Vasas, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
4 VASA« 1977. FEBRUÁR A szocialista brigádoknak ma lényegesen MÉHES LAJOS FŐTITKÁR TISZTELT TANÁCSKOZÁS! KEDVES ELVTÁRSNŐK! KEDVES ELVTÁRSAK! Egyetértek Gácsi Miklós elvtárssal, a Kohó- és Gépipari Minisztérium államtitkárával mindazokban a kérdésekben, amelyeket előadói beszédében elmondott. Felszólalásomban először is arról kívánok szólni, hogy mi volt a közel öt esztendővel ezelőtt megtartott vasas szekialista brigádvezetői tanácskozás fő gondolata. Ezt abban tudnám összefoglalni, hogy együttesen síkraszálltunk a munka nagyobb becsületéért, a tisztességesen dolgozó munkásember nagyobb társadalmi rangjáért. Ez fejeződött ki abban, amikor — a végzett munka szerinti igazságosabb jövedelemelosztást igényeltük, — amikor az ügyeskedők érvényesülését elítéltük, — amikor az üzemeken belüli szervezetlenséget bíráltuk, — amikor igényeltük a vállalatok életében — a dolgozók — köztük a szocialista brigádok — nagyobb beleszólási jogát. Mit tettünk a vasas szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozásán született állásfoglalás végrehajtásáért? Ha valaki a párt Központi Bizottságának 1972. novemberi és a párt XI. kongresszusának határozataira, a SZOT és szakszervezetünk legutóbbi kongresszusainak határozataira visszagondol, szinte lépésről lépésre figyelemmel kísérheti a párt és a kormány, a szakszervezetek e célok megvalósítására irányuló törekvéseit. A munkásosztály vezető szerepe, a munkásosztály súlya és rangja a társadalom életében, a munka erkölcsi, anyagi megbecsülése fokozódott. A IV. ötéves terv során a terveknek megfelelően nőttek a reálbérek, sőt a kormány központi bérintézkedésekkel is biztosította a munkásosztály tervezett életszínvonalának megvalósulását. Teljesültek a dolgozók életszínvonalát javító szociálpolitikai terveink. Sok intézkedés történt annak érdekében, hogy jobban közelítsünk a gyakorlatban annak a szocia- lista elvnek a megvalósításához, hogy mindenki képességei szerint dolgozzon és végzett munkája szerint részesüljön a társadalmi javaikból. Ezt a célt szolgálta például a szakmai bértáblázat bevezetése. A munkarangjának, becsületének védelmét szolgálták — többek között — a másod- és mellékfoglalkozások vállalásának, a munkaerő-közvetítésnek a szigorítása, az ideiglenes alkalmazotti létszámfelvételi zárlat, a szakmunkásképzésre és továbbképzésre vonatkozó kormányrendeletek. A munka- és üzemszervezés javítását is fontos feladatként kezeltük, bár kétségtelen, hogy talán a legkisebb előrehaladást éppen e téren értük el. A dolgozóknak, a szocialista brigádoknak ma lényegesen nagyobb szavuk, beleszólási lehetőségük van a vállalatok életébe, mint korábban. A szocialista brigádvezetői fórumok az üzemi 4em°toádia intézményrendszerének szerves részévé váltak. Nőtt a munkaverseny rangja, erkölcsi, anyagi elismerése is. Mindezek alapján elbizakodottság nélkül — nem kisebbítve gondjaink, feladataink nagyságát —, azt mondhatjuk: volt értelme szót emelni a munka, a munkás, a dolgozó ember nagyobb megbecsüléséért, volt értelme annak, hogy országos fórumot biztosítottunk a szocialista brigádvezetőket foglalkoztató fontos társadalmi, gazdasági, erkölcsi problémáknak. ÖNTUDATBAN ÉS LÉTSZÁMBAN NÖVEKEDETT A BRIGÁDMOZGALOM A jól végzett munka örömével és tisztelettel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista brigádok életére is hatottak előző tanácskozásunk fő gondolatai, szándékai. Létszámban és öntudatban, szakmai kultúrában és szocialista elkötelezettségben gyarapodott a szocialista brigádmozgalom. A kiemelkedő munkasikerek nagyszerű bizonyítékai voltak a pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny eredményei. Az anyaggal, energiával történő takarékosság, a minőség javítását szolgáló kezdeményezések, a védnökségvállalások, a termékek határidőre, jó minőségben történő szállítására — szinte felsorolhatatlanul széles területei azoknak az értelmes és hasznos erőfeszítéseknek, amelyek a szocialista brigádok , tevékenységét jellemzik. Az „egy brigád — egy hasznos újítás” — jelszó nyomán jelentősen nőtt az eredményesen felhasználható újítások száma, örülünk annak, hogy ezeknek az újításoknak egy jelentős része a nehéz fizikai munka könnyítését, a munka biztonságát szolgálja. Fejlődött a szocialista brigádmozgalomban a hármas jelszó egysége. Törekedtek a a formális vonások, vállalások kiküszöbölésére. "Sok szocialista brigádban erősödött a magasabb műveltség megszerzésének igénye. Az elmúlt öt évben több mint kétszeresére növekedett a szakmai oktatásban, a politikai képzésben részt vevők száma. Az emberiességnek felemelően nemes gesztusai szinte általánosak szocialista brigádjaink életében. Talán éppen erről az oldalról a legismertebbek a közvélemény, a társadalom előtt és talán éppen ezért — az emberiesség sok ezernyi megnyilvánulásáért —, a legnagyobb a társadalom tisztelete irántuk, ők az elsők, akik vállalják az elhagyott, hozzátartozó nélküli öregek gondozását, törődnek az állami gondozott gyermekekkel, vagy segítő figyelmükkel ott vannak a szerencsétlenül járt munkatársaik családja mellett. A szocialista életmód természetesen ennél sokkal szélesebb fogalom, nincs mód azonban most arra, hogy ezt teljes gazdagságában be tudjuk mutatni itt, Összegezésként nyugodtan mondhatjuk, hogy a szocialista brigádmozgalom az öt évvel ezelőtt meghatározott úton fejlődött. Tiszteletünk, elismerjünk a legjobbaknak: a négy Állami Díjas, a három Munka Vörös Zászló Érdemrendes, a 42 kongresszusi okleveles, a 17 Magyar Népköztársaság Kiváló Brigád és a 63 Szakma Kiváló Brigád kitüntetettjeinek. Ők a mi legjobb élő példáink, ők a legjobb kifejezői az öntudatos munkásember legnemesebb törekvéseinek. Az V. ötéves terv második évéhez kezdtünk hozzá. Nagy feladatok megoldása vár társadalmunkra, mindhárom iparágunk dolgozóira. A szocialista brigádok ezeket az igényeket megértették és már az elmúlt év végén megtartott brigád tanácskozásokon, majd az év elején munkásgyűléseken, szocialista brigád- és termelési tanácskozásokon nagyszerű, lelkesítő vállalások születtek. A vállalásokat a Vasas Centenáriumi Bizottság felhívására történő válaszként tették meg, mely arra szólította fel brigádjaink dolgozóit, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a vasasszakszervezet születésének 100. évfordulóját kimagaslóan jelentős munkasikerekkel ünnepeljük meg. ÜNNEPI FELAJÁNLÁSOK EREDMÉNYEI: SZÁZMILLIÓKBAN A vállalatok közül elsőnek a Magyar Hajó és Darugyár dolgozói tettek vállalást, őket követték az ózdi kohászok, majd a csepeliek felhívása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyről nemcsak itthon, hanem több szocialista országban is széles körű visszhangra talált A vállalások egy részét már összesítettük. Örömmel jelenthetem szocialista brigádvezetői tanácskozásunknak, hogy a Nagy Októberi , Szocialista Forradalom 60. és a vasas centenárium tiszteletére indított munkaversenyben a három iparág dolgozói a következő főbb vállalásokat tették. A hasznos munkaidőalapot a terven felül 11,1 millió órával növelik; ez több mint 6 ezer dolgozó egyévi munkaidőalapjának felel meg vagy más szóval a gépipar fizikai dolgozói létszámának több mint 2%-át jelenti. Ebből a szocialista brigádok vállalásai mintegy 5 ezer főt képviselnek. Anyagmegtakarításból a tervezett és a többletvállalás közel 1800 millió forint. Ebből a szocialista brigádtagok egyharmad részt — 590 millió forintot — ajánlottak fel. Ez a közel 600 millió forintos megtakarítás — átszámolva — mintegy 850 db Ikarus városi autóbusz anyagköltségét fejezi ki. Felhívásunk alapján igen figyelemre méltó felajánlások születtek energiamegtakarítás vonatkozásában is. A tervezett és a többletvállalások 292 millió forintjából a szocialista brigádok 116 millió forintot vállaltak. A megtakarítást átszámítva megfelel 165 millió kWó-nak, amely Gyöngyös város egész évi teljes energiaellátását biztosítaná. A fentieken túlmenően —a szocialista brigádok kezdeményezése alapján — elismerésre méltó felajánlásokat tettek kohászati vállalataink. Az 1977. évi vállalati terveken felül 50 ezer tonna acél, 20 ezer tonna nyersvas, 70 ezer tonna hengerelt lemez gyártását vállalták. Az elmondottak alapján a kohó-, gép- és villamosenergia-ipar dolgozói az 1977-es évben a költségeket több mint 2 milliárd forinttal kívánják csökkenteni, a hasznos munkaidő-alapot pedig több mint 11 millió órával növelni. A vállalások természetesen ennél sokkal több kérdésre is kiterjednek, mint például az export — különösen a tőkés export — növelésére, a minőség javítására, a termékszerkezet váltásával összefüggő feladatokra, stb. A vállalások minden eddiginél konkrétabbak és a vasipari dolgozók politikai öntudatáról, tenniakarásáról tanúskodnak. Biztosak vagyunk abban, hogy a Nagy Október 60., és szakszervezetünk centenáriumi évét nagyszerű munkasikerekkel fogjuk ünnepelni. Milyen a munka, pontosabban milyen a szocialista módon végzett munka és milyen a szocialista ember eszményképünk, amelynek elérésére — a párt vezetésével — egész társadalmunk vállalkozott, amelyet minden szocialista brigád célul tűz maga elé? !Az emberiség története során a munkáról már rengeteg jellemzést, minősítést elmondottak. A tudományos igényű meghatározásokat most el is kerülném. Hosszú ideig talán a legáltalánosabb megítélése a munkának az a biblikus felfogás volt, hogy az ember büntetésként kapta azt, hogy arca verejtékével keresse a kenyerét. Azután — később — az ötvenes évek elején — azt a meggyőződésünket hirdettük, hogy nálunk a munka becsület és dicsőség dolga. Valóban a kettő közül melyik, vagy a kettő között hol van az igazság? A munka sok ezer féle lehet. Vannak olyanok, amelyek szemre is nehezek, egészségre ártalmasak, verejtékes munkának látszanak. Vannak olyanok, amelyek — ha csak nézik — könnyűnek tűnnek, de aki nyolc órán át csinálja, az tudja csak igazán, milyen kimerítő és fárasztó. A munka a szocializmusban is öröm és gyötrelem, siker és kudarc, izgalmas alkotás és bágyasztó egyhangúság. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy az egyéni és a társadalmi lét alapja a munka. A mi társadalmunk a munka társadalma. Tudjuk, hogy hazánk gazdaságának, a magunk jólétének egyetlen forrása van: a munka. A társadalmi harcokban részt vevőket a különböző korokban, különböző országokban más és másként megfogalmazott, de mégis egybehangzó jelszavak lelkesítették a nép ügyéért folytatott harcban. Ki ne tartaná szinte klasszikusnak Dolores Ibarruri jelszavát, amellyel a spanyol polgárháború harcosait lelkesítette: — „Inkább állva meghalni, mint térdenállva élni!” Gyönyörű és igaz jelszó kubai barátainké: „Haza, vagy halál — győzni fogunk!” A szocializmus építésének körülményei között is igazak ezek a szavak. De a munkásosztály hatalomra kerülése után ez a jelszó valamivel még kiegészül. Mégpedig azzal, hogy a szocializmus építésének körülményei között a szocialista forradalom, a dolgozó nép ügyéért nemcsak vérezni, hanem verejtékezni is tudni kell! A közösségért végzett munka tudata: a közösségért vállalt többlethelytállás, bátorság, akarat, kezdeményezés —, ez a szocialista módon végzett munka lényege. A közösségért csak az tud többre vállalkozni, aki hisz a szocializmus igazságában, aki felelősséget érez az ügy egészéért. Mindezt pedig nemcsak szavakban, hanem tettekben is kifejezésre juttatja. ÉLNI A SZOCIALISTA ERKÖLCS NORMÁI SZERINT Azért vállal többet a munkából, hogy a közösség javai gyarapodjanak, azért tanul, mert többet akar tudni, mert a munkája és a közösség nagyobb szakmai tudást, műveltséget igényel tőle. Azért törekszik életének minden percében a szocialista erkölcs szerint élni, mert tudja, hogy ez szebb, teljesebb emberré teszi. Tudja, hogy ez az az út, amely boldogulásához, életének kiteljesedéséhez vezet. Hol tart a mi szocialista brigádmozgalmunk ezeknek a nemes céloknak a megvalósításában? Bármennyire is izgalmas ez a kérdés, csak nagyon szegényesen tudunk rá válaszolni. A szocialista gondolkodás, magatartás fejlődését ugyanis nem fejezik ki sem a termelési adatok, sem a művelődés, sem a közösségért végzett munka, sem a rendezvények mennyiségét tükröző számai. A szocialista brigádok emberi formáló küzdelmes életének legszebb szándékait, tetteit még távolról sem tudják viszszaadni sem a művészek, sem a politikusok, pedig a szocialista brigádmozgalom legnagyobb értéke éppen az új ember születése. Az új szocialista embereszményeinknek sok vonás, azonban ma már a szocialista brigádokban mininkább megtestesülő, vagy e brigádokba a születés gyötrelmeit átélő valóság. És az a legszebb hogy nincs olyan szocialista brigád, sőt talán brigádjai sem, amely, vagy aki azt hinné magáról, hogy ő már az amilyennek a szocialista társadalom emberének majd lennie kell. A mi szocialista brigádjainkra a jól végzett munkáért érzett büszkeség. d"