Vasas, 1983 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! xc. 1. SZÁM 1983. JANUÁR ÁRA: 2 FORINT ÉVFOLYAM, A KÖZPONTI VEZETŐSÉG JAVASOLJA Kommunista műszak a nyugdíjasokért Nyolcvanéves a szövetség Nyolcvan esztendővel ez­előtt bátor, elkötelezett elődeink, az egység és az összefogás társadalmi ere­jének felismerése jegyében határozták el, hogy szövet­séggé szervezik a különbö­ző vasas szakmai szakszer­vezeteket. Az egység és az összefogás mai feladataink teljesítésének is alapvető záloga. Központi vezetőségünk e szellemben határozta meg a nyolcvan évvel ezelőtti események felidézését, megünneplését. A megem­lékezéseken túl gazdasági céljaink elérésének meg­valósulását, a szakszerve­zet tagjaival való törődést állította az elkövetkezen­dő időszak középpontjá­ba. A központi vezető­ség ezért azt javasolta, hogy az év első kommu­nista műszakját — a gyá­rakban, üzemekben, inté­zetekben — az évforduló jegyében szervezzék meg, s a gazdasági feladatok tel­jesítésével a kommunista műszak napján megtermelt forintokkal járuljanak hoz­zá a nyugdíjas szaktársak életkörülményeinek javítá­sához. A ma dolgozó ember e cselekedettel tiszteleghet emberséggel az elődök és közvetlen elődeink helytál­lása, áldozatvállalása előtt. A Ganz-MÁVAG, a Ma­gyar Hajó- és Darugyár, az Ikarus, a Kismotor- és Gépgyár kollektívája és so­rolhatnánk a többi vasas­üzem dolgozóit, akik meg­értve és elfogadva nap­jainkban is az elődök tisz­teletének e megnyilvánu­lását, önzetlen segítőkész­ségüket ajánlják a márciu­si kommunista műszako­kon nyugdíjas szaktársaik javára. „EGYSÉG­ES ÖSSZEFOGÁS!” A legfontosabb: következetesen képviselni választóinkat HERCZEG KÁROLY FŐTITKÁR BESZÁMOLÓJA Szakszervezetünk tavalyi munkájáról, az idei munka­tervről és a költségvetésről tárgyalt 1982. december 14-i ülésén központi vezetőségünk. A munkaterv vég­rehajtásáról és a következő időszak feladatairól Her­­czeg Károly főtitkár tartott szóbeli beszámolót, amely­ben összegezte az elvégzett munkát, részletesen és át­fogóan elemezte, értékelte az elért eredményeket, a gondokat és a további tennivalókat. Beszámolójából az alábbiakat idézzük fel: „Munkánk középpontjában az elmúlt évben gazdasági alapjaink erősítését és ezzel párhuzamosan az érdekvédel­mi, érdekképviseleti munka színvonalának emelését állí­tottuk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a szakszerveze­ti mozgalom , így mi, vasa­sok is tagságunk ügyét csak úgy tudjuk igazán szolgálni, ha munkánkkal hatékonyan hozzájárulunk politikai, gaz­dasági rendszerünk erősítésé­hez, következetesen képvisel­jük választóink, a bérből és fizetésből élők érdekeit. Tapasztalataink azt mutat­ják, hogy a vállalatok egy ré­sze a korábbiakban megszo­kottnál rugalmasabban, kez­deményezőbben igyekezett al­kalmazkodni a szinte napról napra változó körülmények­hez. A dolgozók túlnyomó többsége is tudomásul vette, megértette a válto­zások szükségességét, és tevékenyen részt vállalt a megnövekedett felada­tok teljesítéséből. Ebben nem kis szerepe volt szak­­szervezeti tisztségvise­lőink munkájának. Gazdasági céljaink elérésé­hez nagyon fontos a belső ön­ismeret. Meggyőződéssel vall­juk, hogy iparágainkban, vál­lalatainknál felelősségteljes munka folyik. Mai­­eredmé­nyünk azonban kevés a ránk nehezedő külső körülmények ellensúlyozásához, kivédésé­hez. Azzal is tisztában va­gyunk, hogy munkánk nem hibamentes. Gondjainkat pe­dig nem oldja meg helyettünk senki. Ezért arra törekedtünk, hogy feltárjuk a gazdálkodás­ban meglévő gyenge pontokat, azokat, amelyek a külső kö­rülmények mellett fokozzák nehézségeinket. Ennek során megállapítot­tuk, hogy továbbra sem kielé­gítő a termékek és a munka­végzés minősége. Lazaságok tapasztalhatók a kooperációs és szállítási szerződések telje­sítésében, a vállalatok együtt­működésében. A szükségesnél lassabb az előrehaladás a ver­senyképes árualapok megteremtésében. Rendkívül alacsony ágaza­tainkban a fontosabb alapüze­mi gépek és berendezések ka­pacitás-kihasználása. Nem le­hetünk elégedettek a munka- és munkahelyszervezéssel és a készletgazdálkodás színvona­lával sem. Vállalataink piacku­tató és kereskedelmi munká­jának javításában is vannak még tennivalók. Lassú az előrehaladás az alacsony hatékonyságú és gaz­daságtalan termelés visszaszo­rításában. Ezért megkülönböz­tetett figyelemmel foglalkoz­tunk a nehéz helyzetbe került, alaphiányos és veszteséges vállalatokkal. Szorgalmaztuk a működés feltételeit biztosító vállalati, esetenkénti központi intézkedések megtételét. Úgy ítéljük meg, hogy ezeknek a vállalatoknak a nehéz helyzet­ből való kikerüléséhez döntő mértékben saját erejükre kell támaszkodniuk. Nem hagyhattuk munkánk­ban figyelmen kívül a nehéz helyzetbe került vaskohásza­tot, az ott dolgozó közel 80 ezer ember sorsát. Kezdemé­nyeztük a helyzet megoldását elősegítő központi beavatkozá­sokat, a szükséges vállalati intézkedéseket, a kohászat ko­rábban kidolgozott távlati fej­lesztésének áttekintését, felül­vizsgálatát. Mert végső soron a fej­lesztés a dolgozó embert, élet- és munkakörülmé­­nyeinek javítását, az egész társadalom felemel­kedését kell hogy szolgál­ja. Részt veszünk az iparfej­lesztés koncepciójának kimun­kálásában. Ez folyamatos, egész éves feladat volt, és még nem lezárt most sem. E kérdésben az a megfontolás vezetett bennünket, hogy az iparfejlesztés a párt gazda­ságpolitikájában és a szak­­szervezeti munkában is kiemelt jelentőséggel bír. Felelősen fejtettük ki véleményünket, hogy a jövőt hogyan alapoz­zuk meg. Különösen fontos, hogy a jelenlegi helyzetben miként tudjuk a távlati cél­kitűzéseket megfogalmazni, a rendelkezésre álló erőforráso­kat a legoptimálisabban kon­centrálni. Termelést segítő munkánk­ban mindig kiemelt jelentősé­get tulajdonítottunk a szocia­lista munkaversenynek. Bát­ran mondhatjuk, hogy a szo­cialista munkaverseny 1982- ben is jelentősen hozzájárult a népgazdasági és a vállalati célkitűzések megvalósításá­hoz. A továbbiakban szüksé­gesnek tartjuk, hogy a szo­cialista munkaversenyben még jobban érvényesüljön a telje­sítmény­elv. 1983-ban jelentős esemény lesz a szocialista bri­gádvezetők VI. országos ta­nácskozása. Az erre való fel­készülés során a szocialista brigádok országos vita kereté­ben mondanak véleményt a SZOT irányelvtervezetéről, a szocialista munkaverseny kor­szerűsítéséről. Rendkívül fon­tosnak tartjuk — hiszen a mozgalom további sorsának meghatározója lesz a tanács­kozás —, hogy jól ragadjuk meg azokat a kérdéseket, amelyek a megváltozott körül­mények között is biztosítják, hogy a szocialista munkaver­seny betöltse alapvető funk­cióját. Meggyőződésünk, hogy a megváltozott gazdasági hely­zet, a gazdálkodás nehezebb körülményei minden eddiginél jobban előtérbe állítják az emberi tényezők szerepét, a kezdeményező, a célokkal azo­nosuló, cselekvő kollektíva je­lentőségét. Ez az üzemi de­mokrácia még tartalmasabb kibontakozását követeli meg. Olyan demokratikus intéz­ményrendszerre és gyakorlat­ra van szükség, amely rugal­masan hozzáidomul a változó körülményekhez, a gazdálko­dás feltételeihez. Egy éve folyamatosan részt veszünk a bérrendszer átfogó továbbfejlesztésének munká­lataiban. Ezen belül a bér- és keresetszabályozási rendszer továbbfejlesztésében. Most a a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy tisztségviselőink megis­merjék és megértsék a módo­suló szabályozásokat. A másik igen fontos feladat a bérszabályozás­sal összefüggésben a belső érdekeltségi rendszer to­vábbfejlesztése. Úgy, hogy a szabályozás ha­tása a vállalalt és a gyárveze­tés irodáin túl jusson el a gyáregységen, üzemeken, osz­(Folytatás a 3. oldalon)

Next