Vasas, 1978 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
1978. MÁJUS Harminchárom éve, hogy Európában elhallgattak a fegyverek, harminchárom éve, hogy győzött a Vörös Hadsereg, felszabadult Magyarország és a világnak azon a részén, ahol mi élünk, megszületett a béke. Leonyid Brezsnyev bonni látogatását akár jelképnek, akár csak a győzelem évfordulójával összeeső puszta véletlennek tekintjük, mindez az esemény és a mai évforduló, valamint a világban jelenleg lejátszódó ideológiai küzdelem arra késztet, hogy a győzelem 33. évfordulójának alkalmából napjaink legfontosabb kérdéséről, a békéről és a leszerelésről beszéljünk. A Nagy Október eredményeként született új társadalom a szovjetek hatalmas létének másnapján megszövegezte és elfogadta az első és egyik legfontosabb dokumentumát, a békéről szóló dekrétumot, amelyben és amellyel hadat üzent a háborúnak: „az emberiség elleni legnagyobb bűncselekménynek”. Amikor 1917- ben a szovjetek hatalma kinyilatkoztatta a békéért vívott harcot, mint a szocializmus nemzetközi küzdőterén követett politikájának fő irányát, Lenin előre látta, hogy ez nem lesz könnyű harc, hogy a kapitalizmus nem fogja „tálcán hozni” nekünk a békét, hanem teljes dühével megtámadja a béke erőit, és megrágalmazza a békepolitikát. Lenin szavait ebben a kérdésben is igazolta az idő. A fiatal államnak, a szovjetek hatalmának új politikájét és intézkedéseit a világburzsoázia szuronyt szegezve fogadta. A burzsoá ideológusok a gyengeség megnyilvánulásaként értelmezték azt, hogy a szovjetek országa szakított a tőke nemzetközi irányvonalával, és szembehelyezkedett az imperialista törekvésekkel. A Szovjetunió a közben eltelt hat évtized alatt megerősödött, politikájának fő irányvonala azonban a régi: ma is következetesen és rendíthetetlenül a béke pártján áll. Nem akar háborút, sem készül háborúra. Nem próbálkozik azzal, mint amit ellenfelei állítanak, hogy Európában „lecsapni készülő öklöt” hozzon létre a Nyugattal szemben. Ellenzi a félelem egyensúlyát. A bizalom egyensúlya mellett foglal állást. A békéről és a leszerelésről legutóbb — a Koimzomol XVIII. kongresszusán elhangzott beszédben a Német Szociáldemokrata Párt hetilapjának, a Vorwärtsnek adott interjújában és a bonni pohárköszöntők során — Leonyid Brezsnyev szólt szenvedélyes hangon. Egyebek között ezeket mondja: „A Szovjetunió a maga részéről teljes határozottsággal kijelenti: ellenre van a nukleáris fegyver alkalmazásának, s mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy ne engedje meg az atomháború kirobbanását, hogy a népek ne váljanak sem az első, sem az utolsó atomcsapás áldozataivá.” Ennél szebbet — a népek érdekében jobban kifejező szavakat — a győzelem jubileuma alkalmából sem mondhatunk, értékesebbet nem kívánhatunk. Paulovits Tibor Békét, leszerelést! VASAS A magyar kohászat szolgálatában A Kohászati Alapanyagellátó Közös Vállalat feladata a magyar vaskohászat alap-, segéd-, és hozaganyag-szükségletének kielégítése. E széleskörű tevékenység magába foglalja az ércek és kohókoksz beszerzését, a vashulladékok begyűjtését és termelését, ércek előkészítését, a vashulladékok begyűjtését és feldolgozását, valamint a ferroötvözetek, tűzállóanyagok és egyéb kohászati segédanyagok folyamatos ellátásának biztosítását. A vállalat 1977. évben vaskohászati alap- és segédanyagból, 1,8 millió tonnát értékesített. Kohászati alapanyag-ellátás vonatkozásában nagy jelentőségű a szovjet—magyar gazdasági együttműködés. Az összes alapanyag beszerzésen belül a kohászat részére vasércből a szükségletnek, mintegy 90, a koksznak 58, az ötvöző anyagoknak 55 százalékát szovjet import teszi ki. A Szovjetunióval kötött hosszútávú szerződésekkel széleskörűen biztosított z kulcsfontosságú alapanyag szükségletünk fedezete. Ma a világ korszerű nagyolvasztói a műszaki-gazdasági mutatók javítása érdekében közel 100 százalékban előkészített ércelegy felhasználásával üzemelnek. Itthon ezt a feltételt a Közös Vállalat Borsodi Ércelőkészítő Műgyáregysége hivatott biztosítani. A BÉM kezelésében működik a tornaszéntendrási mészkőbánya, melyet 1973-ban vett át a vállalat az Ózdi Kohászati Üzemektől. A Közös Vállalat következő nagy tevékenységi területe a vashulladék-begyűjtés és -feldolgozás, az acélgyártás szükségletének biztosítása érdekében. Az ország különböző területén működő 17 begyűjtő egységünk 1977-ben 685 ezer tonna vashulladékot gyűjtött be és a MÉH Tröszt vállalataitól 474 ezer tonnát vásárolt. A munkaverseny-mozgalomiban a 3500 fős kollektíva 2400 tagja 186 szocialista brigádban vesz részt. Felajánlásaikban a termelési feladatok teljesítését, a minőség javítását, a munkaidőalap jobb kihasználását, a munkafegyelem javítását, az anyag-, energia- és karban tartása költségek csökkentését tűzték ki célul. A szocialista brigádok az elmúlt évben vállalásaikat a NOFSZ 60. és a vasasszakszervezet megalakulásának 100. évfordulója jegyében tették. Szocialista brigádjaink jogosan lehetnek büszkék az elért eredményekre, melyek rangja, tekintélye azt bizonyítja, hogy egyre több kollektíva érez felelősséget a munkahelyi gondok megoldásában. A vállalatnak nehéz feladatai vannak a dolgozók szociális ellátásának területén, mivel az több területen nincs összhangban a minimális követelményekkel se. Bár a gazdasági és társadalmi vezetés nagy hangsúlyt fektet a dolgozók szociális ellátásának javítására, saját erőforrások hiányában a meglevő ellentmondások felszámolására ez idáig csak részben kerülhetett sor. A Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat jövőbeni feladatait meghatározza a vaskohászatban, hogy az oxigéneskonverteres acélgyártással új technológia honosodik meg az elkövetkező években. A Dunai Vasműben létesülő 1200 ezer tonnás és a Lenin Kohászati Művekben belépő 720 ezer tonnás új acélgyártói kapacitás alapanyag-szükségletének biztosításához jelentős fejlesztések megvalósítására van szükség. A fejlesztések megvalósítása a Közös Vállalat műszakigazdasági lehetőségeit meghaladják. Ahhoz, hogy az alapanyagellátás és a nyersvas-, Ш acélgyártás összhangja hosszú távon biztosítható legyen az egész magyar vaskohászat összefogása szükséges. Nem kis feladat vár tehát az elkövetkező években a Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat dolgozóira, gazdasági és társadalmi vezetésére. E feladatok teljesítése a vállalati kollektíva minden tagjától odaadó munkát igényel. Berdin Kálmán észt titkár TIZENNÉGY ÉVES VOLT ÖTVÖS ISTVÁN, amikor az ötödik Ötvös fiúként, bekerült az Óbudai hajógyárba. Harminchét éve ennek. Bátyjaival azóta összesen 127 esztendőt dolgoztak le a hajókon és a hajókért. Hűségük kikezdhetetlen. A műhely előtt, a csendes vizen most is ott áll két készülő hajótest, egy darab fa nincs benne, télen csak úgy sugározhatja a vas a hideget... — Ma már nem úgy van azért, mint régen — nyugtat meg Ötvös István, a SZOT- díjas munkás. Mamár fűtik a hajót, meleg levegőt fújnak be. Igaz, amíg építjük, ablaka nincs, ajtaja nincs, de mégiscsak megvan a törődés az emberrel ... .Nehéz dolog egy életet, a kitüntetésig elvezető utat elbeszélni. Ötvös István bele is fáradt ezekben a májusi napokban a rádiósok, az újságírók kérdéseibe. És le is fogyott néhány kilót a hirtelen támadt országos népszerűségbe. TIZENNYOLC ÉVES volt 1945. április 4-én, felszabadulásunk ünnepe egybeesik születésnapjával. Ő attól kezdve lett mindent vállaló, mindenből a nehezebb részt megfogó munkásember. Vezetett ifjúsági brigádot és KISZ-szervezetet, volt termelési felelős és kultúrás szakszervezeti megbízatással, s most tizenegyedik éve annak, hogy választott tagja az Óbudai Hajógyár pártbizottságának. Miközben megbízatásai sűrűsödtek, változtak és tornyosultak, csak egy dologból nem engedett: nem adta ki a kezéből a szerszámait, a fakalapácsot, a bádogos ollót, a fokmérőt, a derékszöget. Többször ki akarták emelni, szép szóval is, keményebb módszerekkel is, de nem engedett, s ennek ma szinte restelkedve adja okát: — Azért maradtam a hajómunkán, mert szeretek dolgozni . .. Nem könnyű munka a miénk, egy új hajó prototípusa annyi odaadást kíván az embertől, hogy szinte minden gondolatát kitölti, minden erejét kiveszi, dehát éppen ez benne a szép. Meg aztán mindig olyan munkatársakkal voltam (körülvéve, hogy a testvérek közt sincs különb kapcsolat, mint itt miköztünk ... Amikor elvitték hathónapos iskolára, nem bírta ki, bejárt a hajóihoz, a sajatérre. Munkatársai akkor azt mondták neki, nem jössz te ide vissza, hiába is reménykedsz ... Kiharcolta a maradását, hangoztatva, hogy a munkások közt, munkássorból is lehet haszonnal munkálkodni a közösségért. BEMEGYÜNK EGYÜTT az Ötvös István által alapított, még 1972-ben megnyitott Hajógyári Munkásklubba, s megcsap valami sehol nem tapasztalt és látott, szokatlan otthonosság. Lenin bronz mellszobra az egyik meghitt sarokban, maguk gondozta akvárium a másik sarokban. A maguk készíttette asztalokra a kárpitosműhely maradékaiból csinos kis térítők kerültek, a rexasztalnak is jutott egy kis zug, és a falakon mindenütt díszek, képek, és sok-sok virág. Valamikor az indította el ennek a gyári munkásklubnak a létrehozását, hogy az embereket mindig csak társadalmi munkára invitálták, de olyan helyük és alkalmuk nem volt, ahol elbeszélgethettek volna, és az egymást követő hajóépítő nemzedékek közelebbről is megismerhették volna egymást. Kiürítettek maguknak hosszas huzavona után egy félkészáru-raktárt, először csak lócákat szereztek, míg eljutottak az otthonosság mai fokára. Nagyon a magukénak éreztek itt mindent kezdettől fogva, s most is ott áll a falon bekeretezve annak a 11 szocialista brigád tagjainak az aláírása, akik valamennyien részt vettek az otthonteremtésben. Itt a teremben minden tárgynak története van, a rexasztalt például abból a 8 ezer forintból vásárolták, amit egy régi kommunista szombaton kerestek maguknak. Már évek teltek el, amikor igazi székre tettek szert: egyszerre hetven darabra futotta a vasasszakszervezet kulturális osztályának támogatásából. Nézzük együtt a 70 kényelmes szép széket, s jó érzés arra gondolni, hogy itt hatodik éve minden hely foglalt, hogy itt egymásnak adják az emberek a kilincset. Úgy szólítják egymást az idejárók, hogy Klubtárs, s a műhely előtt virágoskertet gondoznak, hogy mindig legyen friss virág a művelődés otthonában. A programot a nyolctagú vezetőség úgy állítja össze, hogy meghallgatja, mire van igény, miről és kikkel akarnak elbeszélgetni országos témákban és napi, emberi kérdésekben a klubtagok. Járt már itt sőt majd mindennapos vendég, jó barát lett az évek során Papp Laci és Hofi Géza. Sebes Guszti bácsi és Gedó Gyuri, csillagászok és történészek, színművészek és orvosok, tévériporterek és sokféle utazó világjárók érkeznek a hajóépítők közé. A vitáik, az eszmecseréik az estékbe nyúlnak, s a közös beszélgetéseken együtt eszik a vendégek a klubtagokkal az egy forintos hagymás zsíros kenyeret is. Ezeknek az eszmecseréiknek Óbudaszerte híre van, sokszor hetvenen ülnek, ötvenen meg elálldogálnak, csakhogy hallják a szót, s elmondhassák ők is a magukét. Pacalos, májas, disznótoros, halászlés vacsoráiknak is rangja van, s külön becsülete a szakmásított szakácsaiknak. Nagy András Hajógyári nyugdíjas és Novotni József főzik elismerten a legjobb halászlét, Bánlaki József a pacalos, Márci György a májételekben remekel jó ízeket a társainak, a munkásklub tagjainak. TÖRTÉNT EGYSZER, hogy a gyári portán egy fejkendős idős néni kereste Ötvös István klubvezetőt, s elpanaszolta, hogy tizenegyet fialt a kocája, nem tud mit kezdeni ennyi kismalaccal, nem vennének e belőle? A Klubvezetőség úgy döntött, hogy megadja a kért 400 forintos árat, s egy összejövetelükön kitombolázták a gyenge kismalacot. Szerencséje lett, vidékről bejáró gazdához került, aki egy év után hozott belőle a klubba kóstolót. A Hajógyári Munkásklub tagjai azonban nemcsak itt estéznek, sakkoznak, beszélgetnek, hanem „beveszik” a pesti színházakat is. Mert szívesen járnak együtt a feleségeik, a gyerekeik társaságában múzeumi sétákra, szentendrei ki-,rándulásokra, egyszóval jól esik alkalmanként a kimozdulás közösen is. Ötvös István, aki nagy szenvedéllyel és szeretettel vállalta, s viselte magán mindig a klubvezetői tisztet, azt mondja, hogy mindez a vonzódása a kulturált, kitágultabb világ iránt az édesapjától maradt rá. Heves megyei földművelő család az övé, a harmincas években kerültek fel Óbudára, de annyira könyvszerető család volt, hogy éjfélekig égették a világot. — Sokat szorultunk a mamától, mert fogyott a drága petróleum, később jött a magas villanyszámla. — Az Ötvös fiúk, édesapjukkal együtt, kiolvastak mindent könyvet, ami csak a kezük ügyébe került. Ezt az olthatatlan tudásszomjat, az élet megismerésének és megértésének vágyát hozta magával a Hajógyárba is a SZOT-díjas, munkásklub alapító munkás. AMIKOR MÁJUS ELSEJÉN Avar István, Orosz Adél, Bertha Bulcsú, és még sok ismert művész társaságában átvette a SZOT-díjat, nem értette Ötvös István, hogy kerül ő ide?! Az ünnepség utáni órában nem tudott egy falatot sem lenyelni, mert egyre a többiekre, az óbudai társakra gondolt, s arra, hogy az ő klubjuk létrehozása és a sok éves munkálkodásuk az mind a kollektíva akaratából és segítségével valósult meg. Nem egy ember munkájából, hanem sokak együttes akarásából, és önmaguknak hozták létre az életük jobbítására. És arra is, hogy a sójatéren töltött évtizedeiket megszépítsék. Másnap reggel aztán azzal fogadták a gyárban, hogy „ha valaki, te aztán ezt a kitüntetést megérdemelted...” S amikor a kora hajnali órán rendes szokása szerint öntötte éppen a klubkert virágait, akkor érte egy másik öröm. Lefékezett mellette egy targonca, s leszállt róla egy fiatal munkás, akit látott már jónéhány öszszejövetelülkön, de közelebbről nem ismerte, s a nevét sem tudta. Az alig húszéves fiatalember odament az őszbe csavarodott, 52 éves kitüntetetthez, s keresetlenül, nagyon egyszerűen és szívből jövően gratulált az őt ért megbecsüléshez. Azt mondja erről, Ötvös István, hogy azon az első reggelen, neki bizony ez nagy ráadás volt, és nagyon jólesett. — Kocsis Éva — SZOT-díjas hajóépítő A SZOT és a vasaszakszervezet vezetői gratulálnak Ötvös Istvánnak A munkaverseny élenjárói Az elmúlt évben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, valamint a vasasszakszervezet 100. születésnapja tiszteletére indított sikeres munkaverseny eredményeit május 1-én, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepén értékelték. Üzemek, vállalatok, szocialista brigádok erőfeszítéseit, a mindennapi munkában elért kiemelkedő eredményeit összegezve döntöttek arról, hogy a versenyben élenjáró kollektívákat kitüntetésben részesítik. Büszkék vagyunk rájuk és példát vehetünk róluk, mert hittel és meggyőző lelkesedéssel dolgoztak azért, hogy a jubileum évébe kiemelkedő munkasikerekkel köszönthessük a kettős évfordulót. Az MSZMP KB Jubileumi Oklevél brigádkitüntetésben az alábbi kollektívák részesültek: CSM Szerszámgépgyár, Béke, Dunai Vasmű Kossuth, MGT békéscsabai vállalat Ságvári Endre, Láng Gépgyár Május 1., Ganz-MÁVAG Rakéta, Ganz Villamos Művek Kandó Kálmán, Egyesült Izzó Bródy Imre, MEDICOR Művek Mező Imre, Mátravidéki Fémmű Tyeraskova, Magyar Gördülőcsapágy Művel? Automata, Pestvidéki Gépgyár Béke, VBKM Ady Endre, Videoton Puskás Tivadar, Lampart ZIM Táncsics, Borsodnádasdi Lemezárugyár Zalka Máté, ELZETT Művek Schönherz Zoltán, TÁKI Multiplex és Salgótarjáni Kohászati Üzemek Lenin szocialista brigádja. Az MSZMP KB Jubileumi Zászlója és a Kiváló Vállalat kitüntetésben részesültek: Csepel Művek Tröszt, Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT., Lenin Kohászati Művek, IKARUS Karosszéria- és Járműgyár, Jászberényi Hűtőgépgyár , Kiváló Vállalat kitüntetést kaptak: December 4. Drótművek, Szerszámgépipari Művek, Láng Gépgyár, Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat, Ganz Villamossági Művek, Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat, Magyar Hajó- és Darugyár, ELZETT Művek, VIDEOTON Rádió- és Televíziógyár, MEDICOR Művek, Távközlési Kutató Intézet. Elismerő oklevelet kaptak: Ganz Műszer Művek, Fegyver és Gázkészülékek Gyára, Gépexport Vállalat. A KGM—MM és a vasasszakszervezet centenáriumi pályázatán legjobb pályaművet benyújtott szocialista brigádok és dolgozók: Komplex brigád (CSM), Alkotás brigád (Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat), Pattantyús brigád (Ganz Műszer Művek), Üzemfenntartási Gyáregység kollektívája (Ikarus), gyártmányfejlesztési főosztály kollektívája (Finomszerelvény Gyár), Ikarus brigád (SZIM), Blaskovics Ferenc (METRIPOND Mérleggyár), TROKÁR kollektíva (MEDICOR), Bláti Ottó komplex szocialista brigád (CSM), Novák Béla (MEZŐGÉP), Delta brigád (Állami Pénzverő), Horváth M. és kollektívája (VILSZIG), szocialista brigádok kollektívája (TÁKI), Borbély István (BHG), Pióker Ignác, Móréh Mihály (Egyesült Izzó). Elektron és Május 1. szocialista brigádok (Hajdúsági Iparművek), Szigma brigád (KÖGÉPTERV), Beszkidi brigád (Bakony Művek), Felth Zoltán és Koch Béla (Mátravidéki Fémművek). Lomonoszov brigád (Beloiannisz), Háner szocialista brigád (ÉVIG), Kandó Kálmán szocialista brigád (MOFÉM), Kapitár Tibor és Hamucska József (MVG), Váradi István (MOM), dr. Petrei Lajos és Stankovics László (ÖKÜ), Czakó Kálmán, Répási Lajos és Pomázi József (Öntödei Vállalat), Konrád Ádám, Tilkor József és Debreczeny Sándor (Kohászati Gyárépítő Vállalat), Tóth Gusztáv és társai (Dunai Vasmű), Ferling József és kollektívája (LKM), Berényi Endre és társai (MVMT — Gagarin Hőerőmű — Erőkar), Légkondenzációs brigád (Energiagazdálkodási Intézet), Kilián György szocialista brigád (Dunamenti Hőerőmű), Mosolygó Antal szocialista brigád (TITÁSZ), MVMT 5 tagú kollektívája (Tröszt központ). 3