Vasas, 1985 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLITÁKJAI, EGYESÜLJETEK! AVAS FÉM ÉS VILLAMOSENERGIAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Felszabadulási ünnepség Borsodnádasdon /­­ inpc H Százhúsz éves a Lemezgyár Herczeg Károly főtitkár beszéde Gazdag ünnepi programmal köszöntötték Borsodná­­dasd felszabadulásának 40. évfordulóját december 21-én a nagyközség lakói, az üzemek és intézmények dolgozói, a politikai, gazdasági és társadalmi szervek vezetői és képviselői. A vendégeket a borsodnádasdi Lemezgyár fúvószenekara térzenével fogadta a gyár előtti Petőfi téren. A hősökre és mártírokra emlékezve ifjúgárdisták és úttörők álltak díszőrséget az emlékmű­nél, amelyen a megemlékezés koszorúit Herczeg Ká­roly, az MSZMP KB tagja, a vasasszakszervezet főtit­kára, Básti János, az ózdi városi pártbizottság első tit­kára és a helyi tömegszervezetek, munkahelyek képvi­selői helyezték el. Az ünnepi alkalomra újjá­épült a borsodnádasdi Le­mezgyár Petőfi Sándor Műve­lődési Háza, amely mostantól 910 négyzetméteren 24 helyi­séggel várja a látogatókat. A megújult művelődési házat Béres László gyárigazgató ad­ta át rendeltetésének. A nem­zeti színű szalag átvágása után az új kulturális centrum első rendezvényeként Kiss Sunyi István szobrászművész tárlatát és a „Borsodnádasd fejlődése” című kiállítást Bota Géza, a művelődési ház igaz­gatója nyitotta meg. Egybeesett a felszabadulási ünnepséggel a borsodnádasdi Lemezgyár megalakulásának 120. évfordulója. Az üzem er­re az alkalomra megjelentette a „120 éves a borsodnádasdi Lemezgyár” című könyvet. A lemezgyári díszünnepség délután 3 óra előtt kezdődött az újonnan átadott művelődé­si házban. Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára ünnepi megemlékezésében többek között elmondta: „Napjainkban a magyar nép kötelességtudattal, fele­lősséggel és eredményesen munkálkodik a szocializmus építésén, töretlen egyetértés­ben a Szovjetunióval és a töb­bi testvéri szocialista ország­gal. S valamennyien jól tud­juk, hogy a Magyar Népköz­­társaság, szocialista valósá­gunk csak úgy jöhetett létre, hogy a vörös csillagos kato­nák vérüket hullatva, életüket áldozva, megnyitották né­pünk előtt az új világ építésé­nek útját.” A későbbiekben így folytat­ta: „Ha körülnézünk a világ­ban, ha a magunkhoz hasonló fejlettségű országokat tekint­jük, joggal elmondhatjuk, hogy Magyarországon az élet­­színvonal minden gond elle­nére elfogadható, hozzá­te­szem, hogy elfogadhatónak az átlagot nevezzük, amely alatt és fölött is élnek emberek. Az előbbiek egy része nehéz helyzetben él ma is, s szá­mukra természetesen nem megnyugtató, ha azt mond­juk, hogy a jelenlegi életszín­vonal megmarad. E rétegek életszínvonalának javítására lehetőségeinkkel összhang­ban különös figyelmet kell fordítani. Ez a párt és a kor­mány törekvése, de ezt ösz­tönzi a szakszervezeti mozga­lom is. Ilyen szempontból ki­emelten kell kezelni az ala­csony nyugdíjjal rendelkező­ket, a fiatalok egyes rétegeit, a két- vagy többgyermekes családokat. A 120 évet ünneplő gyárról elmondta: A borsodnádasdiak többségének kenyerét, a munka örömét a nagy múltú borsodnádasdi Lemezgyár adja. 120 éve, hogy az izzó vas ebben a gyárban a munkások akaratának engedelmeskedik. Tizenkét évtizeddel ezelőtt dübörögtek fel az akkori kor­szerű gőzgépek, hogy hirdes­sék, Nádasdon megkezdte működését a vashengergyár. Mindenekelőtt a gyár nem­csak a vas, hanem az itt dol­gozó emberek alakítója is volt — mint ahogyan az üllőn a kovács kalapácsa alatt formá­lódik az anyag —, kapott új minőséget az itt dolgozók kö­zössége is. A különböző anya­nyelvű, szakképzettségű és indíttatású munkavállalók az idők haladtával váltak igazi nádasdi vasasokká, a mun­kásosztály tagjaivá. A gyár iránti hűséget bizonyítva munkásdinasztiák alakultak ki, apa fiának adta át a szer­számot és tapasztalatát. A gyár megalakulása óta a munkásnévsorból sohasem hiányzott a Bartók, Bota, Ér­sek, Gyárfás, Holbik, Kor­mos, Löffler, Novotnik, Ora­­vecz, Pólyák, Szikora és Var­ga név.” Az ünnepi beszédet követő­en Herczeg Károly főtitkár és Béres László gyárigazgató ki­tüntetéseket és jutalmakat adott át a munkában kiemel­kedő eredményt elért dolgo­zóknak, majd a szünet után a vasas művészegyüttes lépett a színpadra, hogy szórakoz­tassa a kettős évforduló népes ünneplő közönségét. Herczeg Károly főtitkár Az ünnepélyes átadás résztvevői Koszorúzás a felszabadulási emlékműnél 1. SZÁM 1985. JANUÁR ÁRA 3 FORINT XCII. ÉVFOLYAM Jubileumi köszöntő Az 1948—1949-es államosításokat követően az akkori kormányzat egy sor ipari kutatóintézetet léte­sített azokon a területeken, ahol korábban nem vagy alig végeztek kutatómunkát. Az 1949-ben meg­hozott kormányhatározat volt az előzménye a villamosenergia­­iparág két olyan intézete megala­pításának is, amelyek későbbi — 1964-ben történt — átszervezése folytán létrejött a mai Villamos­energiaipari Kutató Intézet (VEI­­KI). A két jogelőd a Villamosítási Kutatási Bizottságból szervező­dött Villamos Energetikai Kutató Intézet (VILLENKI) és a Hőtech­nikai Intézetből alakított Hőtech­nikai Kutató Intézet (HÖKI) volt. A most 35 éves működését ün­neplő VEIKI már a kezdeti idő­szakban is sokirányú kutatási te­vékenységet folytatott. Tüzelés­­technikai feladatok — például a gyenge minőségű szenek haszno­sítása — megoldása, hőcserélő berendezések kifejlesztése épp­úgy feladatai közé tartozott, mint porleválasztók vizsgálata, vízké­miai kísérletek elvégzése. A villa­mos berendezésekkel kapcsolato­san is sokszínű a kutatási skála: az 1953-ban létrehozott hálózati modelltől földelőrendszerek, elő­feszített vasbeton távvezetékosz­lopok, relévédelmi és hálózati automatikákkal kapcsolatos kuta­tások, biztonságtechnikai kérdé­sek megoldásán át számtalan, ma is aktuális, vagy éppen az utóbbi években felmerülő probléma ku­tatásáig terjedt. Az intézet jelenleg az Ipari Mi­nisztérium felügyelete alatt, válla­latszerűen működik. Tevékenysé­ge átfogja a villamosenergia-ipar technológiája által meghatározott szakmai területeket, az ehhez kapcsolódó alkalmazástechnikai kutatások és fejlesztési jellegű fel­adatok megoldását, valamint a sa­ját tervezésű és fejlesztésű beren­dezések gyártását — mindezt szo­rosan az Ipari Minisztérium ága­zati célprogramjaihoz, az iparág nagyberuházásaihoz kapcsoltan. Ezeken a feladatokon alig 600 intézeti dolgozó munkálkodik, igaz, egyharmaduk felsőfokú vég­zettséggel rendelkezik, s közülük másfél száz a kutató. Bruttó ter­melési értékük, amely 1983-ban megközelítette a 310 millió forin­­tot, önmagában talán nem mond sokat, de ha kiegészítjük azzal, hogy ebből az anyagmentes ter­melési érték több mint 200 millió, s az értékesítésből származó nettó árbevétel több mint 350 millió fo­rint, akkor már látható, hogy a VEIKI-nél nemcsak a kutató­munka, hanem a tudományos eredményekkel való gazdálkodás is magas szintű. A kutatómunka színvonalá­nak értékmérője lehet, hogy 1980—1983 között közel 300 ered­ményüket védi szabadalmi olta­lom, s a találmányok hasznosítá­sából csupán 1983-ban közel 130 millió forintnyi volt az árbevéte­lük. Hét főosztályukon jelenleg is seregnyi kutatási-fejlesztési téma megoldásán munkálkodnak, s te­vékenységüknek hasznát látja a hagyományos tüzelésű erőművek sorától kezdve szinte valamennyi villamosenergia-ipari vállalat, üzem, s a Paksi Atomerőmű is, amelynek első két blokkjában a szocialista országok hasonló inté­zetei közül is elsőnek végezték el a hermetikus helyiségrendszer tömörségvizsgálatát. A VEIKI-nél a célfeladatok elvégzését jól segíti a szocia­lista munkaverseny-mozgalom, amelynek — tekintettel a kutatá­si-fejlesztési célokra — nemcsak a brigádok részére, hanem az egyénekre szabott feltételei is je­lentősek. A „Kiváló ifjú ... mér­nök, technikus, laboráns, szak­munkás” címmel futó pályázatok népszerűek, akárcsak a tudomá­nyos területen dolgozók részére kiírt „Kiváló tanulmány” pályá­zat. Az intézetben működő 19 szo­cialista brigád 223 tagja vállalá­saival a villamosenergia-ipar mű­szaki-technikai színvonalának ja­vítását, a hazai energiabázis opti­mális kihasználását, a tőkés im­port csökkentését, új konstruk­ciók és termékek kialakítását, s természetesen az intézeti felada­tok sikeres megvalósítását igyek­szik szolgálni. A VEIKI kollektívájának mun­káját nemcsak a társvállalatok ér­tékelik nagyra, hanem — például — a vasasszakszervezet vezetői is. Ennek jele az a levél, amelyet a központi vezetőségünk mellett működő Műszaki-Gazdasági Bi­zottság évzáró kihelyezett ülésén vehetett át Vajda György akadé­mikus, az intézet igazgatója. Jubi­leumi köszöntőként — befejezé­sül — ebből idézünk: „Az intézet kollektívája magját képezte az ágazat területén folyó kutatási­fejlesztési tevékenységnek; részt vett az ágazat valamennyi ener­getikai létesítményének tervezé­sében és megvalósításában; kivá­ló szakembereket adott a villa­­mosenergia-iparnak, a hazai villa­mos és energetikai gépgyártás­nak és a felsőoktatásnak; vezetői és szakemberei mindenkor ki­emelkedő személyiségei voltak a hazai és a nemzetközi tudomá­nyos életnek, jelentős alkotó tevé­kenységükkel formálói a villa­mosenergia-ipar műszaki fejlődé­sének. ” — schöffer —

Next