Vasas, 1979 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXXXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1979. JANUÁR ÁRA: 1 FORINT Együtt, egymásért kell cselekednünk Ülésezett a központi vezetőség Az 1979. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcso­latos feladatokat tűzte napi­rendre a­ Vas-, Fém- és Vil­lamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége december 19-én tartott ülésén. A tanácskozá­son részt vett Duschek Lajos­­né és Vas János SZOT-titkár, valamint Rabi Béla kohó- és gépipari államtitkár. Jó előkészítés Koltai Endre, a szakszerve­zet titkára beszámolója elején leszögezte: nem könnyű évet zárnak a vasas-üzemek és a következő sem lesz könnyebb. A népgazdaság egyensúlyi helyzetéről szólva elmondotta, hogy az export — elsősorban a nem rubel elszámolású ex­port — kevesebb, az import pedig több lett a tervezettnél, a beruházások meghaladták az előirányzatot, a készletezés aránytalanul nőtt 1978-ban. Az MSZMP Központi Bizott­ságának decemberi határo­zata az egyensúlyi helyzet további romlásának meg­akadályozását tűzte ki célul. Ezért 1979-ben minden tevé­kenységet a népgazdasági egyensúly javításának kell alárendelni. Enne­k elősegíté­se érdekében változások lép­te­k érvénybe a gazdasági szabályozásban is, melyek már ismertek. Hatásaikra várható, hogy a vállalatok sokkal ésszerűbb gazdál­kodásra, takarékosságra, ha­tékonyabb munkára és jobb üzletpolitikára törekszenek. A szakszervezet az elmúlt hónapokban igyekezett segít­ségeit adná a vállalatok gazda­sági és szakszervezeti vezetői­­nek felkészítéséhez. Kétszer vsat­ titkári értekezleten, más alkalommal a szocpol­­felelő­sökkel és a szociális igaz­gatókkal vitatták meg a vál­tozásokat. Tanfolyamokat szerveztünk a közgazdasági titkároknak és módszertani útmutatókat adtunk ki, vala­mint a szakszervezeti napok is az előkészítést segítették. A szakszervezeti tapaszta­latok azt mutatják, hogy nem minden vállalati problé­ma forrása a gazdasági sza­bályozók szigorodása. Belső okok is közrejátszanak ebben, és tény, hogy a változások most jobban kiélezik a gaz­dálkodás gyengeségeit. Az is tény azonban, hogy a nagy rubel-exportot bonyolító vál­lalatok kedvezőtlenebb hely­zetbe kerültek. Közös álláspont A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium, valamint a szak­­szervezet vezetése már több­ször tárgyalta a vállalatok 1979. évi terveit és a szabá­lyozók várható hatását. E tár­gyalások során közös álláspon­tot alakítottak ki több fontos kérdésben. Megállapították azt is, hogy a gépipari vállalatok tervének feszültsége legtöbb­ször pesszimizmusból fakad, a vállalatok kevés nyereséget, illetve nem elegendő nagysá­gú fejlesztési és részesedési alapot terveznek. A vállalatok negyedrésze például 3 száza­lék alatti, ötödrésze pedig 5 százalék vagy annál több no­minálbér-fejlesztést irányzott elő. A legnagyobb részük 3—5 százalék között tervez. A minisztérium és a szak­­szervezet vezetése egyetértett abban is, hogy a feladatok megvalósítása érdekében elő­ször minden vállalatnak cse­lekednie kell és csak ezt kö­vetően, ha nem ér el munká­jával arányos eredményeket, igényelheti ügyének rendezé­sét. Ennek az elvnek az erő­sítése érdekében szükséges már most eldönteni, hogy a nehéz helyzetbe kerülő vál­lalatok mikor kérhetnek egye­di elbírálást. A feladatok megvalósítása szempontjából meghatározó a vállalati tervek megvitatása a dolgozókkal. Ezt tartjuk a szakszervezeti szervek követ­kező hetekben érvényes leg­fontosabb politikai munkájá­nak, feladatának — mondotta a titkár, majd így folytatta: — A vezetők döntő többsége fe­gyelmezetten tudomásul vette a nehezebb helyzetet, ugyan­akkor még ma is megfordul egyes fejekben, „hátha nem is lesz ez az év olyan követke­zetes és szigorú”. — Politikai, mozgósító te­vékenységünkkel hatni aka­runk a vezetőkre, cselekvésre akarjuk ösztönözni a dolgo­zókat, a szinte minden válla­lat területén megtalálható tar­talékok, erőforrások feltárá­sára. Elsősorban a közgazda­­sági, gazdálkodási, munka­ügyi, vezetői, műszaki fej­lesztési munkaterületek tar­talékait akarjuk hasznosítani. A dolgozók most ismerik meg, milyen körülmények között, mit kell teljesíteniük az előt­tük álló évben. A dolgozók nagy tömege várhatóan elfo­gadja és megérti a feladato­kat. Nyilvánvaló azonban, hogy ahol a bérfejlesztés az átlag alatt marad, nem hagyják szó nélkül. Ilyen helyen nincs mit tenni, őszintén, nyíltan meg kell magyarázni, miért alakultak így­ a dolgok, és ho­gyan­ lehet és kicli javulást el­érni. Azonban nem elég csak magyarázni, megértetni, cse­lekvésre is ösztönözni kell. A megoldást a magunk érde­­kében, magunknak kell ke­resnünk. Cselekvésre ösztönözni A munkaversenyről szólva a szakszervezet titkára el­mondta, hogy változatlan az az elv, mely szerint a munka­verseny a munkaköri köteles­séget meghaladó tevékenység, amelynek javítása érdekében konkrét célokat kell kitűzni és azokat az egyéni lehetősé­gekre lebontani. A verseny­­vállalásokat továbbra is cél­szerű a takarékosságra össz­pontosítani, hiszen a gépipar­ban nagy az anyaghányad. Fontos a tőkés importanya­gokkal való takarékosság is, mert ez legalább olyan ered­ményes lehet, mint az export növelése. Koltai Endre ezután szólt a műszaki, közgazdasági értel­miség fokozódó feladatairól is, majd kiemelten foglalko­zott a kollektív szerződések sorra kerülő módosításával, ki­egészítésével, és felhívta a fi­gyelmet a szerződésekben fog­­laltak mindenkori, pontos be­tartására. Rabi Béla államtitkár fel­szólalásában kiemelte, hogy a kohászat és a gépipar tisztes eredménnyel zárta az eszten­dőit, a tervpontok nagy ré­szét teljesítették a vállalatok. A kohászat termelése folyó­áron számítva mintegy 14 szá­zalékkal nőtt, a rubelexport némileg elmaradt, a tőkés ki­vitel előirányzata csaknem teljesült. Nem alakult ilyen kedvezően a hatékonyság és a vállalati nyereség. Megfe­lelő értékű, 8—8,5 százalékos volt az átlagbér-növekedés. A gépipar mintegy 8 száza­lékkal növelte termelését, ex­portjában — különösen a tő­kés elszámolású kivitelben — lemaradás mutatkozik. Tovább nőtt a termelékenység, a vál­lal­atok csökkenő létszámmal teljesítették a terveket. A nemzetközi színvonalhoz vi­­szonyítva­ azonban a termelé­kenység még mindig jelentős lemaradást mutat. Bár a terv színvonal­tartást írt elő, a be­ruházások a gépiparban még­is jelentősen nőttek, akárcsak a készletek. Az elmúlt évben romlott a termelés ütemessége. Az első félévben a vállalatok export, kötelezettségeiknek még egy­­harmadát sem teljesítették és hasonló képet mutatnak a belföldi szállítások is. Ilyen módon a továbbiakban nem lehet dolgozni — hangsúlyoz­ta az államtitkár —, mert nyilvánvaló, hogy az üte­messég hiánya miatt a máso­dik félévben erősebb a mun­katempó és jelentőse­n nő a túlórák száma. Fegyelem minden területen kitért a szerződéses fegye­lem kérdésére is. Mint mond­ta, nyilvánvalóan azért is nőtt a vállalati készlet sok helyen, mert a termelési biztonságra törekednek és a kooperációs fegyelem lazulása nem ad biz­tosítékot az ütemes alkatrész, beszerzésre. Ebből eredően a vállalatok a készletek növelé­se mellett a vertikum bővíté­sére is kényszerülnek: h­a csak lehet, miniden alkatrészt, félgyártmányt maguk készí­tenek. Az államtitkár szavai sze­rint a vállalatvezetők többsé­ge már megértette a népgaz­dasági gondokat és az ebből eredő feladatokat. Az év első heteiben pedig mindenkivel minden munkahelyen meg kell értetni, hogy hosszabb ideig tartó, nagyon kemény és tervszerű munkával, a szigo­rúbb gazdasági feltételekhez ru­g­alm­as­an al­kalm­azik­odva kell dolgozni, hogy megőriz­hessük eddig elért társadal­mi, gazdasági és életszínvo­­n­al-pol­i­ti­kai vívmán­yain­kat. Ehhez természetesen javítani kell a vezetői munka színvo­nalát is. Ennek értelmében a minisztérium is sokkal szi­gorúbban fogja segíteni és ösztönözni a vállalatokat, és ahol ennek ellenére sem tud­nak megfelelni a mai köve­telményeknek, a felügyeleti szerv beavatkozik. A vitában a felszólalók ■többsége megerősítette a szakszervezet titkára és az államtitkár által elmondot­takat. Többen beszámoltak saját vállalatuk 1978-as ter­melési és gazdálkodási ered­ményeiről és vázolták az új év lehetőségeit. Kovács József a következő hetekben sorra kerülő együt­tes ülések szerepét taglalta, majd a Villamos Művek vál­lalatainak eltérő érdekeltttsági rendszeréről beszélt. Mint mondotta, az erőművek — és egyben a népgazdaság — ér­deke, ho­gy az ország takaré­kosan bánjon a villamos ener­giával, ugyanakkor az áram­szolgáltató vállalatok eredmé­nyeit az fokozhatja, ha minél több energiát adnak el. Ez az érdekkülönbség sok gondot okoz. Utalt arra, hogy az el­múlt évben nem járt kellő eredménnyel az energiataka­rékosság. 1978-ban a villa­­mosenergia-felhasználás 8,9 százalékkal nőtt, ezen belül a lakossági fogyasztás 12 szá­zalékkal emelkedett. Pedig — mondotta — egy százaléknyi energiamegtakarítás olajérték­ben számítva mintegy 9 millió dollár kiadástól mentesíthetné az országot. Kovács Sándor hangsúlyoz­ta, hogy a népgazdaság egyen­­súlyi helyzetének stabilizálá­sa érdekében több évig tartó tervszerű, következetes mun­kára kell felkészülni. Egri József­né elismerően szólt az idei tervelőkészítő munkáról. Eredményesebbnek értékelte az igazgatók mosta­ni minisztériumi eligazítását. Helyeselte, hogy a miniszté­rium is megköveteli, hogy a tervelőkészítésbe vonják be a társadalmi szerveket. Hoz­zászólása többi részében sa­ját vállalatának tervikészí­tési gyakorlatát ismertette, majd a káderutánpótlásról beszélt. Vas János, a SZOT titkára kiemelte, hogy erősíteni kell a gazdasági vezetők és a mű­szaki-közgazdasági értelmiség körében végzett szakszerve­zeti munkát. A vezetőkben és az üzemi értelmiségben fokoz­ni kell a meggyőződést, hogy ha akarják, képesek lesznek a változtatásra. A változta­tásra pedig igen nagy szük­ség van. A vállalati szintű módosítások kidolgozása, a termékszerkezet, a technológia korszerűsítése, a műszaki­­közgazdasági értelmiség fel­adatai. A változtatásra szükség van A vállalatvezetőknek előre látniuk kell, hogy milyen változás várható a bérezés­ben, a jutalmak terén, érzé­kenyebben kell reagálniuk a külső körülményekre és a ter­melést, a gazdálkodást a le­hető leggyorsabban azokhoz igazítani. Ugyanakkor a bi­zalmiaknak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a követ­kező időszakban kevesebb ju­talmat, bért lehet elosztani. Érdemi munkájaikhoz mág­­inkább szükséges a fe­lké­­szülés, annak megítélése, hogy ezt a kevesebbet kik érdem­lik meg leginkább. A SZOT titkára felhívta a szakszervezeti vezetés figyel­mét a kollektív szerződések betartására, a szociális tervek teljesítésének fontosságára és azok folyamatos ellenőrzésé­re. Hangsúlyozta, hogy a kö­vetkező időszakban tovább kell erősíteni az érdekvédel­met, a dolgozók sérelmeit minél gyorsabban orvosolni, ügyes-bajos dolgaikban haté­kony segítséget kell nyújtani. A vitában elhangzottakat Koltai Endre titkár összegez­te, majd a központi vezetőség felhívást fogadott el, amely­ben az 1979. évi tervek meg­valósításáért fordul a kohá­szat, a gépipar és a villamos­­energia-ipari dolgozóihoz. A központi vezetőség ezt követően Farkas La­josné tit­kár előterjesztésében megvi­tatta a nőpolitikai határozat eddigi tapasztalatait, majd egyéb ügyeket tárgyait. Felhívás ELVTÁRSAK! SZAKTÁRSAK! A vasasszakszervezet központi vezetősége, a kohó- és gépipari, valamint a nehézipari miniszter felhívással fordul a kohászat, a gépipar és villamosenergiaipar dol­gozóihoz AZ 1979. ÉVI TERVEINK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT. Társadalmi céljaink elérése, népgazdasági felada­taink végrehajtása, az életszínvonal évtizedes vívmá­nyainak megszilárdítása, további fejlődésünk feltételei­nek megalapozása mindannyiunktól azt igényli, hogy egyéni tehetségünk mind teljesebb kibontakoztatásával, személyes felelősségünk tudatában az eddigieknél még következetesebben végezzük mindennapi munkánkat. Korunk parancsolt igénye, hogy induljunk harcba a GAZDÁLKODÁS MINŐSÉGI KÖVETELMÉNYEINEK TELJESÍTÉSÉÉRT. Gyorsítsuk a korszerű termékek gyártását, növeljük a jól értékesíthető termékek arányát, takarékoskodjunk az anyaggal, az energiával, érde­künk és feladatunk a tőkés import lehetséges kiváltása, a veszteségidők csökkentésével növeljük a hasznos munkaidőalapot, dolgozzunk fegyelmezetten. Az ország joggal várja tőlünk, hogy teljesítsük 1979. évi feladatainkat. EGYÜTT, EGYMÁSÉRT KELL CSELEKEDNÜNK! Ennek érdekében kérjük, hogy a MUNKÁSOK nagyobb kezdeményezőkészséggel, a mindennapi mun­káért vállalt személyes felelősséggel oldják meg mun­kahelyi feladataikat. Annak a munkásnak legyen rang­ja, tekintélye és magasabb keresete, aki élen jár a munkavégzésben, a közösség érdekében tisztességgel helytáll. A SZELLEMI DOLGOZÓK tegyenek fokozottabb erőfeszítéseket a termelés mű­­szaki-technológiai-közgazdasági feltételeinek még jobbá tételéért. Alakítsanak ki szorosabb alkotó együttműkö­dést a munkásokkal, különösen az újítómozgalomban és a komplex brigádok szervezés­ében. A SZOCIALISTA BRIGÁDOK munkájában a jó kezdeményezések, a jó brigádmárka, az egy brigád—egy hasznos újítás , a többg­épes munka­­módszer, a második szakma elsajátítása — váljanak ál­talánossá. A brigádok fogjanak össze, az élenjáróik, a tapasztaltabbak segítsék az újakat, példamutatásukkal állandóan formálják kis közösségüket, környezetüket A GAZDASÁGI ÉS SZAKSZERVEZETI VEZETŐK tudatosságán, irányítói és vezetői tevékenységén múlik, hogy a vállalat kollektívája a folyamatos és fegyelme­zett munkával szolgálja a népgazdaság érdekeit. Dön­téseikben támaszkodjanak a dolgozók tapasztalataira, véleményére, kezdeményezéseire. Teremtsék meg a fel­tételeit a dolgozó kollektíva szocialista munkaverseny­ben kifejezésre jutó­ cselekvésének. Ezek legfőbb feladataink. Megvalósításuk kétségte­len nem könnyű, de összefogva képesek vagyunk arra, hogy közösen meghatározott céljainkat maradéktalanul teljesítsük. VASAS SZAKSZERVEZET KÖZPONTI VEZETŐSÉGE DR. SIMON PÁL SOLTÉSZ ISTVÁN nehézipari kohó- és gépipari miniszter miniszter Az első munkanapon A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében új típusú kazáno­kat gyártanak

Next