Vasas, 1978 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAIEGYESÜLJETEK! LXXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1978. JANUÁR ÁRA: 1 FORINT Tovább a múlt évi lendülettel a munkaversenyben... Célok és emberek — 1978 Ismeretes a kohó és gépipar különleges súlya, szerepe a magyar ipari struktúrában, hiszen hozzátartozik a vaskohászat, a szerszámgépipar, a mezőgépipar, az általános gépipar, a járműipar, az autó- és traktoripar, a hajóipar, az erősáramú berendezések ipara, a híradástechnikaipar, a műszeripar, a tömegcikkipar. A villamosenergia-ipar pedig egyenesen kulcsfontosságú az egész népgazdaság, a társadalom léte szempontjából. Éppen e miatt nagy jelentősége van annak, hogy miként gyűrkőznek neki az idei megnövekedett feladatoknak az említett ágazatok vállalatai, a vasas üzemek Hiszen nyilvánvaló, hogy például olyan meghatározó fontosságú célkitűzésből, mint amilyen a magyar népgazdaság egyensúlyi helyzetének nagobb ütemű javítása, a gazdaságos export növelése, súlyának megfelelően kell kivennie részét a kohó- és gépiparnak. Ez a célkitűzés nem irreális. A KGM szakágazataiban 1977 utolsó hónapjaiban koncentrált és nem eredménytelen erőfeszítések történtek az 1978. évi tervek jó előkészítésére és elkészítésére. Ennek ismeretében eredményekkel biztat az, hogy a vasas üzemek különleges erőfeszítéseket kívánnak tenni idei exporttervük teljesítésére, mátpedig úgy, hogy ne csupán a kiszállított tenmék mennyisége növekedjék, hanem javuljon, számunkra kedvezőbben alakuljon az exportösszetétel is. A jobb minőségű, az értékesebb termékek arányát kívánják tehát emelni üzemeink az exporton belül. Ennek viszont az a feltétele, hogy egy pillanatra se tévesszük szem elől az V. ötéves terv igen meghatározó idei esztendejének másik legfontosabb feladatát: meg kell gyorsítani a termékszerkezet átalakítását mind a kohászatban, mind a gépiparban! Mindkét ágazatban rugalmasabban, gyorsabban kell alkalmazkodni a világpiaci igényekhez, azok változásaihoz is. Nagy feladatok várnak 1978- ban a gépiparra és a kohászatra, a villamosenergia-iparra egyaránt. Igaz, kohászatunk kapacitása határt szab a termelés nagyobb arányú növelésének. S ezért is nagyon fontos, hogy maximálisan biztosítani tudjuk a növekvő hazai igények kielégítését, s fokozni tudjuk a jobb, értékesebb gyártmányok arányát is. Az ágazat több ötvözött- és nemesacélterméket, süllyesztékes, kovácsolt terméket, másod harmad terméket, továbbá nehézfémszalagot gyárt, s termelésének ebben az esztendőben 3,8 százalékkal kell megemelkednie. A már említett export-szempontok itt azt jelenítik, hogy például a tőkés exportban sem a tonnaszám további növelésén van a hangsúly; jóval inkább azon, hogy gyártmányainkat magasabb áron tudjuk értékesíteni, kedvezőbb piaci feltételek mellett adhassuk el. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gépipar termelésének az idén is az ipar átlagát meghaladó ütemben — öszszehasonlító árakat véve alapul, 6—7 százalékkal — kell növekednie. Ebben az évben továbbra is dinamikusan fejlődik híradástechnikai és műszeripari, továbbá fémtömegcikk-iparunk; ez azért is nagyon fontos mert hiszen ez utóbbinak legfőbb feladata a hazai rgélyek teljesebb, jobb színvonalú kielégítése. Dinamikusan növekszik az idén a gépipar rubel- és dollár elszámolású exportja. Az előbbinél 19 százalékos növekedést irányoztak elő (a magasabb teljesítés realitását az adta, hogy az ágazat több árualapot is fel tud kínálni), míg a dollár elszámolású exportot (folyóáron számítva) mintegy 20 százalékkal kell megnövelni. A gépipari vállalatok vezetői tevékenységének értékelésénél fontos szempont lesz annak vizsgálata, hogy valna 45 milliárd forintos hitelkeretből megvalósított beruházások valóban — és idejében — biztosítják-e az ígért tőkés exporttöbbletet? S ha már a beruházásoknál tartunk, mondjuk el: mindkét ágazatban a már folyamatban levő beruházások gyors és koncentrált befejezése a legfontosabb feladat. A szocialista munkaverseny tavalyi nagyszerű lendülete, amelyet a Nagy Október és a vasas centenárium szelleme hevített, az idén töretlenül folytatódik. Erről vallottak az év elején megtartott munkásgyűlések is. A Láng-gyárbeli felhíváshoz sorra-rendre csatlakoztak a vasas üzemek. Minden szakszervezeti szervünk, testületeink, tisztségviselőink megkülönböztetett figyelemmel kísérik, szervezik a kezdeményezéseket és a vállalások teljesítését, az ehhez való feltételek biztosítását.Ha röviden akarnánk összefoglalni az ezzel kapcsolatos teendőinket, így fogalmazhatnánk: mindent meg kell tenni azért, hogy a megnövekedett termelési célkitűzésekért — munkások, mérnökök, adminisztratívak egyaránt — a legjobb képességeik szerint, a legjobb munkakörülmények között dolgozhassanak. Értve alatta az anyag- és szerszámellátást, a munkabiztonságot, az optimális üzemszervezést. S mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert ez nélkülözhetetlen előfeltétele az ütemes, jó munkának. Köztudott, hogy szakszervezetünk következetesen törekszik rá, a kohó- és gépipari vállalatok, együtt a Magyar Villamos Művek Tröszttel évenként sok millió forintot költenek a munkakörülmények javítására, a munkavédelmi és szociálpolitikai célokra, a megfelelő kulturális- és sportigények minél jobb kielégítésére. Csak helyeselhető az az elv, hogy a felhasználásra kerülő tetemes összegek zöme az üzemi balesetek megelőzését, az anyagmozgatást, a géni megmunkálást és a szerelés biztonságának növelését szolgálja. Ám az összegeknek és eszközöknek a célszerű,tudatos felhasználását az emberek, a dolgozók szervezett, szakképzett tevékenységével kell biztosítani! Nem egy olyan nagyüzemünk van már, mint a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, ahol rendszeresen megszervezik a munkavédelmi újítási hónapot, e fontos témát a csaknem húszezer dolgozóból álló kollektíva érdeklődésének középpontjába állítva! E nagyüzemben egyébként 1977-ben több mint 200 millió forintot költöttek a munkakörülmények javítására, de emellett is nélkülözhetetlennek tartják, hogy dolgozóik ötleteit, javaslatait is felhasználják a munkakörülmények, a biztonságosabb munkavégzés feltételeinek javítására. Elismeréssel szólhatunk azokról az erőfeszítésekről is, amelyeket az ágazatok, s maguk a vállalatok tesznek dolgozóik lakásépítkezéseinek támogatására, és a szakszervezetünk ismert, nem is kevés eredményt hozó szorgalmazásával — a gyermekintézmények, üdülők, kulturális és oktatási intézmények fejlesztésére, hálózatunk bővítésére. Így párosulnak , a vasas üzemekben szerte az országban a termelési feladatok azokkal a konkrét célkitűzésekkel, amelyek a munkásokba dolgozók élet- és munkakörülményeit javítják. S e két feladatot valóban csak így, együtt, a legszervesebb egységben szabad vállalatnak és szakszervezeti bizottságnak, tisztségviselőnek egyaránt néznie, szolgálnia. J. L. FELEL A VÁCI ÚT... A SZOT és a KISZ felhívására kiemelkedő esemény színhelye volt 1977. december 20-án a Láng Gépgyár. Munkásgyűlésre érkeztek Angyalföld, s Budapest más kerületbeli gyárainak, intézményeinek küldöttei. Három órára megtelt a kazángyár nagycsarnoka. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével kapcsolatos nagygyűlésre szólította a dolgozókat. A munkásgyűlés résztvevőit Hámori Csaba, a KISZ Budapesti Bizottsága első titkára köszöntötte. Az elnökség tagjai között volt Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes, Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára, valamint a XIII. kerület állami és tömegszervezeti vezetői. Hámori Csaba megnyitója után dr. Martos Istvánné, a SZOT elnökségi tagja, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára szólt a nagygyűlés részvevőihez. Mint mondotta, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott, nemzetközi méretűvé szélesedett csepeli munkaverseny-felhívás olyan erőket mozgatott meg, amelyre maguk a versenyt elindító csepeli dolgozók sem számítottak. Ebből is kitűnt, hogy a felhíváshoz csatlakozó dolgozók becsületbeli ügynek tekintették a felajánlások teljesítését. Ezért mondhatjuk ma, hogy a jubileumi munkaverseny össznépi mozgalom lett. Dr. Martos Istvánné felhívta a nagygyűlés részvevőinek figyelmét: ne engedjék lankadni azt a az örvendetes lendületet, amely egész évben jellemezte munkájukat. Az új esztendő sem hoz az 1977-esnél kevesebb munkát. A vállalatok, az egész népgazdaság szempontjából egyaránt fontos, hogyan teljesítjük az előttünk álló esztendő terveit, hogyan emeljük a munka termelékenységének színvonalát, mennyire tudatosul — az eddigieknél erősebben — az üzemek, gyárak, intézmények dolgozóiban, hogy csupán minőségi termékkel versenyezhetünk a nemzetközi piacokon. Rajtunk múlik, milyen mértékben valósul meg az a központi irányelv, amely az életszínvonal állandó emelését tűzte ki célul. Dr. Martos Istvánná a sikeres munkaverseny-mozgalom egyik legfontosabb feltételére utalt, amikor kérte a vállalatok vezetőit: az éves terveket minél előbb bontsák le a műhelyekre, mert enélkül a szocialista brigádok nem tudnak valóban konkrét, a vállalati terv megvalósulását előmozdító felajánlásokat tenni. Márpedig 1978-ban a korábbinál, is konkrétabb, kézzelfogható eredményességet produkáló felajánlásokat várnak a dolgozóktól. Ehhez még több komplex brigádra van szükség. A jubileumi munkaversenyben igen aktívan vettek részt a műszaki és az alkalmazotti dolgozók. Ezt tovább fokozva, a jövőben még jobban segítsék a tervek megvalósulását. Az előadó végezetül fehívta a nagygyűlés részvevőinek figyelmét, hogy a kitűzött célok teljesítése szocialista módon élő, dolgozó, tanuló embereket kíván. A felelősség mindanynyiunké, önmagunkkal, s a közösséggel szemben. Az SZBT vezető titkára után Szlovák János, a Láng Gépgyár állami díjas brigádjának a vezetője szólt a munkásgyűlés küldötteihez. Elmondotta, hogy a Láng Gépgyár dolgozói maradéktalanul eleget tettek az 1977. évi felajánlásoknak. A gyár kollektívája munkás kötelességének érzi, hogy az eredményes munkát, a munkaverseny lendületét tovább folytassa. Ezért a nagygyűlést megelőző napon, december 19-én gyűléseket tartottak a gyárban, amelyeken a Láng Gépgyár dolgozói egyetértettek a munkaverseny folytatásával. Ezeken a gyűléseken kapott megbízatást arra, hogy az 1978-ra tett vállalásokról a nagygyűlés nyilvánosságát tájékoztassa. A hét pontba sűrített felajánlások, a tervszám emelkedését, a termelékenység javulását, a tőkés és szocialista export növelését, a Láng gépgyári beruházás sikeres befejezését, anyag- és energiamegtakarítást, a szociális juttatások és a munkavédelem fokozását tűzték célul. Ezért az 1978. évi munkaverseny jelszavának a következőt tekintik: „Magasabb termelékenységgel, a gazdálkodás hatékonyságának javításával tervünk teljesítéséért!” Szlovák János végezetül felhívással fordult az angyalföldi, a budapesti, az ország valamennyi vállalatának, szövetkezetének dolgozóihoz: velük együtt csatlakozzanak a SZOT és a KISZ Központi Bizottsága felhívásához az 1978. évi feladatok teljesítése, az V. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Szlovák János hozzászólása után több budapesti nagyüzem küldötte szólalt fel, köztük Budai Imréné, a Lőrinci Fonó brigádvezetője, Nádházi Gábor, a Kőbányai Gyógyszerárugyár ifjúsági szocialista brigádjának vezetője. Minden felszólaló üdvözölte a munkaverseny-felhívást, s csatlakozásukról biztosította a részvevőket. (ármos) Akik a fényt és energiát adják Lelkes hangulatú munkás -nagygyűlést tartott december 22-én a Budapesti Elektromos Művek Váci úti központjában a Magyar Villamos MűvekTrösztje. A huszonnégy vállalat képviselői többek közt Szili Géza nehézipari miniszterhelyettest és Csenterics Sándort, szakszervezetünk alelnökét köszönthették az elnökségben. Az MVM több mint negyvenezer dolgozójának küldöttei előtt először Kovács József, a tröszt szakszervezeti tanácsának titkára emelkedett szólásra. Mint mondta, két nappal ezelőtt a Láng-gépgyárisok a munkaverseny folytatására szólították fel az ország dolgozóit, hogy a tavalyi lendület az 1978. év gazdasági feladatainak megoldásában is segítségére legyen a gyárak kollektíváinak. Az idei esztendőre kedvező feltételek alakultak ki, megvan a munkaverseny keltette jó hangulat is, folytatni kell tehát a megkezdett munkát. Ezután Schiller János, az MVM vezérigazgatója lépett a mikrofon elé. Utalt az MSZMP december elsejei határozatára, amely a népgazdaság 1978. évi feladatait jelölte ki. Majd néhány szóban a tröszt elmúlt évi tevékenységét foglalta össze, s leszögezte: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a vasasszakszervezet 100. születésnapja tiszteletére indított munkaverseny lendülete nélkül nem tudtak volna olyan sikeres esztendőt zárni, mint tavaly. A tröszt többek közt, 6,3 százalékkal, magasabb villamosenergiaigényt elégített ki az elmúlt évben, s ennek 4722 MW csúcsigény mellett, korlátozások nélkül, maradéktalanul eleget tettek. Az 1978. év feladatairól Schiller János a következőket mondta. Ebben az évben 12 milliárd forint értékű beruházási feladatok maradéktalan teljesítése vár a tröszt kollektívájára. Többek közt olyan nagy feladatok, mint a Paksi Atomerőmű Vállalatnál elvégzendő munkák, a Tiszai Erőmű idei befejezése, a 750 kV-os és a hozzá kapcsolódó 400 kV-os távvezeték albsztirsai airállomásának szerelése. Erre a munkára egyébként már csak egy esztendő áll rendelkezésre, s példátlan feladatot jelent az elvégzése. Nem kevésbé fontos a hálózatszerelés és a hálózatok rekonstrukciója sem. Ezeknél a munkáknál a súlypont a minőség javításán van. Idén egyébként 29,2 milliárd kWó bruttó villamosienergia igény kielégítése vár az MVM kollektíváiéra. Ezt a rendelkezésre álló szén és szénhidrogén gazdaságos felhasználásával érhető el. A karbantartások, a rekonstrukciók, az üzemzavar elhárítás munkájáról szólva a vezérigazgató hangsúlyozta: a minőségi munkára kell törekedni. Ezen a szakma egészének becsülete múlik — szögezte le végül. Beszéde végén Schiller János néhány szóban a Budapesti Elektromos Művekre háruló feladatokról szólt. Mint mondta, elsősorban azért hárul rájuk nagyobb feladat, mert a lakásépítkezési programot maradéktalanul segíteni kell, s a közvilágítás szerteágazó tevékenysége is középpontba állítja munkájukat. Mindezeknek a feladatoknak elvégzése érdekében — mondta befejezésül — fordulunk most minden dolgozóinkhoz, szocialista brigádunkhoz, alkalmazottunkhoz. Arra kérjük őket, hogy az 1978. évi feladataink elvégzése érdekében csatlakozzanak a Láng-Gépgyáriak munkaverseny-felhívásához. Ezzel pedig a népgazdaságtól kapott feladatok maradéktalan teljesítéséhez, az ország villamosenergia igényének zavartalan és gazdaságos kielégítéséhez. A munkásnagygyűlés első hozzászólója Praxler József, az ELMÜ szakma kiváló brigádjának vezetője volt, aki bejelentette- örömmel csatlakoznak a m munkaverseny folytatásához. Éppen ezért az üzembiztonság növelésére, a jó minőségben elvégezendő karbantartásokra, a lakótelepek világításának gyors elvégzésére és a nagyértékű berendezések gazdaságos kihasználására tesznek vállalásokat. Ezt követően Nagy Andrásné, az ÉMÁSZ szocialista brigádvezetője kért szót. Bejelentette: náluk is nagyon szép eredményeket hozott az elmúlt évi munkaverseny, amely elsősorban a termelékenység növekedéséhez vezetett. A vállalat 125 kollektívája nevében csatlakozott a munkaverseny folytatásához, s a hatékonyság, a takarékosság, a munkaidő jobb kihasználása, a munkafegyelem erősítése érdekében tesz majd kollektívájuk felajánlásokat. A Pécsi Hőerőmű Vállalat dolgozóinak nevében Füri Zoltán, a Kandó Kálmán Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádjának vezetője szólt. Ma már — mondta —, amikor a brigádmozgalom nagykorú lett, a munkaversenyek sikere szinte teljes mértékben a szocialista brigádmozgalom vállalásain múlik. Éppen ezért csatlakoziak a felhíváshoz, s az 1978. évi feszített ütemű tervüket teljesítik. Schloszer Jánosné, a VERTESZ Tvereskova brigádjának vezetője felszólalását tapssal köszöntötte a munkásnagygyűlés. Az ország összes erőművének, nagy jelentőségű beruházásainak munkáiban részt vevő VERTESZ nevében ugyanis bejelentette a brigádvezető hogy 1978. augusztus 31-ére elvégzik az albertirsai 750 kV-os alállomás szerelését, s ezzel leheetővé teszik a távvezeték ha-táridőre történő átadását. Ezt követően még két felszólalás hangzott el, majd Kovács József tszt-titkár felolvasta azt a felhívást, amelyben a nagygyűlés a tröszt minden dolgozójáról a munkaverseny folytatását, s a szocialista brigádoktól a munkaverseny-vállalások megtételét kéri. (bk) (Folytatás a 4. oldalon.)