Vasas, 1989 (94. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám
Az általánostól nem kiragadva, de megkülönböztetetten! A társadalomban a nők helyzetének javítása nem szorítkozhat csak munkahelyi intézkedésekre, de ezek szerepe sem lebecsülendő — állapítja meg az Ipari Minisztérium azon jelentése, amelyet elnökségünk novemberben vitatott meg. A gépiparban az országos átlagnál jóval kiterjedtebbek a nők foglalkoztatásának lehetőségei, így foglalkoztatási arányuk is magasabb. Vajon milyennek értékelhető anyagi és erkölcsi elismerésük? Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt évtizedekben előrelépés történt. Mérséklődtek az indokolatlanul alacsony kereseti arányok, mégis a munkahelyi problémák között ma is első helyen áll a bérek alacsony volta, az érdekeltségi és ösztönzési rendszer működésének hiányossága. Mind több nő szerez szakmunkás-képesítést, szakképzettségük hasznosítása mégis elmarad a férfiakétól. Sokkal többen hagyják el szakmájukat, ez visszavezethető a kedvezőtlen munkakörülményekre, a több műszakos munkarendre, és a gyermeknevelés gondjaira. Az is igaz, hogy általában alacsonyabb a szakképzettségi szintjük, s így a keresetük is. A nők erkölcsi megbecsülése is elmarad a férfiakétól, főleg a magasabb szintű kitüntetések odaítélésénél kerülnek hátrányba. Sok év átlagában a kitüntetésekből 28,5 százalékban részesednek, és inkább társadalmi és tömegszervezetekben kifejtett tevékenységükért kapják. A gazdaság szerkezetátalakítása, a technológiai váltás kényszere is igényli a munkakör, illetve a szakmaváltást. A vizsgált ágazatban az átképzettek 27 százaléka nő. Egy részük az elektronizációval összefüggő szakmásító átképzésben vett részt. Legtöbben a szellemi munkakörök ellátásához szükséges tanfolyamot választották, s választják. Az iparban csak lassan hódít teret a rugalmas munkaidő alkalmazása. A szellemi foglalkozásúak 14 százaléka dolgozik így, a fizikaiaknak mindössze 1 százaléka. A családanyák háztartási, s különösen gyermeknevelési feladatainak ellátását borzasztóan megnehezíti az egy műszakostól eltérő munkarend. Elismerésre méltó, hogy a munkáltatók anyagi lehetőségeik függvényében kiemelt figyelmet fordítottak a munkakörülmények jobbítására, enyhítették a keresetek közötti eltérést, s fokozottan ügyeltek a nők erkölcsi megbecsülésére. Az eredmények biztatóak, de megállapítja a jelentés, a gazdaság nem készült fel eléggé a női munka sajátos foglalkoztatási gondjaira, a kettős funkcióból adódó többletterhek enyhítésére. Kelendőek lesznek az alkalmazkodni képes szakemberek, és leértékelődnek a nehezen alkalmazkodó csoportok, s ezekben a nők igen nagy százaléka érintett, hiszen a fizikaiak többsége szakképzetten betanított dolgozó. Családi körülményeiknél fogva kevesebben tudják vállalni a több műszakos beosztást és az ingázást. A gyermekszülés és nevelés miatt életük egy szakaszában hosszabb-rövidebb időre (gyes, gyed) kiválnak a munkából. Ha visszatérnek néhány év elteltével a kisgyermekes anyák, sok esetben nem tudják ellátni korábbi munkakörüket. Előfordul, hogy az otthon eltöltött idő alatt megszűnik korábbi munkahelyük. A munkáltatók állásajánlataiban egyre gyakoribb a „kizárólag férfiak részére" megjelölés, amely minden egyéb megfelelés esetén is kizárja a nőket az alkalmazásból. Ma a családfenntartás költségei egy keresetből nem fedezhetők, kettőből is alig. A családok megélhetése szükségessé teszi, hogy a nők is dolgozzanak. Alapvető követelmény tehát a női munkaerő alkalmazkodó képességének javítása, s minden olyan hátránynak, amely nem a családi szerepkörből származik a lehetőség szerinti mérséklése. Ennek egyik útja lehet a nők mind nagyobb tömegeit átfogó szakmunkásképzés. A munkanélküliség várható növekedésével számolva, elsősorban a kisgyermekes anyák foglalkoztatása kerülhet potenciálisan veszélybe. A gondok feloldása az érdekvédelmi tevékenységben is előrelátó intézkedéseket sürget az állami és szakszervezeti szerveknél. A fiatal, kis- és többgyermekes családok jövedelmét már nem lehet tovább csökkenteni. Tartalékaik rég elfogytak a gyes, gyed alatt, máról holnapra élnek és igen nehezen. Közöttük is az önállóan otthont alapítók kerülnek hosszú távon a legsúlyosabb helyzetbe. A szülői támogatásnak is kimerültek a lehetőségei a családok döntő többségénél. Az elnökség elé beterjesztett anyagok vitájában volt aki a kis lépések taktikáját javasolta a bajok orvoslását illetően. Meghozott és teljesíthetetlen határozatokkal semmire sem juthat a szakma. Az alapszervezetek se hozzanak határozatokat, hanem bármiről is tárgyal a testület, akár bérről, munka- és üzemegészségügyről, mindenkor vegyék figyelembe a nők speciális gondjait. A napi folyamatokba kell beépíteni azoknak a gondoknak, feladatoknak a megoldását, ami a nőket mint réteget érinti. Volt, aki úgy foglalt állást, most amikor nagy elhatározások előtt állunk, szükség van az érintetteket különösen támogató lehetőségek kidolgozására. Mások szerint, mivel a bérek a vállalatoknál dőlnek el, a szakszervezet tud a legtöbbet tenni, hogy érdemben változzanak a dolgok. Kulcskérdés, hogy a foglalkoztatáspolitikában bekövetkező változások súlyosabban érintik a nőket, mint a férfiakat. Ezért fontos, az alapszervezetek legyenek nagyobb figyelemmel a női munkaerőre a leépítések kapcsán, mert bármilyen kevés is a fizetésük, ők ragaszkodnak munkahelyükhöz, ha azt elvesztik, lehetetlen helyzetbe kerülnek. A napirenden szereplő kérdések megoldása rendkívül nehéz, sokszor meg kell alkudni azzal ami van, és meg kell tenni azt, amit lehet. Szüntelenül napirenden kell tartani a témát és a javaslatokban szereplő ajánlások végrehajtását szorgalmazni. Ezt mint minimális programot fogadta el az elnökség. Úgy ítélte meg, nincs szükség újabb határozatra, de fontosnak tartja alátámasztani azt az elvet, hogy a nőkérdést az általánostól nem kiragadva, de megkülönböztetetten kell kezelni. A társadalomnak nagyobb garanciát kell vállalni a gyes leteltével munkába elhelyezkedni nem tudó kisgyermekes anyák jogi védelmére. A munkanélküli-segély helyett a gyermekneveléshez kapcsolódó gondozási díjban részesüljenek. Ez alatt az időszak alatt a munkáltató jogi állományában legyenek és részesüljenek a szociálpolitikai kedvezményekben, lakástámogatás, üdülés, segély, üzemétkeztetés. Megkülönböztetett jogi védelem szükséges a már újból munkába állt kisgyermekes anya részére. A jelenlegi 15 nap felmondási védettség lehetőségét, hosszabb, 3-6 hónapos felmondási védettségre kell meghosszabbítani. Többéves távollét után a két hét túl kevés ahhoz, hogy munkakészségét visszaszerezze, esetleg új munkahelyet kereshessen. A foglalkoztatás-, szociál-, népesedés- és családpolitikai módosításokat a készülő Munka Törvénykönyve átdolgozásával összhangban kellene meghozni. Felmérésünk kapcsán megfogalmazódott, anyagi és szociális biztonságuk javítása érdekében szükségesnek tartjuk a gyed felemelését, fokozatosan 3 évre, a gyes és gyed alatti távollét után ne kerüljenek bérhátrányba az új belépőkkel szemben. A társadalom anyagilag ismerje el úgy az anyaságot, hogy a dolgozó ne választhasson: mikor akar „főállásban" csak anya lenni, és mikor munkavállaló. A személyi jövedelemadó-rendszert váltsa fel egy igazságosabb családi jövedelemadó rendszer, kezdeményezni kell, hogy kezeljék rugalmasabban az óvodába beiratkozó gyermekek hároméves korhatárát és legyen lehetőség óvodakezdésre tavasszal is, amikor kevesebb a meghűléses megbetegedés. Mindez nagymértékben elősegítené a gyermek beilleszkedését, enyhítve ezzel az édesanyák gondját. Felmérésünk ismeretében tett javaslataink közül egy, amely a SZOT Országos Értekezletén hozzászólásként elhangzott, elfogadást nyert és beépült a kormány felé készült ajánlásba. „Azokban a térségekben, ahol már napjainkban is gondot jelent a kisgyermekes anyák munkába való viszszatérése, legyen lehetőség egy meghosszabbított gyes igénybevételére a munkanélküli-segély helyett." Szabó Istvánná a nőbizottság titkára Olvastuk Az előző hónaphoz hasonlóan az Információs jelzéseket ismét egy téma köré csoportosítva válogattuk. Ez a kérdéskör a — jelentős érdeklődést kiváltó — országos szakszervezeti tanácskozás hangulati fogadtatása. A módszer sem változott: a vasas közvéleményre jellemző megfogalmazások mellett a kisebbségi véleményeknek is helyt adunk. „A dokumentumok, tervezetek visszatükrözték a tagsági vita tapasztalatait. A bennük foglaltak megvalósítása a szakszervezeti mozgalom létérdeke." (Gamma) „Üdvözlik a szakszervezeti mozgalom átalakulásának igényét. Minél előbb — nem irányított — választást kellene kiírni." (BHG Békéscsaba) „Egyelőre kevés eszköz van a szakszervezet kezében, hogy véleményét, álláspontját határozottabban érvényre tudja juttatni" (Telefongyár) „Szövetségen alapuló, csak az érdekvédelemmel ( képviselettel) foglalkozó szakszervezetre van szükség. Helyes a gyökeres átalakulás igénye, az alulról építkezés és a szövetség elve." (Dunamenti Hőerőmű) „El kell érni, hogy a szakszervezetek ne alá- és fölérendeltségi, hanem igazi partneri viszonyban legyenek a párttal, a kormánnyal." (Kaposvári Villamossági Gyár) „A SZOT-kormány viszonya aggasztja az embereket Emiatt (is) sürgetik a szakszervezeti törvény megalkotását a szakszervezeti jogosítványok megőrzését, törvénybe iktatását." (Gagarin Hőerőmű) „A tervezett intézkedések (ksz. bizalmi jogkör) „növelnék a munkásság kiszolgáltatottságát... A SZOT tartson ki eredeti álláspontja mellett." (CsM Vasmű) „A SZOT-kormány viszonyának megítélése nem túl derűlátó. Némely kérdésben a véleménykülönbségek jelentősek. Ez nem növeli a kormányba vetett bizalmat " (CsM Fémmű) „Nagy Sándor főtitkár alkalmasabb a markánsabb szakszervezeti érdekképviseletre, -védelemre, a kormánnyal való megfelelő partneri viszony kialakítására, mint elődje. Reméljük, Németh Miklós együttműködési készsége nemcsak szavakban realizálódik." (Csepel Autógyár) „Egyetértünk a SZOT javaslatával, hogy a kormány keresse és találja meg azokat a forrásokat, amelyekkel helyre tudja billenteni a költségvetést, de ezek forrása ne a munkások, a bérből és fizetésből élők zsebe legyen, mert az már igencsak üres." (Ganz Acélszerkezeti Vállalat) 2 VASAS 1989/1 „Visszatetszést váltott ki, hogy a kormány képviselői úgy viselkednek, mintha kegyet gyakorolnának a szakszervezettel szemben " (Magyar Vagon- és Gépgyár Kapuvár) „Ha a bizalmiaknak a bérügyekben semmilyen beleszólási joga nem lesz, nem valószínű, hogy hatékonyabb lesz a szakszervezeti munka." (BHG Szekszárdi „Egyetértünk azokkal a felszólalókkal, akik tűrhetetlennek ítélték azt a helyzetet, hogy a dolgozók széles rétegei ne legyenek képesek megélni a munkájukért kapott pénzből." (Démász) „A hozzászólók többsége nem a kiadott írásos anyagokról mondta el a véleményét, hanem saját ágazata, vállalata gondjait — azokat is bő lére eresztve. Sok volt a protokolláris hozzászólás is." (Magyar Villamos Művek) „Keveset foglalkoznak a nagyüzemi munkássággal, annak ellenére, hogy az értékteremtő munka itt van." (Lenin Kohászati Művek) „Az ágazati főtitkárok helyett munkásoknak, üzemi dolgozóknak kellett volna szót adni.” (Ózdi Kohászati Üzemek) „A többi ágazatban a problémák harcos feltárásával hallatják a hangjukat .. Senkit se tévesszen meg az a tény, hogy a sok évtizedes hagyományoknak megfelelően az ipari munkások a legfegyelmezettebbek... Az országos értekezleten sem hallottunk a vasas részéről semmi előremutatót." (Kogépterv) „Kiemelték a vasas főtitkár felszólalását, miszerint a mozgalom ne tartsa feladatának a termelést közvetlenül segítő tevékenységet, s a munkanélküliséget elfogadhatatlan élethelyzetnek tekintse . . . A szakszervezeti munka szintére az alulról építkezés szellemében az alapszervezet legyen!" (Magyar Vagon- és Gépgyár) „Paszternák elvtárstól a dolgozók többet vártak, nagyon szerénynek tartották a hozzászólását..." (Csepel Autógyár) „Annyi gond van a vasasok területén, hogy jobban fel kellett volna tárni ezeket." (Szerszámgépipari Művek) „A pedagógusok, az egészségügyiek szakszervezete keményebben harcol a dolgozói érdekeiért, mint a vasas." (Vulkán Öntödei Vállalat) „Elvárják, hogy a szakszervezeti vezető testületek lényegesen kevesebb létszámmal tevékenykedjenek, illetve egyes szervezeteket (például szinteket) teljes egészében számoljanak fel." (Ikarus) „Sokak véleménye, hogy az érdekek képviselete nem áll arányban a túlzottan nagy apparátusi létszámmal." (Magyar Kábel Művek) „Ismételten felvetődött az iparág hovatartozásának a kérdése. A megkérdezett tisztségviselők valamennyien a vasasszakszervezethez tartozás mellett foglaltak állást, feltételezve, hogy a szakszervezetben a szövetségi rendszer lesz a domináló, belső dolgainkban pedig teljes önállósággal rendelkezünk." (Magyar Villamos Művek) „Szakszervezeti csoportértekezleteken vetődött fel: a vasasszakszervezet nem képviseli megfelelően a híradásipari dolgozók érdekeit. Megfontolás tárgyává kellene tenni a különválás lehetőségét, az önálló szakszervezet létrehozását." (Telefongyár) Veszélyben az üzemorvosi ellátás? A Szociális- és Egészségügyi Minisztérium reformbizottsága elképzeléseinek ismeretében: igen. A Dunai Vasmű és BHG szakszervezeti bizottsága és gazdasági vezetése levélben kértek szakszervezetünk vezetésétől tájékoztatást az üzem-egészségügyi ellátással kapcsolatban, s egyben a dolgozók üzemorvosi ellátásának változatlanul hagyása mellett kiálló véleményükkel megerősítették, támogatták a vasas-szakszervezet eddig is képviselt álláspontját. Segítséget jelent ez a továbbiakban, mert a szakszervezet tárgyalási pozícióját lényegesen befolyásolja, hogy adott kérdésben tagságának mekkora része áll mellette. Az ötfős bizottság hónapok óta az egészségügy átfogó — gyökeres változtatásokat hozó — reformelképzeléseinek kidolgozásán munkálkodik. Az egészségügyet szorosan össze akarják kapcsolni a társadalombiztosítással, megváltozna az egészségügyi intézmények és dolgozóik finanszírozása, más lenne a kórházak szervezete és feladata, átalakulna a szakorvosi rendelői hálózat, és másként tervezik a körzeti orvosi ellátást is. Az egészségügyi vezetés újra akarja fogalmazni, milyen ellátások tartozzanak továbbra is az állampolgári jogon járó, államilag garantált, térítésmentes ellátások közé, és melyek legyenek azok amelyek anyagi fedezetét a vállalatok, a helyi tanácsok, az állampolgári közösségek, vagy az egyének biztosítanák. Az elképzelések szerint ami most a betegek számára térítésmentes ellátás, az továbbra is az maradna. A jelenlegi körzeti orvosi szolgálat helyett ún. háziorvosi rendszert terveznek bevezetni, az egy családot egy orvos kezel elv alapján. Az egészségügy hatékony és gazdaságos működését többek között a párhuzamos ellátások megszüntetésével tervezik biztosítani, s ennek esne áldozatul a dolgozók munkahelyi orvosi ellátása. Tevékenységének visszafejlesztéséhez van egy másik érv is: az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének Magyarország által is aláírt és törvényerőre emelt ajánlásai az üzemegészségügyről. Kérdés elfogadhatók-e ezek az érvek? Valóban párhuzamos lenne a körzeti és üzemorvosi ellátás? Nem valószínű, hogy lenne olyan beteg, aki ugyanazon betegségével egy időben két helyen vetetné magát táppénzbe (a kifizetőhely úgysem fizetne kétszer) és az is nehezen képzelhető el, ha valaki megkapja üzemorvosától a recepteket, munkaidő után beülne a zsúfolt körzeti rendelőbe, hogy azokat újra felírassa. A valóságban itt szó sincs párhuzamosságról, legfeljebb két egymást (eddig jól) kiegészítő szolgálat működéséről, mely a dolgozók számára alternatív választási lehetőséget is biztosíthatna, mint tette azt a táppénzrendelet 1986-os túlszigorításáig. Gondok valóban akadnak a körzet és üzem közti információáramlással, de ennek megoldása lassan 20 éve nem jut előbbre. Ami a nemzetközi ajánlásokat illeti: üzemegészségüggyel nem rendelkező és igen fejlett üzemegészségügyű országok közös dokumentuma, mely — a nagy különbségek miatt nyilvánvalóan kompromisszumként — az ellátást ezután fejlesztésnek indítók számára is elérhető minimális célokat rögzíti. Egyik sorából sem olvasható ki, hogy ahol a rögzítettnél már fejlettebb, a dolgozóknak többet, pl. gyógykezelést, táppénzbevételt is biztosít az üzemegészségügy, azt vissza kellene fejleszteni. Az eddigi tervezetek sajnos következetesen csak egy — megelőzéssel, ipari ártalmak felmérésével, létesítmények ellenőrzésével, szűrővizsgálatok, alkalmassági vizsgálatok végzésével, rehabilitációval, egészségneveléssel, elsősegélynyújtással foglalkozó — preventív, a megelőzés mellett gyógyítást nem végző üzemegészségügyet tudnak elképzelni. Ezt már nem is az állami egészségügy tartaná fenn, hanem a vállalatok feladata lenne működésük anyagi és tárgyi feltételeiről gondoskodni. Nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen visszalépést akár az üzemi dolgozók, akár a vállalatok vezetése, akár az üzemegészségügyi szolgálatok személyzete el tudnak fogadni. A vasasszakszervezet érvek tucatját felsorakoztatva többször és határozottan tiltakozott a dolgozók munkahelyi gyógyító ellátásának megszüntetése, az eddigi eredmények felszámolásának terve ellen. Ugyanezt tette a szakmák véleménye alapján a SZOT is, valamint a szakszervezet ellenőrző főorvosai közös levélben fogalmazták meg tiltakozásukat és juttatták el dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszterhez. A dolgozók érdekének sérelmén túl a megelőzés előtérbe helyezett szerepével, a meghirdetett egészségmegőrzési programmal is kifejezetten ellentétes, ha a zömében jól felszerelt üzemi rendelőkben megszűnne a gyógyító — és ésszerűség határain belül a táppénzelő — orvosi munka. A vállalatok évek óta milliókat fordítottak arra, hogy dolgozóik helyben, munkaidő alatt minél korszerűbb és többféle ellátást kaphassanak. Az üzemben objektíve jobbak a feltételek a szűrővizsgálatok végzéséhez, de főleg a krónikus betegek rendszeres orvosi ellenőrzéséhez, gondozásához, gyógykezeléséhez. Az üzemorvosok évek óta végeznek olyan megelőző, az egészségmegőrzés programjába beilleszkedő munkát, melyet az egészségügy más szektorába csak napjainkban próbálnak bevezetni. Szerencsére az előzetes elképzelések nem feltétlenül jelentik azt, hogy az egészségügy vezetése azokat változtatás nélkül el is fogja fogadni. Remélhetően figyelembe veszik az eddigi és ezt követő véleményeket, azokat melyek a legérintettebbektől, a dolgozóktól, az üzemorvosi szolgálatoktól és a vállalatok vezetésétől érkeznek. Az egészségügyi ellátás tervezett demokratikus, alulról építkező rendszerétől nem lehet idegen ezeknek a véleményeknek a megismerése, sőt segítséget kell, hogy jelentsenek ahhoz, hogy a reformintézkedések következtében valóban jobb legyen az egészségügyi ellátás. Dr. Radnóty Gábor Markánsabb érdekvédelem, segítség a családoknak A Dunai Vasmű szakszervezeti bizottsága a műszaki, közgazdasági és jogi területen dolgozó értelmiségiek egy csoportja által benyújtott javaslatot tárgyalt. Az indítvány lényege: e réteg markánsabb érdekvédelme — képviselete. A vitában részt vevők egyetértettek abban, hogy a sajátos érdekek feltárásában, képviseletében javítani szükséges a mozgalmi munka színvonalát. A megvalósítás módjáról viszont eltértek a vélemények. A testület úgy döntött, hogy — tekintettel arra, miszerint a javaslat szervezeti, működésben változtatást (szakmai tagozódás, konszenzus elv) igényel, így — erről a teljes tagságnak kell véleményt mondani. Első lépésként az érintettek véleményének megismerése szükséges, „hogyan továbbról" pedig újabb konzultációkat kell folytatni. Ezt követően a szakszervezeti bizottság úgy döntött, hogy az arra rászoruló családokat segélyben kell részesíteni. Erre a célra — gyáregységi bontásban — közel hétszáznegyvenezer forintot fordítanak. A konkrét öszszegek odaítélésénél javasolták, hogy a segély minimuma 2500 forint legyen.