint a bonni, müncheni, kölni fiatalok. Az általános emberi felemelkedésnek, a tartalmas emberi életnek, a boldogságnak nagyon fontos része a kultúra, a műveltség. A kultúrált ember jobban tudja érzékelni az élet szépségét és örömét, jobban fel tudja fogni a társadalomban, a világban elfoglalt helyzetét. Az ideológiai, kulturális nevelő tevékenységünk tapasztalatai cseréjét jobban meg kellene honosítanunk a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Kedves Elvtársak! Most, amikor a VII. konferencia alkalmából mindanynyian felelősséggel elgondolkozunk közös munkánkról és tennivalónkról, örömmel tölthet el bennünket az a tudat, hogy érnek a közeledés feltételei a különböző irányzatú szakszervezetek együttműködéséhez, a közös fellépéshez. Mi a magunk részéről úgy tartjuk, hogy ennek a megindult és állandóan erősödő — számunkra nagyon fontos folyamatnak — döntő kérdése, hogy középpontjában a munkásemberek érdekeit érintő kérdések legyenek. Ezért is üdvözöljük és örömmel veszünk részt a Londonban szervezett autóipari tanácskozáson. Ezért szándékozunk mi is — a kollektív szerződéssel kapcsolatos témában — Budapesten 1976-ra konferenciát kezdeményezni. Az Angol Egyesült Gépipar Szakszervezet 1974. december 9-től 14-ig nemzetközi konferenciát szervezett Londonban, melyre meghívta a szocialista és a kapitalista országok gépipari szakszervezeteinek képviselőit. Napirenden szerepelt: az autó és az ahhoz tartozó iparágakban folyó munkaszervezés, munkakörülmények, munkabiztonság és környezetvédelem. A tanácskozáson megállapították, hogy a tudományos és technikai forradalom jelenlegi szakaszában szükségszerű a fent említett témák megvitatása és az egységes vélemények kialakítása. Szakszervezetünket a konferencián Sugár György titkár, Hrehus Sándor, a Csepeli Autó vállalati szakszervezeti bizottságának titkára képviselte. A tanácskozásról februári számunkban részletesen beszámolunk. A konferencia résztvevői — munka közben. 3