Vasas, 1992 (97. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
XCIX. évfolyam, 1. szám 1992. január Ára: 12,50 Ft Körképünk a december 17-ei kétórás országos figyelmeztető sztrájkról a 6—7—8—9. oldalon A Fémipari Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége újévi üzenete a magyar fémipari dolgozókhoz 1992 a legdöntőbb esztendő lesz a magyar fémipari dolgozók történetében. A világ — ahogyan az a huszadik század első 90 évében létezett — teljesen megváltozik. A szovjet kommunista birodalom összeomlott. Több és több ország választja a politikai demokrácia útját. Nincs többé semmilyen létjogosultsága a világméretű fegyverkezési versenynek. Gazdaságilag a világ egyre inkább egymásra utalttá válik. Ugyanazt az elektronikai terméket vásároljuk, ugyanazt a gépkocsit hajtjuk, ugyanazt a videót nézzük, sőt ugyanazt a ruhát viseljük a világ különböző részein. Mégis, ebben az egy világért folyó könyörtelen versenyben — amelyet már nem tépáznak egymással versengő politikai ideológiai rendszerek —, több, és nem kevesebb szegénységet látunk; több, és nem kevesebb éhséget; több, és nem kevesebb fegyveres konfliktust — amely polgárháború formájában elérte Európát, polgárháború Jugoszláviában vagy polgárok lemészárlását az indonéz hadsereg által Kelet-Timorban. A magyar dolgozók érzik, látják a nagy reményeket a teljes demokrácia irányában, melyet türelmetlen magatartásformák veszélyeztetnek, melyek tagadják a munkavállalói jogokat, felmagasztalják a tiszta szabadpiacot szociális felelősség nélkül, melyet egy új ideológia isteneként kell tisztelni, fenyegetik a szabad és független tömegkommunikáció létét, amely nélkül a demokrácia nem tud működni és látják az új politikai karrieristák új nomenklatúráját, amelyet nem érdemeik, hanem a hatalmat bitorlóktól való politikai hűség alapján választanak ki. Egyre inkább azt látjuk, hogy a fémipari dolgozók egyre kevesebbet és kevesebbet kapnak abból, amit megtermelnek. Az Egyesült Államokban a kormányzati statisztikák szerint a dolgozók jövedelmét az elmúlt 15 év folyamán tendenciózusan lefaragták. Japánban — amely a gazdasági világcsoda sikertörténete a 20. század második felében — nagyon sok fémipari dolgozó azt tapasztalja, hogy munkaideje hovatovább már évi 2300 órára nő, ami 50 százalékkal magasabb, mint Európában. Magában az Európai Közösség egyes tagországaiban is fennáll a munkanélküliség hosszan tartó rákfenéje, amely különösen érinti a fiatalokat, akik nem találnak munkát, nem csatlakoznak szakszervezethez és könnyű prédáivá válnak a (Folytatás a 3. oldalon)