Vasas, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

Nem várnak utasítást Egy női brigád hétköznapjai Egy szocialista brigád bemutatásához mindig a legjobb „mankó” a brigádnapló, hiszen abban benne vannak többek között a vállalások és teljesítések. A Magnezitipari Műveknél a Tanácsköztársaság brigád, amely a lemezműhelyben dolgozik, már a naplóval meglepőt produkált: minden napjukról legalább egy mondatot beírnak. A riport február 14-én készült, a napló 13-ig naprakész volt. Persze nemcsak a naplóvezetésben precízek, de eddigi tevékenységükkel már kiérdemelték a Szakma Kiváló Brigádja címet egyszer, a Vállalat Kiváló Brigádját már kétszer. És ■ folytatva a nacionálét: a kilenc tagú brigádból 7 a nő, kettő a férfi. 1967-ben alakultak. A brigádvezető, Palánski Ferenc — az asszonyokkal családias egyetértésiben —, aki 1942 óta a vállalatnál dolgozik, a másik alapítótag Gara Antalné 1953 óta magnezitos, a többiek kicserélődtek lassan, nyugdíjba vonultak. Most az átlagéletkor 35 év felett van, a brigádvezető a legidősebb, a legfiatalabb a próbatag Nagy Ilona, 25 éves. A másik férfi: Rózsa Ferenc lakatos, aki elhozta a feleségét ide a Lőrinci Fonóból. Jól keresnek, a borítékban 3500—4000 forintot visznek haza. A legtöbbet az ollósok, akiknek a legnagyobb a gyakorlatuk és nehéz lemezeket mozgatnak, kevesebbet a lyukasztók. A lemezekhez fűződik a brigád talán egyetlen kellemetlen emléke. — Kocsin tolják a lemezlapokat azasszonyok a vágógéphez most is — mesélte a brigádvezető. — A teher azonban 1972-ben megcsúszott és itt akkori brigádvezetőre zuhant. Ő sajnos ,rokkantnyugdíjas. Most védőkorlát van a kocsikon, nálunk pedig azóta nem szűnnek a munkavédelmi ötletek, az újítási ésszerűsítések. Az új hajlítószerszámuk például egy műveltetet és egy embert takarít meg, a gyárnak évi 50 ezer forintot. A Ki— Tudjia nagyon szeretnénk, ha az egész vállalatnál elterjedne az ő naplóvezetési gyakorlatuk. — mondta Kárpáti József szbtiltkár, aki elkísért a gyárba. — így lenne a vezetésnek egy naprakész, soha nem látott pontossággal vezetett, hallatlanul reális információs alapja például az anyagellátás folyamatosságához, de nem túlzok, ha azt mondom, a vállalat magasabb színvonalú vezetéséhez, kncsikészítésnél is egyszerűsítettek hasonló eredménnyel. Örömmel újságolták, hogy hamarosan automata hajlítógépet kapnak, de az ollósok kiszolgálását maguk szeretnék megkönnyíteni egyszerű,okos, kisgépekkel. A zaj csökkentésére a mai hajlítógépekre műanyag perselyeket szerelnek. Furdalja az oldalukat, hogy az új ponthegesztő automata állt mert ugyan fizikailag könnyebb kezelni, mint a régieket, de lassúbb. Persze, ami késik, nem múlik — vallják. Aktivitásuk, a maguknak diktált tempó nem újkeletű. Még 1977 decemberében Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke meglepetésszerűen meglátogatta őket. A brigádvezető sem tudta, ki a vendég, míg be nem mutatkozott, így nem valakinek szólt a munkatempó. ,,Az a munkaintenziitás, amit ez a szocialista női brigád produkált, belőlem a legnagyobb elismerést váltotta ki” — írta az elnök a brigádnaplóba. Ez a szellem azóta sem változott, a normakarbantartást maguk oldják meg, nem várnak utasítást, csak a lehetőséget kérik. A beszélgetés reggeli közben folyt, de ahogy fogytak a falatok, rövidültek a válaszok, húzta őket a gép. És az újlaknak is azt kell megszokni. A próbatag, Nagy Ilona, aki két kisgyermekét egyedül neveli, közbeszólt, amikor Rendesné bemutatkozott: — De milyen rendes — és mélyen elpirult, de mégis kikívánkozott belőle a megjegyzés. tak azon sem, hogy csatlakozzanak a Sziklai Sándor szocialista brigád 12x35 perces munkaverseny-felajánlásához, amelyet a XII. pártkongresszus tiszteletére és a felszabadulás 35. évfordulójára tettek. Ahogy elhangzott a felhívás, ők már ki is tűzték a teljesítés napjául március 22-ét. Náluk is hagyománya van a kommunista műszakoknak. A munkáért járó bért — amelyet szabad szombaton keresnek — az óvodai alapra utalják át. — Nekünk még nagy gond volt a két kisgyerek, hát másnak ne legyen — vélekedik Rácz Ferencné. — Ma már szép 36 fős óvodánk és 30 fős bölcsődénk van. Már kívülről is fogadunk gyerekeket. Az optimális kihasználás érdekében a papíron levő létszám nagyobb, mert mindig akad néhány ideteg csöppség, így hát a túlterheltség csak látszat. Jó, hogy ma már az a gond, hogy könyvből vagy játékból vegyünk-e többet a kicsiknek. S hogy mások megbecsülését el ne veszítsék, önmagukat gyakran teszik mérlegre. Legutóbbi önértékelésük a brigádnaplóban olvasható a bal oldalon. Vele szemben, a jobbon Spotnik József főművezető Véleménye: „Egyetértek a brigád önértékelésével ... A legmagasabb ’kitüntetésre javaslom a brigádot”. A brigádtagok kitüntetésének se szeri, se száma. A legmagasabb a Munka Érdemrend bronz fokozata. Egyező vélemények A bejegyzés mellett egy kiskönyv alapul, a takarékossági könyv. Ebbe kerülnek be az anyaggal és újítással megtakarított összegek. A könyvelés bízvást egyezni fog a gyáregységi kimutatásokkal. Persze, nemcsak a vállalatnak takarékoskodnak, maguknak száz forintot tesznek be a közösbe havonta. — Az a csehszlovákiai kirándulás nagyon jól sikerült — emlékezik Magyar Jánosné, aki a brigádnaplót vezeti, a nehéz fizikai munka ellenére gyöngybetűkkel — megújrázzuk és elvisszük a férjeinket. S akkor talán nem lesz naprakész a brigádnapló? Dehogynem. Csak a bejegyzések nem a mindennapi munkára, hanem annak gyümölcsére emlékeztetnek majd. És végezetül három név, akik nem szerepelnek a megszólaltatottak között: Petróczi Béláné, aki munkáskáderképző iskolán van, Gera Antalné és Kárpáti Sándorné brigádtagok. Pénzes N. Imre Okos kisgépek Náluk hagyomány Aztán elmondta, hogy befogadták, minden segítséget megkap, de a munkában nincs pardon, ott teljesíteni kell. Mégse gondolja senki, hogy a szocialista brigádok hármas jelszavából náluk a munka mellé nem zárkózik fel a többi önként vállalt feladat teljesítése. A Patalky István Művelődési Házba színházbérletük van. A Tanácsköztársaságról rendezett vetélkedőn kétszer másodikak, egyszer harmadikok lettek a kerületben. A vállalati „Küzdelmes századunk” vetélkedőben 4 napos csehszlovákiai kirándulást nyertek győzelmükkel. Most az „Élni tudtak a szabadsággal” sorozat selejtezőjén már túl vannak. Mindig van, aki tanul, a szakszervezeti és politikai szemináriumokon teljes a részvétel. Hogyan? — Sorbaállítom a brigádot — tréfál Palánki Ferenc. Rendesné szerint hétfőn nincs tv, van vasárnapi étel a hűtőszekrényben és a férjek tudják, hogy ők az ügyeletesek. Jól választották meg az időpontot. Nem sokat vitatkoz VASAS Kitüntetések Ünnepélyes keretek között adta át Herczeg Károly főtitkár a vasasszakszervezet elnöksége nevében a nemzetközi nőnap alkalmából a kitüntetéseket a kiemelkedő munkát végző tisztségviselőknek. Az ünnepségen Baranyai Géza, a vasasszakszervezet titkára mondott köszöntő beszédet. A Szakszervezeti Munkáért Arany fokozatú kitüntetésiben részesültek: Farkas Jánosné, a Pécsi Hőerőmű Vállalat osztőbizottság vezetőhelyettese, betanított munkás. Havasi Sándorné, a Ganz-MÁVAG bizalmija, raktári szállítómunkás. Hegedűs Imrénné, az ORION Rádió és Villamos Vállalat vezető bizalmija, elektroműszerész. Horváth Gyuláné, a Medicor Művek OB titkára, munkaügyi előadó. Horváth Jánosné, az EIVRT MB titkára, szerelő csoportvezető. Juhász Sándorné, a Kismotor és Gépgyár vszb munkásellátási felelős, raktári csoportvezető. Péntek Gézánné, a VBKDVI Villamoselőszerelő gyáregység bizalmija, betanított munkás. Szavera Dezsőné, a Ganz Villamossági Művek vszb Nőbizottsági tagja, szigetelő munkás. Szick Józsefné, a Finommechanikai Vállalat vszb Nőbizottság vezetője, művezető. Futó Pálné, a vasasszakszervezet szervezési és káderosztály politikai főmunkatársa, a Vasas Nőbizottság titkára. Soós Ádám, az Egyesült Izzóvszk szociálpolitikai bizottság tagja, főosztályvezető. Malláth Árpádné, a vasasszakszervezet ügyviteli dolgozója. Szakszervezeti Munkáért Ezüst fokozatú kitüntetésben részesültek: Bak Sándorné, a Magyar Optikai Művek műhelybizottság nőfelelőse, kertészeti csoportvezető. Bálint Józsefné, a Magyar Hajó- és Darugyár tszt Nőbizottság vezetője, diszpécser. Bognár Tiborné, a Hűtőgépgyár tszt szociálpolitikai felelőse. Borbély Imréné, a Lamparrt ZIM szakszervezeti bizottság bizalmija, bérelszámoló. Darázs Györgyné, a Csepel Vas- és Fémművek bizalmija, hűtővasválogató. Gulyás Istvánné, az Egyesült Izzó bizalmija, mérő tantóségető kezelő. Horváth Jánosné, a Mátravidéki Fémművek bizalmija, gépmunkás. Király Károlyné, az ÉVIG Villamosgépgyár tszt nőfelelőse, minőségi ellenőr. Kiss Józsefné, az Április 4. Gépipari Művek tszt Nőbizottság vezetője, számlázó. Lábdi Gizella, a Magyar Kábel Művek szegedi gyáregység függetlenített tiszt titkára. Sági Jánosné, a Bakony Művek tiszlettitkára, beíró. Pető Istvánné, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezető bizalmija, gondnoksági részlegvezető. Wieszler Zoltánná, a BHG Híradástechnikai Vállalat főbizalmija,, elektroműszerész. Németh Dezsőné, a vasasszakszervezet ügyviteli dolgozója. Radnóti Istvánné, a vasasszakszervezet ügyviteli dolgozója. Munka Érdemrend Ezüst fokozat: Berényi Györgyné, a Telefongyár tiszb titkára. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült: Plánder Árpádné, a vasasszakszervezet római-parti üdülő dolgozója, Szép Imréné, a vasaszakszervezet dolgozója. Kiváló Dolgozó kitüntetésben, részesült: Szentimrei Györgyné, a vasasszakszervezet dolgozója. 1980. MÁRCIUS Élete egybeforrt a gyárral Mint mondja, nem egészen véletlenül lett az Izzó dolgozója: „ismeretség révén kerültem ide”. Julisca azelőtt egy nevesimes Fejér megyei faluban lakott, ahol nem volt munkalehetőség. — ... aztán negyvenhatig jobb híján régi, rossz lámpákból újat csináltunk — meséli. — Az egyik csoport összetörte az üveget. Kivájták, s nekem azt a kis cint kellett lereszelnem a foglalatról, mielőtt új lámpafejet kapott volna az égő, így kezdődött. Ezzel, s az a conto-jegyekkel, amivel a beszerzők által feltöltött (?) gyári élelemtárból vételezhettek ennivalót — egészen az új, a jó forint megjelenéséig. Ekkor már egy esztendeje szakszervezeti tag volt. S hogy a munkatársai „befogadták”, azt jelzi: 1949-ben bizalmivá választották Julikát, azaz akkor márHorváth Jánosnét. 1963-ban lépett be a pártba. Négy évig, 1960-tól 64-ig a présüzem műhelybizottsági tagjaként, akkor annak titkárává választották. Ma is e funkcióban tevékenykedik. De volt már az üzemi tanács és a vállalati szakszervezeti tanács tagja is. E pillanatban közel kétszáz ember gondja-problémája nyomja az ő vállát is ... — Csaknem minden évben van nálunk normakarbantartás, ami együttjár a norma- és bérvitákkal... Nem, nem elcsitítani kell ezeket, hanem megmagyarázni, s érvelni, hogy az új normákat nem ellenünk hozták. A változtatást az új technológiák és a fejlődés kívánja, mindazonáltal, ha okosabban, összehangoltabban dolgozunk, a pénzünk is meglesz. S aki a gyárban maradt, nem is csalódott. Horváth Jánosné most nyugdíjba készül. Ha megkérdeznénk tőle, mire emlékszik viszsza legszívesebben az Izzóban eltöltött, dolgos harminchat esztendőből, a fentieken kívül talán az általa is szervezett buszkirándulásokat említené. A Herendre, Tatabányára vagy a nyergesújfalui Viscosa gyárba mentünk , amíg volt az Izzónak autóbusza. Ezek a túrák jól öszszekovácsolták a társaságot. Most már, ha akadna is busz, kevesebbet tudnánk eljárni, mindannyian családosak vagyunk. Sajnos, az új dolgozók közt is kevés a fiatal, nem szívesen jönnek a gépek mellé ... Nehéz lesz megválnia a gyártól,amellyel mondhatni egybeforrt az élete. Férje is izzós, fia is itt szabadult, menye még ma is itt dolgozik... Julika néni pedig — ma már csak így ismerik Hortváthnét -- arra számít, ezután többet lehet majd együtt kisunokájával, Beátával. S a szakszervezeti mozgalom? — Hiányozni fog. Világéletemben tevékeny ember voltam, s most is elhatároztam, hogy hamarosan jelentkezem Újpesten, a lakóhelyi körzetemben — pártmunkára. Munkásasszony vagyok, s az is maradok: az izzás éveket nem lehet elfelejtenem. Van még megoldandó probléma a kerületben... S ha rám bíznak valamit, igyekszem teljesíteni úgy, ahogyan eddig teljesítettem a feladatokat. (vörös) Berta Béla: Tavaszi táj (Tungsram fotókör)