Vasas, 1994 (99. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
CI. ÉVFOLYAM - 1. SZÁM ÁRA: 25 FT 1994. JANUÁR Új esztendő küszöbén A XXXI. rendkívüli vasas kongresszussal szakszervezetünk történelmének egy rendkívül nehéz szakasza zárult le. Átéltünk egy rendszerváltást, a piacgazdaságra való nem könnyű áttéréssel együtt. A munkanélküliek száma sokszázezerre növekedett, a szociális ellehetetlenülés emberek millióit sodorta a létminimum alá. Megküzdöttünk az új hatalom munkavállaló ellenes törekvéseivel, a vagyonosztozkodás kérdéseivel és a ránk erőltetett szakszervezeti választásokkal. Mindezek után az új évben máris előttünk áll a következő országgyűlési képviselőválasztás, majd ezt követően a vasasok életében a rendkívüli kongresszus határozata értelmében a tisztségviselők teljes körének újjáválasztása lesz, aztán az év végén a következő soros kongresszus. Az új év küszöbén arról ültünk le beszélgetni Paszternák László elnökkel (aki mint országgyűlési képviselő és a 30. választókerületben a Magyar Szocialista Párt csepeli szervezetének jelöltjeként az új választásokban személyesen is érintett), hogyan lehet értékelni az elmúlt hónapokat és felkészülni az előttünk álló évre. A XXXI. kongresszus a vasasok életében tényleg jelentős állomás volt és nemcsak azért, mert minden kongreszszus meghatározó egy szervezet életében, hanem azért is, mert egy rendkívül összetett és bonyolult korszak lezárulásával esett egybe. A mögöttünk lévő 3-4 esztendőben érdekvédelmi, érdekképviseleti munkánk mellett szinte élethalálharcot kellett vívnunk szövetségünk megmaradásáért, szakszervezetünk működőképességének fenntartásáért. Sokan emlékezhetnek még azokra a nyílt, vagy burkolt politikai támadásokra, amelyek a szakmai szakszervezetek ellen irányultak úgy a kormánypártok, mint a liberális ellenzék köreiből kiindulva. A 93-as évben lezajlott szakszervezetek közötti választások - a társadalombiztosítási önkormányzatok és az üzemi tanácsok választására gondolok - világos választ adtak mindazoknak, akik bennünket lerombolni, szétzilálni akartak. Nem csupán saját tagjaink, hanem a szervezetlen munkavállalók jó része is bizalmáról biztosította szövetségünket. Ez persze igen nagy felelősséget is ró reánk, valamennyi vasas tisztségviselőre. Amikor munkánk új szakaszáról beszélek, elsősorban arra gondolok, hogy e bizalommal, e felelősséggel felvértezve kell minden korábbinál elszántabban a napi érdekvédelem kérdéseire összpontosítanunk. Kongresszusunkon sokfelől megvilágítva elemeztük azt a mélyülő gazdasági és szociális válságot, amelybe Magyarország jutott az elmúlt években és amely különösen a mi ágazatainkban dolgozókat sújtja. Szándékunk és kötelezettségünk, hogy a munkahelyek védelmében, a reálbérek növelésében és a szociális - munkabiztonsági körülmények megóvásában még több gyakorlati segítséggel, szakmai - operatív közreműködéssel álljunk az alapszervezetek rendelkezésére. Ezért is csoportosítottuk át a rendelkezésre álló személyi erőinket. Talán azért is különösen jelentős a vasasok kongresszusa és az ott elhangzottak, a hozzászólások, a tárgyalt napirendek, mert olyan előremutató irányt jelentenek, amelyekért megérte végigcsinálni az elmúlt éveket. Természetesen mindebben a tisztségviselők ezreinek, a tagok százezreinek a munkája nyilvánul meg, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Megköszönni azt, amit igazán szavakban ki sem lehet fejezni, hiszen több szaktársunk egészsége, egzisztenciája szenvedte meg a mozgalomért való tenniakarást, azt a munkát, amelyért őseink még ténylegesen az életüket és vérüket áldozták, nem egyszer vállalva a börtönt is. Ma már talán ez utóbbi nem fenyeget minket... - Mit lehetne kiemelni a kongresszus határozataiból, az elfogadott dokumentumokból? - A kongresszus megteremtette azt a fajta alapszabályi működési feltételrendszert, amely a mai élethez igazított, rugalmasabb, de mégis a fegyelmezettebb munka irányába mutat. Valamint nagyon lényeges kérdés, hogy megteremtette az ehhez szükséges anyagi feltételrendszert is. Természetesen alapvető, hogy a kongresszuson hozott határozatok minden szervezetünknél érvényesüljenek is. És nagyon fontos, hogy a közelgő országgyűlési választások küszöbén a kongresszusunk mondta ki azokat a politikai ítéleteket egy állásfoglalásban, amelyek orientációt jelentenek a szakszervezeti tagság számára. Ezzel egyfajta tisztességes és korrekt, mindenki részére világos útmutatást adtunk arra nézve, hogyan értékeljük és ítéljük meg a választásokon a pártokat, jelölteket. A kongresszus politikai állásfoglalásával áttérhetünk a közelgő országgyűlési választások kérdésére. Gondolom, minden szaktársunk számára világos — hiszen a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a jelen (folytatás a 3. oldalon)