Vasas, 1989 (94. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám

Az általánostól nem kiragadva, de megkülönböztetetten! A társadalomban a nők helyzetének javítása nem szorítkozhat csak munkahelyi intézkedésekre, de ezek szerepe sem lebecsülendő — állapítja meg az Ipari Minisztérium azon jelentése, ame­lyet elnökségünk novemberben vitatott meg. A gépiparban az országos átlagnál jóval kiterjed­tebbek a nők foglalkoztatásának lehetőségei, így foglalkoztatási arányuk is magasabb. Vajon milyennek értékelhető anyagi és erkölcsi elismerésük? Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt évtizedekben előrelépés történt. Mérséklődtek az indokolatlanul alacsony kereseti arányok, mégis a munkahelyi problémák között ma is első helyen áll a bérek ala­csony volta, az érdekeltségi és ösztönzési rendszer működésé­nek hiányossága. Mind több nő szerez szakmunkás-képesítést, szakképzettségük hasznosítása mégis elmarad a férfiakétól. Sok­kal többen hagyják el szakmáju­kat, ez visszavezethető a kedve­zőtlen munkakörülményekre, a több műszakos munkarendre, és a gyermeknevelés gondjaira. Az is igaz, hogy általában alacso­nyabb a szakképzettségi szintjük, s így a keresetük is. A nők erköl­csi megbecsülése is elmarad a férfiakétól, főleg a magasabb szintű kitüntetések odaítélésénél kerülnek hátrányba. Sok év átla­gában a kitüntetésekből 28,5 szá­zalékban részesednek, és inkább társadalmi és tömegszervezetek­ben kifejtett tevékenységükért kapják. A gazdaság szerkezetátalakítá­sa, a technológiai váltás kénysze­re is igényli a munkakör, illetve a szakmaváltást. A vizsgált ágazat­ban az átképzettek 27 százaléka nő. Egy részük az elektronizáció­­val összefüggő szakmásító átkép­zésben vett részt. Legtöbben a szellemi munkakörök ellátásához szükséges tanfolyamot választot­ták, s választják. Az iparban csak lassan hódít teret a rugalmas munkaidő alkalmazása. A szelle­mi foglalkozásúak 14 százaléka dolgozik így, a fizikaiaknak mind­össze 1 százaléka. A családanyák háztartási, s különösen gyermek­­nevelési feladatainak ellátását borzasztóan megnehezíti az egy műszakostól eltérő munkarend. Elismerésre méltó, hogy a mun­káltatók anyagi lehetőségeik függvényében kiemelt figyelmet fordítottak a munkakörülmények jobbítására, enyhítették a kerese­tek közötti eltérést, s fokozottan ügyeltek a nők erkölcsi megbe­csülésére. Az eredmények bizta­tóak, de megállapítja a jelentés, a gazdaság nem készült fel eléggé a női munka sajátos foglalkozta­tási gondjaira, a kettős funkció­ból adódó többletterhek enyhíté­sére. Kelendőek lesznek az alkalmaz­kodni képes szakemberek, és le­értékelődnek a nehezen alkal­mazkodó csoportok, s ezekben a nők igen nagy százaléka érintett, hiszen a fizikaiak többsége szak­képzetten betanított dolgozó. Családi körülményeiknél fogva kevesebben tudják vállalni a több műszakos beosztást és az ingá­zást. A gyermekszülés és nevelés miatt életük egy szakaszában hosszabb-rövidebb időre (gyes, gyed) kiválnak a munkából. Ha visszatérnek néhány év elteltével a kisgyermekes anyák, sok eset­ben nem tudják ellátni korábbi munkakörüket. Előfordul, hogy az otthon eltöltött idő alatt megszű­nik korábbi munkahelyük. A mun­káltatók állásajánlataiban egyre gyakoribb a „kizárólag férfiak ré­szére" megjelölés, amely minden egyéb megfelelés esetén is kizár­ja a nőket az alkalmazásból. Ma a családfenntartás költségei egy keresetből nem fedezhetők, ket­tőből is alig. A családok megélhe­tése szükségessé teszi, hogy a nők is dolgozzanak. Alapvető kö­vetelmény tehát a női munkaerő alkalmazkodó képességének javí­tása, s minden olyan hátránynak, amely nem a családi szerepkör­ből származik a lehetőség szerinti mérséklése. Ennek egyik útja le­het a nők mind nagyobb tömege­it átfogó szakmunkásképzés. A munkanélküliség várható nö­vekedésével számolva, elsősor­ban a kisgyermekes anyák foglal­koztatása kerülhet potenciálisan veszélybe. A gondok feloldása az érdekvédelmi tevékenységben is előrelátó intézkedéseket sürget az állami és szakszervezeti szer­veknél. A fiatal, kis- és többgyer­mekes családok jövedelmét már nem lehet tovább csökkenteni. Tartalékaik rég elfogytak a gyes, gyed alatt, máról holnapra élnek és igen nehezen. Közöttük is az önállóan otthont alapítók kerül­nek hosszú távon a legsúlyosabb helyzetbe. A szülői támogatásnak is kimerültek a lehetőségei a csa­ládok döntő többségénél. Az elnökség elé beterjesztett anyagok vitájában volt aki a kis lépések taktikáját javasolta a ba­jok orvoslását illetően. Megho­zott és teljesíthetetlen határoza­tokkal semmire sem juthat a szakma. Az alapszervezetek se hozzanak határozatokat, hanem bármiről is tárgyal a testület, akár bérről, munka- és üzemegészség­ügyről, mindenkor vegyék figye­lembe a nők speciális gondjait. A napi folyamatokba kell beépíte­ni azoknak a gondoknak, felada­toknak a megoldását, ami a nőket mint réteget érinti. Volt, aki úgy foglalt állást, most amikor nagy elhatározások előtt állunk, szük­ség van az érintetteket különösen támogató lehetőségek kidolgozá­sára. Mások szerint, mivel a bé­rek a vállalatoknál dőlnek el, a szakszervezet tud a legtöbbet tenni, hogy érdemben változza­nak a dolgok. Kulcskérdés, hogy a foglalkoztatáspolitikában bekö­vetkező változások súlyosabban érintik a nőket, mint a férfiakat. Ezért fontos, az alapszervezetek legyenek nagyobb figyelemmel a női munkaerőre a leépítések kap­csán, mert bármilyen kevés is a fizetésük, ők ragaszkodnak mun­kahelyükhöz, ha azt elvesztik, le­hetetlen helyzetbe kerülnek. A napirenden szereplő kérdések megoldása rendkívül nehéz, sok­szor meg kell alkudni azzal ami van, és meg kell tenni azt, amit lehet. Szüntelenül napirenden kell tartani a témát és a javasla­tokban szereplő ajánlások végre­hajtását szorgalmazni. Ezt mint minimális programot fogadta el az elnökség. Úgy ítélte meg, nincs szükség újabb határozatra, de fontosnak tartja alátámasztani azt az elvet, hogy a nőkérdést az általánostól nem kiragadva, de megkülönböztetetten kell kezelni. A társadalomnak nagyobb ga­ranciát kell vállalni a gyes letelté­vel munkába elhelyezkedni nem tudó kisgyermekes anyák jogi vé­delmére. A munkanélküli-segély helyett a gyermekneveléshez kapcsolódó gondozási díjban ré­szesüljenek. Ez alatt az időszak alatt a munkáltató jogi állomá­nyában legyenek és részesülje­nek a szociálpolitikai kedvezmé­nyekben, lakástámogatás, üdü­lés, segély, üzemétkeztetés. Meg­különböztetett jogi védelem szük­séges a már újból munkába állt kisgyermekes anya részére. A je­lenlegi 15 nap felmondási védett­ség lehetőségét, hosszabb, 3-6 hónapos felmondási védettségre kell meghosszabbítani. Többéves távollét után a két hét túl kevés ahhoz, hogy munkakészségét visszaszerezze, esetleg új munka­helyet kereshessen. A foglalkoz­tatás-, szociál-, népesedés- és családpolitikai módosításokat a készülő Munka Törvénykönyve át­dolgozásával összhangban kelle­ne meghozni. Felmérésünk kapcsán megfo­galmazódott, anyagi és szociális biztonságuk javítása érdekében szükségesnek tartjuk a gyed fel­emelését, fokozatosan 3 évre, a gyes és gyed alatti távollét után ne kerüljenek bérhátrányba az új belépőkkel szemben. A társada­lom anyagilag ismerje el úgy az anyaságot, hogy a dolgozó ne vá­laszthasson: mikor akar „főállás­ban" csak anya lenni, és mikor munkavállaló. A személyi jövede­lemadó-rendszert váltsa fel egy igazságosabb családi jövedelem­­adó rendszer, kezdeményezni kell, hogy kezeljék rugalmasab­ban az óvodába beiratkozó gyer­mekek hároméves korhatárát és legyen lehetőség óvodakezdésre tavasszal is, amikor kevesebb a meghűléses megbetegedés. Mindez nagymértékben elősegí­tené a gyermek beilleszkedését, enyhítve ezzel az édesanyák gondját. Felmérésünk ismeretében tett javaslataink közül egy, amely a SZOT Országos Értekezletén hoz­zászólásként elhangzott, elfoga­dást nyert és beépült a kormány felé készült ajánlásba. „Azokban a térségekben, ahol már napja­inkban is gondot jelent a kisgyer­mekes anyák munkába való visz­­szatérése, legyen lehetőség egy meghosszabbított gyes igénybe­vételére a munkanélküli-segély helyett." Szabó Istvánná a nőbizottság titkára Olvastuk Az előző hónaphoz hasonlóan az Információs jelzéseket ismét egy téma köré csoportosítva válogattuk. Ez a kérdéskör a — jelentős érdeklődést kiváltó — országos szakszervezeti tanácskozás hangulati fogadtatása. A módszer sem változott: a vasas közvéleményre jellemző megfogalmazások mellett a ki­sebbségi véleményeknek is helyt adunk. „A dokumentumok, tervezetek visszatükrözték a tagsági vita tapasztala­tait. A bennük foglaltak megvalósítása a szakszervezeti mozgalom létérdeke." (Gamma) „Üdvözlik a szakszervezeti mozgalom átalakulásának igényét. Minél előbb — nem irányított — választást kellene kiírni." (BHG Békéscsaba) „Egyelőre kevés eszköz van a szakszervezet kezében, hogy véleményét, álláspontját határozottabban érvényre tudja juttatni" (Telefongyár) „Szövetségen alapuló, csak az érdekvédelemmel ( képviselettel) foglal­kozó szakszervezetre van szükség. Helyes a gyökeres átalakulás igénye, az alulról építkezés és a szövetség elve." (Dunamenti Hőerőmű) „El kell érni, hogy a szakszervezetek ne alá- és fölérendeltségi, hanem igazi partneri viszonyban legyenek a párttal, a kormánnyal." (Kaposvári Villa­mossági Gyár) „A SZOT-kormány viszonya aggasztja az embereket Emiatt (is) sürgetik a szakszervezeti törvény megalkotását a szakszervezeti jogosítványok megőr­zését, törvénybe iktatását." (Gagarin Hőerőmű) „A tervezett intézkedések (ksz. bizalmi jogkör) „növelnék a munkásság kiszolgáltatottságát... A SZOT tartson ki eredeti álláspontja mellett." (CsM Vasmű) „A SZOT-kormány viszonyának megítélése nem túl derűlátó. Némely kérdésben a véleménykülönbségek jelentősek. Ez nem növeli a kormányba vetett bizalmat " (CsM Fémmű) „Nagy Sándor főtitkár alkalmasabb a markánsabb szakszervezeti érdek­­képviseletre, -védelemre, a kormánnyal való megfelelő partneri viszony kiala­kítására, mint elődje. Reméljük, Németh Miklós együttműködési készsége nemcsak szavakban realizálódik." (Csepel Autógyár) „Egyetértünk a SZOT javaslatával, hogy a kormány keresse és találja meg azokat a forrásokat, amelyekkel helyre tudja billenteni a költségvetést, de ezek forrása ne a munkások, a bérből és fizetésből élők zsebe legyen, mert az már igencsak üres." (Ganz Acélszerkezeti Vállalat) 2 VASAS 1989/1 „Visszatetszést váltott ki, hogy a kormány képviselői úgy viselkednek, mintha kegyet gyakorolnának a szakszervezettel szemben " (Magyar Vagon- és Gépgyár Kapuvár) „Ha a bizalmiaknak a bérügyekben semmilyen beleszólási joga nem lesz, nem valószínű, hogy hatékonyabb lesz a szakszervezeti munka." (BHG Szek­szárdi „Egyetértünk azokkal a felszólalókkal, akik tűrhetetlennek ítélték azt a helyzetet, hogy a dolgozók széles rétegei ne legyenek képesek megélni a munkájukért kapott pénzből." (Démász) „A hozzászólók többsége nem a kiadott írásos anyagokról mondta el a véleményét, hanem saját ágazata, vállalata gondjait — azokat is bő lére eresztve. Sok volt a protokolláris hozzászólás is." (Magyar Villamos Művek) „Keveset foglalkoznak a nagyüzemi munkássággal, annak ellenére, hogy az értékteremtő munka itt van." (Lenin Kohászati Művek) „Az ágazati főtitkárok helyett munkásoknak, üzemi dolgozóknak kellett volna szót adni.” (Ózdi Kohászati Üzemek) „A többi ágazatban a problémák harcos feltárásával hallatják a hangju­kat .. Senkit se tévesszen meg az a tény, hogy a sok évtizedes hagyomá­nyoknak megfelelően az ipari munkások a legfegyelmezettebbek... Az or­szágos értekezleten sem hallottunk a vasas részéről semmi előremutatót." (Kogépterv) „Kiemelték a vasas főtitkár felszólalását, miszerint a mozgalom ne tartsa feladatának a termelést közvetlenül segítő tevékenységet, s a munkanélküli­séget elfogadhatatlan élethelyzetnek tekintse . . . A szakszervezeti munka szintére az alulról építkezés szellemében az alapszervezet legyen!" (Magyar Vagon- és Gépgyár) „Paszternák elvtárstól a dolgozók többet vártak, nagyon szerénynek tar­tották a hozzászólását..." (Csepel Autógyár) „Annyi gond van a vasasok területén, hogy jobban fel kellett volna tárni ezeket." (Szerszámgépipari Művek) „A pedagógusok, az egészségügyiek szakszervezete keményebben har­col a dolgozói érdekeiért, mint a vasas." (Vulkán Öntödei Vállalat) „Elvárják, hogy a szakszervezeti vezető testületek lényegesen kevesebb létszámmal tevékenykedjenek, illetve egyes szervezeteket (például szint­­eket) teljes egészében számoljanak fel." (Ikarus) „Sokak véleménye, hogy az érdekek képviselete nem áll arányban a túl­zottan nagy apparátusi létszámmal." (Magyar Kábel Művek) „Ismételten felvetődött az iparág hovatartozásának a kérdése. A megkér­dezett tisztségviselők valamennyien a vasasszakszervezethez tartozás mellett foglaltak állást, feltételezve, hogy a szakszervezetben a szövetségi rendszer lesz a domináló, belső dolgainkban pedig teljes önállósággal rendelkezünk." (Magyar Villamos Művek) „Szakszervezeti csoportértekezleteken vetődött fel: a vasasszakszerve­zet nem képviseli megfelelően a híradásipari dolgozók érdekeit. Megfontolás tárgyává kellene tenni a különválás lehetőségét, az önálló szakszervezet lét­rehozását." (Telefongyár) Veszélyben az üzemorvosi ellátás? A Szociális- és Egészségügyi Minisztérium reformbi­zottsága elképzeléseinek ismeretében: igen. A Dunai Vasmű és BHG szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetése levélben kértek szakszervezetünk vezetésétől tájékoztatást az üzem-egészségügyi ellá­tással kapcsolatban, s egyben a dolgozók üzemorvosi ellátásának változatlanul hagyása mellett kiálló véle­ményükkel megerősítették, támogatták a vasas-szak­szervezet eddig is képviselt álláspontját. Segítséget jelent ez a továbbiakban, mert a szakszervezet tárgya­lási pozícióját lényegesen befolyásolja, hogy adott kérdésben tagságának mekkora része áll mellette. Az ötfős bizottság hónapok óta az egészségügy átfogó — gyöke­res változtatásokat hozó — re­formelképzeléseinek kidolgozá­sán munkálkodik. Az egészség­ügyet szorosan össze akarják kapcsolni a társadalombiztosítás­sal, megváltozna az egészség­­ügyi intézmények és dolgozóik fi­nanszírozása, más lenne a kórhá­zak szervezete és feladata, átala­kulna a szakorvosi rendelői háló­zat, és másként tervezik a körzeti orvosi ellátást is. Az egészségügyi vezetés újra akarja fogalmazni, milyen ellátá­sok tartozzanak továbbra is az ál­lampolgári jogon járó, államilag garantált, térítésmentes ellátások közé, és melyek legyenek azok amelyek anyagi fedezetét a válla­latok, a helyi tanácsok, az állam­­polgári közösségek, vagy az egyének biztosítanák. Az elképze­lések szerint ami most a betegek számára térítésmentes ellátás, az továbbra is az maradna. A jelenlegi körzeti orvosi szol­gálat helyett ún. háziorvosi rend­szert terveznek bevezetni, az egy családot egy orvos kezel elv alap­ján. Az egészségügy hatékony és gazdaságos működését többek között a párhuzamos ellátások megszüntetésével tervezik bizto­sítani, s ennek esne áldozatul a dolgozók munkahelyi orvosi ellá­tása. Tevékenységének visszafejlesz­téséhez van egy másik érv is: az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének Magyarország ál­tal is aláírt és törvényerőre emelt ajánlásai az üzemegészségügy­ről. Kérdés elfogadhatók-e ezek az érvek? Valóban párhuzamos len­ne a körzeti és üzemorvosi ellá­tás? Nem valószínű, hogy lenne olyan beteg, aki ugyanazon be­tegségével egy időben két helyen vetetné magát táppénzbe (a kifi­zetőhely úgysem fizetne kétszer) és az is nehezen képzelhető el, ha valaki megkapja üzemorvosától a recepteket, munkaidő után beül­ne a zsúfolt körzeti rendelőbe, hogy azokat újra felírassa. A való­ságban itt szó sincs párhuzamos­ságról, legfeljebb két egymást (eddig jól) kiegészítő szolgálat működéséről, mely a dolgozók számára alternatív választási le­hetőséget is biztosíthatna, mint tette azt a táppénzrendelet 1986-os túlszigorításáig. Gondok valóban akadnak a körzet és üzem közti információáramlással, de ennek megoldása lassan 20 éve nem jut előbbre. Ami a nemzetközi ajánlásokat illeti: üzemegészségüggyel nem rendelkező és igen fejlett üzem­­egészségügyű országok közös dokumentuma, mely — a nagy különbségek miatt nyilvánvalóan kompromisszumként — az ellá­tást ezután fejlesztésnek indítók számára is elérhető minimális cé­lokat rögzíti. Egyik sorából sem olvasható ki, hogy ahol a rögzí­tettnél már fejlettebb, a dolgo­zóknak többet, pl. gyógykezelést, táppénzbevételt is biztosít az üzemegészségügy, azt vissza kel­lene fejleszteni. Az eddigi tervezetek sajnos kö­vetkezetesen csak egy — mege­lőzéssel, ipari ártalmak felméré­sével, létesítmények ellenőrzésé­vel, szűrővizsgálatok, alkalmassá­gi vizsgálatok végzésével, rehabi­litációval, egészségneveléssel, el­sősegélynyújtással foglalkozó — preventív, a megelőzés mellett gyógyítást nem végző üzem­­egészségügyet tudnak elképzelni. Ezt már nem is az állami egész­ségügy tartaná fenn, hanem a vállalatok feladata lenne működé­sük anyagi és tárgyi feltételeiről gondoskodni. Nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen visszalépést akár az üzemi dolgozók, akár a vállalatok vezetése, akár az üzemegészség­ügyi szolgálatok személyzete el tudnak fogadni. A vasasszakszer­vezet érvek tucatját felsorakoz­tatva többször és határozottan til­takozott a dolgozók munkahelyi gyógyító ellátásának megszünte­tése, az eddigi eredmények fel­számolásának terve ellen. Ugyan­ezt tette a szakmák véleménye alapján a SZOT is, valamint a szakszervezet ellenőrző főorvosai közös levélben fogalmazták meg tiltakozásukat és juttatták el dr. Csehák Judit szociális és egész­ségügyi miniszterhez. A dolgozók érdekének sérel­mén túl a megelőzés előtérbe he­lyezett szerepével, a meghirde­tett egészségmegőrzési prog­rammal is kifejezetten ellentétes, ha a zömében jól felszerelt üzemi rendelőkben megszűnne a gyó­gyító — és ésszerűség határain belül a táppénzelő — orvosi mun­ka. A vállalatok évek óta milliókat fordítottak arra, hogy dolgozóik helyben, munkaidő alatt minél korszerűbb és többféle ellátást kaphassanak. Az üzemben objek­tíve jobbak a feltételek a szűrő­­vizsgálatok végzéséhez, de főleg a krónikus betegek rendszeres or­vosi ellenőrzéséhez, gondozásá­hoz, gyógykezeléséhez. Az üzem­orvosok évek óta végeznek olyan megelőző, az egészségmegőrzés programjába beilleszkedő mun­kát, melyet az egészségügy más szektorába csak napjainkban pró­bálnak bevezetni. Szerencsére az előzetes elkép­zelések nem feltétlenül jelentik azt, hogy az egészségügy vezeté­se azokat változtatás nélkül el is fogja fogadni. Remélhetően fi­gyelembe veszik az eddigi és ezt követő véleményeket, azokat me­lyek a legérintettebbektől, a dol­gozóktól, az üzemorvosi szolgála­toktól és a vállalatok vezetésétől érkeznek. Az egészségügyi ellá­tás tervezett demokratikus, alul­ról építkező rendszerétől nem le­het idegen ezeknek a vélemé­nyeknek a megismerése, sőt se­gítséget kell, hogy jelentsenek ahhoz, hogy a reformintézkedé­sek következtében valóban jobb legyen az egészségügyi ellátás. Dr. Radnóty Gábor Markánsabb érdekvédelem, segítség a családoknak A Dunai Vasmű szakszervezeti bizottsága a műszaki, közgazdasági és jogi területen dolgozó értelmiségiek egy csoportja által benyújtott javaslatot tárgyalt. Az in­dítvány lényege: e réteg markánsabb érdekvédelme — képviselete. A vitában részt vevők egyetértettek abban, hogy a sajátos érdekek feltárásában, képviseletében javítani szükséges a mozgalmi munka színvonalát. A megvaló­sítás módjáról viszont eltértek a vélemények. A testület úgy döntött, hogy — tekintettel arra, mi­szerint a javaslat szervezeti, működésben változtatást (szakmai tagozódás, konszenzus elv) igényel, így — er­ről a teljes tagságnak kell véleményt mondani. Első lé­pésként az érintettek véleményének megismerése szükséges, „hogyan továbbról" pedig újabb konzultáci­ókat kell folytatni. Ezt követően a szakszervezeti bizottság úgy döntött, hogy az arra rászoruló családokat segélyben kell része­síteni. Erre a célra — gyáregységi bontásban — közel hétszáznegyvenezer forintot fordítanak. A konkrét ösz­­szegek odaítélésénél javasolták, hogy a segély minimu­ma 2500 forint legyen.

Next