Vasas, 1986 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Ha szót kapnék a kongresszuson Nagy Marianna, a BHG Híra­dástechnikai Vállalat Debre­ceni Gyárának vszb-titkára, három választás óta bírja a dolgozók bizalmát, másod­szorra választották meg vszb­­tagnak, 1985-től pedig az szmt tagjának is megválasztották. 1977-től dolgozik a gyár­ban, művezetőként kezdte. A gazdasági és társadalmi munkája mellett szakított időt a szakmai továbbképzésre is, 85-ben vegyészmérnöki diplo­mát szerzett. Az ágazati szakszervezeti kongresszus küldötte, mint mondotta, a vállalati szakszer­vezeti bizottság küldötteként vesz részt a kongresszuson. Egyenes tartású, nyílt tekinte­tű, határozott, azok közé a szókimondó emberek közé tartozik, akik nem rejtik véka alá véleményüket. Arra ke­restünk választ, hogy mit mondana el a kongresszuson, ha szót kapna? — Mint mondotta, először vesz részt kongresszuson. Ön milyen „muníciót” visz tar­solyában? — A mostani választási rendszer olyan széles körű vé­leménynyilvánításra adott le­hetőséget, hogy a küldöttek „kedvük” szerint válogathat­nak a témakörben. Több téma is foglalkoztat, de az első és legfontosabb szakszervezeti teendő, hogy az újonnan vá­lasztott funkcionáriusokat meg kell tanítani a szakszer­vezeti munkára. Nálunk, a BHG debreceni gyárában a választott funkcionáriusok lét­számában több mint ötven­százalékos személyi változás történt. Fontos feladatnak tar­tom, hogy felkészülten lássák el felelősségteljes megbízatá­sukat, minél hamarabb bele­tanuljanak a szakszervezeti munkába. Egyre több írásos anyagra lenne szükség ahhoz, hogy a szakszervezeti munka minél szélesebb körű nyilvá­nosságát, az igénynek megfe­lelően kialakítsuk. Gondolok itt például az országos szintű árpolitikai intézkedést meg­előző hiteles információra, amelyet el kellene juttatni a választó tagsághoz, és ez jól tükrözné a szakszervezet ál­lásfoglalását is. Egyszóval a nyíltabb munkakapcsolatokra kell törekednünk.­­ Az árpolitika a bérpoli­tikával párosulva jelentke­zik. Erről a témáról mit mon­dana el? — Igaz, nálunk nincsenek globálisan bérezési gondok, de ismeretes az a jelenség, hogy egyre nagyobb az igény, a munka teljesítmény szerinti differenciálásának érvényesü­lésére. Főleg azokon az expo­nált területeken, ahol nem normatívák szerint dolgoz­nak. Külön kiemelném az al­kotó szellemi munkát végző dolgozók fokozott anyagi megbecsülésének fontossá­gát. Továbbá a kezdő, fiatal műszaki értelmiségi munka­­vállalók kedvezőbb anyagi ösztönzésére is ráirányítanám a figyelmet, amely országos probléma. Viszont a jót sem hallgatnám el, hiszen vállala­tunknál ez a tendencia foko­zatosan érezhető. Az elmúlt időszakban jelentős mértékű differenciálással élt a felső gazdaságvezetés, amely­ mind egyéni, mind pedig vállalati szempontból kedvező volt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez a fontos és komoly anyagi erőt igénylő probléma nálunk teljes mértékben meg­oldódott, de kimozdultunk a holtpontról és jó irányban lép­tünk előre. — Érezhető volt ez a bér­politikai intézkedés a vezető állású dolgozók körében is? — Természetesen, hiszen mint mondottam, ez a fajta „ollónyitás” nálunk ennek fel­oldását eredményezte. E bér­­politikai módszer alkalmazása a vezető munka megbecsülé­sét is jól tükrözi. Hiszen a fe­lelősség értéke jobban kell hogy érvényesüljön minden területen. Ma már a változó vitághoz való tudatos alkal­mazkodás időszakában, nem olyan vonzó a vezető munka­kör, mint egykoron volt. Nincs olyan tülekedés, hiszen köztudott az a tény, miszerint nincs szinkronban a vezető munkakör felelősségviselésé­vel az anyagi érdekeltség. Ámbár az is köztudott, habár ezzel a kérdéssel foglalkoznak az illetékesek, mégis szinte minden vállalatnál probléma ez, de a megoldás még sok he­lyen várat magára. — A munkaverseny-moz­­galomról mit mondana el legszívesebben? — Örömmel számolnék be arról, hogy vállalatunknál be­vezettük a szocialista brigád célfeladatos ösztönzését, ame­lyet kedvezően fogadtak bri­gádjaink, és eredménye máris érzékelhető a munkaverseny megújulásában. Az más kér­dés, hogy mennyire tudunk a jövőben ezzel az ösztönzési rendszerrel konkurálni a vgmk-kal? (!) Konkrétan a debreceni 2. számú gyárban nem sok gmk tevékenykedik, de kis számuk ellenére, jól érezhető a gmk-k munkavál­lalási tevékenységének haté­konysága. Mindenesetre job­ban, mint a szocialista brigá­doké, hiszen szélesebb skálá­ban vállalnak munkát, bizto­sítva ezzel hatékonyabb ter­melésüket. Jó lenne, ha ezt a fajta felszínre tárt „tartalé­kot” átmentenék a brigád­mozgalomba is, és ott is ered­ményesen hasznosítani tud­nák. Mert ez is a brigádmoz­galom megújulási lehetőségét hordozza magában. A brigád­mozgalom anyagi és erkölcsi elismerési rendszerét kell fej­leszteni és a brigádok önma­gukhoz mért fejlődését kelle­ne elsősorban figyelembe venni. — Milyen témát tartogat még képzeletbeli tarsolyá­ban? — Sarkalatos témánk a családos üdültetés megoldá­sának nehézségei. Főleg a nagycsaládosoknál szűkült be a lehetőségünk, mert a SZOT-üdülőink a megnövek­vő igényt nem tudják teljesen kielégíteni. Ámbár a vállala­tunk saját üdülője enyhíti ezt a gondunkat, de minden igényt ez sem tud megoldani. Reméljük, hogy a 12 napos üdültetés bevezetésével nye­rünk egy turnust, amely lehe­tőséget biztosít újabb igények kielégítésére. Másik nagy probléma a nyugdíjak reálér­tékének megőrzése! Azok a törekvések, amelyek az embe­riesség, a segítő szándék ékes példáját bizonyították már számtalanszor, nem elegendő­ek. Természetesen továbbra is szükség van a kommunista műszakok bevételének há­nyadát a nyugdíjasok megse­gítésére fordítani, de ezek egyszeri juttatások, és nem oldják meg a nyugdíjasréteg anyagi gondjait. Többet érde­melnek, hiszen becsülettel helyt álltak egykor. Nyugdíja­saink rakták le szocialista tár­sadalmunk alapjait, megte­remtették az utánuk követke­ző generációknak mindazt, amit a szocializmus vívmá­nyai között emlegetünk. — Többek között a 3x8 órát is. Erről mi a véleménye? — Mondhatom azt, ha szót kapok, ez lesz a felszólalásom­­mottója. Azt gondolom, nem vagyok egyedül. Jó lenne, ha minden ember a becsületes nyolc órai munkáival megke­resné a megélhetéséhez szük­séges anyagi javakat, és utá­na nyolc órát kulturálódásra, nyolcat pedig pihenésre fordí­tana. Én hiszem, hogy ez ve­zérli továbbra is a szakszerve­zet érdekvédelmi, érdek­­egyeztetési és érdekképvisele­ti tevékenységét. Éles Árpád „Megtisztelve érezzük magunkat.. A Tungsram küldöttei is készül­nek a vasasszakszervezet XXIX. kongresszusára. A közelmúltban a vasasból itt jártak az újpesti üzemben, és felkészítést tartottak, előzetes tájékoztatót a küldöttek­nek, akik munkatársaik, munka­helyi közösségük megbízásából vesznek majd részt a kétnapos ülésen. A kongresszusi küldöttek közül Kovács Csabánéval beszélget­tünk, aki Kaposvárról került fel Budapestre, a férje áthelyezése révén. Ott, a kaposvári Tungs­­ramban már eltöltött szerelőnő­ként egy évtizedet és nagyon sze­rette ezt a munkát. — Az első munkahelyem volt — mondja. — Most öt éve már, hogy itt dolgo­zom a régi adócsőgyárban. A munka jellege más, mint Ka­posvárott volt, hiszen itt nem sza­lagon dolgozom, nagy egyenirá­nyító csöveket­­készítek és egy­­egy ilyen cső elkészülte teljes egé­szében az én kezem munkája, én vagyok felelős érte, vagyis az első művelettől az utolsóig én csiná­lom. Átszervezés révén kerültünk a nagy Tungsramból ide, ebbe a Váci úti kisebb üzembe. Már itt is megszoktam és úgy hiszem, en­gem is megszoktak, megszeret­tek. A vasasszakszervezetnek 1971 óta vagyok tagja, tíz évig bizalmi voltam Kaposvárott és most, a legutóbbi választásoknál itt is bi­zalminak választottak munkatár­saim. —­ Minek köszönheti a bizal­mat? — Talán mert szívesen válla­lok munkát másokért. Brigádve­zető is vagyok, munkabrigádunk a Szvetlána. Tagjai többnyire idő­sebb nők, akik egy életet töltöttek ebben az üzemben és közel a nyugdíjkorhatárhoz, bizony sze­retnék, ha emberi módon élhetné­nek meg majd a nyugdíjukból is. Erről is beszélnék, ha szót kap­nék a vasasok kongresszusán. Negyven ember tartozik hozzám, mint bizalmihoz, amúgy a brigád­ban, a kisebb családban kilencen vagyunk. Szeretünk együtt lenni. Mindig délelőttösök vagyunk, de gmk-ban és túlórában is dolgo­zunk, így bizony többnyire reg­geltől estig a munkahelyen va­gyunk. — Még miről beszélne, ha szót kapna a kongresszuson? — A nagyüzemi, fizikai dolgo­zók helyzete mindenképpen szó­ba kerülne, mert erről sokat be­széltünk az elmúlt időszakban. Nálunk mindenki vállalja a plusz­munkát, hogy több legyen a pén­ze, de mégis az lenne a jó, ha a nyolcórai munkaidőben kereshet­nénk meg a megélhetéshez szük­séges összeget. Sok minden apró­ság is szóba került nálunk a hatá­rozattervezet vitájakor is, meg azóta is, a beutalókkal kapcsola­tosan például, amelyekből soha nem kapunk eleget, külföldi be­utaló meg szinte el sem jut hoz­zánk. Amíg elérkezik a vasasok kongresszusának az ideje, átta­nulmányozom az írásos anyago­kat és a főbizalmunkkal is beszé­lek, így fogom igazán tudni, mi minden foglalkoztatja a mi dolgo­zóinkat itt a vákuumelektronikai gyárban. Három hónapja vagyok bizal­mi, azt látom, hogy lesz elég dol­gom, ha igazán, szívből akarom ezt a munkát végezni, márpedig csak így szabad és így érdemes szakszervezeti tisztséget vállalni. Igaz, elég szoros normában dol­gozom, de ha vállaltam, közmeg­elégedésre szeretném képviselni dolgozótársaim érdekeit. Még nincs gyerekünk, nekem most ezek az emberek jelentik a csalá­dot, akikkel naponta együtt va­gyok. Nemrégiben lettem párttag is és természetesen pártmunkám­nak is tekintem, hogy közmegelé­gedésre végezzem a dolgom. Laczik Józsefné is fiatalasz­­szony, ő a műszaki igazgatóság kísérleti gyártásán, fejlesztésén dolgozik, beforrasztóként. Fiatal kora ellenére tizennégy éve izzós és hét éve van ezen a munkahe­lyen, két fiú édesanyja. — A kolléganőm volt sokáig a szakszervezeti bizalmi, én csak segítettem neki, a mostani válasz­tásoknál már engem választottak meg bizalminak. Tizenhárom em­ber van a csoportomban, főként nők, a maguk sajátos gondjaival, melyeket én is átérzek és­ át is élek naponta, hiszen két gyerme­kem van, Alsógödről járok be, vagyis olyan dolgozó asszony va­gyok, akinek az egyre dráguló, emelkedő árak mellett öltöztetni, etetni kell megfelelően a családot és bent, a munkahelyemen is áll­­nom kell a sarat, főként, hogy így bizalmukba fogadtak dolgozótár­saim. — Mit jelent az, hogy kísérleti üzem? — Tulajdonképpen elég spe­ciális terület ez, a stadionlámpák fejlesztése folyik nálunk és kísér­leti gyártása. — Úgy tudom, ketten is men­nek a műszaki igazgatóságról a vasasok kongresszusára? — Igen, Németh Lászlóné és én. Mindketten részt vettünk az eligazításon, felkészítésen, de tu­dom, hogy valamennyi küldött nem kaphat szót, hiszen akkor kevés lenne az a két nap, hogy megtárgyaljuk közös dolgainkat. A Tungsramból a vszb-titká­­runk, Gődör János készül hozzá­szólásra a kongresszuson. Bizo­nyára valamennyiünk gondját tolmácsolja, összefoglalva. Min­den bizonnyal szóba kerülnek a bérek, a munkakörülmények, a tájékoztatás fontossága, a jó és rossz hír gyors, pontos közlése, mert iyen információéhség az­előtt nem volt az emberekben, ilyen igény a tájékoztatás iránt. A műszaki fejlesztés felgyorsítá­sáról, a jobb munkaszervezésről, az árnyaltabb érdekvédelemről is bizonyára hallani fogunk majd. Többi társammal együtt igen megtisztelve érzem magam, hogy ott lehetek január 11-én és 12-én a vasasok XXIX. kongresszusán. És nem is csak azért, amit vi­szünk a tarsolyunkban, nemcsak azért, hogy ott valaki közülünk, tungsramosok közül is elmond­hatja, mi minden foglalkoztat bennün­ket, szervezett dolgozó­kat. Sokkal inkább azért, amit ho­zunk majd onnan. Mert biztos va­gyok benne, nem távozunk útra­­való nélkül. Az ott töltött idő igen hasznos lesz. A mi munkánk, újonnan megválasztott bizalmia­ké érdemben csak most kezdődik majd el. Én a magam részéről­ boldog vagyok, hogy mint régi párttag, most kaptam e felelős megbízatást, a bizalmi tisztséget, mert bízom benne, hogy olyan iránymutatást kapunk most a kongresszuson a jövőre, ami hosszú távra meghatározza fel­adatainkat, tetteink lényegét és a határozatokban, melyek irány­tűül szolgálnak majd a hétközna­pokban, megfogalmazódnak a mi elképzeléseink is. Leopold Györgyi 1986. JANUÁR VASAS KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK Három asszony a Mátra aljáról A Mikroelektronikai Vállalat Gyöngyösi Gyárából három kül­dött, Hives Jánosné, Zám Istvánné és Kovácsné Nemes Vero­nika vesz részt a vasasszakszervezet kongresszusán, tájékoz­tatott Czibolya Mihály, a pipishegyi gyár szakszervezeti bi­zottságának titkára. Küldötteik közül a legfiatalabbat, a KISZ-esből lett szakszervezeti vezetőt, Kovácsné Nemes Ve­ronikát kérdeztük életéről, munkájáról és természetesen ar­ról, hogy mit mondana el szakszervezetünk kiemelkedő ese­ményén. — 1970 óta tevékenykedem a gyárban, itt voltam szak­munkástanuló, a szakmám műszerész — mondja. — Három évig voltam a transzformátorüzem KISZ-titkára. Az idén vá­lasztottak meg a 128 fős üzem főbizalmi­ helyettesének. Egy kicsit meglepett, hogy ilyen bizalmat kaptam. Igyekszem megszolgálni. Az újonnan bevezetett szakszervezeti választá­si rendszert nagyon jónak, demokratikusnak tartom. Magam­ról még annyit, hogy 1976­ óta tagja vagyok a pártnak. A vál­lalat párttagépítési munkabizottságában végzek még politikai munkát. Gyöngyösön, a Mátrai úti lakótelepen lakunk fér­jemmel . . . — Mit mondana el a vasaskongresszuson? — kérdeztem. — Azt mindenféleképpen, hogy vállalatunk milyen nagy hangsúlyt­ fektet a fiatal szakmunkások patronálására. Gon­dolok itt a kezdő fizetések kedvező megállapítására, a törő­désre, az idősebb szakmunkások segítőkészségére és a fiata­lok lakáshoz jutásának támogatására. Ezeket nagyon jelentős­nek tartom. Megemlíteném azt, hogy szocialista brigádjaink közművelődési lehetőségei sokat szélesedtek Gyöngyösön. A gondokról, problémákról szólva őszintén elmondanám a fő­város és a vidéki városok, települések közötti nem csekély ke­reseti különbségeket, lehetőségeket. Szerintem jóval alacso­nyabbak a bérek vidéken, mint Budapesten, én ezt nagy gondnak tartom . . . — Tervei? — Mint főbizalmi­ helyettes azt szeretném elérni, hogy dolgozóink komolyabban vegyék a szakszervezeti oktatásokat és folyamatos mozgalmi munkát végezzenek. Munkámat szorgalommal, legjobb tudásom szerint szeretném csinálni. Politikailag is tovább képzem magam, beiratkoztam a Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egyetemre. Ezt eredményesen sze­retném elvégezni... n 3

Next