Vasas, 1978 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1978-05-01 / 5. szám

1978. MÁJUS Harminchárom éve, hogy Európában elhallgattak a fegyverek, harminchárom éve, hogy győzött a Vörös Hadse­reg, felszabadult Magyaror­szág és a világnak azon a ré­szén, ahol mi élünk, megszüle­tett a béke. Leonyid Brezsnyev bonni látogatását akár jelképnek, akár csak a győzelem évfor­dulójával összeeső puszta vé­letlennek tekintjük, mindez az esemény és a mai évforduló, valamint a világban jelenleg lejátszódó ideológiai küzdelem arra késztet, hogy a győzelem 33. évfordulójának alkalmából napjaink legfontosabb kérdé­séről, a békéről és a leszerelés­ről beszéljünk. A Nagy Október eredménye­ként született új társadalom a szovjetek hatalma­s létének másnapján megszövegezte és elfogadta az első és egyik leg­fontosabb dokumentumát, a békéről szóló dekrétumot, amelyben és amellyel hadat üzent a háborúnak: „az embe­riség elleni legnagyobb bűn­­cselekménynek”. Amikor 1917- ben a szovjetek hatalma ki­nyilatkoztatta a békéért vívott harcot, mint a szocializmus nemzetközi küzdőterén köve­tett politikájának fő irányát, Lenin előre látta, hogy ez nem lesz könnyű harc, hogy a ka­pitalizmus nem fogja „tálcán hozni” nekünk a békét, hanem teljes dühével megtámadja a béke erőit, és megrágalmazza a békepolitikát. Lenin szavait ebben a kérdésben is igazolta az idő. A fiatal államnak, a szovje­tek hatalmának új politikájét és intézkedéseit a világ­­burzsoázia szuronyt szegezve fogadta. A burzsoá ideológu­sok a gyengeség megnyilvánu­lásaként értelmezték azt, hogy a szovjetek országa szakított a tőke nemzetközi irányvonalá­val, és szembehelyezkedett az imperialista törekvésekkel. A Szovjetunió a közben el­telt hat évtized alatt megerő­södött, politikájának fő irány­vonala azonban a régi: ma is következetesen és rendíthetet­lenül a béke pártján áll. Nem akar háborút, s­em készül há­borúra. Nem próbálkozik az­zal, mint amit ellenfelei állíta­nak, hogy Európában „lecsap­ni készülő öklöt” hozzon létre a Nyugattal szemben. Ellenzi a félelem egyensúlyát. A biza­lom egyensúlya mellett foglal állást. A békéről és a leszerelésről legutóbb — a Koimzomol XVIII. kongresszusán elhang­zott beszédben a Német Szo­ciáldemokrata Párt hetilapjá­nak, a Vorwärtsnek adott in­terjújában és a bonni pohár­köszöntők során — Leonyid Brezsnyev szólt szenvedélyes hangon. Egyebek között ezeket mondja: „A Szovjetunió a ma­ga részéről teljes határozott­sággal kijelenti: ellenre van a nukleáris fegyver alkalmazá­sának, s mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy ne engedje meg az atom­háború kirobbanását, hogy a népek ne váljanak sem az el­ső, sem az utolsó atomcsapás áldozataivá.” Ennél szebbet — a népek ér­dekében jobban kifejező sza­vakat — a győzelem jubileu­ma alkalmából sem mondha­tunk, értékesebbet nem kíván­hatunk. Paulovits Tibor Békét, leszerelést! VASAS A magyar kohászat szolgálatában A Kohászati Alapanyagellátó Közös Vállalat feladata a magyar vaskohászat alap-, segéd-, és hozaganyag-szükségleté­­nek kielégítése. E széleskörű tevékenység magába foglalja az ércek és kohókoksz beszerzését, a vashulladékok begyűjtését és termelését, ércek előkészítését, a vashulladékok begyűjtését és feldolgozását, valamint a ferroötvözetek, tűzállóanyagok és egyéb kohászati segédanyagok folyamatos ellátásának biztosí­tását. A vállalat 1977. évben vaskohászati alap- és segédanyag­ból, 1,8 millió tonnát értékesített. Kohászati alapanyag-ellátás vonatkozásában nagy jelentőségű a szovjet—magyar gazdasági együttműködés. Az összes alapanyag beszerzésen belül a kohá­szat részére vasércből a szükségletnek, mintegy 90, a koksznak 58, az ötvöző anyagoknak 55 százalékát szovjet import teszi ki. A Szovjetunióval kötött hosszútávú szerződésekkel széleskö­rűen biztosított z­­ kulcsfontosságú alapanyag szükségletünk fe­dezete. Ma a világ korszerű nagyolvasztói a műszaki-gazdasági mutatók javítása érdekében közel 100 százalékban előkészített ércelegy felhasználásával üzemelnek. Itthon ezt a feltételt a Közös Vállalat Borsodi Ércelőkészítő Mű­gyáregysége hivatott biztosítani. A BÉM kezelésében működik a tornaszén­tendrási mész­kőbánya, melyet 1973-ban vett át a vállalat az Ózdi Kohászati Üzemektől. A Közös Vállalat következő nagy tevékenységi te­rülete a vashulladék-begyűjtés és -feldolgozás, az acélgyártás szükségletének biztosítása érdekében. Az ország különböző te­rületén működő 17 begyűjtő­ egységünk 1977-ben 685 ezer tonna vashulladékot gyűjtött be és a MÉH Tröszt vállalataitól 474 ezer tonnát vásárolt. A munkaverseny-mozgalomiban a 3500 fős kollektíva 2400 tagja 186 szocialista brigádban vesz részt. Felajánlásaikban a termelési feladatok teljesítését, a minőség javítását, a munka­időalap jobb kihasználását, a munkafegyelem javítását, az anyag-, energia- és karban tartása költségek csökkentését tűz­ték ki célul. A szocialista brigádok az elmúlt évben vállalá­saikat a NOFSZ 60. és a vasasszakszervezet megalakulásának 100. évfordulója jegyében tették­. Szocialista brigádjaink jogo­san lehetnek büszkék az elért eredményekre, melyek rangja, tekintélye azt bizonyítja, hogy egyre több kollektíva érez fe­lelősséget a munkahelyi gondok megoldásában. A vállalatnak nehéz feladatai vannak a dolgozók szociális ellátásának területén, mivel az több területen nincs összhang­ban a minimális követelményekkel se. Bár a gazdasági és tár­sadalmi vezetés nagy hangsúlyt fektet a dolgozók szociális el­látásának javítására, saját erőforrások hiányában a meglevő ellentmondások felszámolására ez idáig csak részben kerülhe­tett sor. A Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat jövőbeni feladatait meghatározza a vaskohászatban, hogy az oxigénes­­konverteres acélgyártással új technológia honosodik meg az elkövetkező években. A Dunai Vasműben létesülő 1200 ezer tonnás és a Lenin Kohászati Művekben belépő 720 ezer tonnás új acélgyártó­i kapacitás alapanyag-szükségletének biztosításá­hoz jelentős fejlesztések megvalósítására van szükség. A fejlesztések megvalósítása a Közös Vállalat műszaki­gazdasági lehetőségeit meghaladják. Ahhoz, hogy az alapanyag­ellátás és a nyersvas-, Ш­ acélgyártás összhangja hosszú tá­von biztosítható legyen az egész magyar vaskohászat összefo­gása szükséges. Nem kis feladat vár tehát az elkövetkező években a Kohá­szati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat dolgozóira, gazdasá­gi és társadalmi vezetésére. E feladatok teljesítése a vállalati kollektíva minden tagjá­tól odaadó munkát igényel. Berdin Kálmán észt titkár TIZENNÉGY ÉVES VOLT ÖTVÖS ISTVÁN, amikor az ötödik Ötvös fiúként, bekerült az Óbudai hajógyárba. Har­minchét éve ennek. Bátyjaival azóta összesen 127 esztendőt dolgoztak le a hajókon és a hajókért. Hűségük kikezdhe­tetlen. A műhely előtt, a csen­des vizen most is ott áll két készülő hajótest, egy darab fa nincs benne, télen csak úgy sugározhatja a vas a hideget... — Ma már nem úgy van azért, mint régen — nyugtat meg Ötvös István, a SZOT- díjas munkás. Ma­­már fűtik a hajót, meleg levegőt fújnak be. Igaz, amíg építjük, ablaka nincs, ajtaja nincs, de mégis­csak megvan a törődés az em­berrel ... .Nehéz dolog egy életet, a ki­tüntetésig elvezető utat elbe­szélni. Ötvös István bele is fá­radt ezekben a májusi napok­ban a rádiósok, az újságírók kérdéseibe. És le is fogyott né­hány kilót a hirtelen támadt országos népszerűségbe. TIZENNYOLC ÉVES volt 1945. április 4-é­n, felszabadu­lásunk ünnepe egybeesik szü­letésnapjával. Ő attól kezdve lett mindent vállaló, minden­ből a nehezebb részt megfogó munkásember. Vezetett ifjú­sági brigádot és KISZ-szerve­­zetet, volt­ termelési felelős és kultúrás szakszervezeti meg­bízatással, s most tizenegyedik éve annak, hogy választott tag­ja az Óbudai Hajógyár párt­bizottságának. Miközben meg­bízatásai sűrűsödtek, változtak és tornyosultak, csak egy do­logból nem engedett: nem ad­ta ki a kezéből a szerszámait, a fakalapácsot, a bádogos ol­lót, a fokmérőt, a derékszöget. Többször ki akarták emelni, szép szóval is, keményebb módszerekkel is, de nem en­gedett, s ennek ma szinte res­telkedve adja okát: — Azért maradtam a hajó­munkán, mert szeretek dol­gozni . .. Nem könnyű munka a miénk, egy­ új hajó proto­típusa annyi odaadást kíván az embertől, hogy szinte min­den gondolatát kitölti, minden erejét kiveszi, dehát éppen ez benne a szép. Meg aztán min­dig olyan munkatársakkal vol­tam (körülvéve, hogy a test­vérek közt sincs különb kap­csolat, mint itt miköztünk ... Amikor elvitték hathónapos iskolára, nem bírta ki, bejárt a hajóihoz, a sajatérre. Munka­társai akkor azt mondták neki, nem jössz te ide vissza, hiába is reménykedsz ... Kiharcolta a maradását, hangoztatva, hogy a munkások közt, mun­­kássorból is lehet haszonnal munkálkodni a közösségért. BEMEGYÜNK EGYÜTT az Ötvös István által alapított, még 1972-ben megnyitott Hajó­gyári Munkásklubba, s meg­csap valami sehol nem tapasz­talt és látott, szokatlan ottho­nosság. Lenin bronz mellszob­ra az egyik meghitt sarokban, maguk gondozta akvárium a másik sarokban. A maguk ké­szíttette asztalokra a kárpitos­műhely maradékaiból csinos kis térítők kerültek, a rexasz­­talnak is jutott egy kis zug, és a falakon mindenütt díszek, képek, és sok-sok virág. Vala­mikor az indította el ennek a gyári munkásklubnak a létre­hozását, hogy az embereket mindig csak társadalmi mun­kára invitálták, de olyan he­lyük és alkalmuk nem volt, ahol elbeszélgethettek volna, és az egymást követő hajóépí­tő nemzedékek közelebbről is megismerhették volna­ egy­mást. Kiürítettek maguknak hosszas huzavona után egy félkészáru-raktárt, először csak lócákat szereztek, míg el­jutottak az otthonosság mai fokára. Nagyon a magukénak éreztek itt mindent kezdettől fogva, s most is ott áll a falon bekeretezve annak a 11 szocia­lista brigád tagjainak az alá­írása, akik valamennyien részt vettek az otthonteremtésben. Itt a teremben minden tárgy­nak története van, a rexasz­­talt például abból a 8 ezer fo­rintból vásárolták, amit egy régi kommunista szombaton kerestek maguknak. Már évek teltek el, amikor igazi székre tettek szert: egyszerre hetven darabra futotta a vasasszak­szervezet kulturális osztályá­nak támogatásából. Nézzük együtt a 70 kényelmes szép széket, s jó érzés arra gondol­ni, hogy itt hatodik éve min­den hely foglalt, hogy itt egy­másnak adják az emberek a kilincset. Úgy szólítják egy­­mást az idejárók, hogy Klub­társ, s a műhely előtt virágos­kertet gondoznak, hogy min­dig legyen friss virág a mű­velődés otthonában. A programot a nyolctagú vezetőség úgy állítja össze, hogy meghallgatja, mire van igény, miről és kikkel akarnak elbeszélgetni országos témák­ban és napi, emberi kérdések­ben a klubtagok. Járt már itt sőt majd mindennapos vendég, jó barát lett az évek során Papp Laci és Hofi Géza. Sebes Guszti bácsi és Gedó Gyuri, csillagászok és történészek, színművészek és orvosok, té­vériporterek és sokféle utazó világjárók érkeznek a hajó­építők közé. A vitáik, az esz­mecseréik az estékbe nyúlnak, s a közös beszélgetéseken együtt eszik a vendégek a klubtagokkal az egy forintos hagymás zsíros kenyeret is. Ezeknek az eszmecseréiknek Óbudaszerte híre van, sokszor hetvenen ülnek, ötvenen meg elálldogálnak, csakhogy hall­ják a szót, s elmondhassák ők is a magukét. Pacalos, májas, disznótoros, halászlés vacso­ráiknak is rangja van, s külön becsülete a szakmásított sza­kácsaiknak. Nagy András Ha­jógyári nyugdíjas és Novotni József főzik elismerten a leg­jobb halászlét, Bánlaki József a pacalos, Márci György a májételekben remekel jó íze­ket a társainak, a munkásklub tagjainak. TÖRTÉNT EGYSZER, hogy a gyári portán egy fejkendős idős néni kereste Ötvös István klubvezetőt, s elpanaszolta, hogy tizenegyet fialt a kocája, nem tud mit kezdeni ennyi kismalaccal, nem vennének e belőle? A Klubvezetőség úgy döntött, hogy megadja a kért 400 forintos árat, s egy össze­jövetelükön kitombolázták a gyenge kis­malacot. Szeren­cséje lett, vidékről bejáró gaz­dához került, aki egy év után hozott belőle a klubba kósto­lót. A Hajógyári Munkásklub tagjai azonban nemcsak itt es­­téznek, sakkoznak, beszélget­nek, hanem „beveszik” a pesti színházakat is. Mert szívesen járnak együtt a feleségeik, a gyerekeik társaságában mú­zeumi sétákra, szentendrei ki-,­rándulásokra, egyszóval jól esik alkalmanként a kimozdu­lás közösen is. Ötvös István, aki nagy szen­vedéllyel és szeretettel vállalta, s viselte magán mindig a klub­vezetői tisztet, azt mondja, hogy mindez a vonzódása a kulturált, kitágultabb világ iránt az édesapjától maradt rá. Heves megyei földművelő csa­lád az övé, a harmincas évek­ben kerültek fel Óbudára, de annyira könyvszerető család volt, hogy éjfélekig égették a világot. — Sokat szorultunk a ma­mától, mert fogyott a drága petróleum, később jött a ma­gas villanyszámla. — Az Öt­vös fiúk, édesapjukkal együtt, kiolvastak mindent könyvet, ami csak a kezük ügyébe ke­rült. Ezt az olthatatlan tudás­szomjat, az élet megismerésé­nek és megértésének vá­gyát hozta magával a Ha­jógyárba is a SZOT-díjas, munkásklub alapító munkás. AMIKOR MÁJUS ELSEJÉN Avar István, Orosz Adél, Bertha Bulcsú, és még sok is­mert művész társaságában át­vette a SZOT-díjat, nem ér­tette Ötvös István, hogy kerül ő ide?! Az ünnepség utáni órá­ban nem tudott egy falatot sem lenyelni, mert egyre a többiekre, az óbudai társakra gondolt, s arra, hogy az ő klub­juk létrehozása és a sok éves munkálkodásuk az mind a kol­lektíva akaratából és segítsé­gével valósult meg. Nem egy ember munkájából, hanem sokak együttes akarásából, és önmaguknak hozták létre az életük jobbítására. És arra is, hogy a sójatéren töltött évtize­deiket megszépítsék. Másnap reggel aztán azzal fogadták a gyárban, hogy „ha valaki, te aztán ezt a kitünte­tést megérdemelted...” S ami­kor a kora hajnali órán rendes szokása szerint öntötte éppen a klubkert virágait, akkor érte egy másik öröm. Lefékezett mellette egy targonca, s le­szállt róla egy fiatal munkás, akit látott már jónéhány ösz­­szejövetelülkön, de közelebbről nem ismerte, s a nevét sem tudta. Az alig húszéves fiatal­ember odament az őszbe csa­­varodott, 52 éves kitüntetett­hez, s keresetlenül, nagyon egyszerűen és szívből jövően gratulált az őt ért megbecsü­léshez. Azt mondja erről, Öt­vös István, hogy azon az első reggelen, neki bizony ez nagy ráadás volt, és nagyon jólesett. — Kocsis Éva — SZOT-díjas hajóépítő A SZOT és a vasaszakszervezet vezetői gratulálnak Ötvös Istvánnak A munkaverseny élenjárói Az elmúlt évben a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója, valamint a vasasszakszervezet 100. születésnapja tiszteletére in­dított sikeres munkaverseny eredményeit május 1-én, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepén értékelték. Üze­mek, vállalatok, szocialista bri­gádok erőfeszítéseit, a min­dennapi munkában elért ki­emelkedő eredményeit össze­gezve döntöttek arról, hogy a versenyben élenjáró kollektí­vákat kitüntetésben részesítik. Büszkék vagyunk rájuk és példát vehetünk róluk, mert hittel és meggyőző lelkesedés­sel dolgoztak azért, hogy a jubileum évébe kiemelkedő munkasikerekkel köszönthes­sük a kettős évfordulót. Az MSZMP KB Jubileumi Oklevél brigádkitüntetésben az alábbi kollektívák része­sültek: CSM Szerszámgépgyár, Béke, Dunai Vasmű Kossuth, MGT békéscsabai vállalat Ságvári Endre, Láng Gépgyár Május 1., Ganz-MÁVAG Rakéta, Ganz Villamos Művek Kandó Kálmán, Egyesült Izzó Bródy Imre, MEDICOR Művek Mező Imre, Mátravidéki Fémmű Tyeraskova, Magyar Gördülő­csapágy Művel? Automata, Pestvidéki Gépgyár Béke, VBKM Ady Endre, Videoton Puskás Tivadar, Lampart ZIM Táncsics, Borsodnádasdi Le­­mezárugyár Zalka Máté, ELZETT Művek Schönherz Zoltán, TÁKI Multiplex és Salgótarjáni Kohászati Üze­mek Lenin szocialista brigád­ja. Az MSZMP KB Jubileumi Zászlója és a Kiváló Vállalat kitüntetésben részesültek: Csepel Művek Tröszt, Egye­sült Izzólámpa és Villamossá­gi RT., Lenin Kohászati Mű­vek, IKARUS Karosszéria- és Járműgyár, Jászberényi Hűtő­gépgyár­ , Kiváló Vállalat kitüntetést kaptak: December 4. Drótművek, Szerszámgépipari Művek, Láng Gépgyár, Élelmiszeripari Gép­gyár és Szerelő Vállalat, Ganz Villamossági Művek, Gépipari Elektromos Karbantartó Vál­lalat, Magyar Hajó- és Daru­gyár, ELZETT Művek, VI­DEOTON Rádió- és Televízió­­gyár, MEDICOR Művek, Táv­közlési Kutató Intézet. Elismerő oklevelet kaptak: Ganz Műszer Művek, Fegy­ver és Gázkészülékek Gyára, Gépexport Vállalat. A KGM—M­M és a vasas­szakszervezet centenáriumi pá­lyázatán legjobb pályaművet benyújtott szocialista brigá­dok és dolgozók: Komplex brigád (CSM), Al­kotás brigád (Kohó- és Gép­ipari Tervező Vállalat), Pat­tantyús brigád (Ganz Műszer Művek), Üzemfenntartási Gyáregység kollektívája (Ika­rus), gyártmányfejlesztési fő­osztály kollektívája (Finom­szerelvény Gyár), Ikarus bri­gád (SZIM), Blaskovics Fe­renc (METRIPOND Mérleg­­gyár), TROKÁR kollektíva (MEDICOR), Bláti Ottó komp­lex szocialista brigád (CSM), Novák Béla (MEZŐGÉP), Delta brigád (Állami Pénzve­rő), Horváth M. és kollektí­vája (VILSZIG), szocialista brigádok kollektívája (TÁKI), Borbély István (BHG), Pióker Ignác, Móréh Mihály (Egye­sült Izzó). Elektron és Május 1. szocialista brigádok (Hajdú­sági Iparművek), Szigma bri­gád (KÖGÉPTERV), Beszkidi brigád (Bakony Művek), Felth Zoltán és Koch Béla (Mátra­­vidéki Fémművek). Lomono­szov brigád (Beloiannisz), Há­­ner szocialista brigád (ÉVIG), Kandó Kálmán szocialista bri­gád (MOFÉM), Kapitár Tibor és­ Hamucska József (MVG), Váradi István (MOM), dr. Pet­rei Lajos és Stankovics László (ÖKÜ), Czakó Kálmán, Répá­­si Lajos és Pomázi József (Öntödei Vállalat), Konrád Ádám, Tilkor József és Deb­­reczeny Sándor (Kohászati Gyárépítő Vállalat), Tóth Gusztáv és társai (Dunai Vas­mű), Ferling József és kollek­tívája (LKM), Berényi Endre és társai (MVMT — Gagarin Hőerőmű — Erőkar), Légkon­denzációs brigád (Energiagaz­dálkodási Intézet), Kilián György szocialista brigád (Du­­namenti Hőerőmű), Mosolygó Antal szocialista brigád (TI­­TÁSZ), MVMT 5 tagú kollek­tívája (Tröszt központ). 3

Next